Alain Delon, korának legkívántabb európai tehetsége

Alain Delon pályafutása egészen az '50-es évek végétől a '80-as évek közepéig élte fénykorát. Sokan ugyanúgy gondolnak rá is, mikor azt mondják, hogy ilyen férfiak ma már nem születnek. Talán hasonlóan "csinosak" még igen, a felszín csiszoltságán túl Delon azonban igazi óvilági karakter, egy letűnt ikon, aki egyszerre lehetett lázadó és konvencionális személyiség.

A szabad gondolkodás és az társadalom-liberalizáció olyan hímpéldánya, aki nem félt gátlástalan lenni, kívül-belül kiélvezve előnyös adottságai lehetőségeit.

A '60-as években már így jellemezték, az akkori filmszaklapok:
"...egy lehetetlenül jóvágású Jemas Dean a francia moziban. A hím Brigitte Bardot, aki Luchino Visconti és Michelangelo Antonioni által rendezett mesterművekben bizonyította milyen nagyszerű színész. Jean-Pierre Melville tökéletes filmhőseként Delon egy nyugodt, pszichedelikus jelenség és amikor a vászonról ránk tekint az olyan érzés, mint mikor a macska felméri az egeret."

Számos film, tévésorozat, színházszerep tette Delont Európa egyik legjelentősebb színjátszójává. Neves rendezők (pl. Jean-Luc Godard) féltek hírnevétől saját idejében, a jelenkor legnagyobb filmesei, így Steven Spielberg és John Woo, pedig tisztelettel beszélnek egyénisége rájuk gyakorolt hatásáról.

Karrierje természetesen botrányoktól és pálfordulásoktól sem volt mentes. Léhán, néha érzéketlenül és mindenképpen jól érvényesítette előnyös tulajdonságait a legszebb asszonyok között. Intelligensen és akadályokat nem ismerve hódított, semmi sem hiányzott belőle, hogy a nőknél céljait elérje. Az arca mindig férfias volt, mégis nagyon tiszta vonású, áramvonalas alkatán kívül lehengerlően magabiztos fellépéssel állt feladataihoz a szakmában és magánéletben egyaránt.

Élete során skalpjai, vagy, ahogy ő nevezte, "galambjai és babái" között volt hosszabb-rövidebb viszony erejéig Romy Schneider, Nathalie Delon, Mireille Darc, Jane Fonda, Claudia Cardinale, Ann-Margret, Brigitte Bardot, Marianne Faithfull, Irina Demick, Catherine Deneuve, Elsa Lunghini, Anne Parillaud és még ki tudja hányan, fiatalkori (1960-1966) homoszexuális afférjaiból sem csinált "szégyenletes" titkot, habár visszhangjuk meg sem közelíti nőügyeiét.

Bárhogyan is, nem sok hasonló színész akad manapság, sem szakmában, sem bárhogy...

Még néhány kép:

Még néhány kép:

Még egy pár:

Még néhány: