Milyen filmet láttál legutóbb? II.

Assassin's Creed (2016)

Meg lehet engem kövezni, de tetszett ez a film, sőt nagyon-nagyon-nagyon bejött. Pedig nagyon kritikusan álltam hozzá, hiszen akármerre is barangoltam a neten, vagy beszéltem valakivel e film kapcsán, csak is kizárólag negatív véleménnyel találkoztam. Jelentem, játszottam az első két játékkal, így ebben az esetben van mihez viszonyítanom, mégsem tudom azt mondani, hogy a film egy rakás trágya, mert nem lenne igaz. A CGI nagyon szép volt még laptopon keresztül is, és szerintem totálisan visszaadták a játék egyedi hangulatát. Annyira magába szippantott, hogy lehet elő is veszem a játékokat. A történet valóban nem volt nagy cucc, ám a spanyol inkvizíciós jelenetek nagyon klasszak voltak - nem is tudom, hogy mikor láttam ennyire f*sza, látványos, nem kamera kapkodós koreográfiát. Huhh, csak lestem, lestem és annyi jutott az eszembe, hogy ez nagyon menő, nagyon király. A színészi játékok elmentek, bár különösen kiemelkedőt nem tudnék mondani. Marion Cotillard egyébként sem szívem csücske, nem kedvelem színésznőként. Jeremy Irons jó volt, de nem lepődne meg senki, ha azt mondanám, hogy karrierje során volt már nagyobb alakítása is. Michael Fassbenderről pedig megállapítottam, hogy nem rúgnám ki az ágyamból. Tetszett a színészi teljesítménye, és női nézőként kifejezetten bejött, hogy nem csak Taylor Lautner-féle kisfiúk bájait kell nézegetnem egy-egy házimozi kapcsán, hanem az idősebb, férfias férfiakat is láthatjuk néha napján ruha nélkül. Gondolom, ezzel a nőket szerették volna megfogni. Nálam ezzel teljesen betaláltak, szemlegeltető volt, az biztos.

10/9 - Nálam ér ennyit ez a film, többször nézős és nem csak Fassbender meztelen felsőteste miatt.

The Great Wall / A Nagy Fal
A sztori mese habbal, viszont szerintem eredeti ötletek vannak benne, ha megnézzük a sok remake-et és adaptációt. Max Brooks írta, aki a Z Világháborút, nekem ez már jó pont volt, anno az a film is tetszett, ahogy a könyv is. A film pompázatosan színes, a kosztümök, a díszletek nagyon szépek, izgalmasan indul, viszont a végére egy kicsit leül és inkább nyugtató hatású, nem igazán rágtam a körmöm a végkifejletet várva. De mindenképp érdemes megnézni, mert tényleg egy mutatós múvi.
10/7

Moana / Vaiana
Szórakoztató mese és gyönyörű jelenetek vannak benne. Legutóbb az Öt Legendánál éreztem, hogy hú, ez aztán olyan látványos, hogy sírok. A dalok szépek és fülbemászóak, Vaiana imádnivaló.
10/9

Rogue One: A Star Wars Story / Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet
Öhm... nem mondom, hogy nem tetszett. Érdekes megközelítés, jó karakterek (a színészek már kevésbé, kivéve Mikkelsen és Yen), fan service kikacsintásokkal volt teletűzdelve a film, de néha laposodott a dolog, vagy tényleg csak az volt a gond, hogy Jyn és Cassian iszonyat súlytalan, a tetejébe szerintem sem Felicity Jones, sem Diego Luna nem jó színészek. Tetszett a sötétebb tónus és igazából Vader miatt, valamint a film záró képsorai már megérdemelnek egy csekkolást. Meg hát mégiscsak SW.
10/7

Ghost In The Shell / Páncélba zárt szellem [1995]
Holnap...vagyis ma fogom elvonszolni magam a moziba, megnézni ezt a szösszenetet élőszereplősen, gondoltam mostmár sort kerítek az animére, mert már elég régóta terveztem a megnézését. Nagyon tetszett a hangulata, az atmoszférája, a látványa (annak ellenére, hogy egy '95-ös rajzfilmről beszélünk), teljesen érthető az istenítés és a hype. De én azt mondom, hogy ha nem lesz ugyanilyen a film, nem is baj. Az ilyen lassú és szinte melankólikus történetvezetés nem hiszem, hogy beválna a mostani vásznon, de remélhetőleg a lényegéből nem veszít majd a film.
10/9

Havenhurst
A film nagyon jól indít, utána csak nézel, hogy mostakkormivan, aztán jön a fúúúújnemáá', majd a végkifejlet és a csalódás. Legalábbis nekem, mert szerintem jobb is lehetett volna.
10/7

Fantastic Beasts and Where to Find Them/Legendás állatok és megfigyelésük
Na, végre sikerült megnéznem ezt a filmet is, habár, tegyük hozzá, már jópárszor nekiálltam, de sosem értem a végére. Meglepõen jó film lett, õszintén szólva magam sem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog. Más hangulata volt, mint a Harry Potter-filmeknek, de ennek kifejezetten örültem is. Eddie Redmayne változatlanul jó alakítást nyújtott, habár a karaktere olykor-olykor sokkal inkább mellékszereplõnek tûnt a szememben. Katherine Waterston karakterét viszont határozottan untam, ez tagadhatatlan; viszont Dan Fogler óriási volt. A személyes kedvencem azonban mégiscsak a Colin Farrell alakítása volt Percivel Graves szerepében. A másik kedvencem az Ezra Miller alakította Credence volt. Véleményem szerint jobb színészt aligha találhattak volna a szerepre, Ezra fenomenális volt. És, ami Johnny Depp-et illeti... Habár csak pár pillanatig láthattuk Grindelwald szerepében, nekem elnyerte a tetszésemet (habár lehet közrejátszik az is, hogy magát a karaktert mindig is érdekesnek találtam).
Jobb film amire számítottam, ez egészen biztos. Néha még fel is nevettem miközben néztem, magamat is meglepve. A történet érdekesre sikerült, az állatok és mind a látványvilág is lenyûgözõek.

10/9

Ghost in The Shell / Páncélba zárt szellem
Áldom a fejemet, hogy előbb az animét néztem meg, mert így sokkal jobban tudom értékelni a filmet és a készítők erőfeszítéseit, hogy egy méltó adaptációt csináljanak belőle. A sztorin persze butítottak kicsit hálívúdi módra, de tényleg csak kicsit, az elvontság megmaradt és egy nagyon hangulatos mozi lett, egy rendes történettel. Nem egy látványos akciójelenetektől roskadozó dolog ez, aminek se eleje se vége, hanem az érdekes történetvezetésben, megfelelő helyeken esik le az állunk a színpompás, futurisztikus világtól. Tényleg nem csak megvették a jogokat és összedobtak valamit, amitől majd a nép nyáladzik, szépen át vannak emelve fontosabb jelenetek az animéből. A whitewashing témáról meg csak annyit, hogy nagyon unalmas már, lehet hogy találtak volna egy japán nőt a szerepre, akinek fele annyi tehetsége sincs, mint Scarlettnek, de legalább japán, hát legyünk már hűek ahhoz, hogy ez eredetileg egy anime. De csak egy érdekesség: a japánok is úgy gondolták, hogy az animében Motoko egy fehér, kék szemű, kaukázusi nő, nem pedig japán. Nem is néz ki japánnak, sőt az anime készítője, Mamoru Oshii szerint sem japán, ő egy robot, benne egy japán nő agyával.
Nah, mindegy...
10/9

Pi élete (2012)
Uh. Tipikusan az a film, amiről egy-két napon belül nem tudsz értelmes és összefüggő gondolatokat írni, mert annyira kavarog még benned minden, amit láttál, éreztél. Imádtam. Az indiai filmek (bár tudom, hogy a Pi amerikainak van kiírva, akkor is, főként indiai színészek játszottak benne) felé a Nevem Khan megnézése óta kacsingatok, nagy hatással vannak a lélekre. Csakúgy, mint az utóbbi alkotás, a Pi élete is értékes, csodás film.
A látványvilágot és a történetet megfűszerezte a főszereplő Suraj Sharma lenyűgöző alakítása, mert bakter', ez a srác elképesztően intenzív játékot produkált majdnem két órán keresztül. Eggyé vált Pi minden örömével, bánatával, fájdalmával, reményével. És hát ő maga is szép, na.
Bekerült a kedvenceim közé. Megindít, elkápráztat, esetleg meg is ríkat. Az ilyen alkotások megnézése után valahogy olyan keserédes hangulatom lesz. Mert olyan igazak, emberiek.

Aljas nyolcas
Egy pontig nagyon jó volt, aztán mindent elrontottak.
Pozitívum: A karakterek ugyan elcsépeltnek tűntek, de ebben a környezetben klasszul megállták a helyüket. Tetszett a feszültség, ami végig megmaradt a filmben, sosem lehetett tudni, ki kinek a pártján áll, kiben lehet megbízni, ki az abszolút aljas. Maga a történet sem rossz, bár nem kimondottan a film erőssége.
Negatívum: A megmérgezős rész (mintha egy nagyon gagyi horrorfilmből vágták volna ki azt a jelenetet, olcsó és undorító volt), poénnak szánt suta megjegyzések és beszólások, a vér teljességgel felesleges eltúlzása, és a végkifejlet.
Összességében: egyszernézős film, nagyon elmeroggyant pillanatokhoz.

Fallen (2016)

Te. Jó. Ég.
Oké, kezdjük az elején. Alapjáraton nekem a Fallen az egyik kedvenc könyvsorozatom, így egyértelmű, hogy mennyire vártam ezt a filmet. Ugyan nem a kezdetektől fogva követtem nyomon a forgatásokkal meg a premierekkel kapcsolatos híreket, hisz már bőven leforgatták a filmet, mire én először a kezembe vettem ezt a könyvet, de tény az tény, hogy a várakozás megvolt. És úgy érzem, hogy érdemes volt erre várnom.

Kár lenne tagadni, hogy ez a film nem tökéletes. Voltak benne kicsit érthetetlen részek, pláne egy olyan embernek, aki nem olvasta a regényt, és teljes mértékben érződik, hogy ez a rajongóknak lett gyártva. Túl egyértelmű volt az a bizonyos „titok”, ami engem sokkolt a könyv olvasás alatt, túl hirtelen „vallották be”, Luce túl hirtelen jött rá, minden olyan hirtelen történt. Cam sokkal szimpatikusabb volt számomra a könyvekben, és sajnáltam, hogy Arriane, Gabbe, Roland és Molly ilyen kevés szerepet kapott, azért én elbírtam volna még egy-két olyan jelenetet, amikben nagyobb szerepük van. Egyébként Molly is antipatikusabb volt a filmben, mint a könyvben, nem is tudom, a regényben nem érződött, hogy ennyire bunkó és gyerekes lett volna, de lehet, hogy csak sokat felejtettem azóta. A színészek nem tökéletesek, sőt, nem is mondanám őket jónak, viszont nem zavart a játékuk, úgyhogy nyugodtan merem azt mondani, hogy ez nem is volt akkora probléma. Viszont, hogyha valamit össze lehet csapni, akkor az ennek a filmnek a vége volt. Mintha egyszeriben szóltak volna a stábnak, hogy „hé, kifuttok az időből!”, ezért gyorsan félredobták az eredeti, normális tempóban felvezetett film forgatókönyvét és egybesűrítették a végét. Luce-nak még ideje sem volt meglepődni, hogy Daniel ki és mi is valójában. Ez nem tetszett benne.

Azonban tény az tény, hogy iszonyatosan magába tudott szippantani. Teljes mértékben visszaadta azt a bizonyos Fallen-hangulatot a Sword & Cross és a ködös erdővel karöltve, amit úgy szerettem a könyvben is. Kicsit meglepett, hogy átírták Penn múltját, meg alapvetően a többi változtatás is furcsa volt számomra, de ezek olyan kis apró, jelentéktelen módosítások voltak, főleg, hogy a sztoriba logikusan bele is fér, hogy ez egyáltalán nem zavart. Élveztem minden pillanatát, legfőképpen a szereplőválogatást, mert, ha van olyan casting, ami tökéletesen megegyezik az én elképzelésemmel, akkor az ez. Hihetetlen. Látványos volt, a sötét hangulat mindvégig megvolt, a szárnyaktól pedig dobtam egy hátast. Külön kiemelném a zenéket is, mert az is nagyon el tudta nyerni a tetszésemet (zárójelbe megjegyezném, hogy el kell jutnom egyszer a Schossberger-kastélyba. És hihetetlenül jó érzés volt ennyi magyar ember nevét olvasni a stáblistában. ).

Összességében nekem tetszett a film, nem vártam tőle se többet, se kevesebbet, és igazán jól tudták adaptálni az eredeti történetet. Mint fentebb is említettem, egyáltalán nem tökéletes, megvannak a maga hibái, és érződik is azért, hogy tisztában voltak vele, hogy ennek sajnos nem lesz folytatása, de élveztem, magába szippantott, tetszett. És csak ez a lényeg. Valószínűleg nem most láttam utoljára.

10/7

The Maze Runner (Az Útvesztő)
Te jó ég!!!
Imádom a kedvenc filmem!!!

A Szépség és a Szörnyeteg
10/10.

Vaksötét 10/9
Kellemes csalódás, másra számítottam, mert sok helyen horrorként van beállítva, de szerencsére ez most nem az.
Viszont egy remek thriller, amelyen végig lehet izgulni, és vannak meglepetések is benne.

A számolás joga/Hidden Figures (2016)
Nem voltak benne nagy alakítások, de nem is ezen volt a hangsúly, hanem a történeten. Nekem nagyon tetszett.


Páncélba zárt szellem/Ghost in the Shell (2017)
Tudom, hogy nem szabadna összehasonlítanom az animációs filmmel (hisz annak a közelében sincs), és tudtam, hogy a film vagy nagyon fog tetszeni, vagy csalódás lesz. Baromi látványos volt, a történetből is kihozták a maximumon (hálivúdi módra ofc), de nekem nem gyere be. Sajnáltam rá a pénzt. Zárójelben megjegyezem, hogy Scarlett Johansson játéka egyáltalán nem tetszett. Szerintem ezzel a robotmozgással annyira vissza akart adni, hogy az Őrnagynak kiborgteste van, hogy teljesen túljátszotta a szerepet. És nem, nem a whitewashingról beszélek.


Esőember/Rain Man (1988)
Remek film + a zenei kiváló! Érzelmekben, változásokban gazdag és sok értéket közvetít. Dustin Hoffman alakítása lehengerlő volt, valamint jó volt nézni, ahogy Charlie idegenből testvérré lesz.


Számkivetett/Cast Away (2000)
Muttikámnak mondtam, hogy jó régről van egy kis emlékfoszlányom egy filmről, amiben, ha minden igaz Tom Hanks játszik és valahogy egy lakatlan szigetre kerül és egy Wilson nevű labdához beszél, de a címét nem tudom, segítsen. Csak annyit mondott, hogy Robinson Crusoe. Apám véletlenül hallotta és azt mondta anyának, hogy ne hülyéskedjen, hiszen ez a Számkivetett. Mondjuk így belegondolva, mutti nem is mondott annyira nagy hülyeséget.

Nagyon jó film volt - elgondolkodtató jelenetekkel, mondanivalóval. Wilson pedig a legjobb mellékszereplő.


A vándorló palota/Howl's Moving Castle (2004)
Már nem tudom hanyadszorra néztem meg, de még mindig imádom.


Porco Rosso - A mesterpilóta (1992)
Az eddig látott Hayao Miyazaki- és Studio Ghibli-animációs filmek közül ez tetszett a legkevésbé.


Perfect Blue (1997)
Fuuu, elég zavaros volt a történet, főleg a közepe körül kérdezgettem, hogy még is mi a franc van? Összességében jó volt, tetszett, viszont a végére valami tisztábbat vártam. Ennek ellenére valószínű, hogy még elő fogom venni.


Mulan (1998)
Valahogy ez a Disney-mese kimaradt gyerekkoromban, de most bepótoltam. Szimpatikus volt a főhősnő, a gondolkodása, a természete, de valamiért mégsem fogott meg annyira.


Kimi no na wa/Your Name (2016)
Sokat olvastam róla - főleg pozitívat -, így eldöntöttem, hogy megnézem. Gyerekek, ez megér egy misét! Imádtam az elejétől a végéig!


Ponyo a tengerparti sziklán (2008)
Varázslatos, fantáziadús, feledhetetlen másfél órás szórakozás. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Guardians of The Galaxy Vol.2 / A galaxis őrzői vol.2.

Dzsízösz, ez a film micsoda színorkán és röhögőgörcs. Meglátszik, tisztában voltak a ténnyel, miszerint az első részt nehéz lesz überelni. Mordály teljes torokból jövő röhögése már ok arra, hogy sírjak, de Baby Groot is könnyeket csal a szembe. Imádtam ezt a filmet, a Király Válogatáskazi most nem annyira király mint az első részben, de azért akad rajta pár emlékezetes dal. Valódi IMAXes élmény ez, melyet kár kihagyni.
10/10

Spoiler tartalmú hozzászólás!

Széttörve (Split - 2016)

Szent sz*r! Azt hiszem ez a két szó kifejezi azt, amit gondolok erről a filmről. Amikor vége lett, s lepörögtek előttem az utolsó képkockák, csupán csak annyit tudtam kinyögni, hogy azta. Kellemes pszichológiai thriller volt, ehhez kétség sem fér. Évek óta nem láttam olyan alkotást, amely valamilyen szinten képes lett volna a Holtodiglan nyomába érni. Részemről a Split megtörte a jeget. Az indulás kissé lapos, nehézkes volt, nem értettem a dolgok lényegét (pl. miért mondta Casey a barátnőjének, hogy pisilje össze magát) Aztán ahogyan elkezdtek előbújni a személyiségek, egyre érdekfeszítőbbé vált a sztori. Jelen helyzetben talán Casey megoldása volt a legkézenfekvőbb, hisz, ha kooperálsz a fogvatartóddal, nagyobb az esély a túlélésre, mintha agresszivitást mutatva agresszióval lép fel ellened. Tudtam, hogy James McAvoy jó színész, de azt nem tudtam, hogy ilyen szinten képes zseniális lenni a filmvásznon. A szám tátva maradt az alakításától, pláne, hogy az egyik pillanatban még egy kilenc éves kisfiú volt, a másikban pedig egy nő. Remek, részemről Oscar díjjal jutalmazható alakítás. Kissé el vagyok szomorodva, hogy Ryan Gosling kapta a szobrocskát, és egy újabb kifejezetten kellemes, kiemelkedő alakítást nem díjaztak. Sajnálom, pedig amit láttam... uhh... szavakat nem lehet találni rá. Viszont ami kicsit zavart, vagyis nagyon zavart, azzal szívesen vitatkoznék egy szakemberrel - szerintem olyan nem létezik, hogy egy testben az egyik személyiség cukorbeteg lesz, de a másik nem. Mivel ugyanabban a testben élnek, fizikai képtelenség az, hogy az egyik percben még működőképes az inzulintermelés, a másikban pedig nem. Vagy működik valami, vagy nem, ezt pedig nem befolyásolja az a fajta mentális betegség (jelen esetben disszociatív identitás rendellenesség), amivel a főszereplő küzd. Emiatt is vált kissé bizarrá és egyben nevetségessé. Értem, hogy kifejlődött egy huszonnegyedik személyiség, de attól, hogy valaki azt hiszi magáról, hogy szörny, még nem lesz szuperereje és nem fog természetfeletti fizikai adottságokkal rendelkezni. Kicsit gáz volt, ahogyan mászkált a falon, szétfeszítette az acélrácsot és társai. Ilyen szerintem nem létezik. Nem volt rossz, mert izgalmas volt, tetszett, csak a végére annyira elrugaszkodtak a valóságtól, hogy az egész inkább hajazott egy sci-fire, holott egy pszichológiai thrillernek indult. A film azonban végig lebilincselt - tíz perc után a végéig tartotta a feszültséget, miközben úgy izgultam a lányokért és a néniért, hogy a körmeimet képes lettem volna tövig rágni.

10/10 - Gondolkodtam rajta, de megadom neki a maximális pontszámot. Életem egyik legjobb filmes élményét adta, és tuti még egy párszor meg fogom nézni.

Páncélba zárt szellem (2017)

Nem is tudom, nem is tudom. Az utóbbi időben kritikusabb lettem, lehet ezért is vagyok bajban a film véleményezését illetően.
Kezdjük a pozitívumokkal: a látvány elképesztő, amolyan igazi "eyecandy". A mellékszereplők jól kidolgozottak, nekem legalábbis nagyon tetszik, hogy van személyiségük - én legalábbis ilyennek láttam őket.
Ami egy minimális részben zavart, hogy nem nagyon voltak színek. Igen, tudom, nagyon apróság, de...miért kell minden, a már jövőben játszódó filmnek csak a szürke-kék-fekete triót ismerni? Lehetne kicsit élénkebb is, mert habár jól ki volt dolgozva minden egyes apró képkocka, nekem rettenetesen hiányzott 1-1 erőteljesebb szín.
A sztori: nem vagyok otthon a japán animék világában, így a film alapjául szolgáló animét sem ismerem. Ahogy olvasgattam más oldalakon a kritikákat, elvileg ez a szerencsém. Bár nem tudom hogyan kellene megközelítenem a filmet, mert számomra nem volt kerek egész. Lehet én nem figyeltem eléggé, de bennem maradt egy kis hiányérzet a végén. Persze, a célzások és utálok többsége átjött számomra, de 1-1 sötétebb folt maradt. Ezen lehet segít, ha megnézem még pár alkalommal a filmet és megnézem az animét is esetleg, de egyenlőre még nem érzem teljesnek.

Összességében nem volt rossz, de trailer alapján kicsit jobbat vártam.

7/10

A boncolás (The Autopsy of Jane Doe - 2016)

Én bírom az ilyen filmeket, sőt kifejezetten beteges dolognak tartom, ám érdekel a kórbonctan is, bár sajnos igazi boncoláson még nem tudtam részt venni. Sajnos a szabadidőmmel és a munkámmal nem tudom összeegyeztetni, pedig nagyon király lenne egyszer elmenni és megnézni. A film java részt engem pont ezért érdekelt, és egész korrekt volt szakmai szempontból. Nyilván ez egy horror-thriller volt, tehát nem is akadtam fenn azokon, hogy a csaj bőrének belseje tetoválva volt, elfolyósodtak a szervei néhány óra alatt, vagy pl. a neuronjai életképesek voltak, mikor a halál után a szemben megemelkedett kálium szint okozza azt az ijesztő fátyolos tekintetet. A feszültség is teljesen a helyén volt - olykor rendesen beparáztattak, azt nem tagadom, és a két színész is remekül hozta a szerepét. Ami egyedül nem tetszett, az talán a vége volt. Kissé összecsapottnak éreztem, mert bár amilyen érdekfeszítő volt a sztori, ahhoz képest a befejezés igen csak gyengére sikerült.

10/6 - Hmmm... tetszett, de nem volt nagy szám. Unatkozós délutánra tökéletes.

Nem vénnek való vidék
Sokadszorra néztem meg tegnap este ezt a filmet, de minden egyes alkalommal magával ragad. Szeretem az ilyen stílusú, kicsit lassabb lefolyású történeteket. Kellően hátborzongató, szinte minden pontjában életszerű, a karakterek iszonyatosan jók, a látványvilág és a hangulat is nagyon ott van.
Egyetlen negatívuma, hogy nem mindenkinek való.
Legszívesebben már ma este újra nézném.

[előfordulhat spoiler]
Alien: Convenant (2017)
Alapból nem vagyok egy nagy sci-fi, fantasy rajongó, de ez a film kellemes csalódás volt számomra. A kép, és hang minőség egyszerűen csodálatos volt, élvezet volt nézni a filmet. A sztori habár az elején elég döcögősen indult, a végére azért csak lett belőle valami, bár én féltem, hogy nem lesz. A +18-as karikától nem kell rettegni, egy AHS részben több vér folyik mint ebben a két órás részben, de üsse kő, ez attól nem döntötte romba a tetszésemet. Nem egy eseménydús film, ezt el kell ismernem, nem igen voltak benne olyan nagy események, a trailer röviden tömören össze is foglalta őket. A rizsázás volt itt a lényeg, meg az elbeszélések. Voltak olyan részek, amiket simán kihagytam volna a filmből, mert semmi értelme nem volt, de hát na, kicsit muszáj húzni az időt. A film egyébként a Prometheus előzménye, és folytatása, (igen, ez így kettő az egyben) de szerencsére nem olyan jellegű, hogy ne lehessen érteni, bár én ajánlanám azért a Prometheus-t is, hogy még tisztább legyen a dolog.
10/10 - kellemes csalódás volt, imádtam.♥

!!! Elõfordulhat benne spoiler annak, aki még nem látta.
Pirates of the Caribbean: Salazar's Revenge / Dead Men Tell No Tales
Szerdán volt alkalmam megnézni ezt a filmet, szerencsére eredeti nyelven. Azt kell mondanom – a sok negatív kritika ellenére –, hogy én kellemesen csalódtam ebben az alkotásban. Habár megnevettetni nem tudott, még mindig fényévekkel jobb, mint a negyedik rész. Johnny Depp még minden remekül hozza Jack Sparrow kapitányt, a játéka nagyon is élvezhetõ. Jöttek persze új színészek is, elsõként akkor említeném a Brenton Thwaites által alakított Henry Turner-t. Habár úgy gondolom, hogy a színész elég jó volt, a karaktert magát unalmasnak tartottam. Kaya Scodelario Carina Smyth nevû karakterével hasonlóképpen vagyok, habár õ egy kicsit élvezhetõbb volt. Még aztán fontosabb karakter volt Salazar kapitány is, aki persze Sparrow-n akar bosszútállni egy régi sérelem miatt. Be kell vallanom, itt megint nem teljesen a színésszel volt bajom, sokkal inkább a karakterrel. Nagyon kidolgozatlannak tûnt, pedig érdekes lehetett volna.
Aztán ott van Orlando Bloom Will Turner-ként, akit annyira beharangoztak, hogy jéj, vissza fog térni. Vissza is tért, cirka két jelenet erejéig, habár igaz, kamerán kívül is elég nagy szerepet játszott a történetben a fiának hála.
Aztán a film vége felé ott van Barbarossa kapitány halála. Ezen a részen enyhén kiakadtam, tekintve, hogy én tulajdonképpen nagyon kedveltem a karaktert.
A látványvilág továbbra is csodálatos volt, a zenét is imádtam, de még magával, a történettel sem volt különösebb gondom, sõt, mondhatjuk, hogy még élveztem is.

10/7

Guardians of the Galaxy Vol. 2
Sajnos nem mondhatok sok jót a filmrõl. Hiába imádom a Marvel-t, a Galaxis õrzõi nem voltak soha a szívem csücskei. Igaz, az elsõ részt még élveztem, de az sem lett a kedvenc filmem. Ez a folytatás azonban nagyon gyengére sikerült. A poénok rendkívül ostobák voltak, sõt, elég gyengék is. A történet szintén nem kötött le, végig az órát nézegettem, hogy vajon mikor lesz vége. A látványvilág még mindig jó, de nem mutat semmi újat, mint az elsõ rész. Egyedüli pozitívumnak a színészek játékát tartom, habár néhányuk mintha kifejezetten unta volna magát. De persze lehet, hogy csak én láttam így.

10/4

Before I Fall / Mielőtt elmegyek

Tetszett a film, féltem, hogy nagyon tinis lesz a megközelítés, ami végül az is volt a sztorira tekintve, valahogy mégis működött. Még régebben terveztem elolvasni a könyvet,de azután letettem róla, pont ezért, mert bevallom: előítéleteim voltak. Szerintem főleg Zoey Deutch-nak köszönhetem, hogy nem nyomtam ki 20 perc után, van a csajsziban (vagy a játékában) valami emberi és földhözragadt, ami szimpatikusabbá teszi. Ami viszont nagyon idegesített, hogy semmivel nem magyarázták meg, hogy most akkor miért élte újra a napot? Vagy megmagyarázták csak én vagyok zokni? Bevallom a végét se értettem, ha valaki olvasta és fel tud homályosítani, ne habozzon.
10/7

John Wick: Chapter 2 / John Wick: 2. felvonás

Imádtam az első részt is, Keanu Reeves állat zenére szétlő mindenkit, hát mennyire badass ez? A folytatás hozta a szintet, a végét nagyon bírtam: "Igen, tudjuk, hogy képes vagy kinyírni 30 embert egyhuzamban, de most több szász gyilkos fog nekedfeszülni, csak hogy tudjad, idecsődítettem 50-et, jobb ha iszkolsz." És most az egyszer John Wicka kutyusával elfut a naplementébe. Várom a folytatást!