James Bond Album

Ian Fleming aligha hihette, amikor megteremtette hősét, a 007 számmal jelölt ügynököt, hogy hová növi ki magát karaktere zamatos nyelvezetű ponyváiból.

James Bond azonban jóval túlélte alkotóját, ahogy megőrizte frissességét több generáció elmúlásán keresztül is. Kétségtelen, hogy a mozikultúrában való megjelenése tette azzá, ami. Divathőssé nemzedékeken át, akire odafigyel a vásznon a közönség. Egészen olyan részletekbe menően kap figyelmet Bond, hogy mit eszik, mit iszik, mit visel és milyen dámákat bújtat az ágyába könnyedén. Bond jellemét ugyanakkor már többször elkárhoztatták, mint macsó és dicsérték, mint sármőrt egyaránt. Felmérték kétértelműségét hidegvérű tetteiben és forró vágyaiban a mind újabb nők iránt. A XX. század kalandhőse volt, aki az '50-es években született és egy olyan cool szakmát űzött már akkor is, mely kontinensek átszelésére, egzotikus idomok és idegen veszélyek legyűrésére jogosította fel. Bond kém (helyesebben brit ügynök) volt, és az is maradt. Eleinte Fleming hírszerző múltjának idealizált kivetítéseként szolgált, mint sarkalatos és stílusos figura, később a mozik akcióhőse lett.

Megjelenését már egy tucat szórakoztató moziban biztosította több különböző, és máshogy megnyerő férfiarc. Köztük olyan nagynevű színészeké is, mint Sean Connery, Roger Moore, Timothy Dalton és Pierce Brosnan. Jelenleg új feltámadását éli a mozivásznon Daniel Craig fellépésében, így megérett az idő arra, hogy az oldal méltó figyelmet szenteljen neki. Emiatt nyújtom át most ezt az oldalt mindenkinek, aki kedveli azt a személyt, aki így mutatkozik be: Bond, James Bond.

Ian Fleming James Bond-regényei sorrendben:

Casino Royale (1953)
- megjelent magyar nyelven, de már antikváriumokban sem kapni

Élni és halni hagyni (1954)
- sohasem jelent meg magyar nyelven, kalózfordítót keres


Moonraker (1955)
- sohasem jelent meg magyar nyelven, kalózfordítót keres


Gyémántok az örökkévalóságnak/ A gyémánt örök (1956)
- megjelent magyar nyelven, antikváriumokban még kapni

Oroszországból szeretettel (1957)
- sohasem jelent meg magyar nyelven, kalózfordítót keres


Dr. No (1958)
- megjelent magyar nyelven, antikváriumokban még kapni

Goldfinger (1959)
- megjelent magyar nyelven, antikváriumokban még kapni

Szigorúan bizalmas (1960)
- sohasem jelent meg magyar nyelven, kalózfordítót keres (Izraelben azonos címen kiadtak egy könyvet magyarul, ami valójában a Tűzgolyó című kötet)


Tűzgolyó/ Gömbvillám-akció (1961)
- megjelent magyar nyelven, antikváriumokban még kapni

A kém, aki szeretett engem (1962)
- sohasem jelent meg magyar nyelven, kalózfordítót keres


Őfelsége titkosszolgálatában (1963)
- sohasem jelent meg magyar nyelven, kalózfordítót keres


Csak kétszer élsz (1964)
- megjelent magyar nyelven, antikváriumokban még kapni

Az aranypisztolyos férfi (1965)
- sohasem jelent meg magyar nyelven, kalózfordítót keres


Polipka (1966)
- sohasem jelent meg magyar nyelven, kalózfordítót keres


Sean Connery 6 hivatalos, és 1 nem hivatalos Bond filmben volt főszereplő. George Lazenby 1 filmben szerepelt James Bondként, önhibájából. Roger Moore 7 hivatalos Bond filmben volt 007-es, jelenleg ebben rekorder. Timothy Dalton 2 Bond moziban bújt Fleming hősének bőrébe. Pierce Brosnan 4 filmben volt Bond, James Bond. Daniel Craig 3 Bond produkcióban vállalta a 007-es szerepét. Alább ezeknek a filmeknek a képanyagát, grafikáit és posztereit találjátok időrendben.

Ian Fleming (1908-1964)

Sean Connery (1930- ):
Dr. No (1962); Oroszországból szeretettel (From Russia with Love, 1963); Goldfinger (1964); Tűzgolyó (Thunderball, 1965); Csak kétszer élsz (You Only Live Twice, 1967); Gyémántok az örökkévalóságnak (Diamonds Are Forever, 1971)

Csak kétszer élsz (You Only Live Twice, 1967); Gyémántok az örökkévalóságnak (Diamonds Are Forever, 1971)

George Lazenby (1939- ):
Őfelsége titkosszolgálatában (On Her Majesty's Secret Service, 1969)

Roger Moore (1927- ):
Élni és halni hagyni (Live and Let Die, 1973); Az aranypisztolyos férfi (The Man with the Golden Gun, 1974); A kém, aki szeretett engem (The Spy Who Loved Me, 1977); Holdkelte (Moonraker, 1979); Szigorúan bizalmas (For Your Eyes Only, 1981); Polipka (Octopussy, 1983); Halálvágta (A View to a Kill, 1985)

Sean Connery szabadkozása ellenére, hogy soha többé nem csinál több Bond-filmet a '80-as évek elején mégis úgy érezte, hogy a karaktertől még egyszer utoljára végső búcsút kell vennie, míg bírja jó formában. Ebből a vállalásból született a Soha ne mondd, hogy soha (Never Say Never Again, 1983), mely egy jogvita következtében renegát, tehát nem hivatalos James Bond filmnek számít:

Timothy Dalton (1946- ):
Halálos rémületben (The Living Daylights, 1987); A magányos ügynök (Licence to Kill, 1989)

Pierce Brosnan (1953- ):
Aranyszem (GoldenEye, 1995); A Holnap markában (Tomorrow Never Dies, 1997); A világ nem elég (The World is Not Enough, 1999); Halj meg máskor! (Die Another Day, 2002)

Daniel Craig (1968- ):
Casino Royale (2006); A Quantum csendje (Quantum of Solace, 2008); James Bond film - 2012.

Bond és a nők -
A '60-as években a Bond-mozikban szereplő hölgyek többnyire inkább a fő karakter kiszolgálói voltak, mintsem valóban önálló személyiségek. Emiatt a női közreműködők szexuális kisugárzása sokkal jobban kidomborodott a szerepük "jelleménél", és ez a fajta hatásosság a vásznon nagy sikert aratott. Ez által született meg idővel a Bond-girl jelző, mint egyfajta filmvilágbeli női minőség, ami már a kezdetekben egyszerre bizonyult a maga pimasz módján lealacsonyítónak és nagyszerűnek. Az egyértelműen hímsoviniszta sztereotípiák mégsem nyomták el teljesen a Bond-mozik összes női szereplőjének az egyéniségét, mert megnyilvánulhatott figyelemre méltó fellépésükben.

Egyes színésznők szexepilje ugyanis önmagában olyan jellemgazdagságot tükrözött látványos adottságaikon túlmenően, hogy az áthidalta a korlátolt bemutatásukat a Bond-epizódokon belül. Szépségük, szabadosságuk irigységet szült az akkori "konyhakész" életre kárhoztatott asszonyokban és vágyakat férjeikben. Megjelenésük divatot szabott meg, hiszen bátran lehettek játékosak, szellemesek vagy csábítóan gonoszak, így kiváltva egyfajta elismerést és rajongást, amellyel szexszimbólumokká váltak.

Ők voltak a '60-as évek Bond-lányai:

2. Ők voltak a '60-as évek Bond-lányai:

3. Ők voltak a '60-as évek Bond-lányai:

Mindmáig egyetlen nőnek sikerült Bond fejét olyannyira elcsavarni, hogy a 007-es oltár elé vezette. Ezt a teljesítményt Diana Rigg színésznő vihette véghez, aki a Bond-lányok közül ezzel az érdemmel kimagaslik. Rigg előnyös sajátossága volt emellett az is, hogy az Őfelsége titkosszolgálatában (1969) váratlanul keltett elképesztően szexi benyomással, mint leendő Mrs. Bond. Szerepében, Tracy Di Vicenzo-ként megkapóan érzéki volt, de akaratos és bátor lány is, aki meg tudott felelni Bond veszélyekkel dacoló imázsának, ugyanebből az okból viszont személye magában hordozta a tragédia lehetőségét.

Rigg mindenképpen előremutató Bond-lány volt, a '60-as évek utolsó hölgye a 007-es mellett, aki vele kapcsolatban érezte először, hogy partnerre és nem csupán ágyastársra talált.

A '70-es években a Bond-lányok figyelemre méltó érzéki adottságai megmaradtak ugyanolyan szemkápráztatónak, mint az előző évtizedben. Színesedett ezzel együtt a multikulturális paletta, amelyből kiválasztódtak és szélesedett az odaadás, amivel már Roger Moore karjaiba vetették magukat. Míg Connery Bondjának kellett némi előjáték a csábításai sikeréhez, addig Moore számára könnyed gentlamenként elég volt megjelennie a színen és a nők máris pőrén, forrón és készségesen várták őt.

A '60-as években a Bond-történetek némi tabudöntögető, szexuális csipkelődése, amolyan unikum volt a moziba járóknak egy látszatra jóval konzervatívabb világ valóságához képest. A társadalommodernizáció eredményeként azonban a '70-es évekre a szexuális forradalom immár kiteljesedett és kísérletezően tombolt. Bond számára a hölgyekkel való kicsapongás ennek velejárójaként jóval hamarabb szárba szökkent, hogy megmaradhasson az ügynök nőkre gyakorolt hatásának imidzse. Moore-nak, Bond új megformálójaként, így egy affér elérése alig számított nagyobb kihívásnak egy mosolynál és a szemöldöke felemelésénél.

A Bond-lányok mindezzel a hatással együtt csinosodtak és fiatalodtak, egy bikini, és a csupasz bőr látványa már olyan természetes "filmkosztümnek" hatott a szereplőnőkön, mint a 007-en a szmoking. Egyenruhájuk volt a mezítelenség és hivatásuk a Bond parancsnok "alatt" eltöltött pár jelenetnyi szolgálat. A hölgyekkel szembeni férfias, ugyanakkor lekezelő durvaság mindazonáltal sokat enyhült Connery-hez képest, a korábbi tettleg inkább szóbelivé vált. Az évtized végére viszont újbóli kísérletek voltak arra, hogy Bond számára valódi társat találjanak az ágyastársaság mellett. Ezek a próbálkozások azonban egyenlőre megmaradtak "próbálkozások" szintjén. A '70-es évek Bond-lányaiból mégis nagyszerű és emlékezetes marad az a fajta felszabadultság, amit az őket játszó színésznők bátran megengedhettek maguknak.

Ők voltak a '70-es évek Bond-lányai:

2. Ők voltak a '70-es évek Bond-lányai:

3. Ők voltak a '70-es évek Bond-lányai:

A '80-as évek Bond-lányai szépségükben semmivel sem adták alább elődeiknél. Ellenben a '60-as '70-es évek hölgyeihez képest elkezdtek érdekes, önálló teret nyert szereplőkké válni az új évtized Bond-filmjein belül. Saját motivációjuk, cselekvési szándékuk által kezdtek kapcsolódni a 007-eshez és annak küldetéséhez. Legtöbbjük már nem csupán bájos tartozékként volt jelen Bond alkalmi szeretőjeként, hanem saját akarata által vezérelt szereplőként.
Habár nem vonták ki magukat teljesen a brit szuperügynök bűvköréből, annyit elértek, hogy ragaszkodóbb férfinak mutatkozzon a társaságukban. Az évtized végén már-már azt is rásüthették ezáltal néhányan, hogy James Bond nem veti meg teljességgel a monogámiát.
Moore leköszönő éveiben vette kezdetét az az út, ami a Bond-lányok szexuális tárgyiasításából vezetett egyfajta ragaszkodó, alkalmi belehabarodásba. A törvényszerű affér helyett a lehetőségek megragadásáról szóló aktus árnyalta tovább Bond és a nők viszonyát. Ezek a új típusú partnerek pedig nem féltek szokatlannak, bosszúszomjasnak, eltökéltnek és cselekvőképesnek látszani. Még ha előfordult is, hogy néha aránytévesztéssel tűntek túl beleegyezőnek, vagy maszkulinnak, ezekben az években a Bond-lányok mindenképp erotikusak és érdekesek voltak.