Könyves idézetek

Szótlanul állunk Peeta Mellarkkal, miközben a vonat az alagútban robog. Végtelen hosszúnak tűnik, én pedig azon töprengek, hány meg hány millió tonna kő választ el az égbolttól, és a gondolattól összeszorul a mellkasom. Suzanne Collins-The Hunger Games~Éhezők Viadala

– Van valami jó tipped, hogy mit csináljunk életünk utolsó néhány napján?
– Én annak örülnék a legjobban, ha a hátralévő napjaim minden percét veled tölthetném – feleli Peeta. Éhezők Viadala-Futőtűz

Peeta sóhajt.-Na jó, tényleg van egy lány. Bele vagyok zúgva, mióta az eszemet tudom. De szerintem ő még a létezésemről sem tudott az aratás napjáig. A közönség együtt érez Peetával. A viszonzatlan szerelem nekik is ismerős.
-Mással jár?-kérdezi Peeta
-Nem tudom. De sok srácnak bejön.-feleli Peeta.
-Megmondom. mit kell csinálnod. Megnyered a Viadalt, és szépen hazamész. Kizárt, hogy ki fog kosarazni, nem?-Caesar próbál lelket önteni Peetába.
-Nem hiszem, hogy ez menni fog. A győzelem...rajtam nem segít-mondja Peeta.
-És mégis miért nem?-kérdezi Caesar zavartan.
Peeta fülig vörösödik, és kinyögi a választ.-Mert...mert...együtt jöttünk a Viadalra. Éhezők Viadala-Interjú.

– Mi ez a menő karkötő? – kérdezi Johanna.
– Egyelőre nem vagyok méltó a bizalomra – feleli Peeta. – Az engedélyetek nélkül le sem ülhetek az asztalhoz – mondja, és a fejével a két őr felé biccent.
– Még szép, hogy leülhetsz – mutat Johanna a mellette lévő helyre. – Hiszen barátok vagyunk.. – Az őrök biccentenek, Peeta leül. – Peeta meg én szomszédos cellában raboskodtunk a Kapitóliumban. Jól ismerjük egymás üvöltését. Éhezők Viadala- A kiválasztott

Az volt a baj, hogy amikor megismertelek, még én sem láttam át a dolgokat. Az első viadalodat követően azt hittem, hogy ez a románc Peetával csak színjáték a részedről. Mindenki arra számított, hogy ezt a taktikát folytatod majd. Csak amikor Peeta belerohant az erőtérbe… Nekem is csak akkor esett le, hogy… – Finnick habozik. Éhezők Viadala- A kiválasztott

– Én sem hittem volna, ha nem a saját szememmel látom.
– Mármint mit? – kérdezi Peeta.
– Téged – feleli Gale.
– Fogalmazhatnál pontosabban, hogy megértsem – mondja Peeta. – Mi történt velem?
– Kicseréltek egy gonosz mutánsra – szólal meg Johanna. Éhezők Viadala- A kiválsztott

Éhezők Viadala-A kiválasztott

A lábaim szinte maguktól mozognak, ahogy az asztalhoz lépek. A hologramtól pár centire állok meg. Kinyújtom a kezem, és megmarkolok egy gyorsan villogó zöld pontot.
Valaki odalép mellém, a teste megfeszül. Természetesen Finnick az. Mert csak egy másik győztes tudja észrevenni, amit én rögtön kiszúrok. Az aréna. Tele podokkal – vagy csapdákkal –, amelyeket a Játékmesterek irányítanak. Finnick megsimogat egy folyamatosan világító piros pöttyöt az ajtó felett. -Hölgyeim és uraim…
A hangja halk, de az enyém már erősen visszhangzik a teremben.
-Kezdődjék hát a Hetvenhatodik Éhezők Viadala!

Katniss, akit a Viadalon úgy becéztek, „a lány, aki lángra lobbant”, most elhagyja a pislákoló lángokat, a csillogó ékszerekkel kirakott ruhákat és a halvány gyertyafényre emlékeztető estélyiket.
Katniss most már olyan pusztító, mint a futótűz.

A túléléshez nem a Gale-ben lobogó tűzre, a lelkében izzó haragra és gyűlöletre van szükségem. Abból ugyanis bennem is van elég. Nekem tavasszal a pitypangra van szükségem. Az élénksárga virágra, amelyik az újjászületést jelenti – a pusztítás helyett. Nekem az ígéret kell, hogy bármilyen szörnyű veszteségeket szenvedtünk is el, lehet folytatni az életet. És minden jóra fordulhat. Ezt pedig csak Peeta tudja megadni nekem.
Ezért aztán, amikor suttogva azt mondja: „Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?”,
azt felelem:
Igaz.

Belém hasít a féltékenység. Persze nem Finnickre vagy Annie-re vagyok féltékeny, hanem a bizonyosságra. Ha valaki rájuk pillant, semmi kétsége nem lehet afelől, hogy ez a két ember szereti egymást

A félelmetes eseményeket a legnehezebb kitörölni az agyból. Mivel ezekre emlékezünk a legélénkebben.

– Tanítás után kint álltunk az udvaron. Próbáltam elkapni a tekintetedet, de elfordultál. Aztán... úgy emlékszem, letéptél egy pitypangot. – Bólintok. Peeta tényleg emlékszik. Erről ugyanis még soha nem beszéltem senkinek. – Mindenesetre nagyon szerethettelek.

Lenn a mélyben megpillantom Finnicket, aki kétségbeesetten kapaszkodik a létrába, miközben három mutáns próbálja lerángatni. Amikor az egyikük hátrarántja Finnick fejét, hogy átharapja a torkát, valami bizarr dolog történik. Mintha én lennék Finnick, és a szemem előtt lepörögnének életem képei. Egy hajó árbocát látom, egy ezüst ejtőernyőt, a kacagó Magst, a rózsaszín égboltot, Beetee háromágú szigonyát, Annie-t menyasszonyi ruhában, a part menti sziklákat nyaldosó hullámokat. Aztán vége.

"Nos, a szöveg a régi Stefané volt, de ebből az erőműből, az új Stefanból hallgatva egészen más hangsúlyt kapott. Mindegy, amíg Stefan egérnek hiszi magát, egér is marad. Erről ennyit."
(Damon Salvatore - L.J. Smith: Vámpírnaplók ~ A visszatérés: Leszáll az éj)

"Melyik szeptember 8.?"
(azt hiszem,ezt nem kell bemutatnom)
"A démon visszatért és csalódottan látta, hogy a lány időközben sem a pisisárga blúzát, sem az ártatlanságát nem vesztette el."
(Kerstin Gier-Smaragdzöld)

– Szerinted ez választás kérdése? -Balthazar halkan beszélt, de a hangjában olyan nyerseséget hallottam, mint addig soha. A hideg futkosott tőle a hátamon.
– Próbáld csak ki, milyen, ha vadásznak rád az éjszakában. Futhatsz, ahogy csak bírsz, de aztán rájössz, hogy gyorsabbak nálad. Aztán egy istállóban találod magad, a földön a szüleid hevernek, holtan, te meg a kezednél fogva lógsz a gerendán, miközben egy csapat éhes vámpír marakodik azon, hogy ki legyen a következő. Megtudnád, van-e választásod.

Lucas rábámult. Sosem fordult meg a fejében ilyesmi, de nekem sem.
Balthazar még halkabban folytatta.
– Nézd végig, ahogy meghal a kishúgod, aztán mondd, hogy nem azzal töltenéd az örökkévalóság hátralévő részét, hogy megmentsd őt. Ha mindezt kipróbáltad, Lucas, akkor majd beszélgethetünk a választásról. Addig pedig csak mondd el, amit tudni akarok, és fogd be a szád!

Balthazar - Claudia Gray: Stargazer

Veronica Roth A Beavatott

"Megszoktam, hogy mindig kimondom, amire gondolok. (...) Az udvariasság mások becsapása, csak szép csomagolásban."

"Hiszünk a hétköznapi bátor tettekben és a bátorságban, amely arra készteti az embereket, hogy álljanak ki egymás mellett."

"Az önzetlenség és a bátorság nem sokban különbözik egymástól."

Szerintem az érettség az, ha az ember ismeri önnön korlátait
Kurt Vonnegut, Macskabölcső
Nincs semmi baj az örök semmivel, csak az ember alkalomhoz illően legyen felöltözve
Woody Allen, Na, ennyit erről!

John Green ~ Csillagainkban a hiba

"Azt mondod nem vagy különleges, mert a világ nem tud rólad, de ezzel megsértesz engem. Én tudok rólad."

"Olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetem. (...) Nem az ember dönti el, hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat. Remélem, ő is szereti az övét."

"El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."

Richelle Mead ~ Vámpírakadémia :

"Nem a neve teszi az embert. És a névnek semmi köze ahhoz, amilyenné egy ember válhat."

"Én láttam, mert én mindent látok. Könnyű figyelni, ha soha senki nem veszi észre az embert."

"És akkor mi van? Elkövettél egy hibát. Én folyamatosan hibákat követek el. (...) Az emberek változnak. Folyamatosan változunk, nem? Te sem vagy ugyanolyan, mint amilyen akkor voltál. Én sem vagyok ugyanolyan."

"- Rád őrangyal vigyáz.
- Nem hiszek az angyalokban (...). Abban hiszek, hogy én vagyok a saját szerencsém kovácsa!"

"A tökéletlenségeinkkel együtt vagyunk érdekesek, emlékezetesek, és igenis, gyönyörűek."
~ Justina Chen Headley - North of Beautiful

Alexandre Dumas: A három testőr

"Athos a szabad akarat híve volt. Csak akkor adott tanácsokat, ha kérték. Akkor is legalább kétszer kellett kérni.
– Rendszerint csupán azért kérünk tanácsot – szokta mondani –, hogy ne tartsuk meg, vagy ha megtartjuk, legyen kinek szemrehányást tenni a tanácsért."

"- Ne izgulj már tökkelütött, szórakozni megyünk!
- Igen, szórakozni, mint a múltkor; puskacső lesz a furulya, és úgy táncolunk, ahogy a golyó futyül." - D'Artagnan és Planchet

"Athos ki sem dugta szobájából az orrát; feltett szándéka volt, hogy szalmaszálat sem tesz keresztbe a felszerelésért.
- Két hetünk van - mondta barátainak -, ha két héten belül nem jutok felszereléshez, vagy helyesebben: ha nem jut hozzám a felszerelés, akkor, mivel hívő katolikus vagyok, és nem röpíthetek golyót a fejembe, összerúgom a patkót őeminenciája négy gárdistájával vagy nyolc ángliussal, és addig verekszem, amíg egyikük le nem terít, ami, tekintve számbeli fölényüket, nyilván be is következik majd. Akkor elmondhatják, hogy a királyért estem el a kötelesség mezején, és nem lesz szükség fölszerelésre."

" (...) Úgyis elég elégen rúgtuk össze a patkót a bíboros úr gárdistáival; Tréville úr maholnap azt hiheti, hogy nem is élünk." - Athos

" (...) Térjünk hát vissza a gyűrűmhöz, azaz a kegyedéhez; vagy elveszi az érte járó összeg felét, vagy a Szajnába dobom, azt pedig nem nagyon hiszem, hogy éppúgy visszajuttatja majd egy előzékeny hal, mint Polükrateszét." - Athos D'Artagnannak

Alexandre Dumas: A három testőr

"Családi ügy - ez volt az ürügy, Athos találta meg. Családi ügyet nem firtathat a bíboros, a családi ügy nem tartozik senkire; családi ügyeit bárki nyugodtan intézheti a nyilvánosság előtt."

"D'Artagnan arra szánta a napját, hogy megsétáltatta a táborban testőregyenruháját."

"Légy férfi, kedves fiam; a sírás az asszonyok dolga, a bosszú a férfié." - Athos D'Artagnannak

"- Nos, uraim, eldöntötték már, mit döntenek? - kiáltott oda Jussac harmadszor is.
- El, urak - felelte Athos.
- Mégpedig? - kérdezte Jussac.
- Bátorkodunk megkezdeni a harcot - felelte Aramis, miközben egyik kezével kalapot emelt, másikkal meg kivonta kardját.
- Micsoda? Ellenszegülnek? - kiáltott Jussac.
- Ej, a teremburáját! Csodálkozik talán?"

Lauren Graham: Egy nap talán(iszonyat jó könyv!)

(1995-öt írunk) "Megszólal a telefon a folyosón, ahol az ő helye van, Jane szobája és az enyém között.
- Szia apa!
- Halló?
- Igen, hallak. Azt mondtam: Szia apa.
- Franny? Itt az apád.
- Apa. Pontosan tudom.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok az?
- Egyszer már elmagyaráztam. Hívásazonosítónk van.
- De legalább gyógyítható?
- Apaa! A hívásazonosító az a dolog, ami kijelzi a számot, amiről telefonálsz.
- Micsoda félelmetes találmány! Miért akarna ilyet bárki is?
- Hogy megtudjuk, ki hív, még mielőtt felvennénk a kagylót.
- De miért nem lehet egyszerűen csak megkérdezni: halló, kivel beszélek?
- Apa, kérlek. Mesélj, mi van veled? Mert mindjárt lesz egy meghallgatásom."

"Milyen a hajam? Egész lakásra kiterjedő közvélemény-kutatást végzek. - Nem igazán tudom miért, de a kérdést ezúttal fura kis sztepptánc kíséretében adom elő, mintha így próbálnék hatást gyakorolni rá.
Utálom magam. Ezt tessék abbahagyni.
- Ööö...sörényszerű? - tippel reménykedve.
- Micsoda?
- Miért, nem ez volt a célod? Hogy olyan nagy sörény legyen a hajad, a legtetején valami kunkori szökőkútféleséggel?
A konyha/alkóv felől érkező prüszkölő hang mintha arra utalna, hogy valami módon narancslé került Jane orrába. De ami ennél is rosszabb, miközben Dan válaszára vártam, valahogy beledermedtem egy Bob Hope-filmbe illő, főként gimis táncbemutatókon tapasztalható ,,jazz-kéz" pózba. Dan dermedten bámult rám.
Megadom magam, karomat az oldalam mellé ejtem.
- De, pontosan ezt szerettem volna a fejem búbjára, egy "kunkori szökőkutat". Köszönöm, Dan."

"Persze babona az egész, de az az egyetlen pillantás a folyóra, a hajókra, az ,,Őrtorony" felirat hatalmas, piros betűire, miközben Brooklyn elmarad mögöttünk, ez egy afféle szertartás, amely arra emlékeztet, hogy milyen kicsi vagyok, hogy egy vagyok abból a több ezer emberből...nem is...hogy azon több millió ember közül vagyok egy, akik előttem szintén ezt a folyót szemlélték egy hajóról, autóból vagy a D-vonat ablakából, akik mind azzal érkeztek New Yorkba, hogy volt egy álmuk, s ezt vagy valóra váltották, vagy sem, attól még ugyanazzal próbálkoztak, amivel én is. Ez segít perspektívában látni az erőfeszítéseimet, s bármilyen különösen hangozzék is, de reményt nyújt."

- Ellenkezőleg. Maga legbelül talán valóban ÉRZÉKENY, de ha magára nézek, én egy HARCOST látok. Azon az estén elesett a színpadon, de azonnal FELPATTANT, és utána még jobban figyelt, még jobban koncentrált, mint előtte. Nem SÍRT, nem felejtette el, hol tart a szövegben, nem kérte, hogy hadd kezdje újra. EZEK közül én már az ÖSSZESET láttam. Maga azt hiszi, hogy van valami trükk, amit a sikeres emberek ismernek, maga pedig nem. Megértem én az érzéseit, de azért vagyok itt, hogy közöljem magával, ilyen trükk NEM LÉTEZIK!"

Barney hosszan mered rám, aztán mély, füttyentő lélegzetet vesz.
- GYORSABBAN: ne becsülje le a közönséget, vegyen a szárnyára, de ne rágjon a szánkba mindent, vagyunk olyan okosak, mint maga. TRÉFÁSABBAN: mulattasson bennünket, segítsen abban, hogy meglássuk, milyen nevetséges és gyönyörű tud lenni az élet, mutasson rá, hogyan tudnánk a hibáinkat is elfogadni. HANGOSABBAN: úgy adja elő a történetét, ahogy kell, NE lustálkodjon, ne tartsa meg saját magának, azért van ott, hogy megérintsen BENNÜNKET. - Barney levegő után kap, öklével a mellén dörömböl. - Hát ennyi, kedvesem. Talán túl egyszerűnek HANGZIK, de ha jól ítéltem meg magát, akkor az egész életét annak fogja szentelni, hogy ezt jól csinálja. És ennyi az egész. EZ minden, slusszpassz, könnyű, mint banánt hámozni."

Kicsit hosszú lett...

"Megbabonázva álltam a kiáradó melegben és a fenséges illatban, míg végül az eső, jéghideg ujját végighúzva a hátamon, fel nem riasztott merengésemből."
/Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala/

"Haymitch véreres szemében fájdalom csillant." - ez egy kis rövid idézet, de valahogy le kellett írjam.
/Suzanne Collins - Futótűz/

„Ha érez valamit, akkor az tombol benne, mint a nyári vihar.”
(Cassandra Clare - A herceg)
Nekem annyira tetszik ez a hasonlat. Olyan szép.

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

"Miért kell a lánynak hülyének látszani ahhoz, hogy férjet szerezzen?" - Scarlett

"Egyszer majd fogom magam, és azt mondom és azt teszem, ami nekem jólesik. Ha pedig nem tetszik, fütyülök rá." - Scarlett

"- (...) Kérem, ne tartson olyan szorosan. Nagyon megharagszom.
- Akkor a legszebb, ha haragszik. Most újra magamhoz fogom szorítani, csak azért, hogy lássam, milyen, ha igazán mérges. Nem is képzeli, milyen ennivaló volt azon a napon, a Tizenkét Tölgy ültetvényen, mikor olyan nagyon mérges volt, és a kandallóhoz vágta a vázát...
- Ó, kérem... nem felejtené el végre?
- Nem, ez az egyik legkedvesebb emlékem a múltból."

"- Szégyelli magát? Nem csodálom. De mennyire szégyellheti! Hogy itthagyjon támasz nélkül... gyámoltalanul.
- Drága Scarlett! Maga igazán nem gyámoltalan! Aki ilyen önző és határozott, azt nem kell félteni. Isten óvja a jenkiket, ha dolguk talál akadni magával."

"- Nem tudnálak így szeretni téged, mindenem, ha a becsületet és a hazámat is nem szeretném, melyik ember mondta ezt? Nem tudom már. Mindegy, én nem találtam volna ki ilyen szépen, és éppen az alkalomra illőt. Mert szeretem magát, kis Scarlett, akármit mondtam is azon az éjszakán, a verandán, a múlt hónapban. Emlékszik?
Most egyszerre lágy, gyöngéd, simogató lett a hangja.
- Szeretem, Scarlett, mert annyira olyan, mint én. Árulók vagyunk, kicsikém, önzőek, számítók. Fütyülünk rá, ha az egész világ felfordult is, csak nekünk legyen jó dolgunk." - Rhett

"Persze, hogy gazember vagyok. Miért ne lennék? Szabad országban élünk, és ha valaki gazember akar lenni, legyen. (...)" - Rhett

"Örökkön örrké csak is veled"- aham csak nem gondoltad át

Temérdek pénz és hosszú-hosszú élet, a legtöbb ember (...) erre a két dologra vágyik mindenek felett. Csak az a bökkenő, hogy az emberek hajlamosak éppen azt választani, ami a legrosszabb nekik. /Harry Potter és a Bölcsek köve/

,,Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát , holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna...''
- Susan Kay: A Fantom - Erik

,, Bármennyire megtört is, nincs, aki nála jobba átérezné a természet szépségeit. A csillagos ég, a tenger, s mindama látvány, amit e csodálatos tájék kínál, úgy látszik, képes még most is elragadni lelkét a földről. Az ilyen embernek két lénye van: az egyik talán szenved, s erőt vesz rajta a kétségbeesés, de még ha visszahúzódik is önmagába, olyan, mint az égi szellem, akinek fénykörébe sem fájdalom, sem ostobaság be nem merészkedik.'' - Mary Shelley: Frankenstein - A kapitány Victor Frankensteinrõl

,,... mint a bukott angyal, akit megfosztasz minden örömtől, pedig nem is tett semmi rosszat. Mindenütt boldogságot látok, s ebből csak én vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve. Én jót akartam, és jó voltam. A nyomorúság faragott belőlem démont. Tégy boldoggá, s megint erényes leszek.'' - Mary Shelley: Frankenstein - A teremtmény

Alexandre Dumas: Húsz év múlva

"- S ama vállalkozás végrehajtására egymagában volt?
- Nem, kegyelmes uram, három barátja volt, három bátor ember segédkezett neki, olyan emberek, amilyeneket épp most keres eminenciád.
- S ez a négy ember összefogott, azt mondja?
- Egy emberként, kegyelmes uram, mintha négy szív egy kebelben dobogott volna! És mi mindent vittek végbe ők négyen!" - Mazarin bíboros és Rochefort

"Kikapartam a gesztenyét -motyogta Rochefort, kifelé farolva-, s ha D'Artagnan nem lesz elégedett, ha most mindjárt elmesélem neki, micsoda dicshimnuszt zengtem róla, akkor lehetetlen fráter. (..)"