Olvasol? II.

David Benioff: Tolvajok tele
Az alaptörténet abszurdul hangzik, de elképesztően jó könyv. A II. világháború ideje alatt játszódik Oroszországban. Elfognak két fiút, egyikük zsidó származású (ami Oroszországban is hátrány), a másik dezertőr. A börtönben ismerik meg egymást, ahol csak rövid időt töltenek el. Egy befolyásos ezredes elé kerülnek, aki fura feladattal bízza meg őket: lánya lakodalmára kell szerezniük egy tucat tojást. Csakhogy a háború évei alatt ez szinte képtelenség volt, és ha nem járnak sikerrel, meghalnak.
Nagyon tetszett a történet, a két főszereplő - ahogy teljesen ellentétes személyiségek voltak, mégis küzdöttek mindvégig, nemcsak a túlélésért, hanem egymásért is -, a stílus, a humor és a hangulat. Tízből tíz pont, egyértelmű.

Madách Imre: Az ember tragédiája
Nem nyilvánítok véleményt.
Cassandra Clare: A Dumort Hotel bukása
És erről sem, mert az előző részekhez hasonlóak a gondolataim, csak ezt jobban untam.
Cassandra Clare: Mit vegyünk egy árnyvadásznak, akinek mindene megvan? (és akivel amúgy sem járunk)
Ez a könyv volt a sorozat első olyan része, amivel kapcsolatban nincsenek kivetnivalóim, amit nem untam meg a cirka ötven oldal alatt, és ami tényleg tetszett. Ami csak a Magnus-Alec kapcsolat miatt van, ugyanis Magnus szörnyen aranyos, ahogy próbálja kitalálni, mit adjon Alecnek, és ahogy azon gondolkozik, vajon a fiú (viszont)szereti-e őt. Tetszett, ahogy ráébred, miért ilyen fontos neki, hogy a legjobb ajándékot találja, és a végén is kifejezetten örültem Alec felbukkanásának is, de úgy ennyi. Rövid, nem túl tartalmas (ami az előző részeknél nem is zavart, de Magnus és Alec kapcsolatáról szívesen olvasnék többet is), és hamar elolvasható, tök egyszerű mondatokkal (mind szerkezetüket, mind nyelvezetüket tekintve), és semmi extrával. De azért aranyos volt. (És amúgy tök félrevezető a cím.)

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Három nap alatt végigszenvedtem, pacsit nekem.
Hm, nem tudom. Lehet, hogy csak én nem vagyok megérve erre a könyvre, vagy már egyszerűen abba a nemzedékbe tartozom, amely más könyveket szeret, és nem igazán érthető számára ez a hagyományos nyelv (talán mindkettő), de egyszerűen élvezhetetlen volt ez a mű. Lehet, hogy Zrínyi a maga idejében nagyszerű volt, és szerették, amit csinált, de nem vagyok biztos abban, hogy egy mai tizenévesnek ezt kell feladni, és ezt kell belerakni az emelt érettségi tételekbe, hogy „márpedig akkor is szenvedni fogsz vele, muhaha”. Szenvedtem is vele. Próbáltam a hangoskönyvet, de borzasztóan nehezemre esett arra figyelni, ezért inkább végigszenvedtem az olvasást, néha hallgattam, és csak követtem a szöveget a szememmel, de ezt nem nekem találták ki. Örülök, ha valaki élvezni tudja, de az nem én vagyok.

Cassandra Clare: A New York-i Intézet csatája, Igaz szerelem (és egy első randi) (Bane Krónikák 9-10.) (értékelés a 10. részről)
Kellemes befejezése volt a sorozatnak, tényleg, meglepően jó könyv volt, a legjobb, amit Cassandra Clare-től olvastam. Voltak benne részek, amiken felröhögtem, ez mindenképpen pozitívum, ráadásul Alec és Magnus szépen kialakuló kapcsolata is kifejezetten jól van megírva, imádom, hogy Alec nem olyan, mint a többi árnyvadász, és Magnus belső kis monológjai, a betekintések a gondolataiba szerintem jobbá teszik a könyvet, de azt hiszem, többször nem olvasnám el.

Jeanne Ryan: Nerve - Idegpálya

Fülszöveg:
Amikor a kissé visszahúzódó Vee egyszer csak belecsöppen egy interneten követhető bátorságpróba-játékba, hirtelen azzal szembesül, hogy a névtelen irányítók mindent tudnak róla. Olyan nyereményekkel kecsegtetik, melyek után az EzVagyokÉn oldalán vágyakozott, majd a számára tökéletes pasival, a dögös Iannel szervezik egy csapatba. Először jó mókának tűnik a dolog – a rajongók buzdítására egyre kockázatosabb feladatokat hajtanak végre, egyre értékesebb jutalmakért. De az események komoly fordulatot vesznek, amikor öt másik játékossal egyetemben egy titkos helyszínre irányítják őket, ahol a fődíjért kell harcba szállniuk, s a mindent vagy semmit játékban már az életük a tét.

Részlet a véleményemből:
"Az Egri csillagoknak és hasonló műveknek nem mondom, hogy nincsenek meg a maguk értékei, de mivel szerencsére manapság nem készül minket leigázni egy idegen ország se, így ezek a harcra ösztönző, nagy hazafias gondolatok nem annyira fontos témák a mindennapokban, mint amit az Örökké a tiéd vagy az Idegpálya feldolgoz. A mostani, 21. századi fiataloknak jóval nagyobb szükségük van olyan kötelező olvasmányokra, mint az a könyv, amit Jeanne is alkotott. A nyelvezete is egy könnyebben emészthető téma, így talán kevesebben menekülnek be egy soha többé könyvet! feliratú ajtó mögé, amint letették a kötelezőt és … momentán fontosabb is az üzenete. Nagyobb szükség lenne azt tudatosítani, amit tudatosítani akar a történet. "
A teljes véleményem:
https://goodbye-agony.blogspot.hu/2017/05/jeanne-ryan-nerve-idegpalya.html

Leiner Laura - Szent Johanna Gimi
I luv Cortez

Én mindig olvasok.
Jelenleg G.R.R. Martin uraságtól a Királyok csatája könyvet kezdtem el.

Trónok harca mindörökké. KÖSZÖNÖM MARTIN ezeket a hatalmas élményeket!

Max Frisch - Andorra
a sztori nem különösebben egyedi, de nagyon tetszenek a vidék babonái. ennyit tesz, ha az ember kitekint úgymond a saját környezetéből. a főszereplő valami irtó makacs volt és olyan szuperül bemesélt magának baromságokat, ahogyan én szoktam. csak egy kicsit komolyabban. sok 'gonosz' karakter volt úgymond, de nekem senki sem volt túl ellenszenves. ilyen, amikor mindenki beáll abba a bizonyos sorba, a farkas meg rosszul alszik a birkák véleménye miatt. majdnem.

Vége a magyar vizsgámnak, így végre sikerült kiolvasnom William Shakespeare: III. Richárd c. királydrámáját. Maga a mû azonban csak akkor keltette fel az érdeklõdésemet mikor egyre inkább kezdtem megismerni az egykori angol király ellentmondásos, máig nem teljesen ismert karakterét és szerepét a történelemben. Habár Shakespeare III. Richárdja kissé sötétebbül, sõt, már-már az ördögként van lefestve, a király háttérben meglapuló érzelmei, magányossága és bonyolult jelleme határozottan érdekes keretet ad a mûnek. A költõ valódi remekmûvet hozott létre ezen dráma megírásával. Amennyire nem tetszett a Rómeó és Júlia története, úgy tetszett most a III. Richárd.

Dan Wells : Szörnyeteg úr

Egy évvel azután, hogy elolvastam a trilógia első részét, fogtam a kezembe ezt a második kötetet. Az első rész roppant jó és izgalmas volt, lekötött, ezért elég hamar elolvastam. (Egyébként az első részből készült filmben a főszereplő kiköpötten hasonlít az egyik barátomra). De ez a könyv, szó szerint, szavakkal leírhatatlan. Még sose tapasztaltam ilyet, mintha teljesen egybeolvadnék a cselekménnyel. A határtalan izgalmak és ijesztő fejezetek miatt két nap alatt kiolvastam a második részt, és valószínűleg ezért is tűnt valahogy rövidnek az egész- nem csodálom, iskolából hazajőve órákig nem bírtam letenni. Azt hiszem, az ilyen könyveknek nagyobb teret kéne adni. Annyira megfogott, hogy a történet hétköznapi környezetben játszódik, egy családban, egy szociopata tinivel, akiben két személyiség lakozik, és minden kiejtett szót előre megfontol. Ez az 'idill' van keverve a hátborzongató démonokkal és gyilkosságokkal. Ez az a dolog, ami a cselekményt rettentően jóvá teszi. Egyébként vártam, hogy John, akinek a szemszögéből írodott a könyv, esetleg sikerül leküzdenie azt az oldalát, ami képes lenne bárkit megölni. Bocsánat, ha valaki akaratlanul is spoiler-be akad. Nagyon aggasztó volt az a rész, amikor Johnt elkapja a nyomozó, és kiderül hogy ő valójában a gyilkos, a második, érzelemmentes és üres démon. Eszméletlen, hogy milyen okos volt John, amiért kijátszotta őt, és megölte- megmentve így azokat, akiket a démon a pincében és a házban kínzott. Én valahogy gyanítottam, hogy nem az lesz a tettes, akire eleinte John gyanakodott. Egyébként eléggé cselesek ezek a könyvek, mivel a fejezetek végét mindig egy újabb titokkal zárják le, amire a következőben kapunk választ- a könyv így szuperül magával ragad. Aki kedveli a kicsit véres-gondolkodós-izgalmas-őrült könyveket, vagy esetleg csak egy jó kötetet szeretne végre elolvasni, akkor abszolút ajánlom az első két részt. A harmadikat, egyben az utolsót pedig nemsokára elkezdem...

Emlékszem, hogy elolvastam az első részt, másnap mentem a boltba, megvettem a másik kettőt és kivégeztem két nap alatt.


Igazából nem az utolsó, mert Az ördög egyetlen barátja és a Csak a holttesteden át folytatások, már a felnőttebb Johnnal, viszont nekem annyira nem tetszett. Igaz, csak Az ördög egyetlen barátját olvastam, de én egy kicsit untam, ezért elment a kedvem a folytatástól...

Ó, legalább most már tudom, hogy a trilógiából könvysorozat lett, valamiért csak azt hittem, hogy a Nem vagyok sorozat-gyilkos könyvek csupán egy trilógiát alkotnak. Bár most utánaolvastam a tartalmuknak, és erősen elüthet az első két-három résztől. Ha kivégzem a listámon szereplő elolvasandó könyveket, szerintem megkockáztatok belekezdeni egy ilyen folytatásba- ha nagyon nem tetszik, maximum nem olvasom ki. Bár sose szívleltem, ha egy történetet túlnyújtanak- mert a legtöbb híres trilógiának / könyvsorozatnak is ez lett a vége..

Igazából tényleg egy trilógia, amit követ egy másik trilógia.
Igen, egyébként szerintem azért nem tetszett annyira, mert a karakterek teljesen újak és nem olyan érdekesek, mint az első könyvekben. Johnon kívül uncsi mindenki.

Csakhogy én is írjak valamit, amit olvastam az elmúlt hetekben: befejeztem Neil Gaiman Amerikai isteneit, pfú hát nehéz volt. Sokszor felidegesített, hogy nem értem, amit olvasok, annyira elrugaszkodott az agya a kis szentemnek. És nemrég láttam, hogy lesz folytatása, pedig azt hittem, felszabadultam... Hátha a sorozat kicsit érthetőbb lesz.
De mostanában főleg képregényeket olvastam, mert a Kinget sajna nem tudom magammal hurcolászni munkábamenetelve (900 oldalas, keménykötésű, nemakarokgerincferdülést), ezért csak esténként olvasom. Az új DC gyűjteményt teljes odaadással szerzem be kéthetente és felfedeztem a Book Depositoryt, mely ellát külföldi comicokkal. Tisztára cuki könyvjelzőket is küldenek minden rendeléshez.
A Blacksad egyébként gyönyörűen van megrajzolva és minőségi kiadás, csak annyi a bajom, hogy ennyi pénzért ez nagyon kevés oldal. Fél óra se kellett a kiolvasásukhoz. De hát macska-és képregénybolond is vagyok, ez van.

J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura II.

Fú. Erre nincsenek szavaim, de halál komolyan. Nagyjából ugyanazon a véleményen vagyok, mint az első kötettel kapcsolatban, csak ez még jobban tetszett. Minden egyes oldal elkalauzol egy gyönyörű világba, rengeteg pozitív érzést váltott ki belőlem ez a rész.

George R. R. Martin: Trónok harca

Még a Könyvfesztiválon szereztem be, miután a tévé sorozat elvarázsolt, tegnap befejeztem a könyv kiolvasását, ma pedig összedobtam róla egy mindennek csak éppen rövidnek nem nevezhető értékelést. Ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, kukkantsatok be a blogomra #Team Khal Drogo
Bővebben:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/05/george-r-r-martin-game-of-thrones.html

J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura III.


Nagyon szomorú lettem, hogy véget ért a trilógia. Ezt a négyszáz oldalt nagyon rövid idő alatt kivégeztem, és igazából bánom, hogy hamar kiolvastam. Csodálatos véget ért, bár a filmben is hasonló lett volna a történet vége, mint itt, a könyvben. Nagyon örültem, hogy Galadriel, Szarumán karaktere a könyv végén újra feltűnik, és hogy a végén a Megye sorsa is jobbra fordul. Így a végén nagyon kedvet kaptam elolvasni a Szilmarilokat, és Bombadil Toma kalandjait, szóóval remélem, minél hamarabb újra találkozhatok ezzel a csodálatos világgal.

Isaac Marion - Eleven testek
nem tetszett ez a könyv és sejtettem, hogy ez nekem már túl butácska, de kikapcsolódásnak tartogattam. a twilight jutott róla eszembe. az egésznek semmi értelme nem volt. az eleje még tetszett is, főként a vicces és irónikus megjegyzések miatt, de lelaposodott a történet a romantikának csúfolt szerelmi szál miatt. a végét pedig egyáltalán nem vágom, az különösen rossz volt, pedig vártam volna valami csattanót. de ez nem jött össze.

Kosztolányi Dezső - Édes Anna
nagyon szeretem a szerzőt, de eddig inkább a verseivel találkoztam és meg is maradok náluk. mondjuk meg kell hagyni, szépen ír és nem volt unalmas a könyv, de a végén itt is vártam volna valamit. akármit. egyedül talán a bakár fiú barátja, elekes volt szimpatikus, az öreg doktorral együtt. de mint mondtam, a karakterek nagy része szerintem semmiféle lezárást nem kapott, csak úgy voltak. de gondolom pont ez maga a történet lényege, hogy anna gondolataiba például egyáltalán nem lát bele az olvasó és csak találgatni tud (felőlem csinálhatott volna bármit, máshogy, vagy éppen semmit, akkor is antipatikus lenne).

Scott Westerfeld - Csúfok
ez a trilógia az egyik kedvencem. minden megvan benne: remek karakterek, érdekes, kitalált világ, társadalomkritika, tanulság, izgalmak. nem gondolom, hogy egy mindenki számára elolvasandó alapmű és sokan csak egy újabb scifiként gondolnának rá, de én szeretem, talán azért, mert egy-két karakter sorsa tragikusan alakul és kicsit nyomott hagyott bennem. ijesztő, a szerencsének és az apróságoknak milyen nagy szerepeik vannak egyébként.

Leslie Alan Horvitz - Szinbio
a génmódosítás, géntechnológia még mindig egy remek téma egy regénynek, scifinek, elvégre számtalan úton ki lehet bontakoztatni és újdonságokat kihozni belőle. szerény véleményem szerint túlontúl sok volt a biológiai leírás de lehet csak azért gondolom így, mert nem szívlelem az adott tárgyat. a vége itt sem kifejezetten tetszett, de mintha lenne több része is. a fő női karakter pedig egy merő borzalom volt, hiába voltak akciósabb jelenetei is.

Garaczi László: Pompásan buszozunk
Nem, nem és nem. Hagyjuk a véleménynyilvánítást.
József Attila: Külvárosi éj
Ha eddig nem is értettem igazán, most már garantáltan világos, miért is József Attila a kedvenc költőm. Zseniális.
De kezdjük az elején. Rengeteg vers van ebben a kötetben, és, bár azt hittem, elég sok verset ismerek József Attilától, rá kellett jönnöm, hogy valójában vajmi keveset, és, hogy milyen jókról maradtam le eddig. Azt ugyanis tudtam eddig is, hogy a Tiszta szívvel csodálatos (ez a kedvenc versem amúgy), ahogy azt is, hogy a Tedd a kezed, a Ringató, a Klárisok, a Holt vidék, a Külvárosi éj, a Téli éjszaka, a Mama, az Altató, a Születésnapomra, a Talán eltűnök hirtelen, és még ki tudja, mely költemények csodálatosak, de annyi számomra új és nagyszerű verssel találkoztam még ebben a kötetben, hogy azt elmondani nem tudom. Az első, ami úgy igazán szíven ütött, az a Részeg a síneken volt, aminek az első három versszaka is eléggé „ott van a szeren”, ahogy mondani szokás, de az utolsó olyat üt, hogy a fal adja a másikat. Aúcs. És ha már az ütésnél tartunk, a Milyen jó lenne nem ütni vissza volt a következő vers, amire jobban felkaptam a fejem, mint a többire. Ez a vers a lelkemig hatolt már az első sorával, annyira a sajátomnak tudtam érezni, annyira bele tudtam merülni, annyira fantasztikus volt. Aztán jött a Szegényember balladája, ami határozottan nem lesz a kedvencem, teljesen lesokkolt, ugorjunk, is tovább. A Kertész leszekhez nem fűznék bővebb véleményt, csak kiemelném, mert nagyon, de nagyon tetszett. Ebbe a kategóriába tartozott még az Ülni, állni, ölni, halni, a Magad emésztő…, az Ajtót nyitok, a Levegőt, az Amit a szívedbe rejtesz, a Tudod, hogy nincs bocsánat, a Ne légy szeles…, valamint az Amikor verset ír az ember… Mind-mind nagyszerű versek, mint József Attila összes költeménye, kifejezetten nagy élmény volt elolvasni ezt a kötetet.

Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából
A kötet elején még annyira nem tetszettek a versek, Babitsot amúgy sem kedveltem soha, viszont valamikor a kötet negyedénél rájöttem, hogy ez igenis jó. A versek olvastatták magukat, és még ha nem is értettem meg mindet, ha nem foglalkoztam velük úgy, ahogy irodalom órán szokás a verseket elemezni, azért nagyon kellemes volt elolvasni, mintha egy kis kikapcsolódás volna. Ritmusosnak, könnyen olvashatónak éreztem az egészet, szinte minden vers pont olyan hosszú volt, mint kellett neki (csak 1-2 akadt, ami hosszabb volt a kelleténél), és összességében tényleg jó kis kötet ez, tetszett.
Darren Shan: Zom-B
Nem írok értékelést, mert nem először olvastam, és különben is, Darren mindig isteni.

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Fülszöveg:
Az ember jobb, ha óvatos, amikor olyan városban kell egy titokzatos gyilkos nyomába erednie, mint Bulikov. Mert itt a világ teljesen más szabályok szerint működik. Amikor a város isteneit elpusztították, uralmukat megdöntötték, imádatukat betiltották, a valóság szövete darabokra hasadt Bulikovban. A lépcsők azóta a semmibe vezetnek, a sikátorok a múltba nyíló átjárókká váltak, az utcákon a bűnözők nyomtalanul eltűnnek.
Shara Thivanit hivatalosan diplomataként küldte ide az elnyomó birodalom. Valójában viszont országa egyik legjobb kéme, akinek most egy gyilkost kell kézre kerítenie. Ahogy a nyomozás egyre súlyosabb titkokat tár fel, úgy rajzolódnak ki fokozatosan Shara előtt egy sötét összeesküvés körvonalai. A nő hamarosan gyanakodni kezd, hogy a szörnyű város uralkodói talán nem is haltak meg – és Bulikov kegyetlen uralma könnyen visszatérhet.

Részlet az értékelésemből:
"Ritkán adódik ilyen, de az első oldalakon éreztem, hogy a Lépcsők városa is egy olyan könyv lesz, ami sok fejfájást fog nekem okozni és komoly döntésképtelenségbe hajszol majd, amikor év végén egy-egy kategóriában meg kell neveznem a 2017-es kedvencemet…
Ami azt illeti, nem szeretek még több fejezet elteltével sem olyanról nyilatkozni, hogy „eddig favorit-gyanús-e” vagy, „eddig hány pont?”, mert minden olvasó ember tudja, egy fantasztikus történetet az utolsó húsz oldallal is simán haza lehet vágni. Itt viszont mégis, a legelején éreztem, hogy valami észbontó különlegességre sikerült bukkannom és nem is bírtam szabadulni ettől a sejtéstől, valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egyszerűen (a nem skizofrénságból fakadó) belső hangjaim azt súgták, hogy ez a regény márpedig kedvenc lesz.
(...)
A mitológiai rész meg… húha! Nehéz szavakba önteni, pláne spoilerezés nélkül, de eszméletlen jó és rendkívül varázslatos, Bulikov bekerült a kedvenc könyves helyszíneim közé. ^^ A város egykori isteneinek és a népének a kapcsolata rendkívül ötletesen lett megjelenítve, tetszett a benne rejlő kettősség, hosszasan el lehet filozofálni róla. A szörnyek miatt is megemelem a kalapomat, vagy egyáltalán nem találkoztam velük korábban, vagy ilyen megközelítésből nem láttam őket. Kegyetlenül ismétlem magam, de aki valaki különlegesre vágyik, mindenképpen vegye kézbe. :3"

Teljes értékelés a könyvről a blogomon:
http://goodbye-agony.blogspot.com/2017/06/robert-jackson-bennett-city-of-stairs.html