Mire gondoltok most? II.

Engem nagyon szerethetnek odafent, ugyanis tegnap 1 cm választott el attól, hogy belém ne csapjon a villám.
És nem is ez az első ilyen halálközeli élményem.

Oké bocsanat hogy ilyen műveletlen vagyok, de mondja már el nekem valaki légyszíves hog ki ez a Pumped Gabó? Miért kapta fel őt a média? Minek van sorozata? És komolyan nézi valaki ahogy (amit a reklámbol leszurtem) dgja a(z ex) csajat?

Apa és az ő humora.
Én: Megint esik az eső, ezaaaz.
Apa: *kijön a nappaliba, kinéz a teraszon* Esik. Hát legalább lesz egy kis víz a pincében.
Ezt az időjárást elnézve mondjuk inkább k*rva sok víz lesz a pincében, nekem meg ma még haza is kell mennem öcsivel és baromira nincs nálam pulcsi. Szarrá fogok ázni, jupí.

Tavaly a fél Index röhögött rajta, mert a Szigeten nevetségesen táncikált napszemcsiben. Meme lett belőle, és ezen felkapaszkodott.
Nem nézem azt a szennysorozatot csak az Indexről emlékszem rá. De felőlem eltűnhetne az ismeretlenségben megint.

Koszonom a választ. Kommenteted elolvasra ránéztem az indexen és most nem tudom hogy sirjak vagy rohogjek... Szornyu hova fajul a vilag

utálom azt, amit jelenleg tanulok, mert hiába tanultam ehhez hasonlót előtte 4 évig, akkor azért kitudtam bírni, mert voltak érettségis tantárgyak, amiknek egy része közel állt hozzám. szóval ha rajtam múlt volna, már rég otthagytam volna a pcsába, viszont megígértem a szüleimnek, hogy befejezem. de már elkezdtem nézni egyetemeket/főiskolákat, a médiaszakos álmomról viszont már lemondtam, de találtam egyet, ami sokkal, de sokkal jobban érdekel, minden benne van, ami érdekel és van levelezőn is. az más kérdés, hogy felvesznek e majd rá, de jelenleg boldog vagyok, hogy egyáltalán találtam valamit.
holnap pedig délután 1-től dolgozom este 9ig még vasárnap is, szerintem érthető miért akarom itt hagyni a fszba az egészet. ráadásul néztem magamnak télikabátot, de ha megvenném maradna a fizetésemből ezer forint egész hónapra. xddd

Bemész az egyetemre... Mindenki beszélget valakivel, mert ismerik egymást gólyatáborból, egy suliból jöttek meg hasonlók. Aki nem ismer senkit, az meg gyorsan hozzácsapódik egy társasághoz. Egy embert kivéve: engem. Ezzel össze is foglaltam első egyetemi napomat. Éljenek az introvertáltak!

Az én személyes kedvencem az, hogy ismerek több (igazából rengeteg) embert is otthonról, akikkel egy szakra járok, de mindenki megtalálta már a saját új társaságát, még a gólyatáborban, most meg már az utcán sem köszönnek. Hiába jártunk 12 évig egy osztályba.

Az csodálatos lehet. Nekem van egyetlen ismerősöm a suliban, akivel általánosban egy osztályba jártunk. Középsuliba máshova mentünk, nem is beszéltünk már öt éve, erre elmentem beiratkozni és ott futottunk össze (megjegyzem, ennek nagyon minimális esélye volt, Pesttől 70 km-re lakunk egy kis faluban, erre a fővárosban futunk össze). Más szakon van, mint én, de pl. ma is ők visznek fel Pestre, meg hirtelen tök olyan lett megint, mintha az az öt és így kiesett volna. Aminek örülök, csak az introvertált énem igazán összeszedhetné magát és a szakon lévők közül is összehaverkodhatna valakivel.

Februárban megszakadt egy öt éves barátságom a legjobb barátnőmmel, mert akkoriban kiállhatatlan voltam és ellöktem magamtól mindenkit. De közben rengeteget gondoltam rá, tegnap pedig benne is volt az álmomban, így gondoltam, írok neki, hátha nem utált meg annyira. Szerencsére nem, azóta beszélgetünk, és teljesen olyan, mint régen, és rájöttem, hogy nagyon hiányzott már. És most nem fogom hagyni, hogy a hülyeségeim elrontsák az egészet. Remélem még sokáig fogunk beszélgetni és találkozni.

Ma voltunk a varrónőnél, aki levette a méreteinket és a ruhát is véglegesítettük. Hétvégén volt egy nagyobb vitánk az osztálycsoportban, olyanok is káromkodtak, akiket 5 év alatt nem hallottam csúnyát mondani. De végül sikerült megegyeznünk.

Most kezdem amúgy felfogni, hogy ez az utolsó évem. Elkezdtünk foglalkozni a műsorral, a ballagásról, a bankettről, az érettségiről beszélgetünk. Na meg a továbbtanulásról és arról, hogy kettőt pislogunk és le kell adni a jelentkezéseket. Félek, de nem tudok mit tenni. Legalább az már megvan, hogy hova jelentkezek.

Végzős vagyok egy szakgimnáziumban, ebből adódóan mi avatjuk fel a piciket. Tegnap kezdődött el az avató hét, és az elsősök egyik feladata az, hogy minden nap hozzanak nekünk 3-4 fajta süteményt. Ma isteni finom csokis kosárkát, sportszeletet, mirinda szeletet és sajtos rudat ettem, szóval alig várom már a holnapi napot, hogy megtudjam (és megkóstoljam persze) milyen finomságokkal várnak bennünket. Ezen a héten hízni fogok szerintem kb. 5 kilót, pénteken pedig bál, utána pedig buli, de ez most erről szól és nagyon élvezem. Az iskolát viszont egyáltalán nem, még mindig ki nem állhatom a szakmát, amit jelenleg tanulok és fogalmam sincs, hogy hogyan fogok leérettségizni összesűrített 6 tantárgyból. Száraz nekem az egész téma, érthetetlen, magolni pedig csak ezekből a tantárgyakból nem tudok. Nagyszerű.

hogyhogy nektek csak most kezdődik? mi már 4 hete bejárunk kb.....
és a gtbe menés sem jelent semmit, az introvertált ott is introvertált (személyes tapasztalat)

Én... én... én... miért...?
Csak azon gondolkozom, hogy komolyan egyes emberek megérdemlik, hogy hüülyének nevezik őket. De tényleg, régen menő volt a "písz" avagy a "béke" jel mutogatása, fotó és videó készítésekor. Annó ugye Selena meg Miley nagyban mutogatták, és mindenki követte őket... Aztán persze kitalálták a "nagyok", akik alig 1,2 esetleg 3 évvel voltak idősebbek, hogy hát ez nem menő, dedós, óvódás, stb... aztán birka módjára ezt hajtogatta mindenki, le is szoktak róla.. Komolyan volt egy időszak, mikor szinte senki se csinálta...
Most pedig egy újabb generáció nagy kedvencei a (fiatal)felnőttek "békéznek" és akkor most hirtelen megint menő? Most már nem dedós? Hihetetlen, hova fajul a világ...

mostanában elkezdtem nézni a how to get away with murder-t, és kifejezni nem tudom, mennyire megtetszett. már az első résznél éreztem, hogy wow, ez iszonyatosan király. de komolyan. a megrendezése, a kigondolása csodálatos, valamint a színészeket sikerült eltalálniuk. egy percben sem éreztem azt, hogy unatkoznék. iszonyatosan beleszerettem Connor édes pofijába, a bociszemeitől meg konkrétan elolvadok mint egy pillecukor, Michalea karakterfejlődése meg haláli, Laurelért odáig és vissza vagyok, akár csak a többiekért. sohasem gondoltam volna, hogy pont ezt a sorozatot fogom elkezdeni nézni. kár, hogy nem tettem meg előbb, mert rettentően megkedveltem. tanulságos. rengeteg mindent megtudtam, amit eddig nem. az első évadon nevettem a legtöbbet, de a harmadik se kutya. imádom a poénokat, mindent. na és, Connor és Michalea barátsága mindennél többet ér nekem, már elsőre shippeltem őket, mint brotp. remélem a negyedik évad is tarolni fog, akárcsak az összes többi.

A matek tanár, akihez három éve minden héten járok, ma közölte velem, hogy hülye vagyok a matekhoz és csalódott, mert sokat felejtettem május óta, és elveszett belőlem a logika, amit két év alatt felépítettünk.

Ezt tök jó volt hallani, így nemtudom hány hónappal az érettségi előtt. Nem mintha izgulnék, vagy valami. Á, dehogy.

Én is rengeteget szenvedtem a matekkal, az egész tizenkettediket végigstresszeltem miatta. De amikor már túl voltam az egész érettségin, rájöttem, hogy nem is volt olyan vészes. A mi tanáraink nagy része ijesztően túlzott. Nyugi, ha nekem is ment, neked is fog

rokonok: hol dolgozol? van már barátod? mik a terveid a jövőre?

én:

Na, ma megnézem az a híres Instantot, hogy milyen

A hét elején reggel 7 előtt vártam a buszomra, velem szemben leült egy srác. A táskájához nyúlt, amikor pedig kinyitotta azt, egy kis bogár nagyon kómásan kiszállingózott belőle, valami kegyetlen lassúsággal. Láttam, hogy a srác megmerevedett mikor meglátta a bogarat és legszívesebben visítva nevetett volna, de helyette csak körbe nézett, hogy vajon ki látta az esetet, én meg próbáltam komoly arcot vágni, de nem nagyon ment.