Mire gondoltok most? II.

Megvettem a Soulbreakers albumát, és úristen, hogy lehetnek ennyire jók? Számomra még mindig hihetetlen, hogy az X-factorban ők kapták a legkevesebb szavazatot a nézőktől, (igen, én még mindig ezen gondolkozom) csak mert Écska beteg volt, és nem úgy sikerült, ahogy eltervezték. Amúgy is komolyan egy Michael Jackson számot? Vicc az egész. A másik érdekesség, hogy pont amikor ők jöttek, le is állt az applikáció. A zsűrik-ről inkább nem is írok semmit. de legalább már csak 78 napot kell várnom, és koncert.

Megjelent az új Sixx:A.M. album (még csak két halt hallgattam meg, de imádom), az Ossian tavaszra új albumot tervez, Alice Cooper Magyarországra jön. Kérdem én: mi kell még?

Ma arra mentem be, hogy a fiuk nagyba enekelnek valami dalt. Aztan megtudtam, hogy tegnap a dragalatos osztalytarsam nagyon-nagyon unatkozott, így csinalt egy remixet, amibe meg egy tanarrol is enekel. Hat en azt hittem ott kap el a rohogogorcs. Es direkt hangosan enekeltek, hogy mindenki hallja, hogy kirol enekelnek. Hat en mar erre nem tudtam mit mondani.
De a nap poenja akkor is az marad, mikor osztalytarsam megszolal, hogy: sometimes gets angry on with us. XD
(Aki esetleg nem ertene: olyan nincs hogy angry on with, csak angry with)

szószerint csakis egy doboz pizzára gondolok, mivel ma van a tesóm születésnapja és elmentek pizzázni a többiekkel, de nekem nem volt kedvem és már lassan 2 és fél órája elmentek, én meg itt várom az egy doboz gombás pizzámat, persze éhesen és próbálom elérni telefonon a tesómat, de biztosan kikapcsolta, szóval félig jó nekem, de félig nem, mert mindjárt meghalok annyira éhes lettem

ma nem ettem meg a szendvicsemet, szóval kikerestem a táskám aljából, viszont kerestem benne a pénztárcámat és találtam benne még egyet, ami amúgy még puhábbnak is tűnt, mint amit megettem, visszagondolva az olyan fullasztós is volt picit. jó, hát maximum keddi volt az a szendvics.
amúgy rejt a táskám még egy szeptemberi felbontott jó reggelt kekszet is, szerencse, hogy az egyik mellékzsebbe van, szerintem az már be is épült.
bár ez még mindig jobb, mint a múlt héten megtalált augusztusi kakaóscsigám a másik táskámba.
még ahhoz is lusta vagyok amúgy, hogy kiszórjam a táskámból a cuccokat, ha nincs a táskámba 5 cigisdoboz, akkor egy se

Ma felpattantam a bringámra, mert boltba kellett mennem, de olyan manővereket csináltam, hogy csodálom, hogy nem rúgtak fel biciklistül. Kihajtottam egy bringás elé, amiből majdnem ütközés lett pár mm híján, majd úgy kerültem ki még kettőt mintha egy üveg vodkát nyakaltam volna be előtte. Hogy mi a tanulság ebből? NE ülj biciklire félkómásan, a muffint holnap is meg lehet sütni, vagy küldj el valaki mást a hozzávalókért.

Végre túlestem a szalagavatón. Nem volt vészes. Táncolhattam is a legjobb (inkább az egyetlen) barátommal a végén, igaz, csak pár másodpercre, mert futnom kellett a vonathoz. Félelmetes belegondolnom, hogy jövőre már nem lesz kinek áradoznom a lányokról. Te jó ég, mi lesz a közös kabalánkkal?

Éljen a munka: ma egy gyerek belém harapott, egy másik hátba vágott, a harmadik meg megütött. Viszonylag jól jártam, mert egyiknek sem maradt nyoma. Szegény óvóbácsi (igen, van ilyen is és nem, nem meleg) rosszabbul járt, egy komplett fogsor tetkóval lett szebb a karja
Most meg bánatomban megettem az összes macaronom, amit Franciaországból kaptam. Ejnye...

ON: Holnap - remélhetőleg - megjön a Krémmániás dobozom, mert anélkül nem szép az élet, hogy az ember a frissen kapott fizuját rögtön elköltse kozmetikumra

Köszönjük az új topicot!

De jó, hogy vége a héten a sulinak!

Jé, új topik és a régi, megszokott, kedvelt arcok.

Nekem semmi időm gépközelbe kerülni. Betett ez az év rendesen...

Kaptam egy SMS-t, hogy három munkanapig átvehetem a rendelésem az xy üzletben. Csak az a poén hogy semmit nem rendeltem.

Úgy döntöttem, hogy ha már eljön ma hozzánk a barátnőm, meglepem azzal, hogy muffint sütök neki. Eddig nagyon jól megy, sőt, egy kicsit sikerült variálnom is rajta, de még így is nagyon jó lett.
Btw sikeresen megtanultam az evőpálcikával enni, úgyhogy mostmár nem kell villát kérnem az ázsiai éttermekben. Éljen-éljen.

Egyfolytában arra gondolok, hogy hétfőn viszontláthatom a példaképemet a kedvenc sorozatomban, és bár nem biztos, de nagy valószínűséggel egy kolónia vezetője lesz. És ez mindennél boldogabbá tesz.

Ó, és szerintem eléggé nagy fanatizmus kell ahhoz, hogy egyszerre laptopon, táblagépen, és telefonon is nyomkodjam a PCA honlapján a kedvenc science-fiction / fantasy színésznő kategóriában jelölt Lauren-nél a Vote gombot.

Mikor életedben először vezetsz egyedül és egyből városban.

Nem akarok suliba menni. Nemsokára itt a félév vége, egy óráról maximum hármat lehet hiányozni, a szorongásaimnak köszönhetően van olyan, amiről már hiányoztam annyit, ha annál többet nem vagyok, akkor meg buktam a tárgyat. Úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó a szakomhoz, mindenki más sokkal jobb nálam, és alapvetően semmi motiváltságom nincs semmihez. Ez a hét szörnyű volt, a keddet indítottam egy kisebb pánikrohammal, aminek köszönhetően az utolsó két órámon úgy ültem, hogy majdnem elaludtam (a sírás álmosít...), szerdán be sem mentem (csoporttársam mondta a tanárnak, hogy pánikrohamom volt, és inkább kipihenem, gondolom, megnyugtatta a tanárt, aki amúgy tud erről az egészről és meg is érti, jah, és mellesleg brit, szóval klassz vele angolul beszélgetni róla úgy, hogy valószínűleg egy rakás hibát vétek közben), aztán csütörtökön az utolsó órámon egyszerűen képtelen voltam bent maradni, annyira rosszul voltam. Pont csütörtökön egy idióta tanárral van duplaórám, szóval az elsőt még kibírtam, a másodikat nem. Nem érzem magam jónak ehhez az egészhez, semmihez nincs motivációm és nem tudom rávenni magam, hogy tanuljak. A ZH-im szörnyűek lettek, ha pedig nem teljesítek 15 kreditet, mehetek fizetősre, amit természetesen nem tudunk kifizetni, mert nagyon sok, de amúgy nem is várnám el. A legsz*rabb az egészben, hogy lelkiismeret-furdalásom van, mert a saját magam munkáját tiprom a földbe, hiszen sikerült az emeltem viszonylag jól, sikerült a nyelvvizsgám, bejutottam egyetemre, és most egyelőre nagyon úgy fest a dolog, hogy kicsúszik a kezem közül a lehetőség. Csak szörnyű, hogy a szorongásom miatt egyszerűen az is nehezemre esik, hogy elinduljak az iskolába, vagy kibírjak pár órát, pedig egy nap csak három órám van. Szóval sz*rnak érzem magam, tele vagyok kételyekkel, félelmekkel, és körülöttem mindenki azt hiszi a suliban, hogy hülye vagyok, azért írok sorozatosan minősíthetetlen zh-kat. Jah, plusz az egyik tanárom meg is jegyezte, hogy biztosan azért nem járok órára, mert szerelmes vagyok, ugyanis látja a barátomat, hogy mindig bekísér, aztán gondolom, azt hiszi, nemrégiben jöttünk össze... lehet, elmondom neki, hogy ha ő nincs, akkor sokszor képtelen lennék bejárni órára, és amikor nem vagyok, azért van, mert éppen erőt vesz rajtam a szorongás.
Valahogy erőt kell vennem magamon, ha egyetemista akarok lenni, és nem közmunkás...

Tegnap egész nap fájt mindenem, a gyógyszer sem segített, azt hittem semmi jó sem történhet azon a napon. Aztán szállok le a buszról, jön egy kutya velem szemben, odamegyek hozzá, hogy szijaaa, majd rámugrik és megölel, hirtelen minden problémám elszállt.
Bejelölt valaki ismerősnek, még közös ismerőseim is vannak vele, meg ismerősnek tűnik, de fogalmam sincs, hogy ki az. Valószínűleg csak random bejelölt, de én érzem rosszul magam, hogy lehet fel kellett volna ismernem, de elfelejtettem. :'D Mostanában mindig megtalálnak az ilyen emberek, múltkor is az orvosi rendelőbe bejött egy nő és úgy rámköszönt, mintha együtt homokoztunk volna az oviban, én meg először nagyon megijedtem tőle, majd elkezdtem gondolkozni, hogy honnan ismerem, de egyébként egy idegen volt. Egy néninek is hevesen integetett, de ő velem ellentétben meg merte neki mondani, hogy rohadtul nem ismeri őt. XD

igen, az emberektől megijedek, de ha egy kutya rámveti magát, elmúlik a fejfájásom is

Nagyon boldog most a kis lelkem :3 Sikerült megrendelnem Avril Lavigne Black Star parfümét szóval ahhh *-*

Jaj, annyira bírtam az egyik osztálytársamat. Épp a Vaksötétet néztem itthon, teljesen egyedül, mikor írt. Kérdezte, hogy mit csinálok, mondtam neki, hogy filmet nézek. Kérdezte mit, elmondtam neki, mire hozzám vágta, hogy az egy gagyi szar, ő nevet az egészen, aztán kiderült, hogy csak a bemutatót látta.

Ma pedig újra előjött az American Horror Story iránt érzett imádatom. Nekiálltam ugyanis a hatodik évadnak és kapásból meg is néztem négy részt. A nap hátralévő részében pedig még kettőt biztos megnézek.

Rejtélyes okokból ma egy zacskó cukrot találtam az asztalomon. Most valamiért nagyon letört vagyok, nem akartam kimászni az ágyból, egész nap Cure-t és Siouxsie and the Banshees-t hallgatok, közben pedig zabálok. Mondjuk ilyen nagyjából minden napom...

Tegnap hazafelé menet összefutottam a tanárnővel, aki tavaly drámát tanított nekem, és egész úton vele beszélgettem. Ki kéne találnom, mit veszek neki karácsonyra.

olyan sz#r, hogy már egyik barátom/haverom sem beszél velem. az egyikük azért, mert a pasija nem bír engem, a másik azért, mert "megváltoztam", a többi szerintem el is felejtette, hogy vagyok. van valaki, akire szívesen ráírnék, de nem tudok mit, sosem voltunk azok a sziamizuzós típusok, és amióta ő is gimis lett, találkozni sem tudunk.
van valaki, akivel 130 (igen, számolom. vagyis nem én, de na, számon van tartva) napja beszéltünk utoljára, és iszonyatosan hiányzik. remélem, minden rendben van vele. remélem, még életben van??
utálok elveszíteni másokat. mondjuk most az egyik internet-friendemre ráírtam egy elég béna indokkal, remélem, valami lesz belőle.