Mire gondoltok most? II.

Részlet fölöttébb izgalmas mindennapjaimból: tegnap a matekháziban az egész oldalról egyetlen feladatot tudtam megcsinálni, és mikor ma kiszólítottak a táblához, pont azt az egyet kellett csak felírnom. Ilyenkor úgy érzem mintha nem lennék elátkozott

Én a legutóbbit két évig használtam, és akkor is csak azért kellett leváltani mert mikor éjjel háromkor kirántottam a fülemből, a sötétben nem néztem hova teszem, és az egyik fele reggelig egy bögre vízben ázott az éjjeliszekrényemen

Reggel életemben először örültem neki, hogy anya felkeltett. Álmomban éppen egy matekdogán ültem az általános iskolai osztályommal, és a tanár már magyarázta, hogy mit kell csinálni, milyenek a feladatok, és már el is ültette mellőlem az okosakat, amikor anya felkapcsolta a villanyt és beengedte hozzám a macskát. Annyira örülök, hogy nem kellett újra átélnem azt a tehetetlenséget, amit a matekórák 90 százalékán éreztem

Az előbb megpróbáltam rávenni magamat, hogy meghallgassak egy Ariana Grandé számot, annak örömére, hogy régen kifejezetten kedveltem a lányt... nos, húsz másodperc után sikítozva próbáltam átváltani Spotify-on a zenét, de persze ilyenkor kell berakni a félperces reklámokat. jó, ez lehet, hogy kissé modortalan volt, de Instagram-on találtam egy oldalt, ahová csak a lánnyal kapcsolatos videókat töltenek fel, és már egyszerűen fáj, hogy 1) élőben mennyire nincsen hangja, 2) mennyire antipatikus, nem is tudom, véleményezésnél miért adtam öt pontot. Tudom-tudom, életem legnagyobb problémája ez legyen.
Btw, szerintem amíg be nem alszom, megnézem valamelyik Natalie Portman filmet, esetleg elkezdem valamelyik sorozatot a várólistámra, bár ez is a legjobbkor jut eszembe, amikor tizenegy óra itthon vagyok...

Most este buszúton eléggé felhúztam magam. Meglepetésemre egy csapat fiatal szállt fel az utolsó előtti városban. Mivel faktokról és érettségiről beszéltek biztos végzősek voltak. Később már rá is jöttem ,hogy ezek csak gimisek lehetnek, mivel kisvárosban vagyunk ,ezért tizenéveseknek két suli van kizárásos alapon, már pedig ezekre az emberekre nem emlékeztem.
És hát fél úton jött az, aminél felhúztam magam. A volt fizika tanárom őket tanítja a mellett, hogy a volt középiskolámba is tanít. Elkezdték, hogy nem valami jó tanít (ezzel egyet kell azért értsek, nagyon nem törte meg magát) és ,hogy látszik, hogy ott tanult nálunk anno. Hát köszönöm, első bicskanyitogatás megvolt.
Másodszor meg már egyenesen kezdték ócsárolni a volt középsulimat, még szóba is hozták a volt töri tanáromat, aki szintén tanítja őket. Arról beszéltek ,hogy biztos nem tud sokat tanítani nekünk és, hogy korábban mindig elenged. Röhög a vakbelem. A töri tanárom sose volt híres arról ,hogy elengedjen minket korábban és, hogy ne tudjon minket tanítani. Sőt! Mi kértük tőle, hogy tanítson már máshogy, mert egyszerűen nem értjük azt, hogy állandóan pontokba szedte a tananyagot. Ennyit arról az elméletükről ,hogy mi nem akartunk tanulni. Igazán rendes volt meg minden amúgy a tanár, de még én magam is bemagoltam mindig az anyagot nála.
Bicskanyitogatás már nagyon megvolt nálam másodszor. Komolyan, ezért örülök ,hogy anno nem a gimibe mentem, megkíméltem magam néhány ilyen lenéző és beképzelt embertől, akik azt hiszik ,hogy mert ők gimibe járnak, nyilván sokkal okosabbak nálunk középiskolásoknál. Minket konkrétan lenéztek a beszélgetésükben és kis híja volt ,hogy meg nem szólaltam. Lehet, hogy annyira kemény tanítás nem volt nálunk, mint náluk, de az ,hogy ennyire lenéztek minket az szégyen. Mi egy rossz szót se szóltunk róluk soha, nem érdekeltek túlzottan minket.
Ja és elfelejtettem, hogy még azt is hogy minden héten megy a mentő a sulihoz. Nyilván azért, mert drogoznak és összeverik egymást. Kac-kac. Egyszer fordult elő ilyesmi, a négy év alatt, míg oda jártam, hogy jött a mentő.
Mondjuk mikor jelentkeztem már akkor is elcsodálkoztak azon ,hogy miért megyek oda. A két bátyám is oda járt és ők is túlélték. Addig, míg nem látnak bele a dolgokba, addig fölösleges előítélkezni, mert én is meglepődtem ,hogy hát nem is olyan az iskola, mint ahogy leírták anno. Én komolyan azt hittem ,hogy alig tudnak tanítani a tanárok és állandóan verekedés van minden szünetbe, ahogy leírták. Köszönő viszonyba se volt ilyesmi. Egy átlagos középiskola, ahol ha történt is valami az a szakmásoknál, az érettségizősöknél minden rendben zajlott.
Azért írom le ezt mind, mert nekem nagyon sok szép emlékem van a középsuliról. Jó fej osztálytársaim voltak, sok vicces dolog és, ami általánosságképpen előfordul középsuliban. Szóval ezért éreztem úgy, hogy igazságtalanul ítélték le a sulit.

3 hét szenvedés után végre semmi nincs a kezemen, miután eltörtem a jobb kezemen a hüvelykujjam. Egy hét gipsz, két hét rögzítés után felemelő érzés, bár még rettegek attól, hogy újra mozgassam. Viszont a balkezes fogmosást már egy valódi balkezes sem csinálja nálam jobban, annyira belejöttem az utóbbi időben.

Miért nem érti meg a rajztanárom, hogy attól, mert ő, -és az osztályunk 98%-a- tud rajzolni, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy én is tudok. Könyörgöm, egy pálcika embert se tudok normálisan megrajzolni, nemhogy tájképet, embert, vagy virágot. És ebben az a vicces, hogy tesóm nagyon szépen rajzol, pedig a füzetvezetése, és a külalakja enyhén szólva ocsmány, sokszor még ő se tudja kiolvasni..

Ummm kellett nekem elkotyognom múltkor, hogy bejön a pincér srác. Azóta barátnőm a fejébe vette, hogy összeboronál minket. A gond ott kezdődik, hogy a srác csak egy kicsit ért magyarul, én pedig a nagy szlovák tudásommal csak kiröhögtetném magam. Az meg a másik, hogy oké, hogy vonzónak találom, de még nem vagyok túl a volt barátomon. (Akihez mellesleg nem sokára felutazom pár napra. ) Na miiiindegy.

Én is, nagyon nagyot, a kis papai jocika nincs azon a szinten, hogy az Eurovízión megnyerjük vele legalább a 10. helyet, mert ezzel a dallal...csodálkozunk, ha utolsó előttiek leszünk...

Gondolkodtam azon,h pszihologushoz kéne mennem,16 éves vagyok mindenki azt mondogatja,h "Ez semmiség ez a baj!" "Te talán nagyon stresszes vagy? vagy mi?" hát..szerintem egy embert a múltja alapozza meg,h ő vajon ő ki is.Én félek a veszekedéstől,egy veszekedés kialakulásától söt,ha létezik,létezne ilyen fóbia,h félelem a veszekedéstől,akkor szenvednék..Vagdostam a kezem mert elítéltek/elítélnek a múltam miatt és emiatt brutálisan beszológatnak(mert durva múltam volt az 100%)
Pánikrohamos is vagyok.

De vajon miért nem akarnak elvinni a szüleim a pszihologushoz?

Rám jött a "koncertre akarok menni" érzés, és már szinte az sem érdekel, milyen koncertre megyek, csak mehessek.
Amúgy rájöttem, hogy imádom a rockkoncerteket. Van az egésznek valami hangulata, ahogy az izzadt testek közt össze vagy nyomódva, sört öntenek rád, részeg állatok karolnak át, könyökölnek bordán és pogóznak le a g*cibe, és azt sem tudod, ki kicsoda, de mindenki a barátod arra a röpke pár órára, és csak vagy ott, a tömegben, a fények közt, tombolsz a zenére, és ennél valahogy nincs csodálatosabb érzés szerintem. Alig pár méterre tőled ott van egy zenekar, ami nagy hatással van/volt az életedre, és tudod, hogy másnapra csupa kék-zöld-lila folt leszel, a nagy headbangelés miatt pedig nyaki görcsöket kell majd átvészelned, de tényleg van ennek valami szépsége. Én személy szerint imádom, és most, hogy mindezt leírtam, csak még inkább koncertet akarok.

Hetek óta én is ugyanígy vagyok, csak én egy koncertélményt pörgetnék vissza. Imádtam a Skillet koncert minden egyes momentumát, és azt kívánom, bárcsak visszatekerhetném az időt, hogy újra átélhessem és láthassam őket. Tavaly nyáron nagyon ki voltam bukva, ugyanis aznap koncerteztek a Volton, amikor engem meg a műtőbe toltak be. Elmondani sem tudom, hogy milyen öröm volt tudni azt, hogy jönnek hozzánk. Nos, itt voltak, végig tomboltam, végig énekeltem, sőt mi több, még a frontemberrel, John Cooperrel is kezet fogtam. Még a mai napig sem hiszem el, hogy megadatott nekem ez a lehetőség, és konkrétan pacsizzak vele. Itt, Magyarországon egy átlagos magyar állampolgárként egyszerűen hihetetlen, főleg, hogy egy olyan bandáról van szó, akik lassan tíz éve a mindenemet jelentik. Nem telik el 16 éves korom óta olyan nap, hogy őket ne hallgatnám. Sajnálom, hogy nem az USA-ban élek, ugyanis most ott nyomják az Unleashed tourt, amelynek keretében az egész országot bejárják. Kicsit elkeserítő, hogy újabb 4-5 évig felénk se fognak bagózni, de legalább egyszer megadatott a lehetőség.

Én, ha minden rendben megy, akkor a Szigetre megyek egyetlen koncert erejéig, én már nagyon tartok tőle. Sajnos nem lép fel Tom idén máshol, tavaly is fesztiválon volt, csak máshol, a Strandon, idén a Szigetre jön, és amellett, hogy szörnyen várom, mert az utóbbi időben főleg nagyon megkedveltem, picit tartok is tőle :'D A szorongásommal mindenképpen kell kezdeni addigra valamit, mert biztos, hogy sokan lesznek, bár úgy gondolom, az élmény és az, hogy ott lehetek, elfeledteti velem ezt. Ráadásul azért nem egy rockkoncert szintjén van, bár láttam videókat, képeket, nagyon fel tudja rázni a közönséget De már érzem, hogy mentálisan edzenem kell magam rá, ugyanakkor nagyon izgatott vagyok már, hogy láthatom és hallhatom élőben, ráadásul ez lesz az első igazi koncertem, amin egy nagy kedvencemet láthatom.

fizika elöadóban meg lehetett múlt héten fagyni. elorditom magam egy "ki volt az a vakmerő állat aki ki merte nyitni az ablakokat?" felkiáltással.
fizika tanár egy 'felelni fog' hangulatú "köszönöm szépen nikolett"-tel nyugtázta.

Olyan jó nézegetni a barátnőimmel készült hülye szelfiket. Már van egy nagy csomó, ha lesz időm, tuti elmegyek kinyomtatni őket.♥
Mondjuk, mikor anyu bejött és megnézegette őket, közölte, hogy egyáltalán nem látszik rajtam, hogy holnap 16 leszek.

A pillanat, amikor egy kő teljes mértékben betöri a körmeidet és fel vagy készülve, hogy véletlenül kikaparod a szemedet, aztán valahogy mégsem és otthon nekiállsz lereszelni a körmödet amiből a végén az lesz, hogy elkezdesz csápolni a ritmusára és énekelni. Rocker life is here

Leginkább arra, hogy májusban kiutazom 3 hónapra az Amerikai Egyesült Államokba

Ha valaki azt mondja nekem az év elején, hogy még idén az államokba utazok és beadom a jelentkezésemet a jogra, nyugodt szívvel kinevetem. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy mindössze 2 óra leforgása alatt megszerveződik a kiutam Chicagóba, 3 hónapra, hogy ma beutazom egészen Hűvösvölgyig az északi egyházmegyéhez beszélgetni és ma már ezt az egész ügyet hivatalosan is kijelenthetem. Külön felüdülés volt, amikor megjegyezték, hogy nem is értik, miért nem tettem le eddig a nyelvvizsgámat, mert jól beszélek angolul (az interjú angolul volt, addigra már kisebb túrát megtettem Budán, és teljes mértékben idegbeteg voltam). Hihetetlenül régóta vágyom ki Amerikába, és bár abszolúte nem készültem fel egy ekkora útra, gondolkodás nélkül belementem.
Szóval Ámen, vár májusban a sok gyerkőc a táborokban, a 12 órás repülőút, Trump meg az összes többi...

ON: Egyébként, az emberi akaraterő nagy dolgokra képes. Magas sarkúban ma gyakorlatilag a létező összes helyen (mozgólépcsőn, metrólaluljáróban, a metrón, a buszon, egy komplett téren kétszer, és az állomáson) sprinteltem folyamatosan. Mikor háromkor hazaestem és lerúgtam a cipőimet, csodálkoztam, hogy a lábfejeim nem potyognak le a lábszáramról, mint a mesékben...

Azt hiszem megvolt életem egyik legabszurdabb szituációja. Sulis rendezvény próbája volt, voltunk jelen kb nyolcan a tanárral együtt. És egyik (korábban is gyanús) osztálytársam folyton a nyomomban volt, meg flörtölt, amit én próbáltam hülyére venni/hárítani (mint tisztességes, párkapcsolatban élő erkölcsös ifjú hölgy), közben meg reménykedtem, hogy senkinek sem tűnik fel, és küldtem a jeleket a jelenlévő öribarimnak, hogy mentsen ki. Na, ő nem tette meg, a tanár viszont vérbeli szárnysegéd/lovag módjára próbált segíteni a srác lerázásában. Egyébként is az egyik kedvencem volt, mostmár pláne

Hát ma konkrétan elsírtam magam, mikor megláttam, hogy a barátnőim mivel kedveskedtek. Nermcsak csokikat kaptam, hanem gyönyörű leveleket is, hogy milyen csodás barátnő vagyok, és hogy nagyon szeretnek. Szerintem életem legmeghittebb születésnapja volt, ráadásul az osztályfőnököm megmondta, hogy ha már osztályfarsang miatt visszamegyünk(csak mi vagyunk ilyen retardáltak, hogy középsuliba azt szervezzünk) biztos megünnepeljük ezt is. Plusz még hétfőn is fogok kapni a lányoktól egy-két ajándékot.
És akkor megkérdezi tesóm, hogy miért van lefolyva a sminken.

Már éppen készültem idegeskedni, hogy miért nem tudok rendesen eljátszani egy szonátát, de a tanárom megnyugtatott, hogy amúgy ez már konzis anyag, sőt, diplomakoncerten is előadják. Szóval elég jól állok, ahhoz képest, hogy csak zeneiskolai szinten tanulok zenélni