Mire gondoltok most? II.

Köszönöm szépen a tanácsot. Azóta megoldottak a problémák, szóval tényleg kissé túl reagáltam. de így utólag eszembe jutott, hogy a tesóm is tudott volna alkalmazni, hisz ő is grafikus, tehát nem lett volna elképzelhetetlen.

First world problems, part 6587.
Basszus, én mindig úgy megijedek, amikor kiugrik a kenyér a pirítóból. Múltkor majdnem kiesett a kezemből a bögre, aztán 20 percig csuklottam az ijedtségtől, az előbb pedig félrenyeltem a vizemet és azt hittem itt a vég, közben véletlenül belerúgtam a mosógépbe és most ilyen lilás piros kezd lenni a térdem. Laci meg állandóan kiröhög, nem hogy átérezné a helyzetet. Egy csomó embernek elmesélte már, de úgy, hogy "lol az Anna fél a pirítóstól" Próbálnám fenntartani a wallflower imázsomat és ez nem könnyíti meg.

soha nem tudom felfogni,hogy miért ennyire szánalmas néhány ember? az a baj,hogy egyikük sem veszi észre magát.

Azt álmodtam, hogy Ryan Goslinggal voltam kettesben egy szobában ( ͡° ͜ʖ ͡°) . Most már bánom, hogy akkor nem esett le, hogy álomban vagyok és bármit megtehetek..

Végre -2 hónap után- van időm elmenni a barátnőmmel kicsit inni és bulizgatni a centerbe. Már január óta tervezgetjük, hogy mikor hogy és mint, de most végre lett egy szabad hétvégém -az mellékes, hogy úgy, hogy lemondtam pár halasztható programot- és kicsit ki tudok kapcsolódni.
Btw a tegnapi jóga fantasztikus volt. Másfél óra hossza, kikapcsolt telefonnal, és teljes csönd. Igazi lelki megnyugvás volt, ezután a hosszú, pörgős hét után.

A legnagyobb közösségi portálon, kering egy bejegyzés, amiben az áll, hogy egy idős néni órákat várt a kórházban. Persze az alatta lévő kommentekben többen is kifejtik, hogy minden EÜ-i dolgozó bunkó, és nem figyel a betegekre. Ami egyáltalán nem igaz. Pár embernek nem csak az érem egyik oldalát kéne nézni. Igaz, vannak pl olyan nővérek, akiket ember közelébe sem engednék, de egyáltalán nem ilyen mindenki, illetve néha van okuk, amiért ilyenek. A 3 évnyi kórházi, meg szociális otthonos gyakorlatom során nem egyszer küldtek el, mert nem úgy történt minden ahogy ők akarták, az ilyen egyénekhez nem olyan könnyű kedvességgel fordulni. A párom pedig egy fővárosi kórházba szokott járni, ott egy rossz szót nem hallottam, a személyzet egyik tagjától sem, pedig az is állami fenntartású.

Rám jött a nosztalgiázós hangulat, és mit kell ilyenkor tenni? Végignézni az összes létező képet, ahol látszik annak a háznak valamely része, ahol felnőttél. Akkor is, ha csak egy hangyányi rész látszik a lila faladból, akkor is, ha csak a tuja látszik, akkor is, ha csak a mogyoróbokor (ami majdnem akkorára nőtt, mint a diófa), akkor is, ha csak a kerítés, vagy, ha csak a naplemente. Persze az már korántsem olyan biztos, hogy jó döntés megnézni ezeket a képeket. Nagyon hiányzik, de mit lehet tenni, egy szentimentális hülye vagyok. Lehet, hogy nem volt a legszebb, de akkor is az otthonom volt, minden emlékem oda köt, ott nőttem fel. Lassan másfél éve, hogy elköltöztünk, de még mindig borzasztóan rossz. Normális ez?
Engedelmetekkel hozok két képet, egyiken sem látszik szinte semmi, de ahh.

De jó tudni, hogy ezt nem csak én csinálom Most inkább is nem kezdek el írni a nosztalgiáról, mert akkor jövő héten is itt ülnék. Éljen a kóros szentimentalizmus.

On: teljesen el is feledkeztem a biosz beadandóról, ami hétfőre kell, és egy plakát készítése a feladat. Ez nem is lenne gond, mert nem hiszem, hogy túl sok időt venne igénybe kiírni pár mondatot valami halról és felragasztgatni pár képet - na de honnan szülök képeket, ha nincs nyomtatóm? Anya szokott a munkahelyén nyomtatni dolgokat, de hétvégén nyilván nem tud. Gratulálok magamnak, most nem tudom mi lesz.

Én erre mindig azt szoktam mondani, hogy kívülről könnyű okosnak lenni. Nem tetszik valakinek az ellátás? Csak cseréljen a nővérekkel helyet egyetlen egy napra! P*raszt, bunkózó delikvenst pedig az élet minden területén, minden szakmában, minden munkahelyen lehet találni, és ez alól az egészségügy sem kivétel. (könnyű csak erre reflektálni ugyebár) Szép számmal akadnak bőven olyanok, akik - sajnos - az évek alatt kiégtek, vagy csak éppen a számukra tényleg nem ez a legmegfelelőbb szakma, de ez még nem jelenti azt, hogy minden szakdolgozó ilyen. Ez kb. olyan sztereotípia, mint a szőke nő = buta esete. A probléma leginkább a túlterhelésben gyökeredzik, ugyanis Magyarországon jelen pillanatban 5000 fővel kevesebb nővér van. Ezért lassabb és rosszabb az ellátás színvonala. Ez pedig nem a nővér hibája. Én már lassan szakképesítés nélküli, gyakorlatban szakképzett intenzíves szakápoló leszek, annyira túl van terhelve az intézmény, ahol dolgozok. Az evést is csak úgy tudtam megoldani, hogy két vénás antibiotikum között betúrtam egy rakás kaját a számba, mert egyszerűen tényleg arra nincsen kapacitása az embernek, hogy az alapszükségleteit kielégítse - nem ettem, nem ittam, sőt mi több, még pisilni sem volt időm elmenni. Szeretem az ilyen internetes szájkaratésokat, mert többségüknek halvány lilája sincs, hogy mégis milyen ebben benne lenni, dolgozni, miközben emberi életekkel játsszunk, és egy apró hiba is végzetes lehet. Nyugodt szívvel tudom ajánlani minden kedves Kritizálónak, hogy fikázás helyett talán próbálják ki!

Az ilyenekkel foglalkozni pedig nem szabad! Te tudod magadról, hogy milyen vagy, (gondolom nem ilyen, mint amiket leírtál), így nem is szabad magadra venni. Aki nem dolgozik/dolgozott ebben, az soha a büdös életben nem fogja felfogni, hogy mi 200%-on működünk, és igen is minden műszak alatt átlagon felül teljesítünk.

Óriási ambícióktól fűtve felkeltem a Forma-1-re jó korán, de nem igazán érte meg baromi unalmas volt, persze Seb és a Ferrari sikerének örülök, de körülbelül ennyi említésre méltó dolog történt a mai futamon...

Örülhet, mert visszakaptam amit ő átélt...

amúgy nem vágom miért szivatnak a tanárok engem a plusz házival,na mindegy.

Miért mindig csak az idiótákat vonzom??
Múltkor rám írt valami srác, hogy találkozzunk már, és menjek ki elé az állomásra. És ezt úgy, hogy nem is ismertük egymást, meg ő az ország másik végében lakott. Mikor közöltem vele, hogy nem, még neki állt feljebb. Aztán megtalált egy 50 feletti olasz pasas, aki persze olaszul kezdett el irogatni. Most nemrég meg megint bejelölt valami fura alak, kemény 3 ismerőssel... azt gondolta, hogy visszajelölöm vagy mi? Nem értem. Miért nem lehet egyszer valami normális srác? Olyan nagy kérés ez?

ui: 2 óra múlva kelnem kell, öljetek meg

Tudom, hogy már untok, de akkor se értem, hogy miért válik minden producer egy pénzéhes ördöggé? Jó persze, tisztelet a kivételnek, ezt el sem kell mondanom.... De most tényleg, miért kell minden sorozatot elrontani? Miért kell a főszáltól elkanyarodni és összehozni az undorító és/vagy logikátlan párokat? Miért kell azt bámulnunk, hogy nyáladzanak, miközben a lány meg sem érdemli a férfit (vagy fordítva, lényegtelen)? Megmondom én miért. Azért, mert ennek köszönhetően, egy eredetileg 5 évadosnak szánt sorozatból 7 évadot lehet csinálni. Jó sok pénzt kap a producer, valamennyit a színészek a rajongók meg kb egy nagy semmit... Persze akik vakon, fanatikusan rajonganak egy-egy párosért azok örömtáncot járnak, akit meg a sorozat IGAZI TÖRTÉNETE érdekelne, az meg csak malmozik és elmond egy imát, ha egy 43 perces részből EGY EGÉSZ PERC arról szól, amiről kéne hogy szóljon...

Ja és ha már a párokról meg happyendekről beszélünk... Eléggé gáz az, hogy aki már több évadja nem érdemli meg a boldogságot az lila ködben, rózsaszín felhőkön ugrándozik, az akinek meg végre kijárna a boldogság a sok szemétség után meg csak részről-részre jobban szenved.. Nem csoda, hogy megőrül és összeáll valaki olyannak akibe nem is szerelmes. Nincs más akiben megbízna, csak benne bízik, látja hogy az a valaki szerelmes belé és akkor egyefene, másban úgysem bízik, ő is jó lesz...

Ha valakivel nem állok le veszekedni- mert már hidegen hagy a hülyesége és feleslegesnek érzem a szócséplést- az nem azt jelenti, hogy gyáva vagyok vagy hogy nem tudnék mit visszaszólni neki. Egyszerűen azt sem érdemli meg, hogy időt pazaroljak rá.
Mellesleg meg, az ilyeneket pont azzal lehet felbosszantani, ha magasról teszel rá.
Nem értem, egyesek miért nem bírják felfogni.

Elgondolkodtam,h megyek másik suliba és újra 9.vagyok és,h legyek annyira talpraesett(?)h megkülönböztető vizsgát tegyek?vagy csak újra felvesznek és újra 9?

Amit soha nem értettem meg az életemben..Van pasid és mindenkinek kellesz,meg minden,de ha nincs pasid akkor(csúnyán kifejezve)Egysenkivagy...hogy megy ez?

Még mindig fáj a hüvelykujjam. Tegnap gyógyszer szívás közben sikerült a rózsaszín szérum 1-es tűt beleállítani az ujjamba. Tíz percig vérzett, és még most is marhára fáj. Már megtanulhattam volna, hogy a kapkodás mindig balesettel jár.

Szeretem mikor egyesek fitogtatják a "hatalmukat", csak nagyon nem jól csinálja... Szánalmasan én azt mondanám... Na mindegy, remélem az élet triplán adja vissza neki...

F*szért jöttem vele össze még kilencedikben. Éltem legnagyobb hibája volt. Pláne, hogy utána még egy osztályba is kerültünk. Most meg bámulhatom, hogy mekkora puszipajtik egy osztálytársnőmmel. Egészségedre... Meg ma is bemegyünk órára és le akar ülni az én helyemre, mert ott ül a csaj. Meg a jó ***** Ott ülök már 3 éve. Oda a büdös életben nem teszi le a seggét. És még neki áll feljebb! Minden vágyam a saját két kezemmel megfojtani. Úgy viselkedik velem, mint egy kutyával és fogalmam sincs miért. A többiek szerint én kezdtem. Meg, hogy ők már hétfő óta nem tudnak kettesben lenni meg beszélgetni, mert egyszer ez a barát máskor meg az a barát jön oda. Jaj, bele ne pusztulj.
Off: Késett a busz, meg is állt útközben, beleestünk két dugóba és 5 perc késéssel értem be a suliba. Úgy, hogy átutazom majdnem a fél országot. Minden nap. Erre az osztálytársam aki konkrétan két utcára lakik beesik 40 perces késéssel. Ez nem egyszeri alkalom. Nagyin ritka, ha pontosan beér.

Ne tudjátok meg hányszor írtam át mire viszonylag vállalható formát öltött.

Az angoltanárom beírást adott egy gyereknek azért, mert leesett a ceruzája. Kicsit fura, a többiek szerint pedig nagyon. Annyira imádom, amikor köszönök a portásnak meg a tanároknak, hogy jó napot, a portás meg soha vissza nem szólna, talán annyit, hogy vegyem le a sapkámat. Az osztálytársaim visszaköszönnek, egy 'pfúj'-al. Oké, hogy utálnak, de azt, hogy köszön, nem azt jelenti, hogy barátok vagyunk. A tábla nem volt letörölve, miért is? A tanárnak üzenetek rajta, méghozzá csúnya szavakkal. A krétát meg eldugták, hogy ne kelljen írni. Volt egy pogácsa az asztalon, félig beleharapva. Mindenki rám fogta, pedig én nem ettem pogácsát, akkor érkeztem meg, nem is szoktam enni szünetekbe. Nem tudom, miért kell mindig mindent rám fogniuk, amikor közülük volt a "pogácsaevő". Már kezdem unni, hogy 5 éve ezt csinálják. Később meg "elkérhetem a leckét, hogy lemásolják, meg nincs ceruza, adsz?" Volt egy pulóver a hátsó padon, én az elsőbe ültem és a fejemre dobják és fellöknek. És mindig rólam panaszkodnak hamis információkat, amikor egyáltalán nem igaz! Már unom ezt az osztályt, ezt az iskolát. Meg ezek a ki kibe szerelmes? kitalációk már kikészítenek mindenkit, emiatt sírnak, már ofő is mondta, hogy ne plusszolgassanak senkit senkivel. Az az ő magánélete. Egy otársamnak már hónapok óta fiúja van, a többiek meg irigyek rá, az osztály fiúi is. A tanárok meg nem tudják, hogy együtt vannak, és együtt járnak a fiú WC-be. Sokak szerint ez még túl korai, mások szerint ne szóljanak bele a magánéletébe. Egy tuti: nem lesz fiúm még jó sokáig!