A könyvek és a fiatalok viszonya

Sajnos ma már egyáltalán nem, vagy csak keveset olvas az átlag fiatal. Mi lehet az oka, s ha olvas is, miért pont azt, amit?

hirdetés

Napjainkban az olvasás sajnos nem feltétlenül tartozik a fiatalok kedvenc szabadidős tevékenységeihez. A többség egyáltalán nem olvas, a fennmaradó réteg jelentős része pedig általában olyan írott műveket választ, melyek nem, vagy csak részben fejlesztik kifejezőkészségüket, szókincsüket, helyesírásukat.

Ezen könyvek kifejezései, valamint szókészlete annyira egyszerű, hogy bár tökéletesen értik, és sok esetben élvezik is az olvasottakat, bonyolultabb szövegekkel már nagyon nehezen birkóznak meg – ha egyáltalán sikerül.

Nem egyedi eset, hogy az idősebb fiatalok az olvasmányaikkal leragadnak egy bizonyos szinten – ami valójában már nem az ő szintjük lenne, így például gyakran panaszkodnak arról, hogy nem értik a szakirodalmi ihletésű írásokat (és itt azokról van szó, akik felvételt nyertek valamelyik főiskolára vagy egyetemre).

Pedig a statisztika bizonyos tekintetben igen kedvezőnek tűnik. Az általános iskolások jelentős része szeret és olvas is aktívan. Azonban ez a tendencia valószínűsíthetőleg az érdeklődés olykor teljes hiánya miatt csökken.

Sok esetben a gyermekek a kötelező irodalomra fogják olvasásundoruk kezdeti tüneteit, mely részben érthető is. Gyakorta ugyanis a fiatalok szellemi érettsége és életkora nincs arányban az adott évfolyamon előírt kötelezőkkel. Valamint az sem elhanyagolandó szempont, hogy ami kötelező, az sosem jó. Holott néhány tíz évvel ezelőtt már az ifjabb gyerekek olvastak ezeknél komolyabb témájú és hangvételű, valamint szókinccsel rendelkező köteteket.

De a világ változik. A mai fiatalok számára a régies nyelven íródott művek érthetetlennek és átélhetetlennek bizonyulnak. Gondoljunk csak bele. Egy átlagos mai tini elképzelni sem tudná az életét televízió és internet nélkül. Azt meg főleg nem, hogy egy tanyán, mély szegénységben éljen áram és vezetékes víz nélkül.

Mindeközben érvek és ellenérvek sorakoznak fel a régi és a jelenkori ifjúsági irodalom mellett és ellen. A pedagógusok jelentős része ferde szemmel nézi a Harry Potter és a Twilight körül kialakult őrületet, míg mások szerint örülni kell annak, ha a gyerek egyáltalán valamilyen könyvet vesz a kezébe, mondván, valahol el kell kezdeni.

A mai gyerekek többségének fogalma sincs róla, mik azok az úgynevezett „pöttyös” könyvek. Helyettük hódít teret most a „vörös pöttyös”, ami pedig az idősebb generációnak nem mond túl sokat. A két sorozat között egyébként ég és föld a különbség.

A fiatalok ma már annyira pörögnek, hogy egyszerűen képtelenek arra, hogy olykor-olykor megpihenjenek és elolvassanak egy-egy könyvet. Nincs türelmük ahhoz, hogy egy órácskát vagy akár többet üljenek egy helyben, kettesben egy igazán jó könyv társaságában. Ráadásul a családi háttér is sokat számít. Ha nem látja otthon a gyerek, hogy a szülők gyakran vesznek könyvet a kezükbe, ragadós lesz a rossz példa is. A házi könyvtár mérete is nagyon árulkodó lehet.

Nemcsak ehhez lusták, hanem képzeletük is szegényes. Készen várják el azt, hogy a sült galamb berepüljön a szájukba film vagy képek formájában. Pedig egyedül az emberi képzelet az, ami határtalan, s ami képes arra, hogy bármilyen könyvet úgy rendezzen meg számunkra, ahogyan mi azt igazán szeretnénk.

hirdetés