Starity

A szerelem kémiai képlete

2011. november 17. 13:01   |   Szerző: Starity.hu

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Vajon tényleg létezik a mindent elsöprő igaz szerelem? Vagy az egész egyszerűen az agyunk kémiai játéka, amelybe akár bele is tudunk őrülni? Cikkünkben ezúttal a szerelem fogalmát tudományos szempontjából vizsgáljuk meg. Kémia vajon az egész?

hirdetés
A szerelem kémiai képlete

A szerelem érzése mindig is foglalkoztatta az embereket, hiszen már a középkorban is egyes költők alkotásaiban fellelhetők az eszményített női alakok. Ott van például Petrarca, aki a reménytelen szerelem sablonját hozta létre, majd elég csak Shakespeare Rómeó és Júliájára gondolni, amely két fiatal tragikus szerelmi történetét tárja fel egy drámán keresztül. No, de felmerül bennünk a kérdés. Mi játszódik le a testünkben ekkor?

„Egyszerűen odavagyok érte!”
Köztudott tény, hogyha nincs meg két ember között a kémia vagy a szikra, akkor mindent elsöprő románc nem alakulhat ki. No, de miért is van ez így? Gondolkoztál már azon, hogy miért kerülget az ájulás, ha az adott illető a közeledbe kerül? Miért kezd el a tenyered izzadni, s a szíved a torkodban dobogni? A tudósok szerint ezt a bizonyos bőrpírt, izzadást és emelkedett pulzust az úgynevezett fenil-etil-amin okozza, amely által érezhetjük azt a bizonyos eufóriát.

„Képtelen vagyok másra gondolni!”
Hogy mégis mindezt mi okozza? Biztosan olvastál már az oxytocin nevezetű hormonról, amelyet köztudottan csak szerelemhormonnak hívunk. Ezt a fajta anyagot, a szervezetünk egyik belső elválasztású mirigye, az agyalapi mirigy termeli. Sokszor ez a hormon felelős a szerelmi álmokért, felébreszti bennünk a gyengédség meleg érzését, valamint csókolózás közben is adhatja oxytocin termelésre agyunk a fejét. Azonban, ha egy nő szervezetében nem lenne jelen ez a fajta hormon, akkor a szülés általi fájások sem kezdődnének el, s az adott anya képtelen lenne világra hozni gyermekét.

„Vele akarom leélni az életem hátralévő részét!”
A kezdeti szenvedélyes meleg érzéseket, heves szívdobogásokat követi az, amikor eláraszt a nyugalom és a biztonságérzet a párod mellett. Úgy érzed, hogy életed végéig vele tudnál lenni és vele is akarsz maradni. Ez a bizonyos „rózsaszín ködfelhő” egy állandósult mámoros állapot, amelyet az endorfin, a boldogsághormon néven ismert anyag megemelkedett mennyisége idéz elő. Sőt tudtad azt is, hogyha csokoládét eszel, akkor a tested rengeteg endorfint szabadít fel? Ettől érzed magadat jobb kedvűnek és energikusabbnak!

„Átdumáltuk az egész éjszakát!”
Mikor kedveseddel beültök a meleg kis szobába egy-két illatosított gyertya társaságában, és csak egymás csacsogására figyeltek, könnyen előfordulhat az, hogy hajnalban kaptok észhez, hogy aludni is kéne valamennyit. A szerelemnek egy szakaszában energikusnak és örökké fáradhatatlannak érzed magadat. Hogy ez mégis mely hormon hatása? Természetesen a dophaminé, amely egy serkentő, energetizáló vegyület a testünkben.

„A férfiak hamarabb esnek a szerelem mámorába”
Hogy ez miért van így? Első sorban azért, mert a férfiak agyközpontja a látás és a szexualitás, míg a nőké a jutalmazás, a figyelem és a gyengédség. Bár napjainkban ez igen csak változó mind a két nemnél, ugyanis a PEA, teljes nevén a phenyl ethylamine nevezetű kémiai alkotóelem felelős a szexuális vonzalomért.

„Szerelem, miért múlsz?”
A tudósok szerint a szerelem eufórikus érzése mindössze két-három évig észlelhető, majd későbbiekben az adott felek vagy szétmennek, vagy a szeretet és kötődés formájában nevelik fel gyermekeiket. Elvégre biológiai szempontból lehetetlen, hiszen a szerelem egy bizonyos „drog” az emberi szervezet számára, s ez alatt a pár év alatt válik imunissá. Az eufóriát okozó vegyületek olyan érzelmi központokat aktivizálnak, amelyek elnyomják az ítélőképességünket és a félelemérzetünket.

Azt se felejtsük el, hogy a cikk a szerelem biológiai megközelíthetőségéről szól! Ez a világ egyik legmisztikusabb dolga, úgy, ahogyan a halál utáni élet. Nem tudhatjuk az okát, nem tudhatjuk, hogy miért van, csak egyszerűen van. Ragadjuk meg a lehetőséget és használjuk ki! De vajon te voltál már igazán szerelmes? És, ha igen, az misztikus igaz szerelem volt, vagy csak egy kémiai kotyvalék?

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek