Ballagás: tényleg várjuk?

Minden gyerek várja a szünidőt, de vannak aki félve néznek a jövőbe, mert nekik a tanév vége egyet jelent az elválással. A következőkben életünk első nagy eseményéről az általános iskolai ballagásról írunk.

hirdetés

Minden ember életében vannak fejezetek, amikor valami új kezdődik. Ilyen a szakítás, a házasság, az iskola- vagy munkahelyváltás. Elválni a szeretteintől a legnehezebb, a ballagás is egy ilyen dolog.

Az óvodából iskolába „költözés” a gyerekek életében meghatározó szerepet tölt be. Az akkori izgatottság, a felülmúlhatatlan tudásvágy és az új megismerése költözik a gyerekek szívébe. Amikor a kicsi első akar lenni könyvosztásnál és először pillantja meg új osztálytársait – akkor még félve.

Az oviban együtt homokozó kisgyerekek pár perc után a legjobb barátok tudnak lenni, minden előítélet nélkül. A suliban a padtársak pár óra múlva megtalálják a közös hangot és lehet, hogy a legjobb barátokká válnak.

Felsőtagozatra rádöbbennek miért is tanulnak, hogy az élethez elengedhetetlenek a barátok, a tudás, a támogatás. Ekkor már tudatosan is elkezdik javítgatni a barátkozási technikákat és önnmagukat. Az osztálytársak ekkora összekovácsolódnak és igazi csapattá válnak. A fiúk és a lányok is nyitnak egymás felé, és egyre többször kerülnek együtt bajba és nevetnek dolgokon. Olykor megfeledkezve önmagukról ugrálják végig az osztályt és kiabálnak a folyosón, és órák közben sem fejezik be a megkezdett traccspartit.

Szerelmek szövődnek sokszor titokban, vagy a nyilvánosság előtt. El-el csípett mondatokból is tudják, értik a lényeget. Ha csak egy szó hallatán egymásra néznek, kitör a nevetés. Ha valami baj történik egy emberként gyászolnak és segítik, támogatják a másikat.

Nyolcadik osztályra sok gyerek tudja, mit kezd majd magával, és segíti azokat, akik még nem jöttek rá. Eltelik a félév, és mindenki rájön, nemsokára el kell válni egymástól. Nem látják mind egymást naponta, nem lesznek együtt olyan sokszor. Ballagási énekeket tanulnak, és közben még a legkeményebbek is könnyes szemmel néznek egymásra.

„Míly vígan szelte csónakunk
A tónak kék vizét,
Most zúgó tenger habja választ
Tán örökre szét”

Mindenki, aki teheti, használja ki azt a biztos időt, amíg együtt van a „nagy csapat”, mert lehet, hogy többé nem látjátok majd egymást. Ilyenkor általában mindenki valamilyen új környezetbe kerül, ezért valószínűleg csak hosszú évek múltával találkoztok majd ismét össze, és akkor felnőtt fejjel kell rádöbbennetek, hogy már senki sem a régi.

hirdetés