Justin Bieber: „Nem vagyok jelenleg a legboldogabb”

Justin Bieber körül jelenleg rengeteg pletyka kering, és habár az énekes tagadja a negatív híreszteléseket, a média nem hagyja békén a tinisztárt.

hirdetés

A Billboard készített az énekessel egy interjút, melyben őszintén beszél arról, mi a véleménye, hogy nem kapott jelölést a Grammyn, és arról is, hogy mit érzett, amikor a Selena Gomezhez szóló Nothing Like Us című dalát megírta.

– Hacsak nincs még valami váratlan készülőben, a Believe Acoustic lesz az 5. listavezető albumod. Ilyet senki más nem vitt véghez a te korodban az elmúlt 55 évben. Te hogyan vélekedsz erről? Fontos neked a múlt?

– Természetesen. Áldottnak érzem magam, amiért azt csinálhatom a megélhetésért, amit szeretek. Támogathatom a családomat. Sok nélkülözéssel nőttem fel. Emlékszem, amikor kaját rendeltünk anyukámmal, és azon is osztozni kellett, mert többet nem engedhettünk meg magunknak. Szeretek fellépni, és amikor a színpadra megyek és láthatom az embereket. Ezért csinálom.

– 18 éves létedre minden albumod listavezető, és ez olyan dolog, amit még a legnagyobbaknak, mint például Stevie Wondernek sem sikerült elérnie. Ez biztos nehéz lehet feldolgozni.

– Azt, hogy az én statisztikáim majdnem egyenlőek a legtöbb nagyobb előadóéval? Csodálatos erre gondolni, hiszen nagyon felnézek ezekre az emberekre, mint Michael Jackson, Stevie Wonder, a Prince vagy a Boyz 2 Men... Soul- és R&B-zenészek, és én ezen nőttem fel.

– A listavezető album amolyan bizonyítás?

– Határozottan. Megmutatja, hogy még mindig jó zenét csinálok, és az emberek támogatnak engem, és nem hagyhatom abba. Ez az album csak az akusztikus változata egy másik olyan albumnak, ami már rég megjelent, és az, hogy listavezető lett, megmutatja az embereknek, hogy még mindig itt vagyok, és a tehetség minden más fölé emelkedik. Olyan sok minden történik. De a tehetség mindezek fölé tud emelkedni.

– Ha már a bizonyítás szóba került, beszéljünk a Grammyről. A menedzsered, Scooter Braun leírta a véleményét a Twitteren, amikor nem kaptál jelölést. Hogy érezted magad?

– Ugyanúgy, mint Scooter, csak... jó dolog, hogy ő őszintén fel merte vállalni, mit gondol. Mellettem állt, ahogy más menedzser is tenné. Egész életemben arról álmodtam, hogy Grammy-díjat nyerjek. Jelenleg az ez iránti izgalom eltűnt. Sokkal izgalmasabbá vált zenét csinálni a rajongóimnak. A Grammyre mostantól úgy gondolok, hogyha megtörténik, akkor megtörténik.

– Ez nem arról szól, hogy más előadókat ítélsz el.

– Persze, hogy nem. Örülök azoknak, akiket jelöltek és nyertek is Grammyt. 18 éves vagyok, sok van még előttem, úgyhogy nem aggódom.

– Elmész idén a Grammyre?

– Nem leszek ott.

– Van valaki, akinek szurkolsz?

– Chris Brown. Rajongója vagyok. Nagyon jó a zenéje. Erre kéne mindenkinek koncentrálnia: a zenére.

– Te lettél a legtöbben követett ember Twitteren.

– Igen! Ez nagyszerű, mert minden interjúban megkérdezik, hogy „Szóval, mennyi követőd van Twitteren?”, én meg mindig mondom, hogy „Hát, a második vagyok, Lady Gaga után.” De most én vagyok az első, és klassz, hogy végre ezt mondhatom.

– Arra használtad a Twittert, hogy promótáld az új albumodat. A Nothing Like Ust eredetileg is az albumra szántad?

– Nem, állandóan a stúdióban írtam. Amikor felvettem, azt hittem, az album már készen van. Scooter hallotta a dalt, és azt mondta: „Ez csodálatos. Ha sietek, rátehetjük az akusztikus albumra, benne vagy?” Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy mi van a szívemben, és ez a dal foglalja össze a legjobban, hogy mit érzek.

– Nem olyan, mint amilyenre számítottam. Rengeteg üzengetés volt közted és Selena Gomez között, például ő neked szánva énekelte el a Cry Me a River című dalt. A blogok megállás nélkül találgatnak, hogy mit történt köztetek.

– Rengeteg pletyka van. Olyanok, mint például: minden nap hívogatom Selenát, de ő nem veszi fel a telefont, vagy: üldözöm őt. De ezek mind kitalált történetek.

– Figyelsz ezekre a pletykákra?

– Nem olvasok blogokat vagy ilyesmi. Hallok dolgokat. Az emberek elmondják, ha valami történik az interneten. Határozottan minden visszajut hozzám.

– Milyen volt a Nothing Like Us írási folyamata?

– Los Angelesben voltam a Four Seasonsban, és volt ott egy zongora. Leültem, és valami csak úgy kitört belőlem, és felvettem az iPhone-ommal. Aztán elmentem a stúdióba, és felvettük, csak jobban énekeltem el.

– Kivel dolgozol együtt? Amikor elvitted ezt a dalt a stúdióba, ki volt ott?

– Csak én és Josh (Gudwin), aki az én mérnököm. Szükségem van egy mérnökre, amikor én gitározom és énekelek is.

– Össze van törve a szíved?

– Nem vagyok jelenleg a legboldogabb helyen, ahol valaha voltam. Próbálok keresztülmenni azon, amin keresztülmegyek. Ahogy mondtam, a közeli barátaim mindig felvidítanak, és ez segít továbblépni.

– Hallottad már az Off The Wallt? (Michael Jackson-album)

– Természetesen.

– Azon van az Out of My Life.

– Igen, rengeteg érzelem van benne. Ez volt az egyik, amit csodáltam Michaelben – mindenben, amit énekel, érzed a mélységet és az érzelmeket. A mondatok vége, a különböző hangok hangsúlyozzák azt, amit érez. Ezt akartam elérni az én dalommal is. Szívemet beleadtam, és szerettem volna, ha azt érezteti, amit én érzek. Nem sírtam, amikor felénekeltem, de elég meghatott voltam.

hirdetés