A nárcizmus és annak jelei

Csak egy hajszál választja el az egészséges és a beteges önimádatot, cikkünkben többek között ennek felfedezéséről olvashatsz.

hirdetés

A nárcizmus alatt azt értjük, ha valaki túlságosan egoista, önző, büszke, hiú, személyiségét mindenek felett imádja és mások elé helyezi. Gyakran használják a kifejezést sztereotípiaként is különféle csoportokra (pl. elit rétegek). Két fajtája van, az egészséges és a beteges, előbbi az ember önmaga iránt érzett szeretete, de ez gyakran átcsordul arra a pontra, mikor a személy belebetegszik a frusztrációba, és a szeretetet senki másra, csakis önmagára „pazarolja”.

A nárcizmus elméletét Freud alkotta meg egy görög mitológiai alak története nyomán. Narcissus (Narkisszosz) egy jóképű fiatal volt, aki elutasított egy nimfát, Ekhót, aki ebbe nem tudott beletörődni, s felkereste a bosszúállás istennőjét, Nemesziszt. Mikor Narkisszosz megállt egy folyó partjánál, hogy igyon, beleszeretett a saját tükörképébe, s ott maradt egész éjjel, próbálva magához ölelni azt, így ugyanazt a kínt kellett átélnie, mint a kikosarazott nimfáknak. Reggelre mindössze egy nárciszt találtak a part mentén, ezért is lett a virág az önimádat jelképe, Freud pedig az ő történetével hangsúlyozza, hogy az önimádat lehet ártalmas is.

Miért gond a nárcizmus?

2000 óta pszichológiai tesztekkel igyekeznek detektálni az önimádatot, mivel gyakran párosul valamiféle mentális zavarral, szociális vagy kulturális problémával. A nárcista emberek a legtöbb gondot mégis a kapcsolatok során okozzák, mivel jobban érdeklik saját szükségleteik, mint a partnereiké.

Hogyan vegyük észre, ha valaki átlépte a határt?

Ahhoz, hogy észrevedd, a párod, barátod, barátnőd nem éppen egészséges módon egocentrikus, elég néhány apró jelre figyelned:

A nárcista ember a saját érdekeit helyezi előtérbe, nem érdekli túlzottan, mi a fontos a másik személynek, gyakran védekezik ahelyett, hogy bocsánatot kérne. Nem tudja tisztelni mások kéréseit.

Nem tudja kezelni mások érzelmi életét. Ott van, ha szórakozásról, mókáról van szó, de ha valami komoly személyes krízis történik, mindig kereket old, és nem szívesen támogat. A kapcsolatok közös támogatásra épülnek, de többnyire nem ő az, aki támogatást ad.

Ha megbántják, nem szomorúságot, hanem haragot érez. Ha elmondod neki, hogy megbántott egy tettével, nem fog megbánást mutatni, mindenképp be akarja bizonyítani az igazát, és hevesen ellenkezni fog, a végén pedig neked kell védekezned az ő cselekedetei miatt. Egy egészséges kapcsolatban mindkét partner biztonságban érezheti magát, elmondhatják kéréseiket, érzéseiket anélkül, hogy elítélést kapnának cserébe, továbbá felelősséget tudnak vállalni tetteikért. A nárcista emberekre ez nem jellemző.

Nem szeretik az elkötelezettséget, bárkit és bármit tudnak okolni, ha nem érzik magukat elég szabadnak. Mivel saját személyiségüknek szeretnének teret adni, a párkapcsolatokban sem éppen mintapartnerek, mivel állandóan a kiutat fogják keresni. Tettei és szavai nem egyeznek. Figyelj arra, mit cselekszik, és mit mond, mivel az önimádó emberek többnyire csak kovácsolják a szavakat, de azokkal ellentétesen cselekednek.

Az egészséges nárcizmus – úgy vélik – a jó lelkiállapot önkifejezése, míg Freud szerint a beteges önimádók felnagyítják azt, s tulajdonképpen egy extrém kivetülés keletkezik. Egyes kutatások szerint egyikre sem lehet pozitívan és negatívan tekinteni, mivel minden a körülményektől függ. Ahhoz, hogy magunkról jó véleményt alakítsunk ki, hasznos, ugyanakkor ha társas kapcsolatokról van szó – legyen az baráti, családi kör –, az önimádat már inkább káros.

hirdetés