Az állatok is gyászolnak — hogyan segíthetsz nekik?

Sokan azt hiszik, hogy az állatoknak nincsenek érzelmeik, pedig tulajdonképpen, ahogyan a tudomány is bebizonyította: az állatok számtalan érzelmet képesek megtapasztalni – ezek közé tartozik a szomorúság is.

hirdetés

2011 augusztusában Jon Tumilson helikopterét lelőtték Afganisztánban – a férfival együtt 29 amerikai katona halt meg. Tumilsont nemcsak a családja és barátai gyászolták, hanem a labradora, Hawkeye is. A koporsóhoz ment, sóhajtott, majd lefeküdt mellé és a szertartás végéig el sem mozdult mellőle.

A Hogyan gyászolnak az állatok? című könyvében Barbara King hasonló jelenséget dokumentált, amelyre a vadvilágban bukkant. Az ott élő állatok hasonló szomorúságot mutattak, amikor meghalt egy társuk. A viselkedésük megváltozott, szemmel láthatóan zaklatottak voltak és eltértek a megszokott napirendjüktől.

Elefántokat tanulmányoztak, akik hosszú ideig a halott társuk holtteste mellett maradtak – például az a kétéves afrikai elefánt egy magyar állatkertben, amely 14 órán át a halott anyja mellett maradt. A gondozók vallomása szerint a kisállat sokáig sírt, miután az anyja testét elszállították.

Hasonló viselkedést figyeltek meg az emberszabású emlősöknél is. 2008-ban egy németországi állatkertben a Gana nevű gorilla a háromhónapos gyermekét gyászolta – több, mint egy hétig a karjában tartotta és nem engedte, hogy a gondozók elvegyék tőle.

Nemcsak a vadállatok gyászolnak, ahogyan Hawkeye története is bizonyítja. Az interneten található egy videó, amelyben egy Bella nevű kutyát vettek filmre. Bella egy régi barátját, egy Beavis nevű barátságos hódot gyászolt.

1996-ban az ASPCA (Amerikai Társaság az Állatokkal való Kegyetlenkedések Megelőzésére) elindította a Társállatok Gyászprojektjét. Ebben megvizsgálták, hogyan gyászolnak a különösen érzékeny természetű kutyák. A felmérés kimutatta, hogy a kutyák 36%-a kevesebbet evett, miután elveszítette egy kutyatársát, 11%-uk pedig egyáltalán nem evett. 63%-uk szokatlanul csendes vagy hangos lett, és több, mint 50%-uk még ragaszkodóbban viselkedett a gazdájával.

Amerikában az emberek 62%-a tart valamilyen kisállatot. Így természetesen sokan tudni akarják, hogyan segíthetnek a kedvencüknek, hogy könnyebben feldolgozhassák az őket ért veszteséget.

A szakemberek szerint a kedvenceket be kell vinni a haldokló vagy elhunyt állattársához, így láthatják és tudomásul vehetik a társuk távozását. Ezután töltsünk minél több időt a túlélő kedvencünkkel. A kutyát vigyük hosszabb sétákra, a macskával pedig játsszunk a szokásosnál többet.

Figyeljünk a kedvencünk magatartására. Ne engedjük, hogy rosszul viselkedjenek, mert később nehéz lesz leszoktatni őket a rossz szokásokról.

Csábító az ötlet, hogy gyorsan beszerezzünk egy új kedvencet a régi mellé, de ez nem segít a gyászoló állatnak – ellenkezőleg: még több stresszt válthat ki. Fontos a stabilitás. Legalább három hónapot várjunk, mielőtt új társat szerzünk a gyászoló állatkánk mellé.

Ezeket a tanácsokat alkalmazhatjuk akkor is, ha a kedvencünk egy szeretett emberi személyt veszített el. Ha azonban a gazdájukat veszítették el, és nem volt kapcsolatuk más emberekkel, akkor még türelmesebbnek kell lennünk. Ilyenkor fontos a régi szokások fenntartása is. Ha a kedvencünk még néhány hét eltelte után is bánatos, akkor vigyük el az állatorvoshoz. Lehetséges, hogy komoly egészségügyi probléma áll mögötte.

hirdetés