Színészek valós személyként a vásznon

Cikkünkben azon színészek közül szedtünk össze párat a teljesség igénye nélkül, akik az elmúlt években igazán emlékezeteset alakítottak egy valós, legtöbbször híres személy bőrébe bújva.

Sokszor feltehetjük a kérdést, hogy vajon egy híres, mindenki által ismert, vagy egy nem létező, kitalált személyt nehezebb-e megjeleníteni egy színésznek a vásznon. Mindkét állítás mellett szólnak pro és kontra érvek, cikkünkben most hat színészt és öt színésznőt szedtünk össze, akik arra vállalkoztak, hogy egy valós személy egyéniségét, karakterét, mozdulatait, gesztusait vigyék át a filmvászonra egy emlékezetes alakítás keretében.

Munkájuk eredménye a legtöbb esetben a legnagyobb filmes elismerés, az Oscar-díj, vagy legalábbis egy -jelölés volt, így nem véletlen, hogy sokszor bevált receptnek tűnik a díjra váró színészeknek a híres emberek, valós személyek eljátszása.

Christian Bale és Mark Wahlberg (A harcos)

Kezdjük a sort David O. Russel A harcos című életrajzi drámájával, melynek középpontjában a bokszoló Micky Ward és féltestvére – az aktív sporttól visszavonult, lecsúszott – Dicky Eklund áll. Mark Wahlberg kapta meg az álmaiért és kislánya anyagi biztonságáért elszántan küzdő Micky szerepét, míg Christian Bale pedig az őt lényegében hátráltató, crackfüggő báty karakterét, akiről az HBO éppen dokumentumfilmet készít elrettentő példaként. Dicky végül miután illegálisan szeretne pénzhez jutni, börtönbe kerül, és ott szembesül eddigi elrontott életével. A film a felemelkedés témakörét járja körbe, hisz miután Dickyt kiengedik, rájön, hogy változtatnia kell, nem élhet többé illúziók közt, így bátyja támogatására szenteli idejét, aki végül megnyeri a londoni címmeccset.

Wahlberg szívügyeként tekintette a filmet, hiszen rajongott Mickyért, és ezért évekig várt, mire a megfelelő rendezővel megkezdődhetett a készítése. A forgatás előtt Mark házába beköltöztek az igazi Ward testvérek is egy ideig a hitelesség érdekében, szintén ezen okból kifolyólag a színész a kaszkadőrt is elutasította a bokszjeleneteknél. A film kedvéért Wahlberg a legtöbb idejét az edzőteremben töltötte, munkája kifizetődő volt, ám pechjére a főszereplők közül kizárólag őt nem tudta jelölni az Amerikai Filmakadémia.

Dicky szerepére Matt Damon és Brad Pitt is esélyes volt, ám végül időösszeegyeztetési problémák miatt az Amerikai pszicho sztárja lett a befutó. A mindenre elszánt Bale a kábítószerfüggő Eklund karaktere kedvéért A gépészhez hasonlóan elképesztő fogyáson ment keresztül. Briliáns, a figurájával teljesen átlényegült alakításért végül megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.

Christian Bale, Melissa Leo és Mark Wahlberg A harcos c. filmben 2010-ben

Dicky Eklund, Alice Ward (anyjuk) és Micky Ward

Nicole Kidman (Az órák)

A gyönyörű ausztrál színésznő Az órák című, három különböző korban élő, kitörni vágyó nő életének összefonódásáról szóló filmben vállalta el a huszadik század egyik legjelentősebb írónőjének, Virginia Woolfnak szerepét. A történet az ő könyvének, az 1925-ös Mrs. Dallowaynek írását követi nyomon, majd annak hatását a másik két fő karakterre, akiket Julianne Moore és Meryl Streep keltett életre.

Kidman rendkívül karizmatikus jelenlétével, a karakter lelkéig vetkőző, belső szenvedéseit felszínre hozó alakításával abszolút sikert aratott, ám játéka sokaknak a két nő közötti hasonlóságot fokozó műorr miatt marad emlékezetes, mellyel a színésznőt alig lehetett felismerni. Az Amerikai Filmakadémia tagjainak azért sikerült, és 2003-ban neki is ítélték a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, mindössze 28 perces jelenlétéért, hiszen rövid játékideje ellenére a depresszióval is küzdő írónő a film kulcsfigurája.

Nicole Kidman Az órák c. filmben 2002-ben

Virginia Woolf

Jesse Eisenberg (Social Network – A közösségi háló)

David Fincher határozta el, hogy megfilmesíti a Facebook alapítójának, Mark Zuckerbergnek történetét, a világ legnagyobb közösségi portáljának alapításának rögös útjáról, a Véletlenül milliárdos című könyv alapján. A film főszerepére a legtöbben Jesse Eisenberget javasolták, és végül a rendező is őt találta a legjobbnak a komputermániás feltaláló és programozó életre keltésére. Jesse gyakorlott volt már a tudálékos „geek” karakterek szerepében, így könnyen elboldogult Zuckerberg figurájával. Alakításáért Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjra is jelölték, de kritikusok több szervezetétől is megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat.

Maga Zuckerberg nem fogadta kitörő lelkesedéssel magát a filmet, nehezményezte, hogy negatív színben, egyfajta antihősként tüntetik fel benne, de karakterének ruhatárat meglehetősen hitelesnek találta. Jesse és Zuckerberg egyébként egy amerikai show-műsorban, a Saturday Night Live-ban találkoztak először személyesen.

Jesse Eisenberg a Social Network – A közösségi háló c. filmben 2010-ben

Mark Zuckerberg

Michelle Williams (Egy hét Marilynnel)

Michelle Williams a Blue Valentine sikere után kapta meg az egyik legnagyobb női hollywoodi ikon és szexszimbólum, Marilyn Monroe szerepét az Egy hét Marilynnel című alkotásban. A mozi azért tűnik ki a legtöbb életrajzi film közül, mivel nem a híresség életét követi nyomon végig, csak annak egy igen rövid kis intervallumára koncentrál. A film A herceg és a színésznő című romantikus komédia forgatását mutatja be, mely során Monroe és az Eddie Redmayne által játszott fiatal asszisztens között igazán bensőséges viszony alakul ki.

Michelle feladata nem volt egyszerű, vissza kellett adnia a színésznő személyiségét, elképesztő szexuális kisugárzását, ami miatt a férfiak bolondultak érte, és meg kellett mutatnia a gyenge, esendő oldalát is, minden bizonytalanságával együtt. Hogy sikerült-e, arról a vélemények megoszlanak, de Williams egy Golden Globe-díjat, és egy Oscar-jelölést is magáénak tudhat a szerepért, így talán állíthatjuk, hogy a szembetűnő külső hasonlóságok hiánya ellenére Michellenek sikerült átadnia egy darabkát a tragikus sorsú csillag életéből.

Michelle Williams az Egy hét Marilynnel c. filmben 2011-ben

Marilyn Monroe

Tom Hardy (Bronson)

A dán rendező, Nicolas Winding Refn nem éppen az általánosságban vett hírességről forgatott filmet, hiszen a Bronson középpontjában Michael Peterson, az Egyesült Királyság egyik legerőszakosabb, legveszélyesebb rabja áll, aki felvette a hollywoodi sztár, Charles Bronson nevét. A főszerepet Tom Hardy kapta meg, aki teljes átéléssel alakította Bronson nem éppen pozitív figuráját, aki mindenáron híres szeretne lenni, ám a kemény, kitartó munka helyett inkább egy postahivatal kirablásával hívja fel magára a figyelmet, melyet természetesen több év börtönbüntetés követ.

Hardy a film előtt beszélhetett telefonon az igazi Bronsonnal, majd később be is engedték őt a börtönbe egy találkozásra. Charles előtte szkeptikus volt Tommal kapcsolatban, de annyira lenyűgözte a színész az ő mintájára kidolgozott fizikuma, és az, ahogyan utánozta őt, hogy megvált még védjegyének számító bajuszától is, hogy felhasználhassák azt a filmben. A hírhedt rabra a film többnyire pozitív benyomást tett, Hardyt alakításáért a britek első számú színészeként emlegette. A színész kézzelfogható elismerést is kapott munkájáért, hisz bár a legnagyobb amerikai díjátadókhoz a Bronson túlságosan is elvont és szürreális művészfilm volt, a British Independent Film Awardson azért elnyerte a legjobb színésznek járó díjat.

Tom Hardy a Bronson c. filmben 2008-ban

Charles Bronson

Cate Blanchett (I’m Not There – Bob Dylan életei)

Ki gondolná, hogy Bob Dylan, az élő legenda legismertebb filmes életrekeltője egy nő volt? Az I’m Not There című életrajzi alkotás különlegessége, hogy öt színész, és egy színésznő bújt Dylan bőrébe, és életének különböző szakaszait próbálták bemutatni más-más személyként. Az Oscar-díjas Cate Blanchett volt az egyetlen, akinél nem csak az akkori munkásság, hanem a külső hasonlóságok is megjelentek. Ő volt Jude Quinn, aki a zenész 1965-66 közötti időszakát, ellentmondásos arculatváltását mutatta be, kezdve azzal, amikor Dylan előadja a Maggie’s Farm rockosított változatát elektromos gitárral, a feldühödött folkzenerajongók között nagy vitát kiváltva.

A filmben minden szem Blanchett alakítására szegeződött, az ő szürreális, álomszerű jeleneteit találták a legtöbben egyértelműen a mű csúcspontjainak. Az alkotás bár meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült újító mivolta miatt, Blanchett játéka nem volt, akit ne fogott volna meg. Egy Oscar-jelölés mellett Golden Globe-díjat kapott a színésznő a legjobb női mellékszereplő kategóriában, amelyben a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is a legjobbnak találták.

Cate Blanchett az I'm Not There – Bob Dylan életei c. filmben 2007-ben

Bob Dylan

Joaquin Phoenix (A nyughatatlan)

A country örök csillaga, Johnny Cash élete is megfilmesítésért kiáltott, így 2005-re el is készült a zenész egyik daláról elnevezett Walk the Line, mely Magyarországon A nyughatatlan címmel került a mozikba. A korai éveket és a June Carterrel való románcot középpontba helyező film főszerepére végül Joaquin Phoenix írt alá, aki csak azelőtt pár hónappal ismerkedett meg igazán Cash munkásságával, mielőtt hallott volna a filmről. A színész enyhe önbizalomhiányban is szenvedhetett, mivel a forgatókönyv elolvasása után úgy érezte, kapásból tíz színészt tudna mondani, aki alkalmasabb a szerepre. Végül a kritikusok persze csak dicsérni tudták első osztályú teljesítményét, véleményük szerint Phoenix teljesen átvette Cash színpadi jelenlétét, mozdulatait, de sokan az énekhangját is kiemelték, hiszen saját orgánumát adta a filmhez. Johnny Cash szerepe a Golden Globe-díj mellett Oscar- és BAFTA-jelölést is hozott a színésznek, bár a trófeák szempontjából igazán csak filmbeli partnernője, Reese Witherspoon kisasszony járt jól, aki minden jelentős filmes elismerést besöpört June Carter szerepéért a legjobb női főszereplő kategóriában.

Joaquin Phoenix A nyughatatlan c. filmben 2005-ben

Johnny Cash

Emily Watson (Hilary és Jackie)

Emily Watson sohasem tartozott a legismertebb színésznők közé, pedig debütálása Lars von Trier 1996-os Hullámtörésében a filmtörténet legjobb női alakításai között van számon tartva. Ezt követte 1998-ban a brit életrajzi dráma a csellista Jacqueline du Pré életéről és testvérével való kapcsolatáról, Hilary és Jackie címmel. A két zenészcsaládban született lány közül Hilary volt a szorgalmas, folyamatosan gyakorló testvér, de korán kiderült, hogy Jackie őstehetség, így vele soha nem vehette fel a versenyt, hiszen minden figyelem csak őrá irányult. Jacqueline du Pré sorsa a sikerek után tragédiába fulladt, elkezdtek megjelenni nála a szklerózis multiplex jelei, játéka folyamatosan romlott, 42 éves korában pedig bele is halt betegségébe. Emily Watson a kritikusok nagy része szerint tökéletes volt a bomló elméjű, zseniális művész szerepében, csontig hatoló alakításáért Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjra jelölték.

Emily Watson a Hilary és Jackie c. filmben 1998-ban

Jacqueline du Pré

Michael Fassbender (Éhség)

A rendező, Steve McQueen első nagyjátékfilmje Éhség címmel készült el, és a Maze fegyházban lévő IRA-tagok sztrájkjáról szólt a politikai fogoly státusz megkapásáért. Az addig eredménytelen néma tüntetés mozgalmának vezetője Bobby Sands volt, aki végül a halálig tartó éhségsztrájkban látta a megoldást a helyzetükre, és nem csak beszélt, hanem meg is tette azt. Michael Fassbendernek a szerep kedvéért kemény fogyókúrát kellett bevállalnia, hogy hitelesen tudja a csontsovány Bobbyt alakítani az utolsó hetekben. A színész nem vihetett be naponta 600 kalóriánál többet a szervezetébe. Ahogy Sands áldozatának, úgy Fassbender munkájának is meglett az eredménye, hiszen amellett, hogy Európai Filmdíjra jelölték, megkapta a British Independent Film Awardson a legjobb színésznek járó díjat.

Michael Fassbender az Éhség c. filmben 2008-ban

Hilary Swank (A fiúk nem sírnak)

Hilary Swank igen kétes megítélésű amerikai színésznő, hisz bár tehetségét elismerik, a legtöbben két Oscar-díját túlzásnak tartják. Az első aranyszobrot Swank rögtön egy meglehetsően bevállalós és merész szereppel nyerte el, A fiúk nem sírnak című filmnek köszönhetően. Hilary a valós eseten alapuló alkotás középpontjában álló fiatal transzexuális lányt, Brandon Teenát formálja meg, aki férfiként szándékozik leélni életét. Teena megpróbál így beilleszkedni egy új közösségbe, ám titkára hamar fény derül, ennek következményeként a friss társaságából két férfi brutálisan megerőszakolja, majd később kegyetlenül meg is gyilkolja őt. A kissé maszkulin vonásokkal megáldott színésznő könnyen el tudta magát adni a transzexuális Teena szerepében, a kritikák szerint Swank szimpátiával közelíti meg a karaktert, szerethetővé téve azt, ám játéka nem mentes az enyhe gúnytól sem.

Hilary Swank A fiúk nem sírnak c. filmben 1999-ben

Brandon Teena

A felsorolást természetesen rengeteg névvel tudnánk még folytatni, elég, ha csak Charlize Theron bámulatos átváltozására gondolunk A rém című filmben, esetleg arra, ahogyan Marion Cotillard életre keltette Piafot, vagy éppen Johnny Depp emlékezetünkből kitörölhetetlen alakítására a Félelem és reszketés Las Vegasbanból.

A sor idén valószínűleg új nevekkel bővül majd, hiszen még 2013-ban bemutatják többek közt a Diana című alkotást Naomi Wattsszal a címszerepben, és a Grace of Monacót is, melyben a színésznőt Nicole Kidman formálja majd meg.