Chenoa: „Az Eurovízión soha az életben nem fogunk nyerni”

A szép énekesnő ismét kendőzetlenül vallott új lemezéről, az Eurovízióról, a tehetségkutatókról és magánéletéről is.

hirdetés

Laura most jelentette meg a piacon legújabb albumát, az Otra Direcciónt, egy sajtótájékoztatón pedig rajongói félelmeiről is beszélt. Elmondása szerint nagyon meglepődött, hogy az emberek a nagy figyelmet kicsorduló könnyeire szegezik. Úgy véli, ebből csak tükröződik a lemezzel járó kemény munka, az időközben felhalmozódott nyomás, ami miatt úgy érzi, nem teheti meg azt, hogy nem fejezi ki az érzéseit.

2001-ben ismerte meg nevét a közönség, hiszen beválogatták az akkor újnak számító zenei tehetségkutató legelső évadába. Az Argentínából származó énekesnő elmondása szerint non-stop nem lehet dolgozni, kell egy kis magánélet is, amire ő is jogosult, mint bármely ember.

– Megdöbbentett bennünket, amikor megláttuk, hogy „gyászol”.

– Az az időszak, amikor elkészül egy új album, nagyon különleges és nem mentes az érzelmektől sem. Nem, igazából semmi különös nem történt, csak a bennem felhalmozódott nagy nyomás került végül felszínre. Szinte egyedül csináltam mindent, ez pedig azt jelenti, hogy egy bizonyos ponton elég túlterhelt voltam. De azt hiszem, hogy ezek a könnyek csak annak a kemény munkának és erőfeszítésnek termései, amik mögöttem vannak. Ez nem szégyen. Le voltam nyűgözve, csak mégsem voltam igazán elégedett.

– A hotel magánya is szörnyű egy művész számára?

– Azt hiszem, hogy egy művésznek szüksége van a magányra. Ha a változások drasztikusak, különösen jól tud esni. Érdekes, hogy az egyik pillanatban még tízezer embernek énekelek egy koncerten, a következőben pedig egyedül vagyok egy szállodában, kezemben egy jó könyvvel. Szükséges ez a menedék.

– Azt nyilatkozta korábban, hogy nem bánná, ha képviselhetné Spanyolországot az Eurovíziós Dalfesztiválon.

– Eurovízión soha az életben nem fogunk nyerni. Túl sok a politika. Szívesen mennék, de sok összetevőből áll össze egy ilyen szerepvállalás. Sok mindent irányítani kellene, aztán jönnének olyan kérdések is, hogy mennyit kerestem ezzel. Kétségtelen, hogy hasznos a fesztivál, sok tehetséges, „ismeretlen” előadóval lehet találkozni, ad egy pluszt az ismertségnek. Kíváncsi lennék rá, bár sokan túl nagy illúziókat kergetnek ezzel kapcsolatban, azt hiszem. Én ki nem hagynám, hogy a családommal legyek, hogy a barátaimmal találkozzak, vagy, hogy elmenjek lovagolni. Szeretek a notebookom előtt is időzni és válaszolni a rajongóimnak. Még több népszerűség, még kevesebb idővel járna.

– Mesélne nekünk az új lemezéről? Mitől olyan különleges?

– Mindentől. Ez pontosan olyan volt, mintha a legelső munkámat készítettem volna. Ez egy dupla CD, 19 dalt énekeltem fel rá, spanyolul és angolul. A legtöbb Londonban készült, összesen hat gyártóval dolgoztam itt együtt. Akkor még egy kis tüske volt bennem a nagy nyomás miatt, hogy legyen minél több angol szám, de már nincs. Az angol egyértelműen fülbemászóbb a szélesebb zenei palettán, mint a spanyol, ezt be kell látni. Közel másfél évig dolgoztam az OD-n, mely során volt bőven hajtépés is. Nagy falat volt, sok munka volt vele, de úgy hiszem, megérte. Muszáj volt elszakadni, mert a korábbi kiadóim esetében néha inkább szükségszerűségből kellett valamit elénekelnem, nem pedig azért, mert szerettem és tényleg jónak éreztem.

– A dalszövegek hogyan születtek? Jött egy könyv, egy táska, s vele egy inspiráció?

– Nem. Az igazság az, hogy én nagyon fegyelmezett vagyok. Gyűjtök dolgokat, közben pedig emlékezem. Feldereng, hogy ez és ez egykor nagyon tetszett és egyszer csak megszületik egy dal váza. Ha az inspiráció elkap, onnantól minden működik.

– Nem ír jobb szövegeket akkor, hogyha szerelmes vagy kiábrándult?

– Hopp! A szerelemnek sok arca van, és már volt olyan sok katarzisom. Azt tudom mondani, az is fontos, hogy éppen mi történik önmagunkkal. Úgy érzem, nagyon sok empátia kell a szövegíráshoz, ha valaki mond nekem valamit, amikor írok egy szerelmes dalt, sokat jelenthet, vagy csak egyszerűen az aktuális haragomat akarom kezelni vele, így a dráma is jelen lehet. De a legújabb dalaim közül az egyik – konkrétan a Júrame (Esküdj) – arról szól, hogy van egy nő, aki egyszerre két férfiba szerelmes, és én imádom ezt a dalt, bár velem például ilyen még nem történt meg, mégis izgalmas élmény. Itt az ideje, hogy a történetet más szempontból/felállásból is meghallgassuk. A nők lelke is számít.

– Azt mondja, hogy ez a kedvenc dala az albumról?

– Igen. Ugyanakkor furcsa, mert más lemezeimen nem igazán van kedvenc dalom. Erről a korongról kedvencként még megemlíteném a Ya no quiero verte című számot is. Tavaly hallottam először és segített, késztetett arra, hogy erős legyek és vállalkozó szellemű.

– Diétázik?

– Nos, mint oly sok nőnek, nekem is van farmerem több különböző méretben, aszerint, hogy éppen milyen évszak van és éppen mi jön rám. Az az igazság, hogy egyre jobban érdekel az, hogy mit eszem, illetve az étrendem. Igyekszem ügyelni az egészségemre, fenntartani a fittségi szintemet és időmtől függően sportolok is, különös tekintettel, ha egyhuzamban több napot tartózkodom odahaza.

– Mi a véleménye a fogyasztószerekről?

– Ez egy városi legenda, a testmozgás ad sokat, nem pedig a tabletták. Egyedül nem igazán szeretek mozogni, de van otthon egy csomó fitness DVD-m, s ha megtehetem, bezárkózom a szobába és kiakasztom a „Ne zavarj” táblát.

– Mi a véleménye a Voice zenei tehetségkutatóról? Követi a műsort?

– Szoktam nézni. Néha csodálatos tévézni is. Különösen azt élvezem, hogy vakon mennek a meghallgatások. Viszont, ez mind szép és jó, de a probléma akkor jön, amikor nincs az ember mögött televízió. Amikor nincs ott a csatorna, akkor kell találni egy igazán támogató és jó kiadót, az sem mindegy ugyanis, kihez szerződik az ember. Nem jó, ha megkötik a kezed. A tévében a szép embereket, szép lányokat, szépségkirálynőket szeretik mutogatni elsősorban.

– Mi a legjobb gyógyír, ha kell egy kis szünet?

– Ó, én nagyon átlagos vagyok. Amit nagyon szeretek, az az, hogy beülök az autómba és elindulok a csendes északra. Asztúria és Galícia a kedvencem, ott még teheneket is lehet látni. Szeretek betérni egy parkba és sétálni, üldögélni, itt tudok gondolkozni is. Szeretem a teheneket, a békés környezetet. Kedvenceim egyébként a barna tehenek.

– Mi az a kedvenc étel, ami igazi élvezetet nyújt a számára?

– Valami nagyon egyszerű, egy szép nagy tányér tészta, Jaén olívaolaj és egy kis só. Gyere csak szénhidrát!

– Mi a helyzet az új pápával? Ő is argentin, mint Ön.

– Nos, az igazság az, hogy nem abszurd háborút lép meg azzal, ha megteszi mindazt, amit a meleg-dolog kapcsán mond. Sokkal fontosabb dolgokért kellene aggódni, és én azt szeretném, hogy az egyház is reformon essen át, de úgy, hogy két lábbal a földön is maradjon. Én tapsolok a pápának az utca szintjéről, és hiszem, hogy szükség van arra a fajta gondolkodásra, amit ő képvisel.

– Hogy érzi magát 38 évesen?

– Nos, jobban, mint valaha. Az évek során mindig megkérdőjelezik a helyed a világban. Fontos, hogy az embernek legyen igaz barátja, akire számíthat. Vannak pontok az életben, amikor csapásként érnek események és cselekedetek, de neked ki kell nézned valahogy, mert közszereplő vagy. Nehéz. Úgy gondolom, hogy senki semmi rosszat nem mondhat rólam, én nem bántottam senkit, nem provokálok, nem akarok címlapon lenni. Én már csak egy ilyen „botrányos” csaj vagyok. De a legeslegjobb érzés az, amikor az édesapám azt mondja nekem, hogy büszke rám.

hirdetés