Starity

20 dal, amit pár perc alatt írtak meg

2014. május 20. 20:08   |   Szerző: LoveNessa

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A dalszerzők sokszor rengeteg ideig szépítgetik irományaikat, amíg ki nem adják azokat kezeik közül, viszont akadnak olyan legendássá vált dalok is, melyek mindössze néhány perc, maximum néhány óra alatt születtek meg, a VH1 pedig ezek közül gyűjtött össze 20 slágert.

hirdetés
20 dal, amit pár perc alatt írtak meg

Paranoid (1970)

Az angol zenekar négy tagja, Ozzy Osbourne, Geezer Butler, Tony Iommi és Bill Ward 1970-ben vetette papírra a heavy metal történelmének egyik legnagyobb dalaként titulált Paranoidot, mivel egy háromperces anyagra szükségük volt még második azonos nevet viselő lemezük befejezéséhez, amit nem mellesleg mindössze 2-3 nap alatt vettek fel a stúdióban.

All Falls Down (2003)

Negyedóra sem kellett ahhoz Kanye Westnek, hogy megírja a Grammyre jelölt dalt, ami Lauryn Hill Mystery of Iniquity című dalából is tartalmaz néhány elemet.

A dal debütáló albumának, a The College Dropoutnak a harmadik kislemezeként jelent meg, a refrén feléneklésére pedig Syleena Johnsont kérte fel.

Seven Nation Army (2002)

A The White Stripes legismertebb dalának Jack White egy ausztrál fellépésük előtti hangpróbán hozta össze a dallamát, majd a szöveg nagy részét később írták meg.

A Grammy-díjas sláger az Elephant című korongjuk első helyén szerepel és természetesen kislemezként is kiadták, valamint az évtized 3. legjobban teljesítő alternatív dalaként is számon tartják.

Single Ladies (2008)

Christopher „Tricky Stewartnak, The Dreamnek, Thaddis Harrellnek és magának Beyoncénak köszönhetjük a 2008-as év egyik legsikeresebb dalát, aminek megírása körülbelül 20 percbe telt. „Bey besétált és láttam az arcán azt a mosolyt, ami azt jelenti, hogy hamarosan megszületik egy dal” – mesélte Dream.

Az I Am... Sasha Fierce nevezetű albumon szereplő dal platinaminősítést kapott Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon, Spanyolországban, az USA-ban és az Egyesült Királyságban is, valamint aranyat Mexikóban és Dániában.

Song 2 (1996)

A brit banda tagjai úgy 10 perc alatt írták meg nagysikerű dalukat, amivel az Amerikában akkortájt hódító grunge-őrületet parodizálták ki, majd ironikus módon legnagyobb slágerükké vált. A Song 2 elnevezést eredetileg csak a munkafolyamat alatt tervezték használni, de végül ez maradt a megjelenést követően is a cím.

A dal a banda után elnevezett album tracklistájának második helyén szerepel, valamint a második kislemezként adták ki és best of-lemezükön is a második helyen kötött ki.

Yesterday (1965)

Paul McCartney sokáig szenvedett a dal szövegének megírásával – aminek egyszerűen Rántotta (Scrambled Eggs) volt a címe a munkálatok során -, majd egyik reggel úgy ébredt fel, hogy a fejében csengett a dallam, így rögtön a zongorához ült és lejátszotta az akkordokat.

A Yesterday a Beatles 1965-ben kiadott lemezén, a Help!-en kapott helyet és mára minden idők legtöbbször feldolgozott dalává nőtte ki magát.

Sweet Child 'O Mine (1987)

„Egy véletlen volt. Ücsörögtem, vicces arcokat vágtam és úgy viselkedtem, mint egy idióta és játszottam a gitáromon. Izzy is elkezdte azokat az akkordokat játszani, amiket én és hirtelen nagyon megtetszett Axlnek. Körülbelül öt perc alatt jött össze a ritmus, majd a dal többi része is követte” – árulta el Slash a Guitar Heróban is helyet kapott sláger születésével kapcsolatban, ami a Guns N' Roses debütáló albumának harmadik kislemezeként látott napvilágot 1988-ban.

What'd I Say (1959)

Ray Charles önéletrajzában írta le, hogy a What'd I Say egy véletlen folyamán született meg 1958 decemberében egy koncert alkalmával, amikor is rögtönzött, hogy kitöltse a megmaradt időt a színpadon. A közönség reakciója azonban arra késztette, hogy stúdióba vonuljon és elkészítse a dal teljes verzióját, ami végül meghozta számára az első aranylemezét.

My Sharona (1979)

A The Knack debütáló kislemezes dalának alapritmusát a gitáros, Berton Averre álmodta meg még évekkel azelőtt, hogy csatlakozott volna a bandához. Az énekes, Doug Fieger viszont állítja, a szöveg megírásához 15 perc sem kellett, múzsája pedig egy bizonyos 17 éves Sharona Alperin nevezető lány volt.

A My Sharona 6 hétig vezette a Billboard Hot 100-as listáját és az 1979-es évvégi listán is megkaparintotta az első helyet, valamint aranyminősítést kapott és a Capitol Recordsnál történelmet írt, maga mögé utasítva a Beatles I Want to Hold Your Hand című kislemezét.

Royals (2012)

Fél órába sem telt Lorde-nak megírnia a tavalyi nyár egyik legnagyobb slágerét, ami megnyerte az Év dalának járó Grammy-díjat is, pedig mindössze 15 éves volt akkor és eredetileg nem is tervezte feltenni debütáló albumára, a Pure Heroine-ra.

(You Gotta) Fight For Your Right (To Party!) (1986)

A Beastie Boys tagjainak állítása szerint mindössze 5 percig tartott áttörést hozó daluk megírása, aminek szövegét először szalvétákra jegyezték fel. A dalt, ami Licensed to Ill nevezetű lemezükön kapott helyet, eredetileg egy paródiának szánták, amivel többek között a Smokin' in the Boys Room és az I Wanna Rock című számokat figurázták ki.

Rock and Roll (1971)

A Led Zeppelin négy tagja szintén egy kis jammelés közben talált rá a Rock and Roll alapritmusára, ami aztán annyira megtetszett nekik, hogy rögtön el is kezdték kidolgozni, így 15 perc alatt meg is született a végeredmény.

A dal végül negyedik korongjuk második szerzeménye lett, ami 2003-ban a 201. helyen szerepelt a brit Valaha volt 1001 legjobb dal nevezetű listán és számos cover is készült belőle.

Losing My Religion (1990)

A R.E.M. gitárosa, Peter Buck akkor alkotta meg a legendássá vált szerzemény dallamát, amikor elkezdett mandolinon tanulni és egy este úgy döntött, hogy felveszi addigi próbálkozásait. Ezeket másnap visszahallgatta és az egyik ilyenből született meg a Losing My Religion, ami a banda 1991-ben kiadott albumának, az Out of Time-nak első kislemezes dala volt.

We Are Never Ever Getting Back Together (2012)

Taylor Swift akkor kapta az ihletet 2012-es slágeréhez, amikor egyik volt barátjának haverja meglátogatta őt a stúdióban, aki arról kérdezősködött, hogy van-e esély arra, hogy újra összejönnek. Az énekesnő válasza magától értetődő volt, hiszen folyamatosan macska-egér játékot űztek, így Max Martin unszolására papírra vetette a kapcsolatot és az egyértelmű üzenetet egy dal formájában, amihez 25 perc sem kellett.

A We Are Never Ever Getting Back Together az énekesnő Red című albumán található meg és egy Grammy-jelölést is hozott számára, valamint számos feldolgozás is született belőle.

Under Pressure (1981)

A Queen és David Bowie egyetlen éjszaka alatt dobta össze nagysikerű duettjének végleges verzióját a Montreux-i stúdiójukban, amin viszont már korábban elkezdett dolgozni a csapat, de akkor még Feel Like volt a címe és nem igazán voltak megelégedve a végeredménnyel.

A dal végül az Under Pressure címet kapta és a Queen 1982-es, Hot Space nevezetű albumán kapott helyet és 1981-től kezdődően egészen utolsó turnéjukig, amire 1986-ban került sor, minden egyes koncerten elhangzott.

Loser (1993)

Beck első slágerét producere, Carl Stephenson konyhájában írták meg mindössze a dob és a gitár ütemére támaszkodva, és itt is vették fel. Az egész folyamat körülbelül 6 órát vett igénybe az ihletet pedig onnan merítette, hogy az 1980-as évek vége és az 1990-es évek között hajléktalan volt, karrierje pedig nem igazán akart beindulni.

A Loser végül az 1994-ben megjelent Mellow Gold nevezetű albumán kapott helyet, áprilisban pedig a Billboard Hot 100-as listájának 10. helyéig tornázta fel magát.

Life On Mars? (1971)

David Bowie-ra Frank Sinatra My Way című dala volt hatással – aminek első verzióját nem mellesleg 1968-ban ő írta meg, azonban jogait Paul Anka megvásárolta. Egy nap ugyanis vásárlás során nem tudta kiverni fejéből a dallamot, így mikor hazament, leült zongorájához és rövid időn belől elkészült az egész szerzemény, ami egyfajta paródiaként szolgált a My Way-re.

A dal 1971-es Hunky Dory című korongján kapott helyet, de kislemezként is kiadták és számos feldolgozás készült hozzá többek között Barbra Streisand és a VAMPS jóvoltából is.

(I Can't Get No) Satisfaction (1965)

Főként Keith Richardsnak köszönhetjük a dal megszületését, ugyanis egy hotelszobában felvette a dallamot félálomban, amit reggel aztán visszahallgatott. „Kétpercnyi anyag van körülbelül arról, ahogy gitározom, majd a következő 40 perben azt lehet hallani, ahogy horkolok.”

A szöveg írásából már Mick Jagger is kivette a részét, majd miután elkészült, kiadták kislemez formájában és felkerült az 1965-ban kiadott Out of Our Heads című lemez amerikai verziójára is, valamint a legtöbben minden idők legjobb rockdalaként emlegetik és számos listára is felkerült az évek során.

Cherry Pie (1989)

A Warrant már az utolsó simításokat végezte 1990-es albumán – ami Joey Allen állítása szerint a Quality You Can Taste címet kapta volna, Jani Lane viszont az Uncle Tom's Cabin elnevezést hangoztatta -, amikor a Columbia Records elnöke olyan dalért követelőzött, ami rádióbarátabb, így írta meg Lane körülbelül 15 perc alatt a Cherry Pie-t, ami végül legsikeresebb slágerükké vált és a lemezt is ezen a címen adták ki.

Ennek ellenére szerzője 2006-ban azt nyilatkozta a VH1-nak, hogy utálja a dalt: „Utálom, nem állt szándékomban megírni egy ilyen dalt. Hirtelen ez lett az album címe, meggyes pite-evő versenyekre járok, a kislemez a Cherry Pie lett, a Cherry Pie lett az örökségem. Minden velem kapcsolatban a Cherry Pie, én vagyok a cherry pie-os csóka. Főbe tudnám lőni magam, hogy megírtam.”

Skyfall (2012)

Adele az elején hezitált, hogy elvállalja-e a legutóbbi James Bond-film főcímdalának megírását, végül azonban mindössze 10 perc alatt megszületett a dal.

A brit énekesnő egyébként abban az időszakban sokat betegeskedett és hangja sem szuperált a legjobban, ennek ellenére a dal mégis hozott neki egy Golden Globe- és egy Oscar-díjat.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek