Starity

Skizofrént alakít Tobias Moretti

2014. november 14. 08:08   |   Szerző: H.P.K.

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Tobias Moretti párhuzamosan több projektet is készít, rajongóinak így sosem kell sokáig nélkülözniük. Decemberben vígjátékot láthat tőle a közönség, november elején viszont egy komoly alkotással rukkolt elő a mozivásznon: skizofrén apát játszik a Hirngespinsterben.

hirdetés
Skizofrént alakít Tobias Moretti

Apa és fia között szeretet és őrület: egy érzékeny családi dráma az identitásról, a szeretetről és a felnőtté válásról egy skizofrén apa mellett, akit Tobias Moretti formál meg. Ez a Hirngespinster, mely cím magyarul Rögeszmést jelent és amit a német-osztrák mozik a beígért időpont helyett egy hónapos csúszással, november 7-én tűztek műsorukra.

A filmekben a készítők a mentális betegségekben szenvedőket többnyire károsultaknak állítják be, amely felfogás mellé társulnak téveszmék, különböző félelmek is. A Rögeszmés rendezője, Christian Bach ezt a témát egy teljesen más megközelítésből vizsgálja: a történetet egy 22 esztendős fiú szemszögéből ismerhetjük meg, akinek életét és mindennapjait nagyban meghatározza skizofrén édesapja.

Moretti és a gyermekét alakító 24 éves Jonas Nay tagadhatatlanul brillírozik ebben az érzékenyen megrendezett családi drámában, mely az események előrehaladtával megkerülhetetlenül nagy hatást fejt ki a nézőre. Az egyszerű narráció egyáltalán nem zavaró, sőt, segíti a cselekményt. Ráadásul időnként teret kap a könnyedség és az abszurd humor is. A Hirngespinster tehát nem csak egy dráma, hanem egy megható, kortalan és időtlen történet, ami bemutatja, hogy mindenkinek joga van a szeretethez, a jó és a rossz időkben egyaránt.

Simon egy komoly dilemma előtt áll: meg kell-e próbálnia összetartani ezt a széthullóban lévő családot, képes-e tolerálni nyolcéves kishúgát a mindennapokban? Vagy 22 évesen ne adja fel az önálló, saját életét mindezért? Ahelyett, hogy tanulna és képezné magát, buszsofőrként dolgozik és gyerekeket szállít minden nap az iskolába. Amikor végre úgy érzi, hogy készen áll a nagy lépésre, akkor az apja, Hans pszichésen összeomlik. Pedig hosszú ideig minden rendben ment. Ám amikor a szomszéd parabolaantennát telepít magához, az édesapa fejében minden szétesik. Hans úgy érzi, hogy manipulálni akarják őket, eluralkodik rajta a félelem, az őrület. Simon számára ekkor minden egy csapásra lényegtelenné válik: a tanulás, a barátok és a gyengéd érzelmek, amiket egy Verena nevű orvostanhallgató iránt táplál. A lány egy egyszerű kérdést tesz fel a fiúnak, amivel elgondolkoztatja és amire folyamatosan választ keres: „És, mit remélsz a magad számára?”

Moretti félelmetesen jól játssza az édesapát, aki a normalitás és a pánikszerű őrület között éli mindennapjait. Az ő Hansa erős, szimpatikus. „Azt akartam, hogy ez a fickó penge legyen. Jóvágású, karizmatikus, egy erős, férfias jelenség. Nem pedig áldozat vagy gyenge ember, aki első látásra nem képes kordában tartani az ő pszichés problémáját.” – mondta Bach. Moretti partnere, Jonas Nay szerint Simon egy nagyon jó ember, melegséget áraszt, egy komplex karakter.

Ez a sztori valójában a rendező személyes élményeit meséli el, igaz történeten alapszik. Bach saját gyermekkori barátjával kapcsolatos átfogó tapasztalatai alapján készítette el a filmet. Így egyértelmű volt, hogy mit is szeretne elmesélni ezzel a mozival: egy fiú szemszögéből követhetjük az eseményeket és nem az apáéból. „A témát gyakran használják drámai hatás kifejtésére, például több klasszikus pszichothrillerben is van erre precedens. Én viszont azt akartam, hogy egy reális, életszagú film szülessen meg, ami a betegséget nem dramaturgiai trükként használja fel.” – árulta el a rendező.

Különösen lenyűgöző jelenetként emlegetik a kritikusok, amikor Simon édesanyját azért vonja kérdőre, hogy miért akart annak idején gyereket vállalni. „Te tudtad a születésem előtt vagy után, hogy egy skizofrénnel vagy együtt?” Egy megdöbbentő kérdés az anya számára is, aki még mindig szereti ezt az embert is.

Annak ellenére, hogy a filmben sok a nyomasztó jelenet, vannak kifejezetten könnyed, sziporkázó pillanatok is, mint például amikor Simon nyersen az alábbi megjegyzést teszi: „Aki újra és újra elveszti az eszét, annak legalább mindig van mit elhagynia.”

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek