Légy elfogadó: a Pfeiffer-szindróma
Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A koponyacsont súlyos deformációját és a csontrendszeri fejlődés rendellenességét Pfeiffer-szindrómaként emlegetjük, ám eközben mit sem sejtünk arról, hogy ezzel a problémával küzdő felnőttek és gyermekek mennyi lelki megpróbáltatásnak vannak kitéve. Az egészséges emberek gyakran elítélik őket - de te ne állj be a sorba! Ismerd meg jobban a probléma hátterét!
Napjainkban már egyre több külföldi szervezet és portál, többek között a Genetics Home Reference és a Craniofacial is küzd egy gyógyíthatatlan és súlyos, de annál ritkább születési rendellenesség ellen, melynek hordozóiból országunkban csupán kettő él, és aminek amellett, hogy gyakori velejárója a pszichés zavar és a különböző lelki problémák, súlyos idegrendszeri betegségek is kísérhetik: ez a Pfeiffer-szindróma, melyről korábban már az Origo is közölt egy figyelemfelhívó írást.
Mi is ez pontosan?
A Pfeiffer-szindróma egy roppant összetett betegség, ami nem csak a koponya súlyos deformációját okozó csontrendszeri rendellenességet foglalja magában, hanem annál sokkal többet. A betegséggel együtt született gyermekek egyéb szervei, köztük kezeik és lábaik meghökkentő torzuláson mennek keresztül: ujjaik megvastagodnak, szinte felismerhetetlenné válnak.
A koponyatorzió sajnálatos szövődményei, a nyelőcső-elzáródás és a gyakori foghullás hatalmas küzdelemmé teszi az ezen szindrómában szenvedő emberek mindennapjait, akik a tévhitek ellenére az esetek többségében nem szenvednek szellemi képességek hiányában: intelligenciaszintjük a normál határokat súrolja, amely lehetővé teszi azt, hogy felfogják a körülöttük zajló eseményeket, csakúgy, mint egy egészséges ember.
A társadalom jelentős része ezzel nincs tisztában, így könnyen butának, vagy rosszabb esetben rondának titulálja a pácienseket, akik ezen lelki támadásokat feldolgozva súlyos pszichés szövődményeken és torzulásokon mehetnek keresztül. Így sajnálatos módon nem meglepő az sem, hogy a betegséggel együtt élő gyermekek többsége azzal a tudattal nő fel, hogy csúnya és értéktelen.
A problémák kezdete: a betegség felismerése
A Pfeiffer-szindróma már a csecsemő világra jötténél jelen van, hiszen egy születési rendellenesség, amit a tévhitek ellenére nem lehet, vagy csak nagyon nehéz felismerni. Az anyaméhben töltött hónapok alatt elvégzett vizsgálatok az esetek túlnyomó többségében nem mutatnak ki eltérést az egészséges babák értékeivel szemben, csupán a kissé nagyobb méretű koponya az, ami első jelként szembetűnő lehet. Általában csak a születés után ismerik fel ezt a súlyos testi rendellenességet, ami gyermekkorban a szemek behunyásának lehetetlenségével és a beszédképesség, valamint a járás elmaradottságával jár.
Az egyedi kommunikáció
A sérült gyermekek szülei többnyire megrettennek a ténytől, hogy gyermekük soha nem lesz képes olyan kommunikációt teremteni velük és környezetükkel, amit ők is képesek felfogni, ugyanis a beteg jelzéseit az őt körülvevő emberek jó eséllyel nem lesznek képesek észrevenni vagy megérteni – ám azt még kevesebben tudják, hogy a szülők idővel (hatalmas küzdelmek és megpróbáltatások árán ugyan), de képesek lehetnek ráhangolódni csemetéjük érzéseire, ezzel pedig idővel célt érnek: megérthetik kívánságait, vágyait, ez a tudás pedig nagyban megkönnyíti majd a mindennapok szervezését.
Az elfogadás
Mint más betegségeknél, az elfogadás és a megértés itt is kiemelten fontos szerepet játszik a gyógyulásban. A társadalom egy része már képes megfelelően kezelni az ilyen problémákkal küzdő emberek adottságait, torzióit. A statisztikák alapján ugyanis a többség nem az adott beteg szellemi képességeitől retten meg, hanem a deformációk kivetülésével, a bizarr kinézettel. A szindrómával kapcsolatban tudatlan emberek nem egyszer adnak hangot nemtetszésüknek és menekítik ép gyermeküket a Pfeiffer-szindrómások közeléből, pedig a páciensek lelki jóllétéhez elengedhetetlen a személyes kapcsolatok szerzése, a barátságok kialakulása és ápolása.
A lényeg, hogy bármi történjék is, mi ne álljunk be a sorba azon ignoránsok közé, akik nem fogadják el társaikat. Tegyünk azért, hogy egy jobb, élhetőbb világban haladhassanak a szindrómások a végső gyógyulás felé, hogy ők is olyan teljes és boldog életet élhessenek, mint társaik!
Ajánlott cikkek
Szólj hozzá!
Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok
Kommentek
Legolvasottabb hírek
Közeli barátját veszítette el a színész.
Továbbra is gyászol a híresség.
Nagyon komolyan vette a marketinget.
Ki nem állhatják egymást.
A színésznő csak 24 éves volt.
A szakításról szól a klip.
Így tisztelgett előtte.
Már találkozott Brad barátnőjével.
Victoria Beckham 50 éves lett.
Már hallható az összes új dal.