Starity

19 fontos első az állatok közt - II. rész

2015. január 27. 07:07   |   Szerző: Darkness

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünk első részében bemutattunk kilenc, az evolúció tekintetéből sorsdöntő állatot, ismerjünk meg még tízet!

hirdetés
19 fontos első az állatok közt - II. rész

Az első emlős - Megazostrodon

A cickányszerű, 10-12 centis emlősszerű állat a triász és jura határán élt. Valószínűleg éjszakai életmódot folytatott (így elkerülhette a hidegvérű dinoszauruszokat) és rovarokkal, gyíkokkal táplálkozott. Túlélését segítette négyféle foga (metsző, szem, kisőrlő, nagyőrlő). Tüdejük megnyúlt és mellkasuk összeszűkült, így fürge mozgásúak voltak. A hüllőkkel ellentétben állkapocscsontjuk egy darabbá forrt össze. Melegvérűségük lehetővé tette, hogy éjszakai életmódot folytassanak és elkerüljék a dinoszauruszokat, de ennek hátrányai is voltak: folyamatosan új táplálék után kellett járniuk, hogy fenntarthassák testhőmérsékletüket. Távoli ősünk még birtokolt pár hüllőszerű tulajdonságot, de nem annyit, hogy cynodontiának tekintsék.

Az első bálna - Pakicetus

A legtöbben tisztában vannak azzal, hogy a bálnák a cetek rendjébe sorolhatóak, azt viszont talán kevesebben tudják, hogy őseik – akárcsak a Megazostrodon – a szárazföldön éltek, s csak az elkövetkezendő időszakban tértek vissza a vízbe. A későbbi bálnákkal ellentétben a Pakicetus csupán 180-240 cm hosszúságúra nőtt meg, s valószínűleg kétéltű, ragadozó életmódot folytatott. Külsőre inkább egy nagyra nőtt rágcsálóra, mintsem bálnára hasonlít, hallórendszere miatt mégis a cetek közé soroljuk.

Az első hüllő - Hylonomus

A Carboniferous idején élt Észak-Amerikában, valószínűleg az éppen kifejlődött rovarok szolgáltak táplálékául. Ezen apró hüllő őse minden hatalmas dinoszaurusznak, krokodilnak s minden ma élő hüllőnek. A tudósok a mai napig vitatkoznak arról, hogy melyik állat is volt az első hüllő, sokak szerint nem a Hylonomus, hanem a Westlothiana fejlődött ki először.

Az első Sauropoda - Vulcanodon

A sauropodák messze földön híresek hatalmas, akár 60 méteres termetükről, így ugyan ki gondolná, hogy a legelső képviselőjük „csupán” 6,5 méter hosszúságú volt? A Vulcanodon 200 millió évvel ezelőtt, Afrikában élt, sajnos egyelőre nem találtak koponyamaradványokat, így ismereteink meglehetősen hiányosak a fajról.

Az első főemlős -  Purgatorius

A 65 millió évvel ezelőtt élt állat külsőre inkább hasonlít a rágcsálókra, mintsem a főemlősökre (mely rendnek mi is tagjai vagyunk), fogainak hála mégis ebbe a rendbe sorolják. Idejüknek nagyobbik részét valószínűleg azzal töltötték, hogy felmászkáltak a fákra. Ezen apró állatok után még évmilliókra volt szükség, hogy mi is kifejlődjünk.

Az első Pteroszaurusz - Eudimorphodon

A Pteroszauruszok – mai tudásunk szerint – az első, repülésre képes gerincesek voltak, így akár azt is mondhatnánk, hogy az Eudimorphodon volt az első gerinces, mely a levegőbe emelkedett. Szárnyfesztávolsága nagyjából 1 méter volt, alig hat centis állkapcsán pedig 114 fog is ült, melyek formájából arra következtethetünk, hogy halakkal táplálkozhatott.

Az első macskaalakú - Proailurus

Körülbelül 20-30 millió évvel ezelőtt élt Eurázsia területén. Ezen állat alig érhette el a 9 kilogrammos testsúlyt, 15 centiméter hosszú koponyáján pedig nagy szemek és erős állkapocs helyezkedett el. Mindezek sikeres ragadozóvá tették, valószínűleg apróbb emlősökre vadászhatott. Többek közt hosszúkás farka is azt támasztja alá, hogy ideje nagy részét a fákon töltötte. Jelenlegi ismereteink szerint a Proaliurus a Pseudaelurus őse, mely közvetlen felmenője a ma élő macskáknak.

Az első kígyó - Pachyrhachis

Az alig egy méter hosszú állatról keveset tudni. Teste megnyúlt, mellső lábai hiányoztak, a hátsók is csak kezdetlegesek voltak, valószínűleg vízben élt. Szájában számtalan fog sorakozott, de egyik sem méregfog volt.

Az első cápa - Cladoselache

Az 1,8 méter hosszúságú cápa 370 millió évvel ezelőtt fejlődött ki, gyors mozgású, a maga idejében veszedelmes ragadozónak számított. Farka mélyen villás, néhány speciális testrészét leszámítva pikkelytelen bőre volt.

Az első kétéltű - Eucritta melanolimnetes

A 25 centiméter hosszú állat koponyája nagyban emlékeztet a mai kétéltűekére, külsőre leginkább egy jóllakott gőtére hasonlított. Valószínűleg nem az Eucritta melanolimnetes volt az első kétéltű, azonban egyelőre még nem fedezték fel a hiányzó fajt.

A cikksorozat további részei:

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek