Húsz éve veszett nyoma Richey Jamesnek

Pontosan húsz évvel ezelőtt, 1995. február 1-jén a Manic Street Preachers 27 éves dalszövegírója kisétált a nyugat-londoni Embassy szállodából és nyomtalanul eltűnt.

hirdetés

A walesi rockbanda éppen aznap reggel repült volna az USA-ba, hogy megkezdje a turnéját, amikor  Richey James Edwards örökre kisétált az életükből. Üzenetet nem hagyott hátra, az autóját, egy Vauxhall Cavalier-t azonban mérföldekre Londontól, a Severn-hídnál találták meg, amely régóta az öngyilkosok egyik kedvenc helyének számított.

Sokan azt gyanították, hogy az évek óta depresszióval, alkoholizmussal és anorexiával küszködő James úgy döntött, véget vet az életének. A Vauxhall akkumulátora teljesen üres volt, fényképek és hamburgeres zacskók bizonyították, hogy a férfi napokig az autójában élt. Arra is fény derült, hogy az eltűnése előtti két hétben minden egyes nap 200 fontot vett ki a bankszámlájáról. A holttestét azonban soha nem találták meg.

Eltűnése után több bejelentés érkezett a világ számos pontjáról, hogy látták őt, de egyik sem bizonyult hitelt érdemlőnek. A Severn-híd közelében talált holttestekről is kiderült, hogy egyik sem volt Edwardsé. 2008-ban a családja – szülei és testvére, Rachel – hosszú vivódás után úgy döntöttek, hogy halottnak nyilvánítják, noha arra soha nem kaptak bizonyítékot, hogy Edwards valóban halott.

Richey James Edwards 1967. december 22-én született a walesi bányászvárosban, Blackwoodban. Intelligens, okos diák volt, szabadidejében sokat olvasott, valamint már tinédzserként filozófiával és politikával foglalkozott. A Swansea egyetemen szerzett diplomát politikatörténetből és ott barátkozott össze Nicky Wire-rel, aki később két barátjával, James Dean Bradfielddel és annak unokatestvérével, Sean Moore-ral rockbandát alapított Manic Street Preachers néven.

Edwards először csak a banda sofőrje volt, de hamarosan már ő írta a politikával, történelmi és irodalmi célzásokkal tűzdelt provokatív dalszövegeket és ritmusgitáron kísérte a társait. A zenekar sikerei mellett megjárta a poklot is: depresszió és anorexia gyötörte, túl sokat ivott és időnként borotvapengével vagdosta a testét. Sem a barátok, sem a terápia, sem a cardiffi pszichiátriai intézetben töltött hetek nem segítettek.

Edwards után több, mint félmillió font maradt, ami a szüleire szállt, valamint egy köteg dalszöveg, amelyek közül a társai többet felhasználtak a 2008-ban megjelent Journal for Plague Lovers című albumukhoz. A dalok közül talán a William's Last Words című a legérdekesebb, amelynek szövegében sokan Edwards búcsúzását olvasták ki:

Hát nem gyönyörű, amikor a hajnal harmatot hoz? Én majd vigyázok rád. Jó éjt, kedvesem. Amíg el nem búcsúzunk ma éjjel, tarts a karjaidban. Kívánj nekem szerencsét, amikor búcsút intesz nekem.

Ti vagytok a legjobb barátaim, akiket csak kaphattam. Jó éjt, aludjatok jól. Jó éjt, Isten áldjon. Jó éjt, nos da [jó éjt, walesi nyelven]. Megpróbálom kihozni magamból a legjobbat.

hirdetés