Tobias Moretti: „Nincs több ideológia”

Tobias Moretti, az egyik legnépszerűbb és legfoglalkoztatottabb osztrák színész nemrég beszélt legutóbbi filmjéről, melyet csúfosan kifütyültek a berlini filmfesztiválon.

hirdetés

A nálunk elsősorban a Rex felügyelőből ismert Tobias Moretti a közelmúltban egy interjú során beszélt többek között legutóbbi – Jud Süß –Film ohne Gewissen ('Jud Süß – Film lelkiismeret nélkül') című – filmjéről, mely már a premier előtti sajtóvetítésen is megosztotta a közönséget, és jelentős botrányt kavart a Berlinálén. Még annak ellenére is, hogy az 51 esztendős Oskar Röhler rendező filmje neves német színészeket vonultat fel. (S nem mellesleg feltűnik benne a magyar Marozsán Erika Marian szeretőjéként, a cseh zsidó Vlasta szerepében.)

A film főhősét, Ferdinand Mariant Moretti alakította, akinek (többek között) felemelkedéséről, majd bukásáról szól a mozi, mely tulajdonképpen Veit Harlan német rendező azonos című 40-es évekbeli náci propagandafilmjének keletkezését mutatja be. Az eredeti antiszemita produkció még Göbbels utasítására készült el, nyilvános sugárzása pedig a mai napig szigorúan tilos. (A filmet betiltották.)

A botrány kirobbanására az egyik okot az szolgáltatta, hogy a rendezőt hiteltelenséggel, a történelem meghamisításának vádjával gyanúsították. Röhler azzal védekezett, hogy Quentin Tarantinóhoz (Becstelen Brigantyk) hasonlóan nem dokumentumfilmet, hanem játékfilmet készített, viszont a két műnek ezen kívül semmi köze egymáshoz.

Tobiasszal nem csak a filmvásznon, de a televízióban és a színházban is gyakran találkozhat a néző. A TT.com riportere legújabb filmjéről és szakmai terveiről kérdezte.

– Zavar Téged, hogy Marian figurája nem igazán lett hű a történelemből ismert személyiséghez?
– Egy színész munkájában mindig van fikció. Ezért megy el az ember akár moziba, akár színházba. A valós történelmi hitelességre ott vannak az egyéb médiumok. Egy film mindig kiemel valami lényegeset, de azon túl ezer más elemmel játszik a hatás elérése érdekében. Egy film – hacsak nem kifejezetten dokumentumfilm – sosem akar tényszerint (eléggé) hiteles lenni. Oskar Röhler ajánlata, hogy vele együtt »értelmezzük újra« a történelmet, bevallom, nagyon csábítóan hatott rám, ugyanis Ferdinand Marianról az aktuális sztereotípiákat leszámítva az ember általában nem igazán tud mit nyilatkozni. Színészként természetesen nagyon érdekelt, milyen lehetett Marian, és én hogyan tudom ezt a szerepet a magamévá tenni.

– Ferdinand Marian nagyon nehéz időkben élt. Hogyan lettél erre a szerepre fogékony, mint színész? Egy szerep kedvéért elárulod a saját ideológiádat?
– Ma már egyáltalán nem beszélhetünk ideológiáról, ez egy nagyon nehéz dolog. Nincs több ideológia. Sem a színésznek, sem az újságírónak. A legkevesebb ideológia a társadalom alapjaiban van. Úgyis mindenki elcsábítható.

– Mit gondolsz személy szerint erről a figuráról?
– Ha az ember érti a jelent, abban az esetben a múltat is jobban megérti, pontosabban átlátja. Az ember érti és tudja, mégis egy ilyen dolgot soha nem képes megbocsátani. Ezeket a dolgokat soha nem szabad megengedni, mert különben ma is ez lenne az alaphelyzet a társadalomban.

– A film erősen megosztotta a közönséget az idei Berlinálén. Érted ezt?
– Ez az ellenérzés számomra igenis pozitív. Ha egy film negatív cselekményeket mutat be, és ez sokakból kiváltja a nemtetszést, véleményem szerint jó dolog. Nem szabad, hogy ezek az egykori rémtettek tetszenek az embereknek, jobb dolog nem is történhetett volna, mint ez a vita a filmmel kapcsolatban. Ez egy korrekt visszajelzés a közönségtől és a szakmától a mozinknak a filmművészet ezen ágában történő megközelítése végett. A munka nagyon izgalmas volt. Mindazonáltal, amikor először szembesültem a végeredménnyel és láttam a filmet, egy kicsit engem is agyonvágott. Ennél az ominózus sajtóvetítésnél történt ez, amikor tényleg még én sem láttam korábban egyszer sem.

– Többek között rendezőként is megállod a helyed. Hogy állsz a 2012-es Salzburgi Ünnepi Játékokkal való együttműködéssel? Megrendezed a Varázsfuvolát?
– Alexander Pereirával körülbelül egy éve beszéltünk már erről. 2012-ig még találkozunk és megbeszélünk egy másik koncepciót. Addig erről nekem nem szabad beszélnem.

– A Salzburgi Ünnepi Játékok hogyan fog fejlődni Alexander Pereira igazgatása alatt?
– Nagyon nehéz ezt mondani, de még minden csak elméleti síkon mozog. Spekuláció. Az ember ezt nem tudja pontosan. Ő egy olyan valaki, akinél az elvek Zürichben már működnek...

– Mi lelkesít a leginkább? A rendezés, a játék, a színpad, a mozi?
– Színész(et), színész(et), színész(et). A kamera előtt állni az igazi munka!

hirdetés