Keira Knightley nem tesz lakatot a szájára

A tehetséges brit színésznő nem az a félénk virágszál, amikor a feminizmusról és a filmiparban szükséges változásokról beszél.

hirdetés

Keira Knightley a szintén szenvedélyes feminista médiaszemélyiségnek, Amanda de Cadenet-nek árulta el egy interjú során, mennyire hiányolja a női írókat és rendezőket.

Hol vannak a női történetek? Hol vannak? Hol vannak a rendezők, hol vannak az írók? Nincs meg a kellő egyensúly, pedig a moziközönség felét nők alkotják, a televízió előtt ülők fele is nő, akik a drámákat vagy bármilyen műsort néznek, hol van ez? Szóval igen, azt hiszem, a fizetés fontos dolog, de engem jobban aggaszt az, hogy nem hallatjuk eléggé a hangunkat.

Knightley tudja, miről beszél, hiszen karrierje során több alkalommal dolgozott női rendezővel: Gurinder Chadhával (Csavard be, mint Beckham), Lorene Scafariával (Míg a világvége el nem választ), vagy éppen Lynn Sheltonnal (Laggies), valamint többször személyesített meg legendás történelmi és irodalmi hősnőket a filmvásznon. Láthattuk őt Anna Karenina, a pszichoanalitikus Sabina Spielrein (Veszélyes vágy), a lázadó devonshire-i hercegnő (A hercegnő), Elizabeth Bennet (Büszkeség és Balítélet), és Joan Clarke (Kódjátszma) bőrébe bújva.

A színésznő véleménye szerint a feminizmus számára nem a filmipar a legfontosabb.  Nem tudom, mi történt a 80-as, 90-es és 2000-es években, amikor a feminizmus lekerült a terítékről, ami miatt a nők már nem azonosultak ezzel, és ami miatt manapság már szégyellniük kellene magukat, ha feministának vallják magukat. A feminizmus a nemek közötti egyenlőségért harcol, egyenlő tiszteletért, egyenlő fizetésért, és egyenlő lehetőségekért. Jelen pillanatban nagyon messze vagyunk még ettől.

hirdetés