Starity

Maria Brink: „Az utálkozókból nyertünk ihletet!”

2015. április 10. 09:09   |   Szerző: LadyAly

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az In This Moment frontasszonya elárulta, mi inspirálta a zenekart legújabb albumuk szerzeményeinek létrehozásában, és hogy az európai rajongók hogy viszonyulnak hozzájuk.

hirdetés
Maria Brink: „Az utálkozókból nyertünk ihletet!”

Az idén tizéves fennállását ünneplő öttagú metálzenekarnak, az In This Momentnek számtalan kritikával és támadással kellett szembenéznie az új album, a Black Widow kapcsán, mely tavaly novemberben látott napvilágot az Atlantic Records gondozásában.

Egy rövid szünet és az európai Black Widow turné után, de még az amerikai állomások előtt – ahol a Butcher Babieszel és az Upon A Burning Bodyval készülnek a koncertekre – sikerült az énekesnőt egy interjú erejéig utolérnie a The Aquarian Weeklynek, amikor is szót ejtett az őrült show-król, az új kislemezről, a Sex Metal Barbie-ról, és a mások utálatából megalkotott művészetről.

Maria azt is elárulta, hogy van egy különleges kérése a rajonghóz, akik részt akarnak venni fellépésein: viseljenek jelmezt. Mindenkit megajándékozunk, aki beöltözve jön. Arra próbáljuk bátorítani a rajongókat, hogy ne féljenek kifejezni magukat. Attól, hogy mi vagyunk a színpadon, még ők is részesei a show-nak és szeretnénk, ha igazán jól éreznék magukat.

– A zenekar nemrég Európában turnézott. Az ottani közönség reakciója is hasonló, mint a hazai?

– Ez volt az első tengerentúli fellépésünk, amikor mi voltunk a fő zenekar, és őszintén szólva meg voltunk rémülve – én legalábbis biztosan. Nem voltunk egészen biztosak abban, hogyan fog menni, mert már jó ideje nem jártunk arrafelé és nem is volt még ott olyan turnénk, ahol mi lettünk volna a sztárvendégek. De ettől függetlenül szuper volt. Elképsztő, hogy majdnem minden show teltházas volt, és a rajongók valóban kivételesek. Számomra ez nem feltétlenül „más”, mert mind olyan szeretetre méltóak és barátságosak, de ez megvan idehaza is. Mindenki izgatott és szenvedélyes. Itthon ott vannak például a „tapsolók”, akik mindig monoton dallamot csinálnak, ezzel hangos és őrült hangulatot teremtve. Ez kétségkívül az egyik olyan dolog, ami egy kicsit más.

– Az élő előadások alatt az In This Moment nagymértékben a bonyolult színpadi show-kra támaszkodik. Mi inspirálta a színházi fellépést?

– Én csak azt akartam, hogy igazi előadóművészek legyünk, táncoljunk, vagy használjunk valamilyen kelléket segítségként. De azt kell mondanom, minden a zenével kezdődik. A zenének kell előhívni az érzelmet az emberekből, megbabonáznia őket, még akkor is, ha a szemük csukva van. Aztán ha a vizuális show éppen olyan lenyűgöző, mint a zene, akkor ez hozzáad egy elemet, és így kelti valóban életre az egészet. Szóval minden, ami elindította bennem az ihletet, ami miatt az egész show megalakult, az volt, hogy szerettem volna, ha az emberek határozottan emlékeznének később mindenre, és mi a saját utunkat járhassuk mindenki mástól elérően azzal, hogy kipróbálunk új dolgokat, és alkotunk.

 – A dalszövegeitek gyakran mélyek és személyesek. Nehézségeket okoz számodra ilyen szinten felfedni magad a nyilvánosság előtt?

– Néha igen. Néha az egész egy küzdelem. De megtanultam, hogy nyitottnak kell lennem ahhoz, hogy ki tudjam fejezni magam a zenében. Amikor valaki érzelmileg belemerül egy dalba, és miközben hallgatja, át is éli az érzelmeket – ez az a dolog, ami megérint valakit, tudod? Azok közül az énekesek közül, akiket szeretek, mindegyiküket át tudom érezni, és számomra ez a legfontosabb. Mindig olyan dolgokról akarok beszélni, amik személyesek, így kialakul egyfajta kapcsolat köztem és a hallgatóság között. Ez kihívás volt számomra, mert például a Black Widow-n az Into The Darkness, ami akár az Out Of Hell intrója is lehetne az album végén, igen durvára sikeredett. Nekem ott voltak a srácok, akik bementek a stúdióba, és elmondták a legutálatosabb dolgokat, amit valaha rájuk mondtak, aztán ott volt a producerem, aki ugyanezt megtette velem, és már nem volt visszaút. [...]

– Nemrég rendezőként is kipróbáltad magad, ami a Sex Metal Barbie-t illeti – milyen volt a rendezői székben ülni?

– Nos, az igazság az, hogy nem igazán volt időm ücsörögni, egész idő alatt úgy rohangáltam, mint egy őrült. Nagy kihívást jelentett számomra, nem vagyok az a típus, aki csak bámulja a monitort, mert nem tudok csak ülni egy helyben és figyelni, mivel benne vagyok a produkcióban, de azt hiszem, igazán jól működött. [...] Egyébként társrendező voltam már az utolsó két videónkban is, a Big Bad Wolfban és a Sick Like Me-ben.

– A dal mögötti különös koncepció az online utálóknak ad választ. Honnan jött az ötlet, hogy ezt dalba foglaljátok?

– Csak szerettem volna írni egy olyan dalt, ami mintegy köszönetet mond a gyülölködő emberek csoportjának, mert amivé ők változtattak, az számomra felszabadító, és erőssé tesz. Szóval tudtam, de nem voltam egészen biztos abban, hogy mit fogunk csinálni, és akkor jött az ötlet: »Miért nem írjuk le csak egyszerűen, szó szerint az utálatosságokat, hátha születik belőle egy dal?« Olyan különféle kommenteket olvastunk, mint például »Ez a szexmetál!« (nevet). Azonnal fel is jegyeztem: »Oh, szexmetál!« (nevet) Én csak le akartam írni minden gondolatot, minden durva dolgot, amit rólam mondtak, aztán együtt átolvastuk mind az öt oldalt és ezek közül válogattunk ki különböző dolgokat.

– Öt oldal? Úramisten!

– Igen (nevet). Igazán jó ötletnek tűnt megköszönni az utálatukat, mert abból merítettem ihletet, és széppé változtattam mindazt. Ez olyasvalami, amire büszke vagyok.

– Milyen volt az első találkozásod a zenével? Volt olyan, ami még ma is hatással van rád?

– Anyukám szerette a metált, amikor még kicsi voltam, ő vitt el minden koncertre. A Black Sabbathtal nőtt fel és imádta az AC/DC-t, így minden felvételen ott volt, még az olyan borzalmasakon is, mint Eddie az Iron Maidenből. Amikor fiatal voltam, tulajdonképpen minden felvételtől féltem. De egyszer elvitt egy Stevie Nicks- és egy Tina Turner-koncertre, és azt hiszem, végül is az ő zene iránti szerete volt az, ami mindig körülvett engem, és elhitette velem, hogy én is képes vagyok erre.

– Milyen tanácsot adnál azoknak a lányoknak, akik erre a pályára készülnek?

– Azt hiszem, nem számít, hol és hogyan élsz, mert nekem például volt egy olyan furcsa agymenésem, miszerint egy lánynak nehezebb érvényesülni a metál világában vagy a rock’n’roll világában. Most már úgy gondolom, hogy ez hülyeség. Azt hiszem, nekem azért volt nehezebb az elején, mert hittem abban, hogy ennek így kell lennie. Az a tévképzetem támadt, hogy nem fognak elfogadni engem, és bizonytanom kell, hogy igazán agresszívan oda tudom tennem magam. Megtanultam, hogyan legyek magabiztos és hogyan uralkodjak magamon. Most, amikor kilépek a színpadra, magabiztos vagyok és tudom, hogy én irányítom a műsort, és ők csak hangosan sikítanak, míg én csendesen állok előttük. Nem számít, hogy lány vagy-e vagy fiú, a lényeg, hogy 100%-osan bízz önmagadban. Nem mehetsz ki azon gondolkodva, hogy »ez nehéz lesz, mert lány vagyok«. Csak ennyit kell tudnod: »Ezt akarom tenni és semmi nem tarthat vissza.« Ennyi az egész.

– Mik a zenekar tervei a Black Widow turné tuán?

– Jön a nyár, szóval folyamatosan úton leszünk. 

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek