Starity

20 éves az Ensiferum

2015. április 15. 14:02   |   Szerző: TarjaNightwish

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A finn zenekar idén ünnepli fennállásának immáron huszadik évfordulóját, így lássuk, honnan indultak és hol tartanak most a metalvilág nagyágyúi.

hirdetés
20 éves az Ensiferum
Fotó: Facebook/Ensiferum

Hat sikeres album, számos kislemez, többezer elszánt rajongó és tengerentúli hírnév – e dolgok csak negyedét teszik ki mindannak a sikernek, amit az Ensiferum a húszévnyi zenélés alatt letett arra a bizonyos asztalra. A finneknek idén igencsak van okuk az ünneplésre, ugyanis legújabb korongjuk hatalmas sikernek örvend, emellett pedig idén ünneplik a húszéves fennálásukat is. Ennek fényében most bemutatjuk, hogy honnan indult annak idején a banda, és hol tartanak most.

A zenekart 1995-ben alapította Markus Toivonen gitáros, Sauli Savolainen basszusgitáros és Kimmo Miettinen dobos. Egy évre rá került a csapatba Jari Mäenpää énekesi és másodgitárosi posztra. Miután teljes lett a banda, 1997-ben kiadtak egy demót, amelyen mindössze három dal szerepelt. Az elkövetkezendő éveket pedig továbbra is demók kiadásával töltötték abban a reményben, hogy rájuk mosolyog a szerencse.

2001 hozta meg az áttörést, ugyanis a srácok leszerződtek a Spinefarmmal, ezután pedig megjelent a saját magukról elnevezett első lemezük. A korong érdekessége, hogy ekkor még nem volt billentyűsük, így ezt a feladatot is Jari látta el. A banda szinte azonnal berobbant a köztudatba, így nem volt kétséges, hogy hamar stúdióba vonultak felvenni a második albumukat. Miután a zenekar egy hölgytaggal is bővült Meiju Enho személyében – aki a billentyűs szerepét töltötte be –, a srácok végre készen álltak az új dalok rögzítésére. Az Iron névre keresztelt második Ensiferum-lemez végül 2003-ban jelent meg, amelyet a Tale Of Revange kislemez követett. 


Nagy sikernek örvendett a 2004-es megjelenésű Iron

A lemez nagy sikert aratott, rengeteg fellépési lehetőséget adva ezzel a zenekar számára. Ennek azonban megvolt az ára: 2004-ben a frontember, Jari kilépett a zenekarból, hogy többet tudjon foglalkozni saját projektjével, a hasonlóan sikeres Wintersunnal. Ha ez nem lett volna elég nagy érvágás a csapat számára, elhagyta a zenekart Oliver Fokin dobos és Jukka-Pekka Miettinen basszusgitáros is. Jarit a turnén  Petri Lindroos helyettesítette, aki később „főállású” zenekari tag lett. Basszusgitáron Sami Hinkka vette át a feladatokat, az új ütős pedig Janne Parviainen lett, aki akkoriban a Waltariból volt ismert.

2005-ben kiadtak egy 1997-1999 névre keresztelt válogatásalbumot, amely az első három demójuk újrakiadása volt. Egy évvel később már az új felállás rögzítette a Dragonheads címre keresztelt EP-t, amely tartalmazott két korábbi dalt is, a Warrior's Questet és a White Stormot, amelyek egészen addig csak demóváltozatban voltak elérhetők. Még ebben az évben kiadták első DVD-jüket is 10th Anniversary Live néven, amelynek anyagát hazájukban, Finnországban forgatták.

2007-ben dobták piacra Victory Songs címen az új lemezüket, melynek kislemezes dalához, az One More Magic Potion című dalhoz egy érdekes animációs kisfilm is készült. A lemezt egy európai koncertkörút követte. Az év nyári turnéja után azonban Meiju Enho távozott a zenekarból, helyét ideiglenesen Emmi Silvennoinen vette át. 2008-ban a zenekar első amerikai koncertsorozatán vett részt, olyan formációk kíséretében, mint a Tyr, az Eluveitie, vagy később az Amon Amarth.

Ezután ismét stúdióba vonultak felvenni az új albumot, amelyen már hivatalos tagként Emmi Silvennoinen játszott. 2009-ben végül a boltok polcaira került  a From Afar névre keresztelt korongjuk, amely két kislemezt is felsorakoztatott: a From Afart és a Stone Cold Metalt. Ez nagy mérföldkő volt a csapat történetében, ugyanis leforgatták első kisfilmjüket is, amely az album névadó dalához készült.

Hosszas turnézás után végül visszatértek a stúdióba, ahol rögzítették az ötödik lemez anyagait, amely hivatalosan 2012-ben debütált Unsung Heroes néven. Még ebben az évben megjelent két kislemez is: a Burning Leaves és az In My Sword I Trust – az utóbbi kislemezes dalhoz klip is készült. Miután ismét sikeres albumot tudhattak maguk mögött, hároméves turnéra indultak. Ez idő alatt voltak meglepetések is a csapatot illetően: a 2008-as évhez hasonlóan 2014-ben is visszatért a csapatba gitárosi posztra Jukka-Pekka Miettinen, ugyanis a frontember egy váratlan betegség következtében kényszerült letenni gitárját.

2014 őszén ismét a stúdióban találtuk a zenekart. Nem csak az együttes tagjai, de a producerük is úgy nyilatkozott, hogy a rajongók az egyik legerősebb Ensiferum-albumot fogják a kezükben tartani, miután a csapat végzett a munkával. A hírek igaznak bizonyultak, és látszólag semmi túlzás nincs benne, hiszen márciusban jelent meg a One Man Army lemez, amely nemcsak a rajongókat, hanem  a zenei listákat is egyaránt meghódította. 

A hősök története itt még nem ér véget, hiszen a zenekar napjainkban is gőzerővel dolgozik. Az évek során sok mindent nyújtott dalba fűzve a hallgatóknak az öttagú formáció, legyen az tanács, düh, harag vagy épp egy megénekelt hős útja, de többnyire más-más üzenetet hordoznak magukban a szerzemények.

A srácok jelenleg turnézással töltik idejüket, hiszen igyekszenek minél több rajongóhoz eljutni, akiknek olyan sok mindent köszönhettek az évek során. Most éppen pihenőt tart a csapat, ugyanis májusban újra az Egyesült Államokban koncerteznek, és majd csak júniusban térnek vissza Európába.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek