Michelle Renaud öt év múlva szerencsét próbálna az USA-ban

Michelle Renaudot, A múlt árnyékában főhősnőjét a mexikói EstiloDF magazin riportere faggatta első főszerepéről és jövőbeni terveiről.

A 26 éves mexikói színésznő, Michelle Renaud karrierje felfelé ível. Első főszerepében – La sombra del pasado (A múlt árnyéka) – megmutatta tehetségét. A májusban befejeződött telenovellában Aldonza Alcocert alakította. A szerep sok munkát és felkészülést igényelt, többek közt erről is faggatta őt az EsiloDF magazin riportere.

– Most, hogy befejeződött a telenovella – La sombra del pasado (A múlt árnyéka) – elmondanád, milyen érzés volt főszerepet alakítani?

– Boldog voltam, mert ez egy nagyszerű lehetőség; szerencsére a megfelelő emberekkel voltam körülvéve, akik mindenben támogattak, tanítottak és türelmesek voltak velem. Büszke vagyok mindannyiunk munkájára, és hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a projektnek.

– Mit jelent főszereplőnek lenni?

– Több kihívást, kevesebb alvást és több éberséget. Megijesztettek azzal, hogy hatalmas a felelősség és hogy minden tőlem függ majd; de azt hiszem, ez nem így van, jó csapatmunkát végeztünk. Amikor főszereplő vagy, meg kell tanulnod, hogy a rajtad a világ szeme, és a rossznak egyszerűen le kell peregnie rólad. Hála Istennek, nekem jól ment, nem kaptam annyi kritikát, az embereknek is tetszett, a közösségi oldalakon pedig csupa pozitív dolgok voltak.

– Vágytál már telenovella főszerepére?

– Természetesen, már 11 éve dolgoztam ezért.

– Mi a következő célkitűzésed?

– Szeretnék mozifilmben szerepelni, és a Lazos de amor (’Szerelmi kötelékek’ – a szerk.) remake-jében a hármasiker-lányokat alakítani.

– Szeretnél színházban is játszani?

– Igen, persze.

– Milyen karaktert szeretnél alakítani?

– Bármilyen tetszene, de leginkább az ellentétes személyiségek jönnek be, számomra nagyon szórakoztatóak. Szeretnék valaki olyat alakítani, aki kihívást jelentene, például aki valamilyen fogyatékossággal küzdene, mondjuk nem látna, de valami mást, mint amit eddig alakítottam.

– A La sombra del pasado-beli karakteredben, Aldonzában mi volt a legnagyobb kihívás?

– Olyan személyiség volt, aki mindent megélt, így nagy kihívás volt minden egyes helyzetet másképp átélni, átérezni, hiszen a való életben nem sírunk és nem is nevetünk egyformán; s igen nagy kihívás volt hasonló helyzetekbe helyeznem magam, mivel a felvételek nem a történet szerinti sorrendben valósulnak meg, így az „emocionális kronológiához” alkalmazkodni bonyolult volt.

– Mennyire alapvető számodra, hogy vigyázz magadra? 

– Ez a legfontosabb. Minden nap jógázom, néha mikor hajnali 5-kor kellett kelnem, nehéz volt, de megtettem, és ami az étkezést illeti, vegán vagyok, elég szigorú étrendet követek.

– Mennyire tartod fontosnak, hogy jól nézz ki a tévében?

– Ez szintén a legfontosabb. Nem úgy értve, hogy jó testünk legyen, hanem hogy egészségesek legyünk. Közéleti személyiségek lévén tisztában kell lennünk azzal, hogy az emberek sokszor olyanok akarnak lenni, mint mi, ihletadóvá válunk a számukra. Fontos, hogy jó képet mutassunk, egészséget sugározzunk, jó táplálkozást, törődést, hogy szeresd magad, becsüld meg magad, mindez nagyon fontos a számomra.

– Szóval úgy gondolod, hogy színésznőnek lenni felelősséggel jár?

– Száz százalékig, és az, hogy fenn vagy a Twitteren és elég sok követőd van, még ha nem is vagy színésznő, akkor is nagy felelősséggel jár; óvatosnak kell lennünk, hogy mit teszünk ki, mert nem tudhatod, hogy ki olvas és akar lemásolni téged.

– Ha nem látunk éppen a tévében, mit szeretsz csinálni?

– Nagyon szeretek moziba járni, utazni, strandra menni. Rengeteget olvasok, és nagyon szeretem a rúdtáncot.

– Amellett, hogy színésznő vagy, más tevékenység felé is kacsintgatsz szakmailag? 

– Nem, festek, de az csak hobbi.

– Milyen zenét szeretsz?

– Szeretem az alternatív és az angol zenét, kedvenc együttesem az Arcade Fire. Szeretek a Coachella és a Corona fesztiválokra járni.

– Tervezel részt venni a közeljövőben zenei fesztiválon?

– Igen, a Lollapaloozán. 

– 15 évesen kezdtél színészkedni, kihatással volt ez az életmódodra?

– Nem, sőt, azt hiszem, még későn is kezdtem, de sokkal jobb volt befejezni a középiskolai tanulmányaimat normálisan a társaimmal együtt, mert a média teljesen más, mint a valós élet és megváltoztatja az életszemléleted. Azt hiszem, az alapvető tudással érkeztem, mivel a hírnév tiszavirág-életű, és szükséges keményen dolgozni, a hírnév bármely pillanatban eltűnik, s ezt a családban már megtanultam. Van különbség azok között, akik az egész életüket ebben töltik és köztünk, akik később kezdték; jó kezdőidőpont volt ez arra, hogy elkezdjem „bedolgozni” magam, sok embert ismertem meg, akik rengeteget segítettek nekem.

– Előfordult már, hogy kicsúszott a talaj a lábad alól?

– Nem, ilyen velem nem történt meg, még akkor sem, amikor beléptem a Rebeldébe, ahol a legnagyobb eufória volt és a legtöbb autogramot kérték tőlem, és én éppen, hogy „lejöttem a fáról”, szóval nem; küldtek nekem leveleket, e-maileket, rengeteget, de én mindig tudtam, hogy nem ez a fontos, hanem a kitartás és a fejlődés színésznőként. Nem érzem úgy, hogy kicsúszott volna alólam a talaj, sokakat láttam, akikkel ez megtörtént, de ez szintén normális, hiszen mindenki megváltozik veled a környezetedben.

– A szemléleted ugyanaz maradt, mint amikor beléptél a média világába?

– Nem. Amikor beléptem, azt gondoltam, hogy nagyon vigyáznom kell, és mindent elhittem, amit a médiáról mondtak, hogy majd egyszer csak jöhetnek a drogok, de ez alatt a 11 év alatt nem volt szerencsém semmi rosszhoz; persze nyilván vannak irigykedők, sok egoista, mint bárhol, de én csodálatos személyekkel találkoztam, a kedvenceimet a médiában találtam meg.

– Abban az első néhány évben mit élveztél a legjobban?

– A felvételek idejét. Mindig is azt élvezem a legjobban, olyan, mint valami varázslat, ami engem nagyon boldoggá tesz; hogy van egy karakterem, nagyon élvezem, lenyűgöz az alakítása, nem számít, hogy milyen a személyiség, hogy főszereplő-e, ellentétes-e, nagy, kicsi... imádok színészkedni és azt mindig élvezem.

– Mi a sikered receptje?

– A kitartás. Meg kell tanulnunk, hogy nem szabad annyira magunkra venni a dolgokat, mert amikor a szereplőválogatásokra jársz, a legtöbb esetben nem fogsz maradni, lehetetlen, ezért meg kell tanulnunk kitartóan folytatni a felkészülést, nem pedig bedobni a törölközőt a több millió „nem” miatt, melyet a fejedhez vágnak ebben a folyamatban.

– Tervezed, hogy az USA-ba mész szerencsét próbálni?

– Igen, természetesen, úgy öt év múlva elmegyek.

– És a magánéletet illetően, gondoltál már a családra?

– Hát most egyelőre csak a karrieremre gondolok, még nem tervezem a családot.