Az ember okozta a pleisztocén megafauna kihalását

Hosszú évtizede tart a vita a megafauna kihalásával kapcsolatban. Egyesek a klímaváltozást, mások egy járványt, de akadnak olyanok is, akik az embert okolják. Egy brit kutatás erre a vitára igyekszik pontot tenni.

hirdetés

Ki ne hallott volna még a gyapjas mamutról (Mammuthus primigenius), a kardfogú tigrisekről (Smilodonok) vagy a gyapjas orrszarvúkról (Coelodonta antiquitatis)? De említhetnénk akár a megalániát, az óriásfarkast, az erszényesoroszlánt és még megannyi állatot. Tízezer évvel ezelőtt jóval több állatfajt számlált a Föld, ezek azonban teljesen eltűntek a bolygó színéről, így még rejtélyesebbé téve a tényt, hogy esetleges kisebb rokonaik többnyire ma is élnek – bár sokuk már a kipusztulás szélén van, főként a vadászat és területük irtása miatt.

Így felmerül a kérdés: mi okozta kihalásukat, és kisebb rokonaik miért nem tűntek el velük együtt? Brit tudósok is ezen tanakodtak, a hosszas kutatás alatt pedig minden egyes faj kihalásának idejét összevetették az ember betelepülésével, és természetesen a klímaváltozást is megvizsgálták. Az eredmények sokkolóak – a fajok kihalása és az ember megjelenése a világ minden táján egy időbe esett.

Az ember játszotta a főszerepet a megafauna kihalásában – nyilatkozta a Daily Mailnek Lewis Bartlet, a tanulmány vezetője, aki szerint az éghajlatváltozás legfeljebb felgyorsíthatta a folyamatot. Hozzátette, nem lehet tudni, hogy a túlvadászat, tűzhasználat vagy kiszorításuk volt kihalásuk fő oka, ám mindez megcáfolja azt a mítoszt, miszerint a korai ember harmóniában élet a természettel.

hirdetés