Adam Lambert: „Nem vagyok seggfej!”

Adam Lambert brit divatmagazinban pózolt egy groteszk zebrával, miközben elárulta Hollywood hamisságát, és megosztotta véleményét a divatról, zenéről, és elárulta, mi a legnagyobb tévhit róla.

hirdetés

Adam Lambert, miután kiadott egy sikeres (For Your Entertainment), és egy kevésbé sikeres (Trespassing) albumot, megjelentette karrierjének legérdekesebb és legnépszerűbb felvételét 2015-ben, a The Original High-t. A kiadóváltás óta megannyi interjút adott, és most a népszerű Schön divatmagazin is felkereste az amerikai énekest.

Lambert bejárta a napokban a Rock In Riót a legendás Queen bandával, és a kitérő után ismét felkészült arra, hogy a kezébe vegye szólókarrierjét. Adamet érdekes kompozícióban fotózták, új kedvesével, Mitsy-vel, aki történekesen egy hamis zebra.

– Hogy boldogulsz az albummal?

– Nagyon jól, igazán izgatott vagyok. Egyelőre pozitívan halad minden.

– Az új lemezed még mindig hajlik a pop gyökerei felé. Fontos ez számodra?

– Azt akarom, hogy a rádiók játsszák a dalaimat, az emberekhez eljusson, hallhassák, és ez a két srác [utalva Max Martinra és Shellbackre] tudja, hogyan érje ezt el. A másik nagyszerű dolog az volt, hogy engedték, hogy rápihenjek kicsit. Amikor először leültünk beszélgetni, a The Original High még egy kis demócska volt, egy melankolikus dallamocska arról, hogy egy nagyszerű dolog megtörtént először, és sose lesz már ugyanolyan, nem tudod összehasonlítani majd a második alkalommal.

Ennek ellenére nem akartam rágógumi popot csinálni. Nem akartam a buzis, treátrális, felszínes hangzást, már túl vagyok rajta. Úgy gondolom, már voltam nagyon őrült, és most felkészültem arra, hogy végre reálisabb legyek.

– A dalok témájáról beszélve... valós tapasztalatok alapján írtad őket?

– Határozottan. Nagyon szociális személy vagyok. Szeretek iszogatni, klubokba járni és táncolni. Hollywoodban élek már 15 éve, és el kell mondanom, nagyon érdekes város. Egyfelől csillogó, tele van fantáziával, lehetőségekkel és gyönyörű emberekkel találkozol folyamatosan. Másrészről hamis és üres. Ezt a kettőséget akartam megfogni, erről akartam írni és szólni a dalaimban.

– Hová sorolnád a lemezt az előző kettőhöz képest?

– Úgy érzem, sokkal egységesebb. Az első lemez amolyan találgatás volt. Végeztem az American Idollal, és senki nem tudta, hogy mi lesz velem, hová jutunk, így próbáltunk kísérletezgetni. A modernet keverni akartam a glam rockkal, és a végeredmény nagyon színpadias és kicsit sok volt. Ez [a The Original High] sokkal jobban öszpontosít, jobban a talajon van. Mint előadó, sokkal magabiztosabb vagyok, most már tudom, mit csinálok.

– Mi a személyes stílusevolúciód? Nagyon benne vagy mostanában a divat játékában.

– Szerintem ugyanúgy, mint az énekléssel. Sokkal jobban figyelmet szentelek most már a divatnak. Tanulmányozom. Figyelem a magazinokat, kollekciókat, megértem az aktuális trendet jobban, és tudom, hogy építsem bele az én stílusomra, és tudatosan használom ezt arra, amit akarok vele üzenni.

– Kell a cipőd, egyébként.

– Oh, a Saint Laurent! Nagyon nem kényelmes. Nem a sétálásra találták ki. Párizsban voltam pár napot, és kimentem a városba egy barátommal, mikor felvettem ezeket. Nagyon jó pofának találtam az összeállításámat, de basszus, azt gondoltam, hogy ezekbe talpbetétet kell vennem. Ezek a cipők pózolásra vannak, nem sétálásra.

– Mi a legnagyobb tévhit rólad?

– Nem igazán tudom. Szerintem beállítottak már mindenfélének. Szerintem, ha különc ruhát viselsz és nagyon bátran viselkedsz a színpadon, könnyedén beállítanak egy seggfejnek vagy dívának, de nem hiszem, hogy az lennék. Persze, nekem is megvannak a pillanataim, de alapjáraton nagyon barátságos vagyok.

– Tehát sose kértél még egy tál, csak kék gumicukrot?

– Nem, sose! [nevet] Egyébként, amikor úton vagy, nagyon nehéz egészségesen étkezned. LA-ben meg vagyunk áldva megannyi vega lehetőségekkel. Odáig vagyok érte. De senkit nem készítek ki az igényeimmel, sosem történt még ilyen. Esküszöm!

Az Another Lonely Night kislemez november 13-án jön ki.

hirdetés