A kulisszák mögött a Paddy And The Ratsszel – interjú

A Paddy and the Rats frontemberével beszélgettünk, aki amellett, hogy beavatott minket a csapat legújabb stúdiólemezének a kulisszáiba, azt is elárulta, hogyan, milyen hatásra született a sokat emlegetett albumborító.

hirdetés

– Hét, a zeneiparban töltött év után is mindig szolgáltok valami újjal, ám ezúttal rendesen megvárakoztattátok a rajongóitokat, hiszen, több mint két év telt el előző, Tales From The Dock című lemezetek megjelenése óta. A szeptember 7-én megjelent új korong, a Lonely Hearts’ Boulevard mennyiben más, mint a korábbi albumaitok? Te hogyan jellemeznéd?

– Az előző lemez hozta meg az igazi áttörést a zenekar életében. A Tales után felkerültünk a fesztiválok nagyszínpadaira, teltházas klubkoncerteket csináltunk országszerte, és Európában is nagyon elismerően írtak a lemezről, sok olyan helyre meghívtak minket zenélni, ahova addig nem. Úgyhogy elég magasra tettük a lécet magunknak. Ezért is nem volt egyszerű dolgunk ennél a lemeznél. Nem szerettünk volna abba a hibába esni, mint nagyon sok más zenekar, hogy ismételgetjük önmagunkat. Nem akartunk még egy Freedomot írni. Az elmúlt 6 évben megírtunk 50 ír-punk dalt, úgyhogy egész máshonnan kellett megközelíteni a dalszerzést. Elkezdtünk csak dalokat írni kötöttségek nélkül és utólag próbáltuk megszínezni a folkhangszerekkel. Szerintem a Paddy hangzásra eddig is az volt a jellemző, hogy vannak húzós punk-rock alapok, popos, dallamos énekekkel, ugrálós folk betétekkel tűzdelve. Úgy gondoltuk, hogy ez a Paddy esszenciája és nem feltétlenül csak az ír dallamok. Ebben a szellemben készült a lemez, és szerintem egy nagyon friss, sokszínű mégis egységes anyagot sikerült készítenünk, aminek nem az a célja, hogy túlszárnyalja a Tales-t, hanem, hogy önállóan megállja a helyét, szabad utat adjon a kreativitásnak és mutasson egyfajta innovatív tendenciát a zenekar történetében.

– Ha nem tévedek, eredetileg szólólemeznek indult… Mit tudhatunk az írás és rögzítés folyamatáról? Hogyan lett belőle mégis Paddy and the Rats-album?

– Azért ez nem teljesen igaz. Csak három olyan dal került fel a lemezre, amit a szóló anyagomra terveztem (Sleeping With The Winter, Blue Eyes, Without You). Ezek kicsit el is térnek a megszokott patkányhangzástól, de végül felkerültek a korongra, mert a többieknek nagyon tetszettek és teljes mértékben tudtak velük azonosulni. Elég sok populárisabb, new-folk dalt írtam az elmúlt években, és szerettem volna ezeket megjelentetni. Végül nem maradt sok időm a Paddy mellett arra a projektre, úgyhogy ezt a 3 dalt rátettük erre a lemezre. Amúgy Sam és Bernie játszotta volna fel arra az anyagra is a folk témákat, mert szerintem ők a legjobbak a hangszereiken az országban. Úgyhogy végülis nem lett volna sok különbség. (nevet) Csak szerettem volna szétválasztani a két irányt. De úgy alakult, hogy nem lett belőle külön lemez, a Paddynek viszont jó tett egy kis vérfrissítés.

– Javatokra legyen mondva, hogy a rajongók hosszas megvárakoztatása után rendesen kitettetek magatokért, hiszen 14 szerzemény került elhelyezésre a lemezen, melyek némelyikét már korábban is hallhattuk a fellépéseiteken. Nektek van-e személyes kedvencetek az új nóták közül? Vagy esetleg olyan, amit szívesebben játszotok, mint a többit?

– A már említett hármast én nagyon szeretem, mert azok elég személyes dalok. De kedvencet elég nehéz lenne választani. A My Sharona refrénje szerintem a valaha volt egyik legjobb refrénünk, de a Rogue refrénjét is nagyon szeretem. A Lonely Hearts’ Boulevard az egyik legdallamosabb nótánk, eddig és imádom a húzását. Nagyon nehéz kedvencet találni. Szerintem amennyire sokszínű lett a lemez, annyira egységes is. Érdemes egyben hallgatni az egészet.

– Milyennek találjátok a lemez fogadtatását? Vannak már olyan dalok, melyeket megkövetel a közönség a koncertek alkalmával?

– Az első két megjelentetett dallal (That’s My Nature, Without You) kicsit ráijesztettünk a rajongókra, mert nem a megszokott Paddy-hangzást követték. Viszont valahogy érzékeltetni szerettük volna, hogy itt most kicsit más fog történni, mint eddig. De szerencsére amekkora volt a pánik az elején, akkorát ütött a megjelenéskor, mert rögtön az első héten az eladási listák élére ugrott. Úgyhogy szerintem mindenképp mondhatjuk, hogy jó a lemez fogadtatása. Ami pedig az élő koncerteket illeti, próbálunk minél több új dalt játszani.

– Az album borítója már-már legendás, hiszen rég volt, hogy egy hazai zenekar ilyen provokatív borítóval rukkoljon elő. Honnan jött az ötlet és ki álmodta meg a koncepciót?

– Az ötlet tőlem jött. Szeretem megálmodni a borítóinkat, de mivel rajzolni nem tudok, ezért kell valaki, aki kivitelezi. A mostanit és az előző borítót is Jónás Péter rajzolta, aki az egyik legtehetségesebb képregényrajzoló Magyarországon. Szerencsére mindig megérzi, hogy mit álmodtam meg, és tökéletesen vissza is tudja adni az elképzelésemeimet.

– A tavaszi-nyári szezonban számtalan fellépést adtatok országszerte, és több külföldi fesztiválra is eljutottatok. Van-e esetleg olyan kiemelkedő momentum, kedves emlék vagy vicces pillanat, amit szívesen megosztanátok velünk?

– Sajnos a bevitt alkohol mennyiségével exponenciálisan csökken az emlékező képességünk, úgyhogy eléggé egybefolyik a nyár! (nevet) Igazából mindenhol jól éreztük magunkat, az biztos!

– Október 1-jén indult a lemezbemutató fellépéssorozatotok, melynek keretein belül Németországban és Franciaországban is megfordultok. Mit tudhatunk, milyen a zenekar fogadtatása külföldön? Van-e olyan helyszín, ahová rendre visszatértek?

– A műfaj is és most már a zenekar is nagy népszerűségnek örvend világszerte, úgyhogy nem mondanám, hogy nagy különbség van. Az emberek mindenhol szeretik jól érezni magukat, berúgni, táncolni, együtt lenni és mi ezt mindenhol biztosítjuk. Úgyhogy bátran merem állítani, hogy aki szereti jól érezni magát, legyen az német vagy francia, az ugyanúgy tud mulatni a zenénkre.

– Ha jól tudom, a hazai rajongóknak sincs oka csüggedni, hiszen idén még hozzájuk is eljuttok novemberben és decemberben. Mikor és hol láthatunk benneteket legközelebb?

– Október 23-án lesz a lemezbemutató koncertünk Budapesten, a Barba Negrában. Aztán a következő két hónapban végigjárjuk az országot az új anyaggal. Zenélünk többek közt Debrecenben, Szegeden, Miskolcon, Pécsett és Győrben is. De a teljes listát meg lehet tekinteni a Facebook-oldalunkon.

– Végezetül, üzennétek-e valamit a rajongóitoknak?

– Hallgassátok jó sokat a Lonely Hearts’ Boulevard-ot és találkozzunk a turné valamelyik állomásán!

hirdetés