Starity

Meghallgattuk: Kéknyúl – Crowded Universe

2016. január 04. 15:03   |   Szerző: LexiCobain

Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sokan vagyunk úgy, hogy a bejáratott, már jól megszokott kedvenceink lemezeit pörgetjük évekig újra és újra, ám időnként nem árt némi vérfrissítés, ami nemrégiben a Kéknyúl újdonságának képében érkezett meg hozzánk.

hirdetés
Meghallgattuk: Kéknyúl – Crowded Universe
Fotó: Facebook / Kéknyúl

Az immár 2008 óta együtt zenélő, több tagcserén is átesett csapat mostanra érett be igazán, és bár kezdeti sikereik is visszacsengnek a fülünkben, legújabb alkotásukkal magasan kiemelkedő alkotást dobtak piacra. Bevallom, az ünnepek hevében jó néhányszor félretettem az érdekes külsejű lemezt, mondván, hogy akkor veselkedek neki, amikor nemcsak háttérzajra vágyok, hanem tartalmas perceket tölthetek a korong meghallgatásával. Utólag belátva úgy hiszem, jól tettem, hiszen az ember tisztelje meg azzal az adott előadót, hogy legalább első hallgatásra csak a zenére és szövegre figyel, nem igaz?

Ami magát a lemezt illeti, a budapesti székhelyű csapat egy tizenegyszámos lemez képében kínálja muzsikáját akár a kikapcsolódni, akár a bulizni kívánók számára. Egytől egyig nagyszerű nótákról, fülbemászó taktusokról és ritmusokról van szó, olyanokról, amik napok után is a fülünkbe csengnek újabb meghallgatásra ösztönözve minket.

Ami engem illet, ez a kellemes jazzes-funkys hangzásvilág az egyik kedvenc vígjátékomra emlékeztet, így nem esne nehezemre elképzelni, hogy eljön a nap, amikor egy film készítői megvásárolják a dalok betétdalként való sugárzásáról szóló jogokat. 

Visszatérve a csapatra: a srácok november végén már adtak némi kóstolót a lemezből, mely a Crime Scene című szerzeményhez forgatott videó képében érkezett meg – ezzel bepillantást engedve, hogyan, milyen hangszerek együttes munkája alkotja az általam is megkedvelt szólamokat.

Ha kedvencet kellene választanom, akkor egyértelműen a lemez nyitódalaként opcionáló All Life Longot és az azt követő Rooftopsot emelném ki, melyek sokadik hallgatás után is megunhatatlanok, és szinte követeik a Replay-gomb megnyomását. Nem mintha a többi nóta ne volna nagyszerű, hiszen mindenhol nagyon összhangban vannak a hangszerek és az ének, ami egyaránt dicséret a zenekar és a produceri feladatokat ellátó Ligeti György felé. 

Összességében egy nagyon pörgős, életvidám lemezről van szó, ami akár ébredéskor is remek napindító lehet, de az esti bulira is szívesen hangolódnánk vele. Ami a rajongókat illeti, jó hírrel szolgálhatunk, hiszen a nyolcfős csapat január 15-én az A38-as hajón ad majd koncertet, így élőben is szem- és fültanúi lehetnek e kiételes zenekar nem mindennapi tehetségének.

Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek