Starity

AURORA: „Egy dal megmentheti azokat, akiknek nincs kivel beszélnie”

2016. november 28. 06:06   |   Szerző: Starity.hu

Aurora sokak számára egy ártatlan, törékeny lánynak tűnik, amelyet sokszor előadásmódja is megerősít. A lány az évek során rengeteg elismerésre tett szert, legtöbben már-már a méltán híres énekesnőhöz, Björkhöz hasonlítják.

Aurora mindössze hat esztendős volt, amikor megtanult zongorán játszani és azon saját melódiákat alkotni. Később, kilenc vagy tízéves korában már szöveget is írt a korábban szerzett dalokhoz. A most húsz esztendős énekesnő Norvégiában született és nevelkedett fel, énekhangja a kristályok gondolatát ébreszti. A költészet, a friss levegő és az elvarázsolt erdő hatására megszületett első stúdióalbuma, az All My Demons Greeting Me As A Friend, amely márciusban lett elérhető a Decca Records gondozásában.

hirdetés

Fotó: Elodie Daguin / Le Journal Des Femmes

– Egy teljesen hétköznapi norvég lány vajon hogyan ért el odáig, hogy Párizsban teltházas koncertet adjon?

 Fogalmam sincs! Ez olyan furcsa, mint jelenleg az életem. Keményen dolgoztam, hogy itt legyek, de minden olyan gyorsan történt.

– Azt mondtad, hogy az első dalt tízéves korodban írtad meg. Honnan ered az a vágy, hogy ilyen formában fejezzed ki magad?

– Nagyon érzelmes ember vagyok és akkoriban nem mindig sikerült magam kifejezni. Amikor rájöttem arra, hogy valójában mekkora örömöt is ad az írás, végre szavakba foglalhattam az érzéseimet verseken keresztül. Mindig egy csomó gondolat volt a szemem előtt, ezeket pedig bármikor le tudtam írni.

– Nem nehéz nyilvánosan énekelni, ha ennyi érzelem kavarog benned?

– Nem feltétlenül, mert az, hogy túl érzelmes valaki nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember kényelmetlenül érzi magát emiatt. Sírni nyilvánosan, szomorúnak vagy mérgesnek lenni – ezeket úgyis látják, de ez nem tántorít el. Ez egy nagyon szép dolog, különösen az, hogy olykor az emberek szintén ezekkel az érzelmekkel küszködnek a koncertek alatt. Ez közelebb hoz hozzájuk.

Fotó: Le Journal Des Femmes / Elodie Daguin 

– Melyik az első emléked a zenével kapcsolatban?

– Nagyon fiatal voltam és nagyon beteg. Emlékszem, hogy anyám mutatott pár klasszikust, Mozartot, Chopint és Beethovent. Abban a pillanatban elfelejtettem a fájdalmat. Olyan volt, akár a gyógyszer.

– És ma azt reméled, hogy rajongóid ugyanazt élik át zenéddel, mint te akkor a klasszikusokkal?

– Azt szeretném, hogy legyen egy barátjuk, aki mellettük van, ha nem tudják hogyan kifejezni az érzelmeiket. Egy dal megmentheti azokat, akiknek nincs kivel beszélnie. Azt próbálom elérni, hogy a zeném egy hatalmas erő legyen számukra. Függetlenül attól, hogy egy sötét vagy egy világos időszakban hallgatják.

– Mi inspirál?

– Minden szín, minden hang vagy dal, egy illat, egy emlék, álom vagy rémálom. Annyira próbálom bevonni a természetet a zenébe, amennyire csak tudom. Minden egyes dal megvilágosodás számomra. Amikor írok, el tudom képzelni, hogy hogyan fog majd szólni és hogyan nézhet ki egy klipben.

Fotó: Le Journal Des Femmes / Elodie Daguin 

– Az album címe All My Demons Greeting Me As A Friend. Miért pont ezt választottad?

– Írni egy dalt vagy kifejezni magunkat a művészet egy olyan módja, amely segít megérteni és kezelni az új érzelmeket. Ezen keresztül próbálom kifejezni a démonokat, mint barátokat. Örülök, hogy tudom, hogy mindig ott lesznek nekem, segítenek a zenében, a festészetben vagy a táncban. Azt akartam megtenni az album címének, ami ösztönöz az alkotásra.

– Melyik a legkedvesebb emléked egy koncertről, amelyet sosem feledsz?

– A Rock en Seine fesztiválon koncerteztünk, még nyáron. A nap végén mentünk oda, így nappal kezdtünk és este fejeztük be. Olyan volt, mintha a világ megváltozna, miközben játszunk.

  twitter 

Ha nem akarsz lemaradni a legfrissebb hírekről, lájkold Facebook-oldalunkat!

hirdetés

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok

Kommentek

Advertisement