Olvasói beszámoló: Rockmaraton 2017 – ilyen volt a szerdai nap

A 2016-os Megadeth-botrány anyagi károkat és szívfájdalmat okozott a fesztivál szervezőinek, sokáig úgy is volt, ennyi, vége, a rockerek legnagyobb fesztiválja a múlté, a főszervező, Varga Zoltán végül mégis azt mondta, megcsinálja, és újra összehozta a rockerek által legjobban várt eseményt.

hirdetés

Olvasói beszámoló! Szerző: Porkéz

Mindenki találhat magának programot

Mikor a fesztivál helyszínére értem, még nem zajlottak a koncertek – több, mint egy óra volt vissza az első nagyszínpadon játszó zenekarig, szóval elkezdtem céltalanul bolyongani, tudva, hogy úgyis találok valami olyan programot, amit érdemes megnézni, esetleg részt is venni benne. Végül a Yuk elnevezésű programsátornál kötöttem ki, ahova a szervezők javában csalogatták a bátor jelentkezőket a lég-gitár versenyre. Végül mindössze öt jelentkezőt sikerült összeszedni a másnaposságukat kipihenő fesztiválozók közül, ezek közül két bátor jelentkező hölgy volt. A zsűri három tagból állt, két férfi és egy nő pontoztak. Az első versenyző rendkívül ügyesen oldotta meg a feladatot, mely nem más volt, mint egy percen keresztül léggitározva megmutatni tudása legjavát. A második versenyző egy hölgy volt, aki kevésbé vadul, sokkal inkább a ritmusra ügyelve oldotta meg a feladatot. A harmadik versenyző szintén egy lány volt, aki már visszatérő vendég a fesztivál lég-gitár versenyén, ami meg is látszott rajta. Rutinosan, pörgősen oldotta meg a feladatot, ellesve a nagy gitárosok mozdulatait a földön fetrengve pengette képzeletbeli gitárja húrjait. A maradék két vállalkozó szellemű versenyző az erősebbik nemet képviselte, ők is ugyanolyan bravúrosan oldották meg a feladatot, mint az előttük lévő versenyzők. Végül az egyik hölgy és két férfi zsebelhettek be jutalmat, mely nem más volt, mint bármely fesztiválon részt vevők álma: ingyen sör.

Színes line-up

Ezután a programsátorban a Gyűrűk ura könyvekre épülő kvízjátékot tartottak, de időközben kezdetét vette a nap első nagyobb koncertje, a Tetovált Állatmentők Egyesület Nagyszínpadát aznap először ugyanis a mosonmagyaróvári Power zenekar vette birtokba. A hard rockot játszó, idén kilenc éves formáció még azon fesztiválozók számára is jó hangulatot varázsolt, akik amúgy nem ismerték őket. A meleg idő ellenére mindenki, aki megjelent a koncerten, jól érezte magát és látni lehetett azt is, hogy a zenekar tagjai is örülnek sikerüknek. Énekesük, Világi Zoltán többször is hangoztatta, mennyire nagyszerűnek érzi, hogy ennyien megnézik őket, valamint azt is elmondta, a hangja ugyan kezd elmenni a hétvégei fellépéseik után, azért megpróbálja a maximumot kihozni a Rockmaratonos show-ból. Sikerült is neki!

A Power után egy másik magyar formáció, a Stress vette bitrokba a Tetovált Állatmentők Egyesületről elnevezett nagyszínpadot, melynek nézői már jóval többen voltak és a buli is fergeteges volt. Az öt tagból álló zenekar kihozta a maximumot a fellépéséből, felpezsdítették a közönséget, az énekes, Lőrincz Tibor pedig a lehető legtöbbször elmondta, mennyire nagy megtiszteltetés számára, hogy ennyien megnézik őket, és, hogy részt vehetnek a Rockmaratonon. Többször megemlítette azt is, hogy szereti a közönséget, amivel pozitív érzéseket váltott ki minden fesztiválozóból, és az sem állt távol tőle, hogy rámosolyogjon, vagy épp grimaszoljon egy-egy emberre, ezzel tovább fokozva a hangulatot.

A Stress egy órás koncertje után a nagyszínpadot az egyik legnépszerűbb hazai thrash metal csapat, a Moby Dick vette át, ami szokásához hűen felpörgette a közönséget és olyan bulit csinált, amilyenre csak ők képesek! Énekesük, Smici most is éreztette a közönséggel, hogy rendkívül fontosnak tartja őket, ezen kívül, hogy mindenki igényeit kielégítsék, régi és új dalokat egyaránt játszottak, kezdve az Ugass kutya! című dalukkal, a Kiképzésen és a Keresztes vitézen át egészen a 2014-es Földi Pokol album dalaiig. Az idén harminchét éves zenekar még mindig töretlenül menetel előre, óriási hangulatot varázsol, és továbbra is a földön jár.

A Moby Dick igen népszerű koncertje után az egyik legrégebbi hazai rockzenekar, a Lord vette át a stafétát és foglalta el a nagyszínpadot. Ugyan mostanában voltak nehézségeik korábbi billentyűsük, Gidófalvy Attila betegsége, majd kilépése után, új billentyűsük, Beke Márk megfelelő választásnak bizonyult számukra. Az idén negyvenötödik évében járó zenekar a Moby Dick után kicsit lecsillapította a közönséget egyedi hangzásvilágával és lassabb tempójával. A koncerten elhangzott több dal is az új albumról, de aki a régi klasszikusokat szereti, annak is bőven volt oka örömre, ugyanis olyan dalok is elhangzottak, mint az Engem ne várjatok!, a Kifutok a világból, vagy épp a minden koncerten elhangzó dal, a Vándor. Utóbbi egyébként igen különös, rendkívüli módon összehozza a közönséget. A Vándor elején ugyanis a zenekar énekese, Pohl Mihály leguggol és ilyenkor a közönség is így tesz. Bevallom, első sorból nem sokat látni a mögöttem lévő guggoló rockerekből, de a színpadról nézve bizonyára fantasztikus lehet azt látni, hogy az egész közönség veled együtt mozog.

A Lord után egy újabb népszerű hazai banda érkezett a nagyszínpadra, mely nem más volt, mint a tavaly harminc éves Ossian zenekar. Az ő koncertjükön már valósággal tolongtak a rockerek és a zenekarnak további megtiszteltetésekben volt része, ugyanis fellépésüket nem csak a frontember, Paksi Endre régi zenésztársa és barátja, Kalapács József nézte meg kislányával, de az Arch Enemy-ből ismert Michael Amott, Sharlee D'Angelo és Jeff Loomis is a színpad oldalánál állva hallgatták a csapatot, láthatóan élvezve a koncertet, melyről több felvételt is készítettek.

Az Ossian egyébként szokás szerint kitett magáért, terítékre kerültek régi klasszikusok is, mint a Rock katonái, az Acélszív, a Magam útját járom, vagy épp a minden koncertet befejező Rocker vagyok és Mire újra megvirrad című dalok, de a közönség igényeinek megfelelően az újabb albumokról is eljátszottak több dalt. Így tehát elhangzott az Ahányszor látlak, a Barát, a Míg együtt leszünk, a Célszemély, vagy épp a Soha nem lehet, és természetesen ismét készültek egy instrumentális dallal is, mely ezúttal nem más volt, mint a 2015-ös Lélekerő albumon lévő Üzenet című dal.

Az eső sem szegte senki kedvét

Az Ossian koncertje után a Tetovált Állatmentők Egyesületének Nagyszínpadán egy kis szünet következett, viszont a Hammerworld Nagyszínpadon kezdetét vette az est talán legjobban várt koncertje, az Arch Enemy. Mire a színpadhoz értem, már a fesztivál közösségének nagy része ott volt, így első sorra, vagy bármiféle jó helyre esélyem sem volt, de a koncert hátulról is élvezhető volt. A csapat énekesnője, Alissa White-Gluz egyszer azt is megemlítette, mennyire csodálatos a Rockmaraton közönsége. A koncert egyébként rendkívül látványos volt a láng- és füstgépekkel, a hangerő is bejárta a fesztivál egész területét, és a közönség kedvét még az sem vette el, hogy a koncert alatt rákezdett az eső. Szerencsére azonban nem lett akkora vihar, amekkorát a meteorológusok állítottak... Egyelőre.

Az Arch Enemy koncertje után a közönség ismét a másik nagyszínpad felé vette az irányt, ahol az Akela kezdte meg az utolsó nagyszínpados koncertet hajnali egykor. A farkasok közönsége hatalmas volt, nem véletlen, hiszen az egyik legkedveltebb hazai csapatról beszélünk. A tömeg tombolt, a rockerek pogóztak, Katona Laci pedig szokásos őrültségeivel nevettette meg közönségét – olyannyira, hogy még a biztonsági őr arcára is mosoly kúszott néha. Persze a beígért rossz idő végül mégsem maradt el, ugyanis, mikor a koncert már fél órája zajlott, az ég mintha leszakadt volna, öt percen belül a közönségből mindenkire rátapadt a ruhája, a hosszú hajakból csavarni lehetett a vizet, de a legtöbbeknek ez nem szegte kedvét. A kevésbé elvetemült rockerek behúzódtak a Yuk sátor fedezékébe, ami pillanatok alatt meg is telt, de a többiek ugyanúgy folytatták a pogózást és headbangelést, az eső nem szegte kedvüket.

Olyan vizes ott mindenki, csak nem esik kint az eső?

– jegyezte meg az Akela frontembere tréfásan a fedett színpadról.

Az Akela bulijának végén a rockerek vagy aludni tértek a sátrukba – mely talán nem ázott be –, vagy mentek a Metallica tribute zenekar, a Metallust koncertjére, vagy csak beültek valahova sörözni. Akárhogy is tették, az biztos, hogy az aznapi koncertek örök élményként szolgálnak számukra.

Összességében tehát kijelenthetjük, hogy Varga Zoltán, főszervező a lehető legjobban döntött, amikor végül mégis nekiállt társaival a 2017-es Rockmaraton szervezésének, hiszen ez a fesztivál egy szubkultúra részévé vált az elmúlt 27 év alatt, minden rocker, aki valaha részt vett rajta, már a következő évit várja rögtön azután, hogy vége az épp aktuálisnak. Arról nem is beszélve, hogy itt kortól, nemtől, kinézettől függetlenül biztos megtalálod azokat az embereket, akikkel képes vagy elbeszélgetni. Ha kell, egy Ossian koncert előtt, ha kell, Arch Enemy közben, de még az is előfordulhat, hogy csak úgy letelepedik melléd valaki a fűbe és már beszélgetésbe is kezdtek.

Márpedig mi lehet jobb annál, ha egy fesztiválon új barátokat szerzel?

hirdetés