Zara Larsson párkapcsolatáról mesélt

A Paper Magazin korábban készített egy interjút Zara Larssonnal és kedvesével, akik készségesen válaszoltak a nagyrészt kettejükkel kapcsolatos kérdésekre.

hirdetés

– Paper Magazin (P. M.): Nehéz összeegyeztetni egy kapcsolatot két teljesen különböző beosztással?
– Zara Larsson (Z. L.): Úgy érzem, nehéznek kellene lennie, de nem az. Nagyon szerencsés vagyok, mert a barátom apukája pilóta, szóval bárhová tud jegyeket szerezni. Emellett, mivel ő egy modell, elég flexibilis a munkája, szóval ha Los Angelesben vagyok, akkor oda jön ő is, és csinál egy castingot. Nagyon szerencsés és hálás vagyok, hogy ennyi erőfeszítést tesz értem. Ha nem tenné, és az apukája nem lenne pilóta, nem tudom, hogy ez hogyan működne.

– P. M.: Mennyi ideje vagytok most együtt?
– Z. L.: Még nagyon friss. Tíz hónapja. Mostanában már úgy érzem, hogy kezd valódi lenni. ha érted, mire gondolok. Még mindig friss szerelemnek hat, de nagyon jó érzés tudni, hogy van egy társ mellettem. Még sosem voltam olyannal, aki valóban magam miatt akart velem lenni. Nagyon jó érzés szeretve lenni. És mivel minden barátom és a családtagjaim is közel állnak hozzám, mindig is fontos volt, hogy akivel együtt vagyok, jól kijöjjön velük. És neki sikerül is.

– P. M.: Ez az első kapcsolatod, amióta a figyelem középpontjában vagy?
– Z. L.: Volt egy barátom, négy évig. Nem mondanám, hogy szörnyű volt, de nem olyan volt, mint ez. Vele sosem mentem volna el egy ilyen fotózásra például. De én és Brian, egyszerűen olyan természetesnek hatott! Szóval, miért ne mentem volna bele. Nem gondolom, hogy az exemet elvittem volna a stúdióba, de Brian állandóan ott van. Szóval nagyon természetesnek érezzük az egészet, és jó együtt.

– P. M.: Nagyon aranyos a története a megismerkedéseteknek.
– Z. L.: Modern, modern: az interneten ismerkedtünk meg. Itt volt ez a szuper cuki srác akinek a képét a Twitteremen láttam, aztán megtaláltam az Instagramon és retweeteltem a képet a „Ne haragudj, ki vagy te, és hol laksz? Hello?” szöveggel. Akkor még azt gondoltam, hogy idősebb – pedig 15 éves volt, kicsi, kicsi fiú. De ettől még nagyon cuki volt. Ez volt két és fél éve, és ő meg: „Hát, találkozzunk, ha Londonban jársz!” Szóval én ott voltam, ő felült a vonatra és bejött a városba, találkoztunk, és egyáltalán nem kedveltem meg! Nem vibrált köztünk a levegő. Én pedig úgy vagyok ezzel, hogy mindegy, milyen cuki a fejed, ha nem illünk össze, akkor nem.

De aztán Párizsban össze futottunk áprilisban a Fashion Weeken. Fellépett néhány show-n, én pedig ott voltam a nézők között. Egyik este nagyon magányos voltam, a srác, akivel akartam találkozni, nem válaszolt. Én meg úgy voltam, basszus, az arcom csodás, a hajam cukin néz ki, jó a ruhám is, nem fogok egyedül maradni! Aztán megláttam, hogy Brian ott van, és gondoltam megkérdezem: „Hé, szeretnél velem elmenni valahova?” És akkor teljesen más volt, azelőtt egy fiú, most egy férfi volt ott velem. Két év alatt egy tinédzser fiúból... sok minden történik.Más volt. Úgy éreztem, hogy: „Oh, mostmár nagyon vicces, nagyon kedvelem őt!” 

– P.M.: Számít az, hogy nagy köztetek a korkülönbség?
– Z. L.: A társadalomban alapvetően az az elfogadott, hogy a lány van az idősebb fiúval. Valószínűleg azért, mert akkor a fiú már dolgozik és pénzt keres, és kedvére válogathat a lányok közül: minél több a pénz, annál inkább. Olyanok, mint akik csak biztosítják a lánynak az anyagi hátteret. Én meg úgy érzem, hogy ez már 2018. Sosem gondoltam, hogy fiatalabb sráccal fogok járni, de hogyha én lennék két évvel fiatalabb, az senkit sem érdekelne.

– P. M.: Milyen egy álom randi nektek?
– Z. L.: Általában kettőnk közül én vagyok az, aki ezen gondolkozik. Ha elmegyünk vacsorázni, akkor én foglalom le az asztalt. Elég ételszerető vagyok, szóval ő végülis követ, bárhová megyek. Továbbá szeretünk múzeumba is járni. Nem azért mert imádjuk az összes múzeumot, hanem mert annak megvan a maga hangulata. Érted, mire gondolok? De őszintén szólva, a vacsorák nagyon alá vannak becsülve.

– P. M.: Várhatunk még több szerelmes dalt a következő albumodon?
– Z. L.: Úgy képzelem, hogy sok lesz rajta a szerelmes dal, de igazából nagyon nehéz ilyen témájú dalokat írni. Meghallgattam az I Will Always Love You című dalt, és azt gondoltam, wow, milyen csodálatos dal is ez. De nem tudom, hogy kedvelném-e, ha ezt ma írtam volna. Nem tudom, hogy a lemezkiadó hogyan reagált volna, de gyönyörű! Egy időtlen, klasszikus dal, de mégis úgy érzem, mindennek olyan cool-nak kell lennie manapság. A legtöbb dal, amit most írok, nem konkrétan az exemről szól, de nagyon sok inspirációt szerzek belőlük.

hirdetés