Hamarosan a boltok polcaira kerül Papp Csilla következő sikervárományos regénye – interjú

Napok kérdése és megérkezik a népszerű írónő legújabb regénye, a Szerelem újraírva. Ennek kapcsán faggattuk most Csillát.

hirdetés

– Idestova közel három év telt el legutóbbi regényed, A másik oldalról második kötete, az Azon is túl megjelenése óta. Mivel teltek az elmúlt évek számodra? Sikerült feltöltődnöd és megmerítkezve új ihletet kapnod?

– Az a három év tulajdonképpen alig kettő, mert az előző regény 2016 év végén került ki a polcokra, ezt pedig már ősszel befejeztem. Az írás ennél rövidebb időszakot ölelt fel, de volt jó pár hónap, amikor nem írtam semmit. Van, hogy nem az írás a legfontosabb az ember életében. Vagyis az enyémben van ilyen. Belekerültem egy olyan élethelyzetbe, amikor azt gondoltam, hogy soha többé nem fogok írni, de ez az érzés elmúlt. Igazából akkor kezdtem el leírni ezt az új történetet, amikor például a hazafelé vezető autóút során komplett párbeszédek zajlottak a fejemben, és már hozzám nőttek a karakterek. Akkor már nem tudtam figyelmen kívül hagyni a jeleket, és tudtam, hogy ezt bizony le kell írnom. De hogy válaszoljak a kérdésedre is, az én életemben az írásmentes időszakok sem úgy telnek, hogy láblógatva pihenek és feltöltődöm, hanem aktívan végzem a dolgaimat és igyekszem lavírozni az anyaság és a munkahelyi feladatok elvégzése között. Szóval igen intenzíven teltek ezek a hónapok, túl vagyunk egy iskola- és bölcsikezdésen, két karácsonyon és sok-sok színes programon, amit a rendezvényszervező csapatommal megvalósítottunk.

– Hamarosan a boltok polcaira kerül legújabb műved, a Szerelem újraírva. Van-e hasonlóság közte, illetve A másik oldalról-sorozat között? Esetleg számíthatunk-e már általunk ismert karakterek felbukkanására benne?

– Hasonlóság mindenképpen van, hisz témájában, stílusában és szerkezeti felépítésében nem sokban különbözik. Amikor elkezdtem írni, akkor a főhős Rebeka Simon és a lánya Tara vitája volt fókuszban és az anya és a lánya szemszögéből „vetettem papírra” a történetet, ám amikor mindkettőjük életében fontos szerepet játszó férfi is képbe került, akkor már az ő olvasatában is olvashatjuk a sztorit. Ez mindenképpen színesíti a történetet. És azoknak, akik a korábbi regényeimet olvasták, fel fog tűnni, hogy van néhány olyan karakter, akit már ismernek. Természetesen ezek csak szösszenetek, de a hűséges olvasóim biztosan nagyon fognak örülni az információmorzsáknak. 

– Tudom, hogy eredetileg nem ezt a címet szántad a regénynek. Mi késztetett a változtatásra?

– Nos, ez egy kényes téma... Az eredeti címe A béklyó lett volna, ezzel az alcímmel: Egy titok rabságában. A cím mindig nehéz kérdés, de most azt gondoltam, megvan a telitalálat: az egyik éjjel leírtam egy gondolatsort, és a tudatalattimból jött egy mondat, ami után kipattant a tökéletesnek vélt cím is. Egészen addig így is gondoltam, amíg az Álomgyár kiadó szakmai csapata le nem beszélt róla. Észérvekkel meggyőztek, hogy a „béklyó” szó kissé nyomasztó és semmiképp sem hordoz pozitív tartalmat. Ez valóban igaz, és a regénynek – a Rebeka titkának kibontakozása során – sok szép, romantikus, humoros és izgalmas része is van, és arra az eredeti cím egyáltalán nem utal. Szóval így elkezdődött a megfelelő cím keresése. Végül a Szerelem újraírva címmel jól összebarátkoztunk és arról, hogy számtalanszor „újraírtuk” igazán magaménak érzem. Egyébként a könyvtrailerbe belecsempésztem annak a gondolatsornak egy részét, ami alapján először címet adtam, szóval akik figyelnek a háttérinformációkra, észre fogják venni, honnan indultam...

– Új regényed helyszíne ezúttal London, mely város igen kedves számomra. Áruld el kérlek, miért ebbe a környezetbe helyezted a szereplőket!

– London és Budapest, így helyes. Szóval Londonból indulunk, de hamar ki fog derülni, hogy Rebeka Simon egyébként Simon Rebeka Budapestről. Olyan városba szerettem volna behelyezni a történetet, ahol már jártam, és olyan kultúrkörnyezetbe, amit valamelyest ismerek. Két testvérem és családjaik is Nagy-Britanniában élnek és könnyen informálódtam az oktatási rendszerről, a kinti fiatalok szokásai felől és ez segített az írás során.

– A könyvet egy hatalmas titok lengi körül. Mit gondolsz, lehetséges egy titkot életünk végéig megőrizni annak érdekében, hogy ne sérüljenek a szeretteink?

– Nehezen tudom ezt elképzelni, bár ahogyan az előző regényeim vezérfonala is az volt, hogy „nincsenek véletlenek” azt gondolom, hogy annak, aminek ki kell derülnie, az ki is fog. Aminek látszódnia kell, azt bármennyire is takargatjuk, valamelyik sarokból úgyis előbukkan. Ha meg valamit örökre el kell felejtenünk, azt el is tudjuk feledni. Az, hogy életünk döntései milyen nagy befolyással bírnak a szeretteink életére tény, szóval szerintem, aki ezt a történetet elolvassa biztosan át fogja gondolni a korábbi döntéseit és remélhetően az ezután következőket is...

– Ki vagy milyen élmény ihlette a történetet? Írás közben van-e, ami inspirál és arra sarkall, most ne állj meg, folytasd?

– Tudom mindenki személyes élményt sejtet a regény sztorijai mögött, de most nálam más volt a mozgatórugó. Ahogy korábban már mondtam, az anya-lánya kapcsolat volt a vezérvonal és ez az, ami mostanság leginkább foglalkoztat. Kétgyermekes anyaként sokszor megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy vajon jól csinálom-e, megfelelő döntéseket hozok-e. Tudom, hogy az, amit most teszek, az formálja a gyermekeim személyiségét. Vajon, ha azt gondolom, én mindent jól csinálok, az valóban jó? Megmaradhat-e a jó kapcsolat anya és lánya között komoly konfliktushelyzetben? Talán a saját félelmeimet vetítettem ki... Én „tervező” típus vagyok, és szeretek előre gondolkodni és felkészülni... Tréningezem magam arra, hogy egyszer nem én leszek a gyermekeim számára a legfontosabb. Persze ez még nálunk messze van, hisz még kicsik, de olyan gyorsan telik az idő...

– Hogyan fér bele az idődbe az írás, amikor két kicsi csemete édesanyjaként, valamint vezető beosztásban is helyt állsz? Továbbra is éjszaka írsz?

– Változatlanul éjjel írok, és nagyon szeretem ezt az én-időt. És hogy visszakanyarodjak az előző kérdésre a belső hajtóerő inspirál és van bennem egy jó nagy adag megfelelési kényszer is, és tudom, hogy az olvasóim számítanak rám, és várják az új történeteimet, ez hatalmas inspiráció. Van valamim, amivel adni tudok, és ez motivál az írásra. Szeretek másoknak örömet szerezni. Az meg, hogy a munka és a család mellett hogyan lavírozok, egy másik interjú témája lehet. Igyekszem mindenből töltekezni. Az az igazság, hogy én nagyon szeretek dolgozni, és úgy gondolom, hogy bármilyen feszített a tempó, bármilyen lehetetlennek tűnik a feladat, a végeredmény mindig arra sarkall, hogy keressem a jó irányt.

– Véleményed szerint könnyebb vagy nehezebb dolgod van most, hogy az olvasók már megismerkedtek a történeteiddel, illetve az írói stílusoddal vagy nehezebb, elvégre már felállítottál egy mércét?

– Erre, most a megjelenés előtti napokban egyértelmű a válasz: teljesen be vagyok parázva. Izgulok, hogy vajon tetszeni fog-e az olvasóimnak. Biztosan hasonlítgatni fogják az előzőhöz, amiről még nem tudom, hogy jó-e nekem vagy sem. Az előolvasóimtól is sorra azt kérdeztem, hogy „No, és az előzőhöz képest milyennek találtad?”. Volt, akinek ez volt a favorit, volt akinek az első és volt aki a második részt szerette a legjobban, szóval ez egyelőre lutri. Ami biztos, hogy az írói stílusom mit sem változott, az meg hogy melyik karakter, sztori áll a legközelebb bizonyos olvasókhoz, kiszámíthatatlan. Bízom abban, hogy sokan megkedvelik az új karaktereket és ezekkel a merőben más történésekkel is azonosulni tudnak. A pozitivitásom segít abban, hogy higgyek az új regényem sikerében is. 

– Rajongóid hol és mikor találkozhatnak veled?

– A budapesti könyvpremier 2019. január 20-án lesz Budapesten, Debrecenben pedig kedden, 22-én mutatjuk be a nagyközönségnek az új regényt. És bárhová szívesen elmegyek, ahová hívnak...

hirdetés