Szia! Audrey vagyok.
Itt a Starity-n nem igazán vagyok népszerű, nincs sok barátom. Egyébként szeretek képeket feltölteni ide, mert vannak olyanok, akik örülnek neki.
Nem szokatam túl gyakran kommentálni egy-egy témát. Van véleményem, de hát ez sokakat nem érdekel. Ez pedig természetesen rendben van. Igazából szeretem ezt a fórumot, csak egy dolgot nem értek: egy cikkhez mi értelme annyi hozzáfűzést tenni hogy az jó vagy nem tudom ki ez. Persze a tagok egy részével nem tartozok egy korosztályba, nem akarom őket minősíteni, csak úgy érzem hogy én fiatalabb koromban megfontoltabb és éretebb voltam. Persze kivételek mindig vannak.
A való életben elég makacs vagyok. Sokan azt gondolják rólam hogy rájuk akarom erőszakolni a véleményemet, ezért egy ideje már nem is nagyon mondom ki hangosan a gondolataimat. Nem nagyon szeretem bevallani azt hogy nincs igazam. Igazából gyakran leordibálnak hogy ne mondjak hülyeségeket, ez nem úgy van meg egyebek, de hát az a helyzet hogy az idő elég sokszor engem igazol. Ha mégis belátom hogy a dolgok tökre nem úgy vannak ahogy én gondolom, akkor is kitartok mellettük, ugyanis nem nagyon szeretem változtatni az álláspontomat. Akkor már inkább belebukok az egész gondolatmenetbe, de engem senki ne bélyegezzen >napraforgónak<. Ez az egész azért van, mert nem akarok hiteltelenné válni az emberek előtt akik ismernek. Persze az ismeretlenekkell ez máshogy van, ők engem nem érdekelnek.
A fentiek alapján láthatod hogy én nem vagyok egy kedves ember, és ez így is van. Nincs sok barátom, mert kevesen viselik el a stílusomat, ami nem éppen simulékony. Nem vagyok az a fajta lány, aki mindig emberekkel van körülvéve. Gyűlölöm a kétszínűséget, szóval én nem akarom hogy valaki csak azért legyen a társaságomban, mert mondjuk valami hasznot remél belőle, egyszerűen hányingerem van az álbarátságokból, amikor egymás seggében lógunk mint a hülyék, meg kitesszük Facebook-ra azt hogy testvérek vagyunk, hiszen olyan jó >barinők< vagyunk. Kíváncsi vagyok hogy valaki mire megy az ilyen fajta barátaival mikor bajba kerül.... Persze simán meg is játszhatnám magam, de minek? Nem leszek értékesebb ember tőle...
Igazából elég pesszimista vagyok, így ha valami csalódás ér, nem lepődök meg. Ha meg valami jó dolog történik, annak így jobban örülök. Egyébként a jövőmet sem látom fényesen. Van egy érdekes komplexusom, amin az emberek egy része röhög, de nekem súlyos probléma. Nem tudok kibékülni a kinézetemmel, egyszerűen csúnya vagyok. (és ezt nem úgy írom, hogy közben a Facebook profilomon a képek között van egy >én< mappa 200 fényképpel) Szóval úgy gondolom hogy a kinézetem miatt nem vihetem semmire, lehetek okos, de mindig lesznek olyanok, akik szebbek nálam, de ugyanolyan értelmi képességekkel rendelkeznek. És ebben az esetben nekem semmi esélyem se lesz hogy boldoguljak. Sz*r egy világ ez. Bezzeg ha pár évszázaddal előbb éltem volna...
Szeretem a filmeket. Nem azokat a hollywood-i kasszasikereket, amik 100 milliókat hoznak a konyhára. Persze vannak köztük jók is, de én inkább jobban szeretem a drámákat és az elgondolkodtató filmeket. Kedvencem a Kegyetlen játékok. Remek alkotás, a szereplők pedig mesések benne. A világ legnagyobb szégyene hogy elkészítették azt a 2 folytatásnak nevezett szennyet.
Sokféle zenét meghallgatok. Pop, R&B, rock, indie, dance. Szeretem a Coldplay-t, az Arctic Monkeys-t, a One Night Only-t, a Foo Fighters-t, a Kings of Leon-t, a Hurts-öt.
Rajongok Leona Lewis-ért, Beyonce-ért, és Adele-ért. Csodás hangja van mindhárom nőnek. Beyoncé-ban azt imádom, ahogyan a színpadon viselkedik. Csodás koreográfiát nyom le, miközben a stúdiófelvételt megszégyenítő hangon énekeli el a dalait.
