Vandi profilja

Joe Dempsie az egyik legtehetségesebb színész a mai filmvilágban. Először a Trónok Harcában láttam, Gendry, Robert király fattyú fia szerepében. Már akkor is nagyon megkedveltem, remekül játszotta a szerepét, és nagyon beleillett a sorozatba. De amivel kitörölhetetlen kedvencemmé vált, az a Skinsben nyújtott alakítása miatt van. Chris szerepét játszotta, ami miatt nagyon megkedveltem. Sid mellett ő volt a másik nagy kedvencem a szériában. Ezek után pedig nem meglepő, hogy a sorozatbeli halála miatt nagyon szomorú voltam. Remélem, még sok filmben fogom látni Joe-t, olyan színészekre van szükség, mint ő!

A Skinsben Chris mellett Sid volt a kedvenc szereplőm a fiúk közül, mert olyan jól megformálta a karakterét, ahogy arra csak kevesen képesek. Imádtam minden egyes jelenetét, a szerencsétlenkedéseit, a vicces megszólalásait, mindent. Remek színész.

Kaya nevét és arcát már régóta ismerem, tudtam, hogy a Skinsben játszott, de semmilyen alkotásban nem láttam. Az Útvesztőben ismertem meg színészi tehetségét, ezután kezdtem el nézni a Skinst. Az első generáció szereplői között nem kapott túl nagy figyelmet, azonban már akkor is tetszett az a karakter, amit köré építettek. Örülök, hogy a második generációban ő az egyik főszereplő, így volt időm még jobban megkedvelni. Hihetetlen, hogy ennyire fiatal, és már ilyen sok filmszerepet kapott. Így tovább Kaya!

Kellint a Sleeping With Sirens nevezetű bandából ismerem, és az egyik legtehetségesebb zenésznek tartom. Őt Pierce The Veil miatt ismerem, ugyanis a King For a Day című klipben Kellin is énekelt. Ezután néztem utána annak, hogy milyen együttesben énekel. Aztán elkezdtem a SWS-t hallgatni, először a Feel albumot, amit már vagy ezerszer végighallgattam, aztán a régebbi dalaikat is megismertem. Imádom azt a zenei stílust, amit képviselnek, ráadásul az egyik interjúban mondták, hogy nézik a Walking Dead-et, ami az én szememben egy hatalmas pirospont. :)

Pete Wentz-et először egy internetes cikkben láttam, ami nem is az együtteséről, a Fall Out Boy-ról szólt, hanem olyan sztárokról, akiknek bulldog fajtájú kutyájuk van. Aztán pár évvel később megismertem a Fall Out Boy-t, ami mára az egyik kedvenc együttesemmé nőtte ki magát. Bár a kedvenc FOB tagom egyértelműen Patrick, őt is nagyon bírom, mert közvetlen az interjúiban és egy nagyon kedves ember.

Steven Yeunt a Walking Deadből ismerem, és már a legelső résznél tudtam, hogy ő lesz az egyik legnagyobb kedvencem. Nem tévedtem, ugyanis az egész sorozat alatt számomra ő az egyik legszerethetőbb karakter. Steven pedig fantasztikus színész, a való életben, az interjúkban is nagyon kedves és szimpatikus, ez pedig még egy pluszpont a koreai színésznek.

Michael J. Fox már kiskorom óta hatalmas kedvencem, ugyanis a Vissza a jövőbe című filmjét rengetegszer láttam, és a mai napig megunhatatlan számomra. Michaelt nagyon jó színésznek tartom, rendkívül tehetséges ember. Sajnálom, hogy a Vissza a jövőbe csak három részes, el tudtam volna viselni még néhány részt. :)

Ed Sheerant a Give Me Love című dala által ismertem meg. A számot a rádióban hallottam és nagyon sokáig kerestem, hogy mi lehet a címe és ki az előadója. Mikor végre megtaláltam, utánanéztem a munkásságának és kijelenthetem, hogy remek dalai vannak. Tipikus angol kinézete van, mégis egyedi ember a zeneiparban. A jelenlegi kedvenc dalom tőle egyértelműen az I See Fire, mostanában éjjel-nappal azt hallgatom.

Norman Reedust a The Walking Deadből ismerem, és -mily meglepő- az általa alakított Daryl Dixon az egyik kedvenc karakterem a sorozatban. A második évadban szerettem meg, és jókat szoktam nevetni a beszólásain, tetszik, hogy általában nagyon bunkó szokott lenni, azonban egy érző lélek, és igazán szeretetreméltó. Csak remélni tudom, hogy a karakter nem fog meghalni, hiszen nélküle már nem lenne az igazi a Walking Dead.

John Newman egy igazán egyedi énekes, mind hangjában, mind pedig stílusában. Először a Love Me Again-t hallottam tőle, de a Cheating című dala megjelenése miatt néztem jobban utána, és olyan csodás dalokat ismertem meg tőle, mint a Losing Sleep, a Gold Dust vagy az All I Need Is You. Biztos vagyok benne, hogy nem a Tribute volt az első és egyben utolsó lemeze, hiszen nagy tehetséggel rendelkezik. Tetszik az egyedi stílusa is, hiszen egy popénekesre sokkal inkább a lógós nadrág és az ízléstelenül színes darabok jellemzőek, ő viszont tökéletes a maga elegáns öltönyös megjelenésében.

Sarah-t az American Horror Storyból ismerem. Az első évadban nem kapott túl nagy szerepet, viszont a másodikban az egyik főszereplővé lépett elő. Nagyon tetszett a játéka, mint Lana, és abban az évadban szerintem nagyon hasonlított Lana Del Rey-re, nem csak a neve miatt. A harmadik évadban is az egyik kedvenc szereplőm volt, nagyon tehetséges színésznő.

Frances Conroy-t nagyon jó színésznőnek tartom, és nagyon szimpatikus számomra. Először az American Horror Story-ban láttam, mind a három évadban három egymástól teljesen különböző karaktert alakított, nagy sikerrel. Nekem a második évadban, a halál angyalaként volt a kedvencem, elképesztően bújt a karaktere bőrébe. Aztán a Sírhant művek Ruth-jaként is nagyot alakít, elképzelni sem tudok megfelelőbb személyt arra a szerepre. Majd az Így jártam anyátokkal című sorozatban is feltűnt, ott sokkal lazább karaktert alakított, mint az előtte említett két sorozatban, de azt a szerepet is jogosan ítélték neki oda. Remélem, az American Horror Storyban még sok-sok évadon keresztül szerepelni fog.

Jennát természetesen a Tonight Alive nevű bandából ismerem. Az első szám, amit hallottam tőlük, az a The Ocean volt, és egyből beleszerettem az együttesbe és Jenna hangjába is. Aztán sorra hallgattam meg a többi számot is tőlük, és rövid idő alatt a szívembe zártam őket. Jenna kedves, szimpatikus lány, az interjúiban pedig nagyon vicces. Továbbá számomra egy igazi stílusikon, imádom a magasszárú Vans cipőit és a farmernadrágjait.

Taissa Farmigát először az American Horror Story-ban láttam, és egyből rokonszenvessé vált a karaktere a sorozatban, majd a való életben is. Úgy látszik, hogy a Farmiga családban csak tehetséges színésznők születnek, ugyanis szintén nagy kedvencem Taissa nővére, Vera is. Az American Horror Story-ban nagyon jól játszotta a szomszéd lány és a fiatal boszorkány szerepét is. Nagyon remélem, hogy Taissa a későbbiekben is a színészettel fog foglalkozni, mert szerintem nagy sikerek várhatnak még rá.

A metál zene sosem állt hozzám olyan közel, mint a rock, és szerintem soha nem is fog. Azonban Oli Sykes egy picit közelebb hozta hozzám ezt a világot. Régebben pár Bring Me The Horizon dalt már hallottam, de egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet semelyik dal sem, amelyiket hallgattam az együttestől. Tavaly, a Sempiternal nevezetű legújabb albumuk megjelenésekor döntöttem el, hogy adok még egy esélyt a bandának, és nagy meglepetésemre az összes dal tetszett a lemezről. Talán ez annak köszönhető, hogy a Sempiternal nem lett annyira kemény album, mint az előzőek, így számomra is hallgathatóvá vált. A Can You Feel My Heart és a Sleepwalking a kedvencem a lemezről. A régebbi dalaiktól még mindig nem vagyok annyira lenyűgözve, mint az újaktól, de kétségtelen, hogy Oliék nagyon tehetségesek abban, amit csinálnak.

Lauren Cohan egyike a kedvenc színésznőimnek, nem véletlenül. Először a Vámpírnaplókban láttam őt, és Rose karaktere egyből szimpatikus lett számomra. Aztán az Odaátban fedeztem fel, ahol szintén tökéleteset alakított. De ahol a legjobban meggyőzött a tehetsége, az egyértelműen a Walking Dead volt. Maggie szerepe szerintem nagyon testhezálló számára, és teljesen lenyűgözött, mennyire bele tudja élni magát a fiatal lány szerepébe. Remélem, még sok filmben és sorozatban láthatjuk majd.

Charlie Sheen-t láttam kisebb koromban már pár filmben, azonban a Két pasi meg egy kicsi miatt lett az egyik kedvenc színészem. Nagyon jó színész, bár szerintem a Two and a Half Men-beli karaktere nem sokban tér el az igazi személyiségétől. :D Szeretem a stílusát, azt, hogy nem nagyon foglalkoztatja, hogy mit gondolnak róla, és csak élvezi az életet. Ő tipikusan az a személy, akit nem szeretnék a saját rokonomnak, de külső szemmel nézve egy igen érdekes és szórakoztató figura.

Gerard Way-t a My Chemical Romance nevű együttesből ismerem. A bandát csak a feloszlása után ismertem meg, de az a stílus, amit képviselnek, nagyon közel áll hozzám. A kedvenc MCR-albumom a The Black Parade, de persze a többi lemez is elnyerte a tetszésemet. Ebben az együttesben azt szeretem, hogy bármilyen hangulatban vagyok, mindig találok olyan dalt tőlük, ami illik a lelkiállapotomhoz. Ha vidám vagyok, akkor elindítom a Nanana-t vagy a Destroya-t, melankólikusabb hangulatomban pedig a Cancer-t hallgatom. A kedvenc számom tőlük a Disenchanted, amitől még az ezredik hallgatás után is majdnem elsírom magam. Bár természetesen nem örülök, hogy a MCR feloszlott, de szerintem ha nem érezték már jól magukat együtt a bandában, akkor ideje volt, hogy különváljanak az útjaik. Örülök, hogy Gerard nem hagyta abba a zenélést, és kíváncsian várom a szólólemezét.

Jessicát az American Horror Storyból ismerem, és az egyik kedvenc színésznőm a sorozatból. Csak kevesen tudnak annyira átszellemülni egy szerepre, mint ő. Azt szeretem benne, hogy azonosul az általa játszott karakterrel, legyen az Jude nővér vagy Fiona. Annak ellenére, hogy az AHS második és harmadik évadában is alapjában véve egy negatív személyiségű embert alakít, mégis sikerült magát megkedveltetnie velem, és ettől les z olyan különleges színésznő. Nagyon sajnálom, hogy a negyedik évad után búcsút int a stábnak, hiszen ő a legmeghatározóbb színész a sorozatban, nem tudom elképzelni nélküle a sorozatot.

Vera Farmiga kétségtelenül az egyik legtehetségesebb színésznő. Először a Démonok között című filmben láttam, és már akkor is tetszett a karaktere és a színészi játéka. De igazán akkor szerettem meg, mikor feltűnt a Bates Motel-ben, hiszen ott is nagyot alakít. Én nem vagyok az a típus, akit nagyon megfog valakinek a színészi játéka, de Veráé megfogott. Látszik, hogy bele tudja élni magát a szerepeibe, és szerintem ettől lesz valaki jó színész. Vera pedig bebizonyította, hogy az.