Potyidanon profilja

 Sziasztok!

Aki olvasta az előző profilomat,már rendelkezik egy képpel rólam.

Azóta azonban (körülbelül egy év) nagyon sokat változtam.Vannak dolgok,amik egyszerűen megváltoztatják a hozzáállásunkat a dolgokhoz,és ezáltal,akár akarjuk,akár nem,megváltozik az egész életünk.Dönthetsz úgy,hogy nem engeded be,de hosszútávon csak rosszat teszel vele magadnak.

Én beengedtem.Magamba szívtam mindent,és most azt mondom,szinte tökéletesen boldog vagyok (bár...fogalmam sincs,mit jelent az,hogy tökéletes.Honnan tudjuk,hogy elértük azt,amit "tökéletesnek" nevezünk,ha előtte nem tudtuk,hol tartunk?)

Az alapadatoknál tulajdonképpen mindent elmondtam magamról.De pár dolog kimaradt,esetleg csak vázlatosan került be.

Látni és láttatni.Amit más nem lát,vagy én esetleg máshogy látom,szeretném megmutatni.Azt gondolom,ez a művészek dolga.(Talán nem kellene ezt a szót használni,mindenkinek eszébe juttatja a megalapozatlan,általánosított előítéleteket...).Valami olyat adni,amit csak te adhasz.Nem baj,ha nem értik.Majd lesz valaki,akinek sokat jelent.Akinek valami olyat tudtál adni,ami megváltoztatott benne valamit.

Hogy mit írok?Igazából mindent.Főként talán verseket.A mélyebb érzéseket ebben a formában tudom leginkább kifejezni.Gondolok itt a boldogságra is.A 'mélyebb érzés' nem jelent feltétlenül depressziót.Szoktam írni hosszabb dolgokat is,most éppen egy regényen dolgozok,remélem ennek a végére jutok.Kedvenc költőm József Attila és Ady.Íróm talán Kosztolányi.

Úgy gondolom,hogy az emberek félre értik a Harry Pottert.Sokan (főként keresztény körökben...) azt mondják,ez a gonoszról,a mágiáról szól.Pedig nem.Valami olyan mély,olyan megfoghatatlan "varázslatról",amit talán pont nekik kellene legjobban ismerniük:a szeretetről.

Szeretem a kultúrkocsmák hangulatát.A pincék dohos,hűvös levegőjét.A jó bor illatát.A szél simogatását,és a nap érintését a bőrömön.Szeretek egyedül lenni és "gondolkodni".Azért idézőjelben,mert talán nem ez a jó szó rá.Inkább az "érezni".Szeretek az autó ablakán nézni kifelé,mikor csönd van,csak a zene szól.Ilyenkor olyan dimenzióba jutok,ahol nincsen más,csak én,és a gonolataim.Nagyszerű érzés,mindent megbeszélhetsz magaddal,úgy,hogy senki se hallja.Próbáljátok ki!

Nem vagyok amúgy hülye.Tizenhat .éves vagyok,kicsit talán koraérett,de jelenleg nagyon boldog.Mert megtaláltam a helyemet. :)

 

 

 

Ne jelölj be,ha még nem beszéltünk!Ha nem tudom,ki vagy,nem foglak visszajelölni...