4
Sziasztok!
Először is, szeretném megköszönni neked, kedves idetévedő, hogy végig rágtad magad ezeken a csodálatos gif-eken, és most az én soraimat olvasod! Képtáram folyamatosan bővül, ezáltal egyre nagyobb akadályt jelentve.
Na de, inkább lényegre térek. Bár igazándiból nem nagyon tudom mit is kéne írnom ide, magamról, vagy úgy akármiről. Jelenleg éppen egy beadandót kéne írnom Ukrajnáról, de eddig csak odáig jutottam, hogy megnyissa a Wikipédiát. Valahogy, jobban vonzott, hogy új bemutatkozást csináljak ide.
Tehát itt vagyok én, szerény személyem Mimalina. A nevem nem sokat jelent, valójában semmi köze hozzám. A Léna nevet szerettem egy időben borzasztóan, s mivel az foglalt volt itt, kellett ellé valami más is. Így született meg a Mima része. Az, hogy Lénából hogy lett Lina pedig csupán az elgépelés műve.
De akkor magamról~ Szerintem a korom nem lényeges, mindenki úgy kezel, ahogy gondolja, hogy megérdemlem. Külsőmet úgyszint nem tartom fontosnak, de azért, csak hogy legyen egy kép a fejetekben, elmondom; alacsony vagyok, szürkésbarnásszőkés hajjal és kék szemekkel. Én nem tartom magam különösebben bájosnak, de gyakran cukiznak le.
És hát akkor a lényeg; Ászia. Azon belül is Korea. Nem szeretem, ha az emberek emiatt ítélkeznek rólam, de mivel nagyjából az egész profilom erre épül, azért szeretnék beszélni róla egy kicsit. Eleinte én is Japánnal és az animékkel kezdtem - amiket azóta is imádok. Majd valahogy - fogalmam sincs hogy -, a szeretett Youtube vagy Spotify által rátaláltam a Red Velvet Icecream Cake-jére. Imádom azt a számot, s a lányokat is, emlékszem napokat töltöttem azzal, hogy fancamokat néztem róluk. Aztán valamelyik BTS tag táncolt erre a dalra, íg őket is megismertem. És nagyon megszerettem őket. Egytől egyig mindegyik a szívemhez nőtt, és megszületett az első biasom; Jungkook. Azt hittem én örökre BTS fan leszek és huuu és így úgy fogom őekt imádni évtizedekkel később is. Nos kevesebb mint másfél év telt el azóta, és már szinte fáj azt mondanom, hogy valaha Army voltam. Félre értés ne essék, imádom a fiúkat továbbra is, és elismerem a munkásságukat, de új szerelemre találtam a Seventeenben, ami azóta is töretlenül tart.
Lehetetlen azt a 13 szerencsétlent nem imádni. Mindegyikük csodálatos, karizmatikus és tehetséges teremtés. És habár Udzsit mondanám UB-mnek, tényleg mindegyiekt ugyan annyira imádom. És most írhatnék róluk kis regényt, de inkább azt most a ti érdeketekben kihagyom.
Emelett persze van még egy csomó banda akik közelebb állnak a szívemhez; KNK, Up10tion, Monsta X, SF9, Exo, Vixx, I.o.I, Red Velvet, Mamamoo és a Gfriend.
Gfriend. Érdekes, eleinte nem kedveltem őket, aztán szép lassan kezdtek becsúszni a szívembe. Ők tiszteletre méltó lányok, akik végig küzdötték magukat az utálkozók tömegén, és a Twice után (akik jegyezzük meg hogy túlélő műsort is kaptak, no meg a drága JYP papa gyermekei) 2015 legeredményesebb lánybandája lett. És én borzasztóan büszke vagyok arra, hogy találkozhattam élőben az egyikükkel.
Még Októberben Magyarországra jött Sowon, hogy egy műsort forgassanak, s én az egyik barátnőmmel ügyesen a forgatásba botlottam. ROhadt sok ideig, vagy húsz percig dillemáztunk, hogy most akkro oda menjünk, vagy ne (ami miatt aztán a műsorban jól stalkereknek álltottak be, pfuh) de végül elkiáltottuk magunkat, minke tmeg oda hívtak, és jesszusom az a lány tényleg csodálatos. ~
Na amúgy majd biztos írok még ide valamit, de most ennyire futotta tőlem, szóval így nem írok semmi lezárást, de tulajdon képpen vége a bejegyzéseknek, szóval sziasztok~
