Alice and Sassy profilja

Alice and Sassy blue yellow white  
  • Csatlakozott
  • 2013. március 01.
  • Csoport
  • Tag
  • Titulus
  • girl.of.rock.n.roll ®
  • Születési idő
  • augusztus 01.
  • Lakhely
  • Somogy megye
  • Párkapcsolat
  • foglalt vagyok
  • Foglalkozás
  • tanulok
  • Kedvenc időtöltéseim
  • éneklés, rajzolás, írás, lovaglás, röplabda, nyelvtanulás, versenyek, barátok, új dolgok kipróbálása, tenni valamit amivel nyomot hagyok a világban :D:D
  • Zenei stílusom
  • Nagyon változatos. Nem műfaj, hanem szimpátia alapján szoktam ítélni. Tehát gyakorlatilag a létező összes műfajból vannak kedvenceim. De ha kéne egy favorit zsánert választani: ROCK
  • Imádom
  • 1. Kevés a hely... 2. a házunkat <3, a szülővárosom, rokonok, régi barátok, természet, állatok, ételek, italok, pasik, ÉNEKLÉS, ZENE <3
  • Utálom
  • Embereket nem utálok, az csak az én lelkemet nyomná. Bármi egyebet viszont! ;) Fel se tudnám sorolni!! :DD

You follow me, and I, I, I follow you ♥ ♥

Alice and Sassy
Utoljára aktív: Tegnap, 19:33Státusz módosítva: 2017.07.15. 13:01

Bemutatkozás

WELCOME TO MY PAGE ♥♥

Bemutatkozás... :)) Mindig is olyan jónak éreztem magam benne, imádok magamról beszélni, szóval ha kíváncsi vagy rám akkor örülhetsz. xD De a köszönés, bevezető szöveg... az, az egyetlen gyenge pontom. Sosem tudom igazán, mit írjak ide. Most őszintén, létezik jó köszönős szöveg? De, amíg itt elrizsázok, és eme komoly kérdésen filozofálgatok már el is ütöttem az erre szánt időt és helyet, úgyhogy kezdődhet is a tényleges bemutatkozásom. 


15 éves vagyok, kaposvári, vérbeli rockerbaby. Környéki példakép és a "menő" ifjúság ellenzéke. Vezéregyéniség, főállású polihisztor és családi-baráti kapcsolatépítő. Mellékállásban elsőosztályú férfi-csábász, persze csak szingli pasik jöhetnek szóba. Profi lelki tanácsadó, hobbi-pszichológus, csinos borítású nyelvi lexikon több nyelvvel is telepítve, és hobbi-tolmács.

Kicsit nagypofájú, de egyébként jószívű lány, komplex és néha egész magasra nyúló gondolkodással. Őszinte, néha túlságosan is. Kalandvágyó, mozgékony, energikus,  impulzív, erős érzelmekkel és indulatokkal. Kissé hisztis, forróvérű, temperamentumos. Olyasféle ember vagyok, aki menthetetlenül meg akarja változtatni, szebbé és jobbá akarja tenni a világot minden egyes pillanatban, minden egyes mozdulatával - nem hit, hanem egy tudat, hogy erre vagyok elhivatott. Bárhová kerülök, ott nem tudok észrevétlen maradni az emberek számára. Néha nem is értem, miért pont én vagyok az, akire mindenki kíváncsi az adott környezetben. Sokan szeretnek, jó is ez így nekem. Persze, akik nem szeretnek... hát, biztos léteznek olyanok, és biztos van akit érdekel. Mindig különlegesnek és mindenki felett állónak hiszem magam. Az előbbi mindig igaz. Hiszek a csillagjegyek általános jellemzésében és a 4 fő személyiségtípus-elméletben. Oroszlán, kb. 60% kolerikus, de megvan a melankolikus és a szangvinikus is 15-15%-ban, illetve a flegmatikus úgy 10%-ban. :)

Ha arról kéne mesélni, milyen is az ízlésem, mit szeretek csinálni, és egyáltalában, mik azok a dolgok, amelyek pozitív energiával töltik el kicsi szívemet, sokat, nagyon sokat tudok mesélni. A legelső helyen azonban egyértelműen a zene áll. A zene nagyon sokmindent jelent számomra. Nem csak egy háttérzajt amit bedugok a fülembe mikor unatkozok mert nincs ott a haverom akivel együtt utazok a buszon. A minőségi zene ihletet ad, inspirációt, megnyugtat vagy épp felpörget, elgondolkodtat vagy elámít. És nem is csak hallgatni jó. Hanem énekelni is. Ha van valami, amit életem legnagyobb szenvedélyének, mondhatni hivatásának tekintek, az az éneklés. És nem azért, mert olyan csodálatosan tökéletes a hangom. Hanem azért, mert az előadásommal leginkább adni akarok valamit a világnak, hatni az emberekre, és azt nem feltétlenül egy tökéletes hanggal lehet elérni. Különben is, ez egy szubjektív dolog. Senki nem mondhatja meg nekem, hogy szar a hangom, mintha az lenne a tutkó igazság, de azt se, hogy olyan jó és nincs benne hiba. Kaptam már az előadásomra rengeteg dicséretet, igazi profiktól, akik értenek a zenéhez, ami reményt adott. Aztán, három hülye, hozzá nem értő zsűritag egy versenyen olyan szinten leminősített, és rossz fényt vetett az addig szép nevemre, ami, ha lehetséges összetörni egy emberben egy álmot, egy ekkora hatalmas álmot, akkor sikerült. Azóta nem is állok színpadra, nem mintha bárki is hívna - másokat elárasztanak ilyen-olyan szerepekkel, tehetségtelen iskolatársakat egy rakás iskolai szereppel, én meg ha magamtól jelentkezek, és ezerrel teperek, hogy megkapjak egy szerepet - ami a létező legszerencsétlenebb, természetesen, akkor is, ha csak egy pillanatra nem figyelek oda, máris dobálják valaki más után.  Fájt. Azelőtt rengeteget daloltam otthon, vagy iskolában, vagy bárhol, de már ahhoz sincs kedvem. Ha a legkedvesebb barátaim megkérnek, hogy énekeljek nekik, vagy velük, már  csak könnyek szöknek a szemembe. Rosszul vagyok, ha csak rágondolok, hogy emberek előtt énekeljek. És nem azért, mert nem merném megcsinálni, csak egyszerűen annyi keserűség él bennem azzal a tevékenységgel kapcsolatban, ami talán a legkedvesebb számomra, hogy elszomorít, és sötétséggel tölt el belül. Ez is fáj. Minden fáj. Az egyetlen ember, aki előtt, és akivel együtt szívesen énekelek, az a legjobb barátnőm, akivel együtt éltük át azt a rémálmot. Ő is ugyanazt élte át, mint én. Ő ölelt, mikor sírva szorongattam az oklevelemet, és én is őt, mikor kinevették mert elrontott egy hangot, olyan emberek, akik soha fel nem érnének őhozzá, soha nem értették, vagy fogják érteni, mi ennek az egésznek a lényege. De ha van valami, amiben biztos vagyok, az az, hogy soha nem fogom feladni. És ha valaha találnék zenésztársakat, akikkel közösek a céljaink, az álmaink, ők életre szólóan lennének a barátaim is, nem csak a munkatársaim. Furán hangzik, de fiúkat képzelek el. Nem azért, mert keresztül-kasul akarok rajtuk pasizni. Ők nekem ennél sokkal többek lennének, egyik családom, mondhatni. És abban is biztos vagyok, hogy ha valaha eljutok a csúcsra, rá fogom ébreszteni az embereket, hogy az éneklésnek, és a zenének mi is a valós lényege. Egy esélyt mindenki megêrdemel. Megérdemli az a szerencsétlen gyerek, aki már 3 éve becsülettel dolgozik rajta, hogy legalább egyszer szerepelhessen. Mert szép a hangja, ha nem is a legjobb. Sőt, sokak szerint szebb, mint a tanár kedvencéé, akit éjt nap alá nyomatnak a fahangjával és elszívja a lehetőséget minden próbálkozó elől. Ha lenne benne bármi hatalmam, megtanítanám a többieknek, hogy nem azt kell nyomatni aki nyalizik. De mindegy is. A lényeg az, hogy szerintem mindenki megérdemli az esêlyt arra, hogy azt csinálja amit szeret. Nekem ez egy álom, nem egy hobbi. Nekem ez nem egy munka, hanem egy hivatás. Nem a pénzért akarom csinálni, hanem azért, hogy ezzel, minél nagyobb körökben az egész világba eljusson.:) S az élet egyik legnagyobb átka számomra, hogy több dologhoz is értek, jobban, mint az énekléshez. Olyan dolgokat vagyok képes elérni, ha éppen dolgozok érte, tanulásban, angolban, rajzban, sportban és még sorolhatnám miben, amit sokan irigyelnek. És mégsem vagyok vele boldog. Több minden is érdekel, persze. Több dolog is van, amit szívesen csinálnék és tudnék benne valami jót alkotni. Nem csak egyoldalúan mozgok. De akármit csinálhatok, akármit elérhetek, ez a részem akkor is hiányozna. Az a pár szakma, amiket választottam, és mondok a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésre, bár valahol azok is szenvedélyek, de inkább csak álcák, amikkel védem magam az esetleges bukástól. Mind egyfajta B-tervek. Nekem ez az életem, és kész. <3 

ZENE ♦ 4 Non Blondes ♦ 2Cellos ♦ AC DC ♦ Aerosmith ♦ Alannah Myles ♦ Alice Cooper ♦ Alphaville ♦ Alvaro Soler ♦ Amy Winehouse ♦ The Asteroids Galaxy Tour ♦ The Beatles ♦ Beatrice ♦ Bikini ♦ Billy Joel ♦ blink-182 ♦ Blondie ♦ Bob Seger ♦ Bob Sinclar ♦ Jon Bon Jovi ♦ Bridgit Mendler ♦ Bruce Dickinson ♦ Bruce Springsteen ♦ Bryan Adams ♦ Calling ♦ Carbonfools ♦ Charlie ♦ Cher ♦ Christina Aguilera ♦ The Clash ♦ Coldplay ♦ Cyndi Lauper ♦ Daniel Powter ♦ Def Leppard ♦ Demi Lovato ♦ Depeche Mode ♦ Desireless ♦ Dire Straits ♦ Edda ♦ Elton John ♦ Elvis Presley ♦ Enya ♦ Erasure ♦ Fatboy Slim ♦ Foreigner ♦ F.R. David ♦ Fun ♦ Gabriella Cilmi ♦ George Michael ♦ Golden Earring ♦ Green Day ♦ Guns N' Roses ♦ Headbengs ♦ Helloween ♦ Hobo Blues Band ♦ Iron Maiden ♦ Joan Jett ♦ Josh Turner ♦ Juanes ♦ Karmin ♦ KFT ♦ Kid Rock ♦ Kispál és a borz ♦ Lana Del Rey ♦ Led Zeppelin ♦ Lemonade Mouth ♦ Lene Marlin ♦ LGT ♦ Lighthouse Family ♦ Maroon 5 ♦ Metallica ♦ Michael Jackson ♦ Michael Kiske ♦ Mike Posner ♦ New Radicals ♦ Nickelback ♦ Nirvana ♦ No Doubt ♦ Paddy and the Rats ♦ Pearl Jam ♦ Pet Shop Boys ♦ Phil Collins ♦ P!nk ♦ Queen ♦ The Rasmus ♦ Ray Charles ♦ Red Hot Chili Peppers ♦ Republic ♦ Richard Marx ♦ Robbie Williams ♦ The Rolling Stones ♦ Roxette ♦ Santana ♦ Sass Jordan ♦ Savage Garden ♦ Saxon ♦ Scorpions ♦ Shania Twain ♦ Simple Minds ♦ Sonique ♦ Stevie Wonder ♦ Tankcsapda ♦ Timbaland ♦ Trace Adkins ♦ Train ♦ Twisted Sister ♦ UB40 ♦ Ugly Kid Joe ♦ Vangelis ♦ The Verve ♦ Whitesnake ... és még sokan mások :p

A filmek néha kicsit kikapcsolnak, a sok "alkotás" közben, bár egyébként, néha saját magam elől is eltitkolt vágyam szerepelni egyszer egy filmben, vagy reklámban, vagy csak egy plakátfotón vagy bármi ilyesmiben. :3

FILMEK,SOROZATOK ♦ Shrek ♦ Madagaszkár ♦ Gru ♦ Minyonok ♦ Ted ♦ Garfield ♦ Scooby-doo ♦ Tom&Jerry ♦ Bud Spencer-Terence Hill filmek ♦ Harry Potter ♦ Johnny English ♦ Indiana Jones ♦ Charlie Angyalai ♦ Dr. Szöszi ♦ Argo ♦ Kontroll ♦ LA Ink ♦ Jóbarátok ♦ Szomszédok ♦ Doktor House ♦ Castle ♦ What Not To Wear ♦ Shake it up ... és még sok más :p

A bemutatómat kb. évente váltogatom, általában valamikor nyár elején-közepén, mert akkor van időm foglalkozni vele egy pár órát. Meg akkor már kicsit le vannak csitulva az erősebb évközbeni impulzusok a fejemben, és könnyebben össze tudom szedni, hogyan is látom éppen a világot. Mindig amilyen kedv kialakult bennem, azt közvetítem itt is. 11 évesen még ilyen kis lazákat, vicceseket írogattam amiknek nem volt különösebben komoly mondanivalója. Aztán 12 évesen írtam egy egész darkosat, amibe néha bele-beleírtam, majd 13 évesen egy egészen filozofikusat, gondolkodósat, ami alapvetően szomorkás volt de már fellelhető benne némi életöröm. Aztán 14 évesen egy igazán pozitívat, életerővel és felszabadultsággal megspékeltet, most meg egy ... ilyet. Egyszerre érzem magam összeszedett komolyságnak, egy rohadt jó dumájú furcsa de jó humorú csajnak és egy esztelen kislánynak aki bemutatkozásképp összevissza beszél mindenről ami épp eszébe jut :3

Hogy egy pillanatra beletérjek a normálisnak tűnő bemutatók rendjébe, megpróbálom a fontos sablonszöveget a saját szavaimmal megfogalmadzani: A kedvenceimet ha megnézed, kaphatsz egy átfogóbb képet arról, amit már kicsit pedzegettem a "zene", "filmek" és efféle rovatokban. Mivel nagyon sok van, ezért is nem kezdtem el a bemutatómba írkálni róluk, mert akkor sosem lenne vége. A véleményekben megtalálod a velük kapcsolatos gondolataimat. Bár egyre kevesebb időt töltök itt, így sajnos nem írtam ott mindegyikről, de egyre bővül és a legfontosabbak azért már kint vannak. Régen sokkal több véleményem volt kint, de ahogy nőttem, megtanultam kicsit szebben írni és fogalmazni és ezért tartottam szükségesnek a törléseket. A fórumokban aktívabb vagyok, és ott nem töröltem semmit asszem'. Viszonylag konfrontálódó típus vagyok, sosem féltem a vitáktól. :) Általában határozott véleményem van a dolgokról, amit ha kell, ha nem, közlök is, ráadásul magasról teszek arra, amit a másik gondol. Persze, nem minden esetben, nem vagyok azért annyira flegma. Értelmes emberekkel szívesen szállok eszmecserébe, csak a hülyékkel nem szoktam leállni vitatkozni. De hát most ez is relatív. Aki az egyik szerint okos, az a másik szerint a legnagyobb gané és fordítva. Egyébként kifejezetten szeretek ismerkedni, barátkozni mert érdekelnek az emberek. A világ is érdekel, tehát úgy általánosságban érdeklődő típus vagyok. Mondhatjuk úgy is, hogy érdekelnek dolgok, amik a legtöbb embert nem, de nem érdekel az, ami a legtöbb embert igen, nem szoktam fölöslegesen idegeskedni, örökké csak mindenen aggódni, azon gondolkodni hogy "mit fognak szólni" és effélék.

Néha krónikus ürességérzetem van, de valójában tudom és érzem, miért élek. Alapvetően elég magabiztos, optimista, életvidám ember vagyok. Az életkedvem, életerőm csak akkor megy el, amikor olyan helyzet áll elő, amiben a barátaimnak már erősen felvetődött az öngyilkosság gondolata. Én magam is dobálózok vele néha, de nem gondolom komolyan. És tudom, hogy ki mikor gondolja komolyan, legtöbbször senki és soha, mindenki csak sajnáltatja magát a környezetemben. De viccelni sem szabad ezzel. És épp elég szomorú, épp elég baj az, hogy tizenéves középiskolásoknak, akiknek az élet tetőfokán kéne állni, egyáltalán megfordul a a fejében, hogy létezik ilyen. Ez valamit elárul a világról, az időről és a helyről. Legtöbbször azért is mondunk ilyen vészjósló dolgokat, mert ezzel fel akarunk hívni erre egyfajta figyelmet. És akkor az én baráti köröm nem a gruftik, emók és egyéb ilyen darkos baromságok, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal és unalmukban nincs jobb dolguk mint fekete cuccokat hordani és állítólagos halálvágyban tegődni. Nem is a diszkóp*csák, karöltve az ecsetfejű buzigyerekekkel, hanem az a keskeny sáv, akikben legalább az egyéniség írmagja létezik és nem egy magazinból olvassa hogy hogyan fogja a kanalat. Azok, akik tinédzseréveikben is kezdenek valamit magukkal, küzdenek, és vannak terveik, álmaik. Talán épp ez a baj? Lehet. De mi akkor sem tágítunk. És én nem. :)

Köszönöm, hogy itt jártál! :) 

2017. 07. 23.