Hát mondjátok mit néztek, ha nem láttok?
Sosem tudtam úgy igazán magamról írni. Elmesélhetném neked a szokásosat - XY a nevem, ennyi éves vagyok és imádom az XY bandát/énekest. Most nem fogom ezt tenni.
Én egy eléggé különleges gondolkodás módot képviselek. Megpróbálok logikusan gondolkodni, kiszűrni a felesleget, de sosem sikerül. Leragadok az apró, de jelentőségteljes dolgoknál. Túlságosan naiv is vagyok - meg hiszékeny. Ez a kettő együtt jár. Sokan kihasználtak már a jószívűségem és kedvességem miatt. Már meguntam. Untam, hogy az örökös második helyen vagyok, és nekem van mindig jobban szükségem a másikra.Ezt sokan tagadják, hogy nem te egyáltalán nem ilyen vagy, de ez mégis így van.
Ha valami problémám van, mindig a könyvekbe, a zenékbe, a táncba és az írásba menekülök. Most is így van.
Zenei téren furcsa az ízlésem. Indie, pop, rock, rap.. Minden. A kedvemtől függ, a lelki állapotomtól. Szeretek arról hallgatni, hogy milyen volt az énekes előélete, a gyerekkora. Szeretek olyan dalokat is hallgatni, amik arról oktatnak ki minket, hogy "én elkövettem már egy nagy hibát - te ne tedd meg". Rengeteg kedvencem van.
Könyvek. Hát igen, ezek a gyengéim. Kedvenc írónőm csak egy van: Cassandra Clare. Ki más? Imádom, ahogyan ír. Megtalálom magam benne. Mintha én is velük lennék. Sírok és nevetek a szereplőkkel - mert néha a fikciók szebbek, mint a valóság.
A táncot 100%-osan magaménak tudhatom - négy éve táncolok hobbiszinten, és egyszer szeretném majd kipróbálni mindezt versenyszerűen. Nem balett, nem társastánc - mindkettőt próbáltam már, de engem a hip-hop nyert meg magának. Akárki akármit mondhat - mindig otthon fogok érezni magam a táncban.
Művészlékek vagyok, nem tagadom. Énekkarra járok, hangszeren játszottam, imádok könyveket, fikciókat írni. Majd ha felnőtt leszek, szeretnék az írással foglalkozni. Ki tudja, addig még mi lesz, de eddig ez az egyik bombabiztos tervem.
Tschüss papa!