(Nos, nálam ez a "barátnak jelölöm" és a "szavazok rá" szimpátia kérdése (vannak tabuk), nem gyüjtöm egyiket sem. De ez nem azt jelenti, hogy egy érdeklődéskörű tagot nem jelölök vissza, sőt, ha megtalálom, akkor én jelölöm be! :D)
A világon állítólag minden viszonylagos, semmi sem állandó. Ez nézőpont kérdése, én úgy hiszem, ha valakiben megszületik egy gondolat, az mellette lehet egész életében. Abban viszont teljességgel hiszek, hogy mindennek van oka. Lehet egy újabb repedés a járdán, amikor reggel mész a suliba, lehet, hogy kisebb lesz az isler, amit a kedvenc pékségedben veszel, a Mecseken pedig olvadni fog a hó, még akkor is, ha nem szeretnéd. Ezek mind okkal történnek, mivel a tél után tavasz jön, így a hónak helye nincs, a járda már öreg, hadd legyenek ráncai, az islert meg úgyis megszed. :)
Ugye, hogy mindenben van szép? Még abban is, ha hétfőn egyest kapsz kémiából, mert csak ösztönöz a kijavításra. :p
Igen, pozitív ember vagyok, megfelelő társaságban, viszont tudok egészen pesszimistán tekinteni a terveimmel kapcsolatban.
16 éves vagyok, pécsi, punk. :) /Egészséges kritikával megáldva :D/
~Mosolyogj és ragyogni fog a nap~
/(c) minden írás saját!/
Zene:
Igen válogatós vagyok a zenében, mert az meghatározó az életemben, és nem mindegy milyen szenny adja elő. Nem mindegy, hogy ki ad neked stílust, új életfelfogást.
Számomra a Green Day a nagy kedvenc, pontosan jól tudom, hogy miért. Nem az a tipikus imádat, nem egy szakítás után kedveltem meg őket, vagy egy rossz nap után. Csak egyszer jött és ennyi. Rájöttem, hogy ők nekem nem csak egy leakasztott telefonkagyló (When I Come Around klip :3), hanem sokkal több. Egy olyan dolog, amit ki se lehet mondani, vagy leírni. Csak tudom, hogy érzem és ez a lényeg.
A másik kedvencem a már felbomlott My Chemical Romance. Amikor hallottam a hírt, nem tudtam sírni, nem tudtam szomorú lenni. Valahogy a remény, hogy visszatérnek, a bizalom feléjük, hogy nem hagyják a padlón a rajongókat, az esély, hogy csak egy rossz vicc élt bennem. De már tudom, hogy nem állnak össze, így képes vagyok kisírni a szemem, ha éppen szomorú hangulatomban vagyok és őket hallgatom. Pedig olyan sok jó emlék kapcsolható hozzájuk, az egész 2012-es nyár, vagy a dánokkal készített színdarab. Mind olyan távolinak tűnik. :( KILLJOYS NEVER DIE!
A The White Stripes rég meghatározó az életemben. Ők ketten megmutatták, hogy mit tud összehozni egy tehetséges házaspár! Elbűvölő, megmagyarázhatatlan és felelőtlenül poétikus. :) A dalaikat nem ésszel fogja fel az ember, hanem a szívvel, akárcsak az MCR-nál és a Misfitsnél. Nagy szavak és gondolatok, rettenthetetlen ritmus. ~
A The Misfits egy horror-punk zenekar, ennek ellenére az első szó, amivel jellemezném őket, azaz "édes". Nem tudom miért gondolom így, egyszerűen csak érzem, hogy számomra nem kemény, nem aggresszív. Mintha én is az utolsó simogatást (Last Caress) várnám szombat este (Saturday Night) a londoni dutyiban (London Dungeon), mert a szellemrablók kint ólálkodnak (Ghouls Night Out) . :)
Emilie Autumn egy igazi egyéniség, ebben az egységes világban. Képes kiszakadni a közhelyből (mint a GD, RIP, Misfits és a MCR). A hangja teljesen illik a viktoriánus környezethez, az összetört álmokhoz, a bezárt herecgnőhöz, az elfeledett emlékekhez, a reményveszetett élethez, az új álmok születéséhez, vagy a teázáshoz. :)
Egyéb:
Kedvenc saga-m a Star Wars. Elolvastam az összes regényt, és mikor film-maratont tartok, képtelen vagyok nem izgulni. :D Mióta láttam/olvastam teljesen másképp látom az égboltot, mind a nappalit, mind az éjszakait. Ha belegondolok, akkor képes vagyok elhinni, hogy egyszer, réges-régen egy távoli galaxisban ez valóság volt. :)
