Vilu459 profilja

Hola!! :) Yo soy una 15 éves tinista chica, aki egy kis városban lakik, délen, és akinek az español tudása még javításra szorul… :D Egy tipikus V-lover, szjg-er, directioner, Twilight rajongó vagyok, szóval, ha ez zavar, akkor bele se kezdj. Igyekeztem rövid lenni… nem sikerült, de azért jó szórakozást az olvasáshoz. Amit tudni kell rólam: Evelinnek hívnak, mezgére járok (ez egyértelmúúú :110: ), 10.es vagyok, szemem (mind kettő)- és hajam színe barna és barna. Ebben a sorrendben. :) Nagyon érzékeny "művész lélek" vagyok, aki folyton az élet nagy dolgain elmélkedik. Őrületesen nagy TINISTA vagyok! Csupa nagybetűvel. :) Szerelmes vagyok a szerelem gondolatába (Alkonyat idézet). :D Imádok gitározni (főleg Violetta dalokat), gördeszkázni (elég béna vagyok XD), rajzolni (áj láv manga), zenét hallgatni (pláne Violettát), tv-zni (nem is mondom, mit nézek állandóan...), olvasni (nagyon kevés könyvet vagyok hajlandó kézbe venni, de azokat nagyon szeretem) és írni. Naplót, kisebb idézeteket, dalokat, starity-profilt, amatőr verseket vagy könyveket (ha épp jó a gép). Gyakorlatilag egy álomvilágban élek, amin talàn tudnék, de nem szeretnék változtatni. Emberileg: félénk vagyok, álmodozó, naív, àltalában vidám, és keresem a boldogságot. Barátságos vagyok, könnyen barátkozom, de megvannak az igazi "LB"-im. Ha megbántanak, sosem bocsájtom meg teljesen, kibékülök az adott személlyel, de nem felejtek. Felejtés… a tanulás az más. Próbálok tanulni, csak néha nem megy. Főleg a fizika és a takarmánytan. A matek és a magyar a legkönnyebb (ötös vagyok) és a német (abból mondjuk, külön tanárhoz járok). Az éneket és a rajzot hiányolom az órarendből.
Kedvenc énekes- színésznőim (min kettő ugyanaz): Ööö... szerintem könnyű kitalálni :D 1. Martina Stoessel: Tini egy nagyon jó ember. Ritka az ilyen sztár, aki nem száll el magától, és ilyen jól bánik a rajongóival. Ebből gondolom, hogy nagyon érett. Felelősséggel tartozik a sok rajongójáért, akik felnéznek rá, és ezzel tisztában van. Bár néha még elsírja magát (és az valami ultra cukii), de innen látszik, hogy megbecsül minket. Amikor kiírta, hogy szereti a tinistákat, sírva fakadtam örömömben. Tudtam, de így látva… akkor kezdtem igazán büszke lenni magamra, mert tinista vagyok. Ugyanakkor van humora, ami nem utolsó szempont. Igaz, közel sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, és a rajongók feladata elfogadni őt olyannak, amilyen. És én nem csak elfogattam, de nagyon szeretem. Mikor megjelent a Sempre brillaras (aznap), ledöbbentem. Tudtam, hogy az Ő dalainál jobbat soha nem fogok hallani, de ilyen csodálatos és magával ragadó 3 percre nem számítottam. Ő a példaképem, aki megszerettette velem a zenét. Nagyon szeretem. Jó példa mindenkinek. És nem csak azért, mert védi a Földet, és erre sarkalja a rajongóit. És nem is csak azért, mert bár soha nem húz fel kétszer egy ruhát, aztán elosztogatja (nekem is kéne az egyik ruhája, kincsként őrizném). Mindezekért valóban önzetlen. De azért is, mert ingyen koncerteket tart, ha valakinek nincs pénze Violetta-jegyre. Ő akart egy saját koncertet, de még oda is hívott vendégszereplőket. Hatalmas szíve van, van humora, imádja a rajongóit, akiket az álmaik teljesítésére sarkal. Hála neki vannak álmaim. Az az egyik, hogy egyszer élőben láthassam (teljesűt!). A Violettában ismertem meg. Nagyon tehetséges, és szinte mindent megadnék, hogy egyszer legalább öt percig beszélgethessek vele. Jó, nem tudok spanyolul, se angolul, és nyilván elájulnék idegességemben, meg sírógörcs törne rám, meg elkezdenék visítozni, és imádkoznék, hogy ne ébredjek fel, meg… De akkor is! Jó lenne. Szóval imádom. Le sem tudom írni, mennyire. De azért megpróbálom. :D Nagyjából… A lényeg, hogy ő a legtehetségesebb, legszebb és legjobb énekes, színész, (modell,) zenész, táncos, ruhatervező és író, akit valaha láttam! Jó, tudom, hogy vannak nála jobb hangú énekesek is és, hogy Tini is fejlődhetne még, de számomra az ő hangja az egyik legszebb, amit valaha halottam. Nagyon megérint és megihlet, még képernyőn keresztül is. És már olyan jó énekes, hogy néha meg sem tudom mondani, hogy ez most a saját, vagy a feljavított hangja. Persze nekem még kezdőként is tetszik régebbi felvételeken, feljavítás nélkül. Hihetetlen, milyen gyorsan ért el ekkora sikert és fejlődést. Lehet, sokan azt mondják "csak a Violetta miatt"… Nem hiába szerette meg rögtön mindenki abban a sorozatban. Van benne valami különleges. És annyira gyönyörű, és annyira szeretem, és annyira hálás vagyok neki. Hiszen, ha ő nem lenne, én több, mint valószínű, még mindig utálnám a zenét és a művészetet. Most meg az az álmom (a másik), hogy gitáros legyek. És nem csak ezért vagyok hálás neki, hanem mert végre úgy érzem, hogy ha van egy álmom, akkor képes vagyok azt megvalósítani, és önbizalmat adott. Hála Tininek másképp gondolok az életre és a zenére (la musica es mi vida), más szemszögből (és a Violetta óta képes vagyok mindennek utána járni véleményezés előtt). Nem bírom letenni a fülhallgatóm vagy a gitárom (főleg, ha egyszerre használom :D), és bár erre csak a Violetta miatt jöttem rá, akkor is Martina a "közvetítő". Tini és Vilu között van sok különbség, de rengeteg a hasonlóság. Tudom, van, ami csak reklámfogás, de valahogy látszik a szemében, hogy azért valamennyire komolyan gondolja, amit mond (látsd: mikkor elsírta magát a koncerten, akkor amúgy nagyon édes). Van, hogy játssza az agyát (melyik sztár nem?)? Igen. És mi ugyanúgy szeretjük, a hülyeségeivel együtt? Na, ná! Néha nem tudom, hogy Tinit, vagy Vilut szeretem jobban, és biztosan nem örül neki, hogy sokan csak Violetta Castillo-ként ismerik (igen, vannak még ilyen „rajongók”), de így van, és büszke lehet rá. És bár sokan úgy gondolják a sorozat a zenéről és szerelemről szól, ez nem így van. Hanem azok jelentéséről. Vagyis, hogy nekik mit jelent, és így nekünk mit jelent. Ezt is csak rajongók értik. De vissza Tinire… Felnézek rá, mint sok más tinista is. Olyan szeretnék lenni, mint ő. Meg szeretném megvalósítani az álmaim, ha ő nincs, ezt ma nem tudom. És hála neki teszek is érte! Például ebben is hasonlít Vilura; megküzdött az álmaiért, és elérte azokat a tehetségével és egy kis szerencsével. Jó, segített a producer apuci (ez volt a szerencse rész), hogy megismerjék, de onnan, a válogatóról a saját erejével jutott be! Impróval, nem blokkolt le! Komolyan, ha jobb ember akarok lenni, arra gondolok, mit tenne most Tini? Vagy Vilu? Imádom, és a kedvencem, az ő kedvenc focistája az enyém is lett, és a pápát tartom szerencsésnek. Olyan aranyos, hogy néha muszáj elsírnom magam akár Vilu, akár Tini monológjain. Tudtam, mindig is tudtam, hogy szereti a tinistákat, de mikor ezt a twitterjén láttam kiírva… nem sokszor voltam már olyan boldog. Tini valahogy mindig mosolyt csal az arcomra. Általában meg sírok, ha Vilu is sír. :D És vajon miért vettem meg a Miss manga szempillaspirált? Büszke is vagyok rá, az első reklámja a V-án kívül. Egyszer (bár tudom, ez lehetetlen) el szeretném ezt neki mondani (sokat álmodozom róla, sokszor elsírom magam a gondolattól). Bár, ha találkoznék vele, sem bírnék megszólalni (el sem hinném, hogy ez velem történik vagy, hogy megérdemlem ezt a kiváltságot). De a lényeg, hogy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, de nagyon szeretem! Meg merte valósítani az álmait, és sikerült neki (Martinára gondolok, de Vilura is igaz), és ezért csak nem lehet elítélni. És nem utolsó sorban, ezzel a rajongóinak is erőt ad. Az az igazság, hogy én régen csak Leonetta-fan voltam, de nagyon örültem, mikor Vilu Tomással vagy Diegoval csókolózott. Mert láttam, hogy boldog volt (innen látszik, Martina milyen jó színész). És bármikor, ha azt mondja valaki, hogy Vilu ragyog a színpadon, annak igaza van. És ez Tinire is igaz. És ezt nem lehet megjátszani. Ha valaki nem szereti a Violettát, akkor az ne Tiniről csináljon utálós oldalakat. Régen bántott, most már csak röhögök rajtuk, de tudom, milyen rossz volt. A Violetta óta nem mondom ki soha, ha valamit utálok. Csak nem szeretem. És az utálók hiába tagadják le, tudják, hogy jó hangja van. Ezt akkor is így gondoltam, mikor először hallottam, és nem is szerettem. Akkor is tudtam, milyen jó hangja van. Magával ragad… Egy tinista tudja, milyen jó érzés, hogy este az utolsó dolog, amit látsz elalvás előtt az Tini a párnádon, és reggel, ha kinyitod a szemed, ő az első, akit megpillantasz, ahogy a faladról mosolyog le rád, és ezzel erőt ad a napodhoz. Tele vagyok Violettás cuccokkal, sírtam (bőgtem) örömömben, mikor megtudtam, hogy van jegyem a koncertre, Viluval együtt sírok és nevetek (de tényleg, szó szerint) és nem bírom ki, hogy ne énekeljek velük, vagy hangosítsam fel a tévét, mikor énekelnek (vagy mindkettő), de nem ettől leszek igazi tinista. Hanem attól a jó érzéstől, ami elfog, ha hallom őt énekelni… Szóval nagy rajongó vagyok, és mindig együtt érzek Violettával (egyszer nem neki adtam igazat, de akkor is sajnáltam), de amekkora V-lover vagyok, akkora tinista is. Mert tinistának lenni nem egy múló szeszély. Nem, nem növöm ki! Tinista 4ever!!! Ezt honnan tudom? Mert régebben volt pár igen érdekes heppem, volt néhány kedvenc játékom, sorozatom, dalom, filmem… hiába tagadtam, tudtam, hogy kinövöm, csak gyönyörű emlékek. De ez most más, még soha nem éreztem ilyet. Nem látom a jövőt, de tudom, hogy ha nem is ennyire, de örökre a szívembe zártam őket. Nem szégyen, és nem ciki! Büszke is vagyok rá, nagyon. Hiába piszkálnak miatta, felvállalom. Ez alap. Egy gyönyörű érzés, egy csodálatos jellem, egy szó, amivel leírhatom a legjobb tulajdonságaimat… tinista. Elfogult vagyok? Igen. Zavar? Nem. Tehetek ellene? Gondolom. És akarok tenni ellene? Nem! Tudom, hogy nagyon elfogult vagyok, de rohadtul nem zavar. :D Régen csak elfogultságból mondtam, hogy Vilunak van a legjobb hangja, de azóta egyszer énekelt egy dalt, amikor úgymond "megcsapta a fülemet a hangja". Persze jó értelemben. Bármit énekel, az nagyon átjön, mert bele tudja élni magát. Főleg az En mi mundo-nál, az "együtt jobbak"-féle (Ser mejor stb.), az álomteljesítős és a szerelmes daloknál érzem ezt (jó, kb. az összes daluknál :D) mégis az a dal, amikor rájöttem, tényleg neki van a legjobb hangja... Szóval, pontosan emlékszek arra a pillanatra, amikor erre rájöttem… tehát… ez a dal… izzzzé… felháborító, de… de ez a dal… a Destinada a brillar!! Igen, a Csillogásra születtem. Nagy ügy, ez is jó dal, és nagyon szeretem. Jó, egy Te creo-nak jobban örültem volna, de… Akkor is rájöttem, milyen jó énekes. És ennek nagyon örülök. Lássuk be… ez a dal is nagyon szép, és van mondani valója, csak kicsit önző módon. Mondjuk, mikor először láttam Martinát a reklámban… „szerelem, zene, szenvedély. Ez vagyok én!”, akkor úgy voltam vele, hogy már itt is egy ilyen *** (ezt inkább nem írom le :D) szappanopera. Már megint valami zenés hülyeség. Hát rácáfoltam magamra. Már nem bírnám ki a sorozat nélkül. Minden nap hallom és látom Martinát. Ha más nem, akkor csak a számaikat hallgatom (minden nap, néha egész nap, főleg reggel, mert kell, hogy el tudjam kezdeni a napot) és a telefonom képernyőjéről mosolyog vissza rám. Ilyenkor mindig jó kedvem lesz. Mindegy, mi a bajom, vagy mennyire rosszkedvű vagyok, valamennyivel jobb lesz. Nem tudnám megmagyarázni, miért. Csak így van, és kész. És én ennek örülök. :) Amikor a színpadon áll, akkor látszik, hogy élvezi. Önmaga. Néha még a szerepéről is meg tud feledkezni, mert élvezi a zenét. Akár énekel, akár tátog. Pl. mikor (2. évad 65. rész) Vilu úgy énekel Ludmilával, mint az ezer éves barátok. Jó, ilyenkor félre teszik az ellentéteket, de nem ennyire! Ez az a színészi hiba, amire szükségem van! Midketten megfeledkeznek a szerepükről, és látszik az élvezet. És a zene iránti szeretet. Mint mindenki másnál. Tininek védjegye, hogy beleéli magát a dalokba, nem fél kimutatni az érzelmeit (ennek hangot is ad). Ez egyesek szerint "röhejes", "visszataszító" stb. Szerintem csoda. Szóval van, mikor azt mondom, imádom, de… a rajongás nem a megszállottságról szól, hogy már beleőrülsz a rajongásba. Persze, ha vele tölthetnék egy napot, nyilván fél percenként megölelném meg visítoznék (ha még nem vitt volna el a mentő), de sosem csinálnék olyat, hogy pl. elmennék Argentínába, elrabolnám, kitűzném a falamra és mondanám, hogy "milyen élethű"… ezt egy barátnőm találta ki. :D De komolyan… Nem imádom, de tiszta szívből szeretem. És EZ az igazi rajongás titka. Persze olykor-olykor nem árt egy kis megszállottság, ha nem esel túlzásba. Velence… ha hamarabb tudom, hogy ő járt ott, akkor nyilván körbecsoszogom a járdát a fájós lábammal, hogy biztos belelépjek a lábnyomába. De ugyanarra a járdára léptem ahova Ő!!! Mikkor ezt megtudtam (láttam róla egy képet), alig bírtam aludni. Időnként alvás idő közben visítottam párat, és már elzsibbadt az arcom a sok mosolygástól. Másnap tinista barátnőm nyakába ugrottam (ő is ott volt Velencében). :) Együtt örültünk neki. Egy járdán!!! Csak kb. egy év különbséggel, de egy járdán! Nem csak egy ország, város… járda!!! Néha tényleg megszállott vagyok, de sosem élném az ő életét a sajátom helyett. Csak elolvasom a róla szóló híreket, imádom a soriját, a zenéit, követem twitteren, instán, fészen… és nagyon szeretem. Tinit is, Vilut is. A jellemüket, a stílusukat… mindent (még ha ebben az utóbbiban nem is ugyanolyanok). És szeretek tinista lenni, és ma már nem tudnék élni sem zene nélkül, sem Tini nélkül. Ha ő nincs, ezt ma nem tudnám (amit a zenéről írtam). Imádlak, Tini. Köszönöm, hogy hála neked rájöttem erre. És azt is, hogy megmutattad az utamat, és ha kell, segítesz visszatalálni rá. <3 2. Selena Gomez; Mercedes Lambre; Lodovica Comello – Lodoról nem lehet rosszat mondani. Nagyon tehetséges énekes (most is őt hallgatom), és fantasztikus színész. A Violettában ismertem meg (mint mindenki). Bevallom először nem volt túl szimpatikus, de most… nagyon szeretem! Egyik kedvenc színészem. :) Neki köszönhető, hogy szeretem Olaszországot. Csak a 3. éved után olyan furcsa volt látni, ahogy Abraham Mateo-val énekelt közös duettet, és a ruhája már nem Francescás, hanem Lodovicás volt. A hangját ugyanúgy imádom, csak így elég furcsa. És a dalia már nem hasonlítanak a Violetta hangulatára. De tetszenek. - Mechi... szerintem önmagáért beszél. Eljátszani egy ilyen szerepet? - Selena... vele kezdődött a rajongásom a zenéért. Akkor még nem volt vele ilyen kapcsolatom, mint amit Tininek köszönketek, de ő az első énekes, akiért tényleg rajongtam. 3. Candelaria Molfese (ellopta a pasimat! :D Nem, akkor is Jorge az első, nem Ruggero) Alba Rico – Imádom Cande humorát. - Alba kissé színpadias, de nagyon szeretem. :)
Kedvenc férfi énekeseim, színészeim (itt is ugyanaz): 1. Jorgito Blanco – Szimpátia: 10, tehetség: 10, stílus: 10. Nem úgy szeretem Jorgito-t, hogy „juj, hozzá fogok menni”, mert egyrészt nem vagyok hülye és van realitásom, másrészt én úgy szeretem, hogy örülök, ha boldog. És azért szeretem úgy, mert tehetséges. Nyílván a Violetta miatt szeretem, de azért szerepel benne, mert tehetséges. Imádom a hangját! Olyan jól állnak neki a romantikus számok. Látszik, hogy élvezi. Én a Violettában láttam először (Jorge-t). Akkor utáltam (Leónt), de most a kedvencem a fiúk közül (mind kettő). :D Először a "rosszak" közé tartozott (León), de amekkora változáson át ment Viluért… már kimutatja a szeretetét, igazságosabb… És még valami, amit nagyon fontos tudni Jorge-ról: oooolya CUKI!!! Csak nagyon gyerekes. És ez anyira aranyos. De ettől eltekintve a hanga valóban csodálatos, és megnyugtató. Főleg egy Leonetta duett. Én elfogadom Vilut, akárhogy dönt(ött), de Leónt kicsit rossz Laraval vagy Gery-vel látni. Nyílván, mert Vilu helyzetét tudom a legjobban átérezni, és mert féltem őt. Néha sajnálom pl. Larat, de Vilunak jobban örülök, mint ahogy őt sajnálom. Szóval a Leonetta páros a kedvencem a sori összes párja közül, de Jortinit NEM szeretem!!! Hülyeség! Azt majd ők eldöntik, kit szeretnek, jó lenne, ha szeretnék egymást, de csak ha egyikük sem lenne kapcsolatban. Ez nem szurkolás kérdése, ez nem a Violetta, hanem a valóság. Habár én ez előzőt jobban szeretem. :) Amúgy a Podemos az, ami mindig hatással van rám,ha hallgatom. És imádom a Voy por ti-t. Főleg, ha vagy León, vagy a Leonetta páros adja elő. <3 <3 <3 Akkor így dobog a szívem: León-León-León. :D 2. Diego Domínguez; Pablo Espinosa – Most inkább Tomásról írok, ha nem baj. Hogy lehet nem szeretni? Oké, hogy egy csomóan (a legtöbben) León rajongók, de ő sem tökéletes. És oké, igaz, hogy León és Vilu illenek egymáshoz, de Tomással is. Mindkettőjük (1. évad) iránt tiszta szerelmet érez. És nagyon örülök, hogy a 2. évad végén Leónt választja, de én nem csak neki örültem volna. Nem tudom, miért utálja őt annyira a többi Leonetta-fan. Nyálas? Mi a baj vele, ha Vilu így szereti? Kétszínű? Mind a három srác az egy ideig, de aztán nem! Addig jó, míg vannak nézeteltérések. Tomletta- és Leonetta rajongók (vagy Dieletta-fanok), de légyszí ne írjatok rosszat a másik rajongótáborról, ha azok nem érdemlik meg! Hiszen mind hárman csodásan éneklen, szuper helyesek és a végén nagyon rendesek Viluval (vagy négyen, Clement-tel, de az nem is kapcsolat). Vannak hibáik (nem is sorolom, mennyi), de mi így szeretjük őket, legalábbis én. Inkább az utálók ellen fogjunk össze! Az olyan jó érzés! Hihetetlen, hogy egy sorinak ekkora ereje van, hogy így össze tud minket tartani. Ilyenkor nem számít, ki kinek "szurkol". Tudom, hogy sokan túl nyálasnak tarjátok, amit írtam, vagy hülyeségnek, de nem zavar. Tudom, hogy igazam van. Ja, és Pablo tök cuki, meg tehetséges. Hogy róla is beszéljek. :) Nagyon jó gitározik. <3 És ha valaki nem szereti Tomát, akkor ne Pablo-n töltse ki a haragját! - És Diego: neki van az egyik legjobb hangja. Ami amúgy mindig megnyugtat, ha a Yo soy así-t énekli. Hm... "Vilu, León, Fran, mindenki más most igazán szerelmes!" Később: "Hopoá, második évad! A tavalyi ehhez képest semmi!" Igen, ez a sorozat mindig meglepi az embert. Évadról évadra erősebbek az érzelmek. 2. évad, 75. rész: Jogos Vilu haragja. Erre nincs mentség. De akkor nem akarta összetörni a szívét! Viszont az igazat se mondta el. Nem is tudom, kinek van igaza. Csak ugye nem hagyják megmagyarázni. Mindig ebből vannak a bajok. A sértődés, a "nem hallgatlak meg", a félreértések és persze a hazugságok. 3. Facundo Gambanbé; Ruggero Pasquarelli – Ruggero: lássuk csak, mit is mondhatnék róla…? Imádom! Csodás a hangja, az alakítása, a haja és… olyan helyes. :D Tudom, sokat írom, hogy "helyes", meg "cuki", de NEM ezért a kedvenceim! Megérdemlik, tehetségesek. A Violettában ismertem meg, és bár eleinte nem volt szimpi, már nagyon szeretem, mint színészt, mint karaktert. Fájt. De a helyében én is elfogadtam volna, azt az egyik főszerepet. Na, de pont a Soy Luna-ban??? Jó. Nem cserbenhagyott minket, hanem fennmarad a képernyőn, hogy tovább csodálhassuk. Nem utálom azt a sorit (még nem is láttam, hogy utálhatnám?), mert tudom, az milyen a fanoknak, meg szerintem tetszeni fog, de az biztos, hogy a Violetta nyomába sem fog érni. Legalábbis az én szememben. Ezt súgja a szívem. ;) Ja, Roggero és remekül gitározik, zongorázik. - Maxi néha tényleg a legjobb táncos, mióta Braco (sajnos) elment. :) Jaj! Minden elment szereplő hiányzik! Amúgy az a tánc a 2. évadban Ludmilával, már csak azért sem volt szerencsés, mert a Ser mejor-ra amúgy sem lehet olyan hű, de bonyolult koreot kitalálni. – A szereplőknek köszönhető, hogy rajongok mindenért, ami latin. Argentína, Madrid, spanyol zene, olasz zászló, Brazilia, latin tánc, a spanyol nyelv... Tanulni is jó lenne. Am olasz.. múltkor egymás mellett volt egy csomó ponyvacsík. Piros-fehér-zöld, körbe. Na, nekem az nem magyar, hanem olasz volt. :)
Kedvenc sorozataim: 1. Violetta (ki gondolná? :) ) – Ha rossz kedvem van, csak bekapcsolom a zenéjüket, és hagyom, hogy magával ragadjon. Ilyenkor mindig megnyugszok. Vagy jobban feltörnek az érzelmeim, akár jók, akár rosszak. A zene tudja, mire van szükségem, és Tini hangja… Jó hallgatni. A zenéik és maga a történet igazi érzelmeket közvetít. Megtanított megszeretni az élet egyik legszebb dolgát, amit azelőtt szinte utáltam. A zenét. (Sokak ugyanígy megszerették, nekik hála, vagy csak még jobban közel áll a szívükhöz Tiniék miatt.) Nagyon szeretnék egyszer profi zenész lenni, és egy bandában játszani (tudom, írtam már, de így van). Ha játszhatom a zenéjüket, olyan jó, mintha a sajátomat játszanám. Ma már nem tudnék zene nélkül élni. Hozzám nőt a fülhallgatóm. :D Konkrétan agyon használom, szó szerint. Imádok gitározni, és sokszor velük éneklem a dalokat (na, a hangom egy más téma, abba ne menjünk bele, szeretek énekelni csak nem tudok). És egy részt nem bírtam ki, hogy ne kommentáljam, vagy, hogy ne bömböltessem a tv-t (főleg, ha énekelnek). Hihetetlen jó színészek. Minden részt fejből tudok (vagy inkább csak a történetet, mert annyiszor láttam, hogy a részek egybefolynak), és ha a tanulni való engedi, akkor napi kétszer is megnézem, vagy ha nem vagyok suliba, akkor háromszor, és ezek még csak a nappali részek. Mert volt már egy párszor, hogy nem aludtam az éjjel az ismétlések miatt, amiket ugyanúgy szeretek és végig izgulok, mint a premiereket, pedig tudom előre, mi lesz. Violetta nagyon jó tanácsokat ad, és válaszokat az éppen aktuális kérdéseimre/problémáimra. Igyekszek megfogadni a tanácsokat, amiket a részektől szűrök le. Vilu (és néha a többiek) "bölcsességei" mindig jól jönnek, és többnyire meg is fogadom. Nagyon sokat segít, és tényleg a legtöbbször igaza van (még ha az elején ezt nem is látom be). Nyilván, mert ő is hasonló gondokkal küzd akkor, mikor én is. Van, hogy (nagyon ritkán) nem neki adok igazat valamiért, de aztán mindig jobban meggondolom, minden szemszögből megvizsgálom, és… és akkor mindig Vilunak van igaza (1 eset kivételével, mikor León elment, és még nem volt baj a Studióban). Nem hiába ő a főszereplő. És nem, nem túl tökéletes. De nekem az. A Roxy-s sztorinál csalódtam. De megbánta, így én is elfogadom. És rögtön felismertem, mikor láttam a képet a videó elején! Van, hogy hazudik. Belátja, hogy tévedett, és ez a fontos. Különben meg… az álmaiért és a szerelemért megéri. Ha megbánja. És Vilu ilyen! És sokszor, ha León (igen, hosszú ó, Vilu is így írja) miatt hazudik, akkor az azért van, mert magához sem őszinte, ami szintén nem tart sokáig. Tehát jók a tanácsai. Ezek mindig jól jönnek. Csak időbe telik felfognom. Vilu olyan édes, és mindig jót akar. Jó ember, rendes mindenkivel, nem csoda, hogy a kedvencem. Olyan hatással van rám, amiért először haragudtam. Jobb ember lettem miatta. Egyszer valaki megsértődött rám, neki kellett volna bocsánatot kérnie, nekem bűntudatom lett, mert, ahogy Vilu rám nézett a tévében, olyan volt, mintha csalódna bennem, aztán én kértem bocsánatot attól az embertől, és jobb lett. Utána újra boldogan néztem Vilura. Vagy mikor valaki tett ellenem valamit, végre vissza tudtam volna vágni, de ránéztem a párnámra (Tini van rajta), és nem tudtam megtenni. Néha nem értem, Vilunak miért van lelkiismeret-furdalása, pl. German miatt, de rájöttem, azért, mert nagyon jó ember. Mármint Vilu. Amúgy German is, mert csak védi a lányát, de nem ez a lényeg. És én szinte minden szereplőt szeretek valamennyire. Ludmila-ról például az a véleményem, hogy nem tudom, hogy lehet utálni. Másképp látja a világot. Megvolt neki minden a Studióban; hírnév, pasi, barátok, ő volt a legjobb táncos és énekes. Erre megjelent Violetta. Nem csoda, hogy ilyen. És igaz, voltak hátsó szándékai, de tényleg szereti Tomást (csak nem az elejétől, és nem szerelemből), Federico-t… főleg Fedét. Ja! És a zenét. Amit utálok benne, hogy mind azt, amit eddig elért, mások kárára tette. Persze ez csak 2 évad! 3.? Felesleges ragozni, magáért beszél. De azért maradt Vilu a kedvencem, mert lehet, hogy mindent elvett Ludmila-tól, de tehet erről? Nem. Jade meg pl. tényleg szerelmes Germanba (1-2.évad, 3.-ba mással van), Matinak valóban van szíve, és Diego is szerette Vilut (és fordítva). Szerelmes nem volt, mert az nem múlik el, de szerette. Diego meg a 3. évadban Frannal van (az egyik legcukibb pár). Na, szóval csak Nicot és Pricilát utálom. De akit a legjobban szeretek, és akire mindig felnézek az Violetta. Hiszen olyan elbűvölő, amit a zenéről és a szerelemről mond. Fantasztikus személyiség, és az a szenvedély, amit átad éneklés közben… az csodálatos. Az összes tinistára ráragasztja a lelkesedését. Az az érzés, mikor látom, az csodálatos. És annál is több. Uralja a színpadot. Kamerák elé született. Nem lehet nem szeretni. Ha igazi V-fan vagy. Akárki akármit mond, én imádom. Nagyon szeretem a szereplőket és a színészeket egyaránt. Nagyon sokat változtak. Egyre szebbek/helyesebbek. :D Kívülről. belülről. Minden szereplő egyre jobban kibontakozik. Érettebbek is. Persze az első évadban szinte minden Vilu körül forgott (egyértelmű, hiszen ő a főszereplő), de a második és harmadik évadban mindenkit sokkal jobban megismerünk. Mindenki változott. Sokat. És nagyon örülök, hogy én végig követhettem ezt a változást. Hatalmas ajándék ez a sorstól. És amin Vilu keresztülment… az egyik legnagyobb változás. Én a kis gyámoltalan, gyenge Violettát ismertem meg és szerettem meg. Most Vilu szerepében egyre inkább kezd megjelenni Martina. A hülyeségei, az, hogy mennyivel bátrabb, magabiztosabb, kreatívabb lett… Én ezek után Vilut ugyanúgy szeretem. Mostanában én is nagy változáson mentem át. És mikor Angie belépett Vilu életébe, az olyan, mint amikor Tini az enyémbe. A lényeg! Tini mindig, boldog, mosolyog, bohóckodik… már Vilu is. Olyan más. Más, mint régen. Ha történik vele valami, mindig sajnálom (mint az összes szereplőt, csak jobban). De amúgy folyton boldog meg jó kedvű. Elrejti a bánatát. Jó, próbálja. Nem úgy, mint régen. Mióta tudom, (a Violetta óta) a szenvedély fogalmát, azóta azt is tudom, mit jelent élni és milyen a szenvedés. De lehet, hogy erre szükség is van, mert vannak kivételes pillanatok. Ha zenélek/zenét hallgatok/Violettát nézek, olyan boldog vagyok, mint még soha azelőtt. Szóval általában is vidám vagyok, de ha Vilu boldog, akkor én is mégjobban. Jó boldognak látni. Sok a változás, és nem csak külsőre, gondolkodásmódra is. Azt gondoltam, ez a Tomás-os/León-os ügy olyan komoly. Az is. Igazi szerelem. De semmi a 2. és 3. évadhoz képest. Amikben minden sokkal komolyabb. És amiben mindenki visszakapta, amivel a sors tartozott nekik. Vilu nem tehetett, arról, ami történt, ő is szenvedett, de másnak is fájdalmat okozott. Nem szándékosan, próbált is ellene tenni, de bántotta a fiúkat, ahogy ők is Vilut. A második évadban megtudta, milyen a háromszög másik oldalán. León mindig bántotta Tomás-t. Ezt Diego visszaadta. Stb. Szóval változtak maguktól, a történtektől, de mikor Vilu az En mi mundot énekli (csodás a dal üzenete és maga a dal is), mindig látom, ugyanaz a lány, akit régen megszerettem. Csak sokkal érettebb. Összetartja a csapatot, de nem viszi túlzásba a főnök szerepét, és szinte mindig mások érdekeit nézi. Pl. mikor Angie elment. Látszik, hogy szereti, tiszteli, felnéz rá. Na, én iránta érzek így. És Tini iránt. Sok féle képen kimutathatom a rajongásom. Pl. Vilu kedvence a narancslé, ezért az enyém is, Tini kedvenc focistája Messi, ezért nekem dettó. De úgy is, hogy írok róla. Megpróbáltam kifejezni, amit iránta érzek, de ez szavakkal leírhatatlan. Csak átérezni lehet. Ha kell, fennmaradok egész éjszaka, mert maraton van, ha kell, olvadok róluk a neten, ha kell, előre nézem a részeket spanyolul... de nem kell. Egyszerűen csak jól esik. Olyan hihetetlen a fejlődésük is. Első évad forgatása: több mint egy év. Harmadik évad forgatása: több mint fél év! És ez még csak nem is a beteges rajonfás szintje… de én büszke vagyok rá, hogy mondogathatom a barnamedvés mondásokat, hogy nevethetek a poénokon, amik ötletesek, humorosak, viccesek, de majdnem mindet csak a V-fanok értik, és büszke vagyok, hogy védhetem a személyes terem. Nem tudom, mi lenne velem a sorozat nélkül. Vagyis tudom, de nem akarok belegondolni. Ha nem is lett volna, nagyon más lennék. Ha meg csak mondjuk, betiltanák… jaj… Annyira megváltoztatott, és jó irányba! Már annyit kerestem róluk képeket (jó párat letöltötte), híreket, videókat, hogy olyan rutinos lettem, hogy mikor kerestem egy képet valamiről, és angolul kellet volna beírnom valamit, "and" helyett beírom, hogy "y". :D Nagyon megbecsülöm őket. Szeretem, hogy egyszerűek a klipjeik, nem bonyolítják túl. A hang a lényeg és a mozgás, nem a látvány, nekem így is tökéletes, csak a szép táncukkal/koreójukkal. Jó, inkább ezt a témát is lezárom, mert sose jutok a végére. Ja, még valami! Én nem vagyok sem Leonetta-, sem Tomletta-, sem pedig Dieletta-fan! Az a véleményem, hogy az, hogy mindenki szurkol valakinek elég nagy hülyeség. Vilunak kell döntenie, nem a rajongóinak (még akkor sem, ha csak jót akarnak). És ő mindegyiküket szereti (évadtól függően, persze) ugyanúgy, mégis másképp. León-t választotta, én minden lehetőségnek örültem volna. A lényeg, hogy jól döntött, igaz nagy szenvedések árán. Vilu, a fiúk, Fran, Ludmi és Lara is (1.-2.évad). Sajnálom őket, de nem tehetnek arról, hogy bántják egymást, nem szándékos (többnyire, de ha igen, akkor is megbánják). Természetesen Leonetta rajongó vagyok, de örülök, hogy rájöttem erre. Nekem még most is León a kedvencem, de nem vagyok Tomletta-utáló, mert ezt Violettának kell eldöntenie. Nem szurkolok. Max annak, hogy legyenek boldogok. Hogy kivel, azt majd ŐK eldöntik. Volt, hogy kezdtem Diego felé hajazni, és régen (az 1. évad elején) Tomás volt a kedvencem, most meg nagyon fáj látni Leónt is Vilut veszekedni, és olyankor mindig csalódok Leónban, de mikor együtt látom énekelni Violettával, vagy nézek pár első évados felvételt, akkor mindig észhez térek. ;) Persze rengetegen ezért utálják Vilut, a háromszög miatt (még ha a sorozatot és Tinit szeretik is). Azoknak üzenem, hogy képzeljék magukat Violetta helyébe, és utána ítélkezzenek! Mert neki sem könnyű. Mindenki szenved, és nem tehetnek arról, hogy bántják egymást! Visszatérve az eredeti témára… Sokan utálják a sorozatot. Őket nem értem, és nem is akarom megérteni. És soha nem is fogom. Még csak meg sem tudják indokolni. Eddig csak azt hallottam, hogy "a csapból is ez folyik", hogy "lopják a dalokat", hogy "sokszor csak tátognak a koncerteken". Mindben van némi igazság. És mi a baj vele? :) Vagyis eggyel van, de a szereplőknek ehhez semmi közük. A lopásról annyit, ha ellopnák egy dalomat, kicsit felháborítónak tartanám, de aztán rájönnék, hogy ezek szerint jó a zeném! Szóval, ha szerintük ezért nem eredetiek, próbáljanak meg ilyen szövegeket írni, amiknek van mondanivalójuk! És a többi dal… a legtöbb saját, és gyönyörűek. Amúgy a Live-on már alig tátognak. Ja, meg "rángó görcs". Irigyek, hogy élvezi, amit csinál. Hiszen gyönyörűen táncol. Bocsánat, táncolnak! Néha csak röhögni tudok az utálókon. :D És amit még megtanultam (és ez fontos) az az, hogy a Violetta nem csak egy sorozat. Közel sem vagyok a legnagyobb rajongó, de az biztos, hogy aki azt mondja magáról, az nem rajongó, hanem megszállott! Én csak nagyon szeretem. Folyton a Violetta jár az eszemben. Erről is beszélek mindig. A barátaim tolerálják. Én is meghallgatom az ódáikat a kedvenceikről. Van is egy tinista barátnőm. Középsuliban elég ciki, ha az ember a V-fan (sajna), de én lesz@rom, hogy piszkálnak. Büszke vagyok rá. Még a Vilus pólómba is szoktam menni. Persze vannak a sorinak hibái is. A számok nyomon követhetetlenek. Pl.: Mi mikor történt? Most akkor ki hány éves? De Fran szülinapja napja nem is akkor van… Vilunak meg elmaradt? Most akkor María hány éve halt meg??? Magyar fordítás... Stb. Meg mikor Vilu Madridba ment, az a pulcsi volt rajta, mint a Yo soy así-nál. A Y-mix vagy a Studio ruhája… "One love" feliratú póló az első (!!!) évadban. Maxi első évados pólója a spanyol gitáros srácon Madridban... Mindegy. Mindent összevetve hatalmas élmény. Gracias, színészek, dalszerzők, forgatókönyvírók, rendezők és mindenki más. Semmit nem változtatnék rajta. Így tökéletes. Vagyis nekem. Oké, most már tényleg ennyi. :) 2. Varázslók a waverly helyből; Sok sikert Charlie!, Sam és Cat; Big time rush; Icarly; Zack & Cody, Austin & Ally, Viktorius, Alex és bandája, Vad angyal, Rejtélyek városkája – Nincs valami sok szabadidőm, de ha tévézek, általában ezeket nézem. De némelyikből elég kevés részt láttam. :/
Kedvenc bandáim (a Violetta csapat után, persze): 1. One direction (kedvencem: Niall) – :,( Ezt az 5 évet és 5 fiút nem lehet csak úgy elfelejteni. Sok fan (én is) megsiratta, ami történt, de ez van. És… először csalódtam, meg dühös voltam. Nem a kilépés miatt, hanem, mert becsapta a többeket, és csalódást okozott a rajongóknak. Most pedig csak szánom, és már nem érdekelnek a cikkek, amibe ő szerepel, de az 1D nem. Persze a többi négy fiút imádom. :) Nekem először nem voltak szimpik, mikor az osztályban nagy divat volt, aztán meghallgattam őket. Beírtam, hogy "one direction", rámentem egy klipre, és kíváncsian néztem a srácokat, ahogy ébredeznek a sátorban. A hangjuk megtetszett, megtanultam a tagok neveit… És egyszer csak rajongó lettem. Azóta nálunk már kimentek a divatból, de én jobban imádom őket, mint valaha! A szívemhez nőttek, pedig először még tiltakoztam is. :D Ők az elsők, akiknek elhittem, hogy valamennyire szép vagyok. Na, nem a világ szépe, meg amúgy sincs önbizalmam, csak... Na, tőllük jó hallani! 2. Big time rush (Nincs kedvencem. Se kedvenc tagom, se kedvenc dalom. Csak szeretem őket, mint énekeseket, mint színészeket. Ennyi.) 3. Anti fitness Club – Szerelmi bánat, környezet védelem, álom megvalósítás… jó témák. ;) 4. Teen top – Clap encore! A legjobb daluk! Szerintem. :) És az első, amit hallottam tőlük. Ahogy megláttam Niel-t a színpadon, a fülhallgatóval… az a hang… Egyből "beleszerettem". Tetszik a dal ritmusa, a szöveg (koreaiul, magyar felirattal sajnos még nem láttam), és a dallama is. Megtanultam gitáron is. :) 5. Vixx – A Voodoo doll… Nagyon beteg a klipje, de én szeretem. 6. BTS – Olyan cukik, nem? ;) Az ő egyik daluk volt az első kpop szám, amit hallottam, és tudtam, hogy kpop. Akkor tetszett meg a stílus. Ép gitárórára mentem két barátnőmmel, és az egyikük mutatta. 7.R5 8. Btob; Rock bones – Ez utóbbit a Violettában ismertem meg, de nagyon jók. Ugyanúgy szeretem őket. 9. Nu'est; Got7; Anna and the barbies – Egyformán. 10.Jonas Brothers; Infinite; B.A.P. – Egyformán. És nem, nem érdekel, hogy a JB feloszlott. :) Amúgy nem látszik, de nem vagyok az a nagy kpoper.
Kedvenc filmjeim: 1. Violetta (mind a 3) (hitted volna? :D) Elképesztő, ahogy a közönségre tudnak nézni… Nincs szó, amivel leírhatnám. 2. Dirty dancing 2; Camp rock; Hamupipőke történet; Twilight 3. Narnia krónikái; Híd Terabithia földjére – Mindet megkönnyeztem. :D Az elsőt azért, mert belegondoltam, milyen lehet ott Milánóban.
Kedvenc könyveim: 1. Violetta könyvek; Simplemente Tini (már a kedvenc íróm is :) Elképesztő, hogy megragadott, ahogy ír... Am azt 7. hallásra se tudom, hánykor születtem, de Tini 19:30-kor. Első olvasásra. :D ) 2. Szent Johanna gimi: kedvenceim: Virág, Carlos (igen, Carlos), Peti, Cortez és Kata (imádom Leiner Laurát, a Violettán kívül ő inspirált az írásra); Bexi sorozat (Néha látszik az írásomon, hogy szeretem. :) 3. Híd Terabithia földjére
Kedvenc íróim: 1. Martina Stoessel – "Simplemente Tini jelenj már meg magyarul!! Igen, jogos. Egy könyvét sem olvastam, mégis a kedvencem. Ez így van, de egy szóval sem mondtam, hogy a legtehetségesebb. Csak a kedvencem." Ez volt olvasás előtt. Olvasás után: áááááá! Nincs rá jó szó!! ;) Ja, a kedvenc modellem is ő. ;) 2. Leiner Laura - "Megtanított" olvasni. Hála neki megszerettem.
Kedvenc dalaim: 1. Ser mejor; Cresimos juntos – Mikor meghallom az első hangot, a dalt, a dobot, akkor úgy érzem, a szívem ritmusát veri. És mikor Martina elkezd énekelni… hhá… :) És az utolsó dal… Ki nem sírt rajta? Még úgy is olyan megható volt, mikor még csak magyar felirat nélkül láttam, a 240. részben. Mert persze megnéztem, másnap, ahogy Argentínában leadták. – Lo que tu alma escrible; Si tu te vas 2.Podemos; Nuestro camino; Abrazame y veras – Igazán átadják az érzelmeket. Az, amikor énekelnek, az leírhatatlan. És olyan csodálatos. Az első arról szól, hogy együtt bármire képesek, a másik pedig arról, hogy együtt akarnak lenni, de félnek tőle. Olyan cukik mindketten!!! Pláne együtt. Leonetta!! Imádom Leónt, de Vilutól nem lennék képes elszeretni. :DDD :) 3. En mi mundo: Van üzenete. Nem teljesen, de megértettem. Mert még nem éltem át teljesen. De tudom, hogy egyszer igen. Talán hamarabb, mint hinném. És minél jobban átérzem Vilu karakterét, annál világosabb a dal lényege. Vilu sokat változott, de ez a dal mindig igaz rá. - És Supercreatíva. Elképesztő. A dallama, a szöveg, a ritmus, az üzenet... Pláne élőben. <3
Kedvenc animéim (és az első kettőnél a kedvenc játékaim is): 1. B-daman (az eredeti!!!!) – Részben emiatt szeretem az animét. 2. Beyblade metal masters 3. Bakugan első évad (a harmadikat végig se néztem. Nem ugyanaz!!)
Kedvenc magyar youtube-osaim (csak a Violetta videók feltöltői után): 1. Pamkutya 2.JustVidman
Beszélt nyelvek: Magyar (anyanyelvi szinten, csak ugye ahelyesírás...), német (ájn vénig), angol (kb. 2 szó), spanyol (amennyit egy átlagos magyar V-lover tud :D), szjg-nyelv ("csoki", "oki", "ühüm", kicsi francia, "muhahahha" stb.), olasz (tudom azt, hogy „ti amo”).
Utálom:- Ha valaki nyílvánosan utálja a Violettát.- Ha valaki utálja a szmájlikat (nem tudom leírni :lol:) :))))) :D :,D :* :p :B XD Na, jó! Ez az összes vidám szmájli (még mindig nem tudom leírni), amit tudok, de ezeket szeretem. :)- Ha valakit a külseje alapján ítélnek meg.- Ha valaki szerint egy emo nem szeretheti a Violettát! Az kiakaszt. Hahó! Zene, érzelmek… (mert nem rég az voltam)- A kétszínű embereket. Van egy pár. Én ismerek egy legalább húszszínű lányt...
És pár nagyon fontos infó:- Coca vs. Pepsi: Coca.- Kedvenc ünnepem: 03. 21., 11. 11, és egyéb V-lover ünnepek- Kedvenc Violetta évadom: mind. <3- Ha a telóm nagyon lassú (elég sokszor), általában földhöz akarom vágni, de csak rá kell néznem a hátteremre, és minden mérgem elszáll.- Mindenhol vagy Tini, vagy valami violettás a hátterem. És ha nem nézek rá semmi kütyüre, vagy a szobám bármely szegletére, akkor is a legtöbbször csak rajtuk jár az eszem egész nap.- Kedvenc színem: szerintem már kitaláltad. 1. ibolya (kedvenc virágom is), levendula 2. a profilom színei.- Fenn vagyok Gyakorikérdéseken.- Szeretnék eljutni Madridba, Sevilla-ba, Barcelonába, Buenos Aires-be, Rómába, Milánóba, Londonba, Párizsba és Kelebiára.- Szeretek peonzázni. Csak nem tudok. :D – Néha elég fiús az ízlésem.- A kis gyerekekkel jól kijövök. Ha nem a saját húgom. :D- Nagyon szeretem a kutyákat. A régi kutyánkkal alakult ki először egy nagyon szoros kapcsolat. Azóta, ha belépek egy kapun, egy kutyához, nem a félelem fog el, hanem a bizalom a kutya felé. És ezt ők megérzik.- Nagyon szeretem Abraham Mateo-t. Jött egy ötlet egy könyvhöz, és "hú, az egyik főszereplő egy nagy rajongója lesz egy spanyol énekes tini fúnak", és akkor kigugliztam, és megismertem Abraham zenéit. :)- Kedvenc kajám: gumicukiiii!!!- Annyit néztem a Violettát, és azonosultam Viluval, hogy ha valami megérint (ilyen gyakran van), vagy tátogok egy dalra, néha énekelek egy dalt (ha tényleg nem hallja senki), a szívemhez kapok, mint Tini. :) Először azt gondoltam, hogy játssza az agyát, de azóta megszerettem a sorit és rájöttem, ez természetes, és örülök, hogy Tini önmagát adja, és nem fél kifejezni az érzelmeit.- Ha meglátok valami Violetta reklámot, nem lehet letörölni a mosolyt az arcomról. És néha elkezdek lányosan visongani, meg ugrálni.- Hajlamos vagyok sokat beszélni a Violettáról. :D- Nagy természet- és állatvédő vagyok. V előtt is az voltam. Naaagyon!- Jelmondatom: Zene nélkül nincs élet./Furcsa, de most már el sem tudnám képzelni az életemet zene nélkül (ez utóbbit Vilu mondta, de rám is igaz. És most már tényleg értem).- Imádom Rubint Rékát! Szeretek tornázni, kondizni, meg sportolni.- I <3 TÁNC!!! Studio 2000!
Az én gitárom: kép a fotók között. ;) Ha, már így szóba került a zene, elmondanám, hogy mit is jelent nekem és, hogy mennyire fontos. Mert fontos. Hiszen segít, hogy kifejezzem magam. Ha örülök valaminek, zenét hallgatok, ha rosszkedvem van, zenét hallgatok, ha unatkozok, zenét hallgatok, ha pörgök, zenét hallgatok. Ha kell, megnyugtat, ha kell, felvidít, ha kell, segít kifejezni az érzéseimet (akár sírás, akár nevetés), és ha kell segít megtalálni magamat és a célomat ha elfelejteném, merre tartok. Segít visszatalálni az utamra. Eszembe juttatja, mit akarok az élettől, és emlékeztet a legszebb és legfájdalmasabb érzésekre, amiket valaha megtapasztaltam. A zene mára az életem részévé vált, és nem akarok nélküle élni. Tudnék, csak nagyon nehéz lenne lelkileg. A zene a múltam, a jelenem és a jövőm. Sokszor, ha hallgatom a kedvenc zenéim, olyan, mintha én is ott lennék, és átérezném. Akkor a legjobb, ha láttam már magyar felirattal, de anélkül is áttudják adni. Úgy az igazi, ha először eredeti nyelven hallgatom, aztán felirattal. Most is hallgatom a Corre-t, amin felirat nélkül is simán elérzékenyültem (persze már minden dalukat láttam felirattal, ami fenn van). Így az igazi. Nem rögtön magyarul. Van, hogy kirázz a hideg a csodálatos hangjuktól. Tehát, ha olyan zenéket hallgatok, amiket igazán a szívembe zártam, akkor teljesen átérzem őket, akár voltam már ilyen, vagy hasonló helyzetben, akár nem. És amikor gitározok, olyan, mintha szárnyalnék, mintha megszűnne a külvilág, és csak én, a gitárom és a zene lennénk a világon. És az, akinek játszom. Nem úgy, ahogy kívülről látszik, hanem akinek igazán játszom. Amikor mások ellőtt gitározok, ideges leszek, és először mindig nagyon félek, de aztán meghallom a húrok hangját, azt, ahogy beszél hozzám a hangszer, és minden megszűnik körülöttem. Csak a zenére gondolok, vagy arra, akinek/aki miatt éppen játszom. Szeretem a zenét. Ennyi. Jó, tudom, elég hosszasan fogalmazok, de írni is nagyon szeretek. Főleg ha rám jön az ihlet. Akkor képes vagyok törióra közepén elővenni egy lapot, és leírni az éppen eszembe jutott monológot/vers részletet. :D De vissza a zenére. Az 1. szereplésem: a legjobb érzések egyike a paps, az adrenalin és, hogy tudod, a közönség élvezi (nem mertem felnézni, de. 9.esek elénekelték utána a refrént). Remegtem, így nem tisztàn pengettem, de a tempó és minden más stimmelt. És közben Tini énekelt a fülemben! Habla si puedes, egy barim szülinapjára tanultam meg, és ő meghatódott. Jó érzés volt. :) Szeretek örömet okozni, hát még zenével. Lehet, hogy néha nehezebben haladok egy dallal, néha könnyebben, de akkor is úgy gondolom, hogy nem csak a végeredmény számít (persze az az egyik legfontosabb), hanem az oda vezető út. Mert sokkal jobb hibákat elkövetni, és tanulni belőlük, mint egyből őstehetségnek születni. És ez nem csak a zenére vonatkozik, hanem az élet minden területére. Eddig azt gondoltam, semmihez nem értek, pedig ez nem igaz, csak rossz helyen kerestem a tehetségemet. És akárki akármiben tehetséges, az előbb vagy utóbb úgy is megtalálja a végzetét, legyen az a zene, a sport, mindkettő, vagy bármi más. Nem mintha olyan jó lennék, de ha élvezem, az sokat segít. Csak tátott szájjal figyelem a profikat, ahogy varázsolnak vele, és csodálom őket. Vagyis egy ideig csak figyeltem őket. Már teszek érte, hogy egyszer én is így értsek a hangokhoz. Ha szeretek valamit, szeretnék azzal is foglalkozni. Hiszem akármi lesz a munkám, mi értelme, ha nem élvezem? Legalább hobbiként szeretném majd űzni mellette a zenét, mert számomra a sikeres jövő a zenében nem azt jelenti, hogy sikeres és híres gitáros legyek (persze, azért örülnék neki), hanem, hogy akár hallják, akár nem, akkor és ott játsszak a hangszeren, amikor és ahol én szeretnék, és élvezzem. Ez a legfontosabb a zenében. Az élvezet, és az érzelmek átadása, mert szeretem a zenét. És erre részben az az ember segített rájönni, aki még a létezésemről sem tud, de szeret, mint minden rajongóját. Ő is átadja a zenét a rajongóinak. Segített, mert ha meghallom a hangját (főleg, ha énekel), melegség tölti el a szívemet. Ha nem találtad ki, hogy kiről van szó, akkor, hol voltál te eddig? Mert tuti, nem az én profilomon. A lényeg… hogy szerelmese vagyok a zenének és a szenvedélynek. Jó lenne hivatásszerűen űzni a gitározást, de hogy sikerül-e, azt nem tudom, és nem is kell tudnom. Még nem. A zenét akkor is mindig szeretni fogom. Elveheted tőlem a gitáromat (amit nagyon nem ajánlok, mert megnézheted magad!), de a zenét senki nem veheti ki a szívemből. Mert a zene bennem él. Vagy: "a zene én vagyok".
Imádom az állatokat (na, nem azokat, akik az osztályomba járnak) és a természetet. Van egy kutyánk, Lima, és imádjuk egymást!!! <3
Kedvenc rajzaim: A sárkány és a Manga háromszög (ez egy illusztráció a könyvemből). (kersd a fotók között) Am. a rajzolás csak akkor megy, ha ihletem van. Meglátok valamit, és "úúh, ezt most le kell rajzolnom!", vagy "most úgy rajzolnék valamit, de mit???". Parancsra nem megy. Tehát a rajzórák is elég érdekesek voltak. :D Voltak, középiskolába nincs rajz. :( Szeretek rajzolni, de az írás az egyik nagy szenvedélyem. Ilyenkor olyat is kimondhatok, amit amúgy nem mernék, és kifejezhetem magam. Majdnem olyan jó, mint a zene. :) És van, hogy egy-egy monológ hosszabb lesz, mint terveztem. Ja, és a könyvem… Mikor írok, egyszerűen csak Tinit tudom elképzelni a főszereplő helyére. És van, hogy eszembe jut, milyen véleményeket kapok majd, meg ki és mit szól majd hozzá, de írás közben nem jut eszembe. Olyankor csak magamnak írok.
Ha idáig eljutottál, akkor egy igen türelmes ember lehetsz. De még nincs vége. Mint már írtam van egy húgom, szóval… nem kell valakinek egy alig használt 7... ja, nem, 8 éves húgica? 100 ft… 50… 20… ingyenes… fizetek, ha elviszed! Szobatiszta! Tartozék: pár játék és jó sok hiszti. Érdeklődők írjanak! És… és… ööö… hát, ennyi. :D Talán még annyi, hogy szeretek fotózni. Velencében is sok képet csináltam. De Buenos Airesbe mikor jutok el? (Elvileg előző életemben Argentínában éltem.)
Három saját szerzemény: TE elvitted, de belül ott a REMÉNY, hogy a ZENE visszahozza a HITet és a REMÉNYt a SZERELEMben és a SZENVEDÉLYben. Hat dolog, aminélkül nem akarok élni.- Ő ott Máday néni! A sarkokat vonalzóval méri. Csokoládé! - köszöntötte Zsolti. A helyettes csak rosszallóan nézi. A belépő diákokat pásztázza, Nem érti, hova lett Andris cigarettája. Nagy Zsolt, te nem tudsz leállni? - szólt odaát Wien-ben (vínben). Erre csak annyit mondok, hatalmas NO COMMENT. Lecsapja a legyeket, Vagy azt az üvöltöző gyereket. Pósa! Mi van a füledben? Benzce már megint bőg szüntelen? Rentai! Antai-kelemen! Kezeket elengedni sebesen! Felmayer, Matsuda! Eltegyem a kütyüket? - Ordította, s feje is vörös lett. Már látta arcképét egy szekrényben, Gyereket egy hirdetésben. Törzshelye a szobor, Ha nem a tizenkét bé termében tombol. Régen baja volt, hogy Arnold folyton késik, Talán visszasírja, ha Zsákot felöltözni kéri. Kingát írásban (!) figyelmezteti. Zsidák, ezt a hörgést azonnal kapcsolja ki! Bernáth! Hol a csontváz bal karja? Haraszti, füstöl a szád alja? – Üvöltötte hevesen. Zsolti válasza: Máday néni, szeretem! Kinek megjegyzi a nevét, Annak nem lesz könnyű az ez év. A róla alkotott véleményünk: nem találkoznék vele szívesen, De a lelkem mélyén szeretem! :)- Mi canción - mi música; mi beso - mi amor; mi pasión - mi vida.
Élményem a Violetta live-ról: http://starity.hu/profil/252122-tinista459/ (egy barátnőm kölcsönadta az e-mailcímét, mert ide már nem fért csak a vége: És ezután... Samu kigördült a deszkáján, lekamerázta a másik oldalon lévő fanokat, aztán nálunk is aláírt!!! Mindenkinek az én tollammal! Az aláírást bekereteztem, a toll jelenleg is a polcom kiállított darabja. Amúgy azt hittem, összenyom a tömeg és a torkom is megfájdult, de megérte. És... Ennyi. Tiniék másfelé mentek. Miért nem adtam oda Samunak a levelet? Átadta volna! A mai napig utálom magam érte. Az egyetlen reményem az a srác a hotelnél, de nem tudom, Tini megkapta-e... A visszaút szinte szótlanul telt, apukám vígasztalt kicsit (ezért is örülök, hogy vele mentem), aztán a gondolataimba merültem, és ott is ragadtam. Mikor haza értünk, elkezdtem kipakolni az ereklyéket a táskámból, majd megnéztem az egyik éjszakai 1. évados részt. :) Persze arra nem igen tudtam koncentrálni, a telefonon nézegettem a képeket (Te creo wow!), aztán a következő napot végig bőgtem... Akkor már nem érdekelt, hogy mi vettünk előbb jegyet, és nem mi láttuk hamarabb (elé beraktak még egy koncertet), nem érdekelt, hogy nem ülhettem közelebb, nem érdekelt, hogy nem futottam össze a barátnőmmel... Csak az érdekelt, hogy nem sikerült. Nem adtam Tini tudtára, hogy létezem, és, hogy a rajongója vagyok. Egy autogram, egy közös fotó, egy mosoly, vagy egy pillantás... Valamelyiket! Semmi. És hétfőn... Megnéztem az aznapi részt. Rájöttem, még így is teljesült egy álmom. Ráadásul milyen egy álom! Hát igen, Tini nem minden országnál írt ilyet, de Budapestre még szívesen visszajönne. És ha így lesz, saját pénzből állom majd a VIP-t. Még akkor is ha csak egy közeli országba jön, nem ide. Addig is élvezem, hogy láttam, és hálás is vagyok a sorsnak. Már csak a levél és az autogram... Nem adom fel, ez is egy álom. És egy bizonyos valaki szerint az álmokat teljesíteni kell, tenni is fogok érte. A léneg... Életem legszebb napja!) Egy itteni barim írta, h "ha ez vígasztal, én se taliztam vele. :(((" Ez aranyos volt, de nem vígasztalt. :D Sőt megsajnáltam.
Fontos: légyszíves NE LOPJ!!!!! Köszi, ha végig olvastad (ha végig olvastad), szavazz nyugodtan, visszamegy! :) Na, ennyi. Csoki! Ui.: van egy bandám, és ez büszkességgel tölt el. :) ¡¡¡Y... ESTA SOY YO!!!