Heidi98 profilja

   
♥ minden április 24-én megünnepelendő esemény ♥

  
♥ minden január 7-én megünnepelendő esemény ♥

  
♥ minden január 6-án megünnepelendő esemény ♥

Szép napot kívánok nektek.

Nem szeretnélek rögtön, az első szavakkal titeket elilyeszteni innen - hiszen még csak be sem néztetek! Az oldalra regisztrálásom lényege tulajdonképpen az volt, hogy leírjam a véleményemet olyan sztárokról, akiket nagyon szeretek, és olyanokról, akiket nem annyira ( az első kategóriába a kedvenc sztárjaim tartoznak, a másodika pedig a felkapott tinisztárok... ) Sokan mondják azt, hogy nem tudják, mit is kéne írniuk, ellenben velem, aki tisztában van azzal, hogy mit is akarnak megtudni az emberek. El kell szomorítanom mindenkit - nem vagyok csillámpónin lovagló tinisztár, aki elmondja mindenkinek, hol lakik, mit az ímélcíme, és mi a telefonszáma. Bukta. Erre számítottál? Nyugodtan elmehetsz, nem foglak zsebkendővel búcsúztatni. A lényeg, hogy aki itt maradt, és még kíváncsi rám, az is el fog menni, ugyanis rühellek minden elsőszámú tinibálványt: szelena udvarhölgy, dzsásztinbíbör, vándájreksön, bájdövéj, 5SOS, bigtájmrás, demilovátó, satöbbi. Még utóbbi az a lány, aki úgy ahogy, de elviselek. Nos, miután megmaradt az a szép 0 emberke, zenghetek ódákat arról, mennyire szeretem a kedvenc sztárjaimat.
 × 5 nap alatt lettem visszatérő vendég. :'oo
 × néhány nap alatt 12 szavazat ütötte a markomat.
 × Karácsony napján vettem észre, hogy üres a "Titulus" rész az adatlapomon. *w*

 

 

Ezerkilencszázkilencvennyolc, április tizenhetedikén születtem, egy szép, tavaszi napon. Akkor a szüleimnek még fogalma sem volt arról, hogy történelemfüggő antiszociális gyermekük lesz, de erről ők nem tehetnek. Egyébként ennek a fele nem igaz, mert nem vagyok antiszociális, sőt, mi több! Igazán barátkozó, ismerkedő, és friendfanatic' vagyok. Úgy valójában három legjobb barátnőm van: Vanda, Letícia és Andrea, de az iskolán kívül számos olyan embert ismerek, akiket a barátnőmnek nevezhetek. A lényeg: az oldalon nem barátkozok, csakis kőkeményen privát levelezek! Ha valami kérdésed lenne ezzel kapcsolatban, akkor nyugodtan kérdezz! Ráadásul - ha még nem mondtam volna - imádom a történelmet, és értem is. "Az egóm legalább a helyén van." - by Vandus.

 

 

Annyit mondok, hogy a keresztnevem Csenge, de ezt nem igazán szeretem, ráadásul a mi osztályunkban van még egy ugyanilyen nevű lány, ezért a második nevemet, a Hédit szoktam használni. Sokakban merülhet fel a kérdés: ő most Hedvig? Nem, ez a név nem a Hedvig becézése, hanem egy különálló név, és amit becses hordozója, azaz én egyenesen imád! :)
Kétezer-tizennégyben kezdtem el a gimnázium második évét, s bár kevés örömmel, de ténylegesen az iskola közepén találtam magamat. Volt két új osztálytársunk, két lány, akikkel ugyan először nem szimpatizáltam, de az egyik mára a barátnőm, aminek különösen örülök, mert külföldről jött, és tudniillik személyem Magyarország mellett több, idegen országért is rajong, és így megismerhettem egy kultúrát - méghozzá az írt! Igen, ez a leányzó Írországból érkezett, és bár félig magyar származású, nem igazán tudott akkor még magyarul. Ám három lány segített neki. :)
Ha már iskola: kedvenc tantárgyaimat mindenféleképpen kiemelném: első számú kedvencem a történelem, mégpedig azért, mert érdekel. Meglepődtél? Igen, manapság nem túl sok tizenéves lányt érdekel az, hogy mi volt a tegnap előtt száz évvel, de nem probléma, ezzel' is kitűnök a többi ember közül... legalább. Második kedvencem a magyar nyelv- és irodalom, mégpedig azért, mert eddigi életemben háromszor költöztünk el, először két éves koromban Tatára, utána hat évvel később Pécsre, aztán csekély egy év múlva az Őrségbe, és most újra itt vagyok. Budapestre még 2011-ben költöztünk újra, amikor édesapám itt kapott végleges munkát, ami remélhetőleg tényleg végleges. Azóta egy második kerületi gimnáziumban tengetem a tanítási órákat. Nos, azért szeretem a magyarral összefüggő tantárgyakat, főleg az irodalmat, mert új nézőpontba helyezik az enyémet, ami jelenleg is változáson megy keresztül. Kedvenc magyarok költőm Arany János, és neki is a Toldi című műje. Harmadik helyen holtversenyben áll a matematika és a fizika. Ezen is meglepődtél? Nos, ezek szerint én csupa meglepetés vagyok. :) A matematika megtanított a számokkal is boldognak lenni, és megtanított még sok mindenre, a fizika pedig azért érdekel, mert ötödikes korom óta vonzott a mindensége. A képletek bonyolultsága pontosan megfelelt nekem, de csak hetedikben juthattam oda, hogy foglalkozhattam is vele.

 

  

 

Példaképemnek hosszú évek óta Kelly Clarkson-t tekintem, hogy miért? Mert remek ember, tűri azt a rengeteg negatív kritikát, azt a rengeteg megjegyzést, ami a testsúlya miatt éri. Példaértékű embernek gondolom, egy remek, jőszívű nőnek. Sajnos sokan azért ítélik el, mert nem megfelelő a mai modern, csillogó diznis elvárásoknak. Pontosan; Kelly ennél ezerszer jobb. A dalai igényesek, a dalszövegek, a ritmus, az előadásmód mind arra utal, hogy Kelly perfektül teljesít zene terén. Minden születésnapját én is megünnepeltem, próbálkoztam már egy angol nyelvű rajongólevéllel is, amelyben kifejtem az iránta érzett imádatomat, tiszteletemet és takarhatatlan szeretetemet, ám rájöttem, egy levél semmit sem jelent. Ezt élőben kell elmondani neki, de sohasem fog teljesülni. Persze, hiszek abban, hogy egyszer találkozok azzal a személlyel, aki megváltoztatta az élet szó fogalmát, de vajnyi kevés arra az esély, hogy egy magyar rajongó találkozhasson vele, sajnos. :( 2003 környékén találkoztam először vele, egy barátom ajánlására hallgattam meg az albumát; azt gondoltam, még egy tanulatlan, szőke, buta liba, akinek feljavított hanggal van világnépszerűsége, azonban csalódnom kellett: Kelly egy hatalmas tehetségű, aranylelkű énekesnő. Kedvenc dalom tőle a mai napig is a Catch My Breath, a People Like Us és a Because Of You, de ez nem azt jelenti, hogy a többi dalát nem szeretem; azokat is imádom, csak ezek azok, amik megváltoztatták az életemet, és tudatosították bennem a zene fogalmát.

 

   

 

 

Az én drága Kellymen kívül Lauren Cohan és Emily Kinney azok, akiket a példaképemnek tekinthetek. Mindkettejük kivívta magának a szeretetet, a már-már mániákus törődést és a fanatikus rajongást. Lau-val és Emily-vel a The Walking Dead során találkoztam, amikor egy farm vadásza, Otis majdnem megölte a főszereplő, Rick fiát, Carl-t. A fiút a farmon kezelték, és akkor, abban a szent pillanatban ismertem meg a kettő lányt: apjuknak segítettek - a szépséges, szőke királylány, Beth és a barna hajú bombázó, Maggie. Már az elejétől kezdve ők voltak az egyik legszimpatikusabb "kiscsapat", akikkel találkoztam. Az apjukat nem nagyon csíptem, mert az elejétől kezdve antipatikus volt, de úgy voltam vele, hogy rendben. Azonban Emily és Lau rögtön azok az emberek voltak, akikbe beleszerettem. Lau-t talán azért imádom, mert szókimondó, a konferenciákon pedig meg tud szólalni humorosan is, ami egy jó pont neki. Emily pedig mind színészileg, mind énekesileg hatalmas tehetség. A hangja megnyugtató. Nem tudom, miért mondja sok ember azt, hogy rondán, avagy horrible-on énekel, ez nem igaz.

és most külön-külön... ~

Laurennel a The Walking Dead második évadában találkoztam, 2011-ben. Az egész úgy történt, hogy a főszereplő fia észrevett egy szarvast, akit még nem is érdekelt, hogy a fiú ott van a közelében. Carl megindul az állat felé, amikor puska szólalt, és a szarvas testén keresztülfúródott egy golyó - ugyanígy a mögötte álló Carl-on is. A vadász arra szabadkozott, hogy nem látta a fiút, akinek a mellkasán átment a golyó. Otis, a vadász elvezette őket a farmra, ahová készült vinni a szarvast. Egy takaros ház állt a telken, egy pajtával, lovakkal, és mindennel, amit az ember el tud képzelni egy farmra. Az apa, aki egyben a farm tulajdonosa is volt, próbált segíteni a fiún, akit a vadásza majdnem megölt. És ekkor megláttam őt, illetve a húgát - Maggie, és Beth. Maggie-nek akkor még rövidebb haja volt, de ugyanolyan jól öltözködött, mint a későbbiekben. Ravasz volt és olyan, hogy bárkit az ujja köré csavart - köztük Glenn-t is. Amikor kiderült, hogy Carl életben marad, megkezdődött az a folyamat, amikor Glenn és Maggie összekovácsolódik. Az elejétől kezdve az egyik legszimpatikusabb személy volt számomra, most pedig... a kedvencem. ♥

 

 
  

 

Emilyvel ugyanakkor találkoztam, mint a sorozatbeli nővérével. Ő alakította a Greene család kisebbik lányát, Beth-et. Rögtön elvarázsolt a haja és a szépséges szeme, no meg az a kicsit sem mindennapi arcszerkezete. Nem tudtam a színésznő nevét, de a sorozatbeli alakítása alapján elkönyveltem magamnak, hogy kedvencem. Miután szerepelt a neve az egyik évad szereposztási listáján, rögtön utánagugliztam, ez volt... 2012-ben. Két éve folyamatosan gyűjtök róla mindenféle ínyencséget. Aztán 2014, december elsején elérkezett az ötödik évad félévadzáró epizódja, címén a Coda. Én magam sem tudtam, hogy mire számítsak. Meghalt egy rendőrtiszt, és néhány ember Dawn ellen fordult, csakhogy visszajussanak a kórházba. Beth itt egy néger fiú, Noah helyébe lépett, aki megszökött a kórházból, amikor hazavágyott. A tervben Beth is szerepelt, akit ugyan elkaptak a rendőrök, de örült annak, hogy a fiú elmenekült. Mituán beállt Noah helyébe a kórházi munkálatok körforgásában, azon agyalt, hogyan végezhetne egy, az egyetlen doktorral. Olló a kézbe, ám amikor majdnem sikerült neki, behozták az egyik szobába Carolt - azaz az egyik főszereplőt. A terve csődbe ment. Ezután négy résszel úgy tűnt, mindennek vége, végre hazamehet, ám amikor lezajlott az a bizonyos "csere", Dawn, a főrendőrnő követelte Noah-t, a néger fiút. Miután Beth elbúcsúzott tőle, Dawn végzetes hibát ejtett: kimondta a mondatot, ami megölt Beth-et: Tudtam, hogy visszajössz!
S miután Beth Dawn mellkasába szúrta azt az ollót, amivel a doktort is meg akarta ölni, Dawn fejbelőtte, ezzel Emily-t végleg kiírva a The Walking Dead sorozatból.

  
  
 

 

 

♥ FAVORITES ♥

szeretnék néhány szót ejteni legfőbb kedvenceimről, a sztárokat kivéve. ~

 

-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-._.-

Rengeteg sorozatot láttam már életemben, sokat meg is szerettem, de egy sem volt, ami két évnél tovább bírta volna a kedvenceim listáján. ( talán a Dr. Csont...) Ezután bevezették a FOX csatornát, amit természetesen kértünk is, mert láttam néhány érdekes sorozatcímet a listán. Belenéztem néhányba, de egyik sem fogott meg annyira, mondjuk csak a Médium, meg az ilyesmik. Ám aztán elérkezett az idő, hogy belenézzek a The Walking Dead című sorozatba. Azt hittem, orra bukom. Valami fantasztikus volt már akkor is... miután láttam az első évadot, izgatottan vártam a második a szériát, amelyben már szerepelt a Greene család. Kedvencemmé rögtön a nővérek, Beth és Maggie váltak, mert az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikusak voltak, s ugyan elöljáróban kicsit félénkek és gyávák, de utána már bátrak, erősek és a csapat elengedhetetlen tagjaivá váltak. Maggie volt az elsőszámú kedvenc, mert nem csak gyönyörű, hanem szeretetre méltó, bátor és önzetlen lány is. Második kedvencem Beth, mert nem csak fantasztikusan szépséges, hanem mindemellett önzetlen, segítőkész és imádnivaló is.

 

  

 

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

 

Első számű kedvenc filmem, egyben egy remekmű a Hachiko című film. Soha életemben nem láttam addig olyan filmet, ami ennyire meghatott volna. Konkrétan sírtam, amikor meghalt a professzor, amikor Hachiko nem ment haza, és akkor is, amikor az elején megtalálta a professzor. Könnyekig hatódtam, ezen nincs mit szépíteni. Köszönöm a készítőknek, hogy megajándékozták az embereket egy olyan megható, küzdelemről szóló történettel, mint ez. Végtelenül örülök annak, hogy megismerkedtem ezzel a filmmel, még akkor is, ha sírtam róla - ez egy olyan érték egy filmnél, amire nem sokan képesek. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom / írom, hogy a Hachiko a kedvenc filmeim egyike - a háromból. Akkora szenzációt, mint ezt, azóta is keveset volt alkalmam látni, ami igazán elszomorít, mert a mai filmiparnak virágoznia kéne a jobbnál jobb filmekkel.

 

        

 

Második hatalmas fanatizmusom az Éhezők Viadala.  Úgy álltam hozzá, hogy jó film lesz, legalábbis egynek el fog menni, ezért megnéztem az előzeteseket, és már az első felhívta a figyelmemet. Úgy gondoltam, többet érdemel az elhanyagolásnál, ezért a fő karakterek színészeinek utánanéztem, ami tudtam, megszereztem róluk / tőlük. És... amikor megnéztem, csak néztem, mint borjú az újkapura. Olyan marha jó film lett, hogy még aznap megismételtem a megnézését. A mai napig kedvencem Peeta, de az összes karaktert nagyon imádom. Második legfőbb kedvencem Kattniss, Prim és Rue, aki ugye az első részben életét vesztette a viadal során. A második részből kedvenc jelenetem Gale és Kat csókja, még az elején, ne kérdezzétek, miért, romantikus vénám folytán nagyon favorizálom az ilyen jeleneteket. Sajnos a harmadik részt még nem volt alkalmam megtekinteni, de barátaim visszajelzése alapján megtudhattam, hogy legalább annyira remekül sikerült, mint az előző kettő. 

Boldog Viadalt! És sose hagyjon el benneteket a remény! ~

 

 

 

Volt, amikor úgy álltam hozzá az efféle dolgokhoz, hogy bénaság, meg h*lyeség. Egyáltalán nem érdekelt az ipar, nem görnyedtem össze a sírástól, ha esetleg egy hasonló témájú sorozat / film végetért, és nem adták többet a csatornán. Sokkal inkább érdekeltek a normális filmek, az akció-, fantasy és romantikus fantasztikák, mint az ilyesmi. Ehhez is úgy álltam hozzá, hogy rögtön el fogom magamat unni - az első résznél így is volt, de aztán sorra megnézve a hasonló részeket, megszerettem. Én sem hittem el, de megtörtént. Szerelmes lettem. Félreértés ne essék, nem egy emberbe lettem belehabarodva, hanem a Simspon családba. Hatalmas élmény a mai napig is, ha leülök a tévé elé, átváltom a szolgáltatót, és a letöltött összes évadot megnézhetem. Meg is találtam a téliszünetem programmenetét. #20141207.

 

 

 

Így a végére szeretnék beszorítani egy olyan témát, amiről akár évekig is zenghetnék ódákat, hogy mennyire remek dolog, hogy mennyire elárulja egy ember személyiségét, és, hogy mennyire tükrözi azt, hogy mennyi pénze van egy embernek - mert ez lehet egy kínai kisboltban megvett darab, vagy egy minőségi üzletben vásárolt "egyed" is. Ez a kis blokk kaphatná tőlem a fashion címet is, és aki egy kicsit is konyít az angol szavak felé, az tudja, miről beszélek. Életem a divat. Körülbelül 2009 környékén ( azaz 11 évesen ) kezdett érdekelni a modellek, divattervezők és divattanácsadók élete. Ez a rajongásom azóta is tart, és ezalatt az 5 év alatt megtanultam az alakomhoz igazítani a ruhadarabokat, és ízlésesen vásárolni. Annak a trükkjét is eltanultam, hogy hogyan készítsek magamnak egy sima farmerból divatos, bohém nadrágot. Nagyon örülök annak, hogy ötödikes koromban megismerkedtem egy lánnyal ( Andii ), aki a mai napig is az egyik legjobb barátnőm, és Ő bevezetett a divat világába. Magamat divat terén így jellemezném egyszerűen: bohém. Imádom a napraforgós rövidfarmeromat, a szürke macskanadrágomat, amin köröket vágtunk ki Andival, és a körök helyére más-más színű textíliákat varrtunk. Aztán hatalmas kedvenc még a kolorfúl sálam, amit az EuroCenterben lévő BijouBrigitte-ben vásároltunk Andival és Lettivel. Van még egy #swag - es sapkám is, afféle divatsapka, de nagyon bírom. Ugyanakkor a szívemhez nőtt még az a kardigán is, amely' tengerészkék-fehér csíkos, és mindig van alatta egy köldökig érő fehér póló. Ugyanakkor imádok még egy bordó napszümüveget, egy türkizkék pólót, és egy fehér top-ot is. Cípőknél a sportosabb fazonokat részesítem előnyben, a sál vs. kendő kérdést pedig nálam a kényelem, a hosszúság, és a praktika dönti el. A ruhatáramban - ami eléggé hatalmas... :D - egyaránt akad keresztmintás kendő és sál, de a legeslegkedvencebb az a kolorfúl sál, amiről már szót tettem, és egy flamingós cián-rózsaszín, szintén sál, amit egyaránt az egyik BB-ben vettünk meg.

 

 

 

És sajnos muszáj szót ejtenem egy mániáról, egy olyan szerelemről, ami a hatalmába kerített: az édességek. 2012-ben vettem magamon észre plusz dekákat, de nem érdekelt - ezek szerencsére mára már nincsenek meg, mivel ultrahiperszuper-gyors az anyagcserém... :D -, mert úgy gondoltam, biztos keveset mozgok, ami akkortájt nem volt igaz, mert heti rendszerességgel jártam kenuzni, plusz atlétizáltam és öttusáztam, és a vívás is tervben volt. Aztán rájöttem, hol van a kutya elásva; ráfüggtem a teszkós fánkokra - amit ma már utálok... -, és az anya által készített bögréssütikre- és tortákra. Egyre jobban kezdett érdekelni a cukrászok világa, ezért utánanéztem az interneten tanfolyamoknak, amik közül egyre be is iratkoztam, és ennek köszönhetően a mai napig bármikor, ha kedvem szottyan elkészítek egy csokoládétortát vagy egy mogyorós fánkot. Nem bánom, hogy M&M, Smarties, Milka, Bonbonetti és Kinder mániás vagyok, nem szégyenlem, hogy minden nap eszek két fánkot, mert mi értelme lenne? Hálás vagyok, hogy annó megismerkedhettem a cukrászat varázsával.

 

 

 

Ha még itt vagy, s nem hagytál faképnél, akkor szeretném bemutatni utolsó mániámat, betegségemet, fanatizmusomat, imádatomat és szerelmemet - a pokemont. Meglepetések áradata vagyok, tudom, ezért sem nevezem magamat átlagosnak, de ezt hagyjuk. A pokemonnal egész kiskoromban találkoztam, amikor még igazán klasszikusnak nevezhettük a dolgokat. A maihoz képest primitívnek ( jó értelemben ), és kezdetlegesnek lehetne nevezni, és ezzel senki sem hazudna. Az alaptörténet ugyan most nem jut eszembe - mert miért jutna? :D -, de azt tudom, hogy gyermekkorom egyik, vagy talán egyetlen olyan meghatározó sorozata volt, amin tudtam sírni, nevetni, búslakodni, örülni. Egy ezerarcú történet még mindig, annak ellenére, hogy mostanság rengeteg modern és felesleges karakter lett bevonva a történetbe.
Kedvenceim: eevee ♥ vaporeon ♥ jolteon ♥ flareon ♥ espeon ♥ umbreon ♥ leafeon ♥ glaceon ♥ pichu ♥ pikachu ♥ raichu ♥ vulpix ♥ ninetales ♥ growlithe ♥ arcanine ♥ ponyta ♥ rapidash ♥ dewgong ♥ seel ♥ cyndaquil ♥ quilava ♥ typhlosion ♥ furret ♥ aipom ♥ houndour ♥ poochyena ♥ mightyena ♥ zigzagoon ♥ linoone ♥ absol ♥ spheal ♥ turtwig ♥ grotle ♥ torterra ♥ chimcar ♥ piplup ♥ prinplup ♥ empoleon ♥ starly ♥ shinx ♥ luxio ♥ luxray ♥ pachirisu ♥ buizel ♥ floatzel ♥ buneary ♥ lopunny ♥ shaymin ♥ arceus ♥ lillipup ♥ dialga ♥ palkia 

 

    

    

 

 

 

Ez a puszi távoztassék innen, mert úgy gondolom, itt már nincsen keresnivalód.