Starity

Pityang profilja

Pityang yellow white  
  • Csatlakozott
  • 2015. május 17.
  • Csoport
  • Tag
  • Titulus
  • Születési idő
  • 2003. március 11.
  • Lakhely
  • Németország
  • Foglalkozás
  • tanulok
  • Kedvenc időtöltéseim
  • Olvasás, írás
  • Zenei stílusom
  • pop-rock, punk-rock, (pop)
  • Utálom
  • Ha nincsenek csúszó-mászóid és bacilusaid, akkor rendben leszünk!
  • Weblapom
  • - nem publikus -
  • Twitterem
  • - nem publikus -

//10.27.//

Pityang
Utoljára aktív: Tegnap, 20:39Státusz módosítva: 2017.06.07. 23:11

Bemutatkozás

Welcome / Guten Tag! / Bonjour! / Kon'nichiwa / Salute!

Nos igen, tagadhatatlanul nem ez a legeredetibb beköszönésem, amellyel valaha üdvözöltem valakit a profilomon. Viszont mivel erős kétségeim vannak azt illetően, hogy ezeket a sorokat bárki elolvasná (hacsak nem érdeklem őt egy egészen kicsit), valójában ez azt hiszem mindegy is. De ha már így állunk, fogjunk neki ennek is...

Most, hogy halálra untattalak téged néhány képpel, aminek igazából semmi értelme nem volt, csak arra szolgált, hogy tükrözzem egy kicsit, hogyan néznek ki a dolgok a fejemben (azaz nagyon betegen), nyugodtabb szívvel folytathatom a bemutatkozásomat. Azt viszont már most, itt, a legelején leszögezném, hogy nem tudok magamról pontos leírást adni. Alig telt el két év azóta, hogy felregisztráltam az oldalra, és máris a negyedik bemutatkozásomat fogalmazom meg, hogy legyen mit olvasnia annak, akit ideesz a penész. Egy okból lett átírva az összes... mindig elfelejtettem valamit. Minden bizonnyal ebből is ki fogok majd felejteni valamit, de... mindegy, kezdjük el!


Nos, talán kezdjük velem, ha már itt vagyunk. A nevem Márta, a magam 14 évével rontom a levegőt Németország Baden-Württemberg nevű tartományában, egy apró, a hegyek és dombok között gondosan elrejtett kis faluban, ahol nagyobb érdekességek, mint a mélyzöld fenyőerdők és a mezőkön szökdécselő őzek nem igazán leledzenek. Ingerszegény környezetembe öt és fél évvel ezelőtt csöppentem bele, amikor is úgy döntött(ünk), ideje hátat fordítani Magyarországnak. Miről kéne még beszélnem, talán a kinézetem érdekelne még valakit? Nos, eredetileg világosbarna hajkoronámmal indítottam első tizenkét életévemet ezen a földön, egy nyáron viszont, amikor éppen úgy fordultak a dolgok, rájöttem, hogy ezen sürgősen változtatni kellene, így történt, hogy több mint egy éve semmi mással nem foglalkozom, csak azzal, hogy hajkoronámmal kísérletezzek. Eddig tincseim pompáztak már kékben, zöldben, illetve annak minden létező árnyalatában, lilában, valamint kékes-zöldes-lilás ombre-ban is, mert végül is miért ne? Leginkább ezeknél a színeknél van leragadva a fantáziám, van azonban még ezeken kívül egy tucat tervem is, hogy hogyan is szeretnék kinézni. Barna szemekkel, átlagos magassággal (vagy átlagon alulival), valamint egy nem túlzottan vékony, viszont még egészséges testalkattal áldottak meg engem az égiek. 
Stílus? 


Nem igazán vagyok oda meg vissza a divatért, legalább is első látásra nem hiszem, hogy bárkinek is ez lenne a benyomása rólam. Leginkább a fekete, illetve a sötétebb színeket preferálom, a legvidámabb árnyalat, amit látni lehet rajtam, az vagy a bordó, vagy pedig a lila. Ennek ellenére számtalan olyan öltözködési-ágazat van, ami érdekel engem. A Kawaii stílus nagyon sokáig piszkálta Hello Kitty-s bottal a fantáziámat, a grunge, a goth és a pastel-goth szintén megmozgatták már a fantáziámat, nem is egyszer. Szeretem magamat a goth, a grunge, a rocker és a punk keverékének elkönyvelni, bár nem hiszem, hogy az, ha egy karikás szemű, őrült hajszínű lány fekete cuccokban nyomul, mindenképpen annak nevezhető, de ki mondja meg nekem, hogy mi lehetek és mi nem? Mindezek mellett a cosplay is egy olyan irányzat, amelyre szívesen vetek szemet néhanapján, elvégre ki ne számolta volna még össze, hogy hány olyan kedvenc karaktere van, akinek szívesen beöltözne? 

Hobbimként a rajzolást, az olvasást, az írást és a gitározást tüntetném föl, noha utóbbival egy kicsit hadilábon állok az új iskolaév kezdete óta. Tekintve, hogy zenei hallásom sajnálatos módon alig-alig van, ebben az egyben nem igazán vagyok biztos. Valamint amennyiben a kockulást, és a fangirlelést hobbiként be lehetne sorolni, azokat is idebiggyeszteném nektek, mivel ha ebből kapnék osztályzatot az iskolában, biztos, hogy ötösökkel siklanék végig minden iskolaévemen. Elnézést, egyesekkel... :) 

Ha már az iskolánál tartunk, említettem már, hogy utálom? Persze, ki is szeret minden reggel korábban kelni a napnál, a hátára csapni egy több tíz kilós táskát, és önszántából elindulni egy börtönbe? Na jó, enyhén talán túlzok, elvégre a társaságért mindig érdemes bejárni... kedvenc tantárgyaim közé elsősorban mindenképpen a történelmet sorolnám be, aztán jöhet az angol, végül pedig a művészetóra. Noha az idegen nyelvek terén általában jó felfogóképességgel bírok, a francia mindenképpen gyengeségeim közé tartozik, ugyan így a zene, és a testnevelés is. 

Közelítsünk rá egy kicsit jobban a dolgokra, kiemelve két fentebb említett hobbimat. Mint ahogyan azt már sikerült megemlítenem, Németországban élek. Kosztolányi Dezső, magyar költő mondta egyszer, hogy csak az anyanyelvemen lehetek igazán én, jómagam pedig ehhez tartom magamat, amikor két kedvenc tevékenységemmel töltöm a szabadidőmet; írok és olvasok minden mennyiségben. Előbbi mostanra minden bizonnyal életem egyik szerves részét képezi, habár rettenetesen teátrálisnak és eltúlzottnak tartottam mindig, ha valaki ilyesmit jelent ki, mégis van igazságalapja a dolognak. Elrejtőzni egy nehéz nap után egy saját magad által kreált világban... létezik ennél jobb dolog? Ha pedig éppen nincsenek meg a szavak, hogy kifejezzem magamat, még mindig ott vannak a könyvek, amelyek közé menekülhetek, ha úgy tartja kedvem. Stephen King, Rick Riordan és Dan Brown, azt hiszem ezen három író az, akiket a kedvenceim közé sorolhatnék. Mivel általába nem írótól függ, hogy mit olvasok el és mit nem, ezért sok kedvenc íróm nem igazán van. Stephen King, mint elsőszámú példaképem mindenképpen helyet kell hogy kapjon ezen listámon, ugyan így Rick Riordan, a szarkasztikus és cinikus író, aki megalkotta kedvenc könyvsorozatomat, nem is szólva Dan Brown összeesküvés-elméletekkel és őrült történetekkel teli világáról, aminek ha egyszer részese lesz az ember, többé nem szabadul!

Mint azt már említettem, írótól, és azt hiszem műfajtól függetlenül is elolvasok mindent, noha azt hiszem a fantasy, a kalandregények, és a horror azok, amelyek a legközelebb állnak a szívemhez. Ettől függetlenül híres, és ismeretlen műveket is ugyan olyan szívesen forgatok a kezeim között, a nagy klasszikusoktól kezdve az újonnan megjelent, majdhogynem senki által nem ismert kötetekig, ha jó, elolvasom.  

Mindezek mellett az utazás is egy olyan dolog, ami miatt képes lennék félretenni minden aktuális tevékenységemet, és fejjel nekimenni a kalandnak. Habár az, ha néhány havonta hazaruccanok nem számít túl nagy utazásnak, de ha úgy vesszük, leglehetősen sokat vagyok úton. Ahogyan olyan sok más ember is, nekem is leghőbb vágyam, hogy eljussak mindenhová, amerre a szívem húz engem, megismerjem a kultúrákat és az embereket, lássam a dolgokat, amelyeket eddig képernyőn keresztül, vagy utazónaplók lapjain láttam csak. 

Los Angeles egy nagyon régi, viszont annál erősebben a lelkemben élő álom, amit azt hiszem, ameddig el nem jutok oda, soha sem fogok feladni. A nagyváros szelleme (ami, mivelhogy falun lakok különösen vonz engem), a tartós jó klíma (amiből a hegyek között szintén nem jutott ki nekem túl sok), a filmgyártás múltja, a csillogás, a nagy márkák, a nyüzsgés és minden más is, ezek azok, amik miatt LA a távoli, oly' elérhetetlen álom marad még jó ideig. 

Dubai szintén egy olyan álom, ami még jó ideig álom is fog maradni, hiszen olyan távoli a város, ami nem más, mint a megtestesült modern álom. Egyik őrült, és kissé szokatlan jellemonásom, hogy oda meg vissza vagyok a felhőkarcolókért. Nem az építészetért, pusztán a kész műben, annak vagyok megszállottja, ami ott áll, kézzel foghatóan az égig nyúlva. Le tudnak engem nyűgözni Dubai fényei, a hatalmas felhőkarcolók és a modern építészet vívmányai, lenyűgöz, hogyan keveredik el az arab kultúra, és a fejlődő világ minden találmánya egymással. 

Nos, most pedig, hogy elérkeztünk ide, el kell árulnom, hogy azért vannak olyan álmaim is, amelyek már valóra váltak. Ezen valóra vált csodák egyike London is, amelyet volt már szerencsém 2016 tavaszán saját két szememmel is megpillantani! London mindig is hatalmas álmom volt, egy olyan uticél, ami közelebb van minden másik álmomnál, mégis túl messze ahhoz, hogy számomra elérhető legyen, éppen ezért volt olyan nagy lehetőség a számomra, hogy születésnapomon elmehettem. És ahogyan arra számítottam, ahogyan azt merész álmaimban elképzeltem, igen, valóban lenyűgöző volt utazásom és ottlétem minden egyes másodperce. Gyönyörűek voltak az emberektől hemzsegő turistalátványosságok, kézzel tapintható a hatalmas város történelme, az elkeveredő kultúrák és emberek, még a fölém nehezedő spontán viharok, és a szűkös tömegközlekedés sem változtatja meg a városról alkotott képemet. 

Talán éppen a fent említett okok miatt jutottam arra a következtetésre, hogy össze kellene kötni a kellemeset a hasznossal, és jövőbéli terveimet nem máshol, mint Londonban megvalósítani, így vagy úgy, de ott vinni véghez mindent, amiről vad álmaimban képzelgek.

 

És akkor most biztosan felteszitek magatoknak a kérdést, mégis mi akarok lenni? Nem nehéz kérdés, még ha sok embernek az én koromban a válaszadás egészen biztosan problematikus lenne, én tudom, hogy hacsak nem unom meg idejekorán a dolgokat, és nem leszek könyvtáros, hogy mindenki, aki egy kicsit is művelt, engem keressen meg könyvek kapcsán, hogy naphosszat olvashassak és csend vegyen engem körül, nos akkor... akkor történész leszek. Vagy régész. Vagy egyiptológus. Vagy szinte mindegy hogy mi, csak kifulladásig foglalkozhassak a történelemmel, és ne kelljen egyetemi előadásokat tartanom és iskolákban tanítanom! Amióta csak az eszemet tudom, a letűnt korok, a kultúrák és a nagy események lenyűgöztek engem. Mindig mindent tudni akartam, érdekeltek engem a legkisebb részletek is. Öt, lassan már hat éve ugyan az a téma érdekel engem, lassan hat éve már annak, hogy tudom, a jövőm teli lesz levéltárakkal, poros könyvekkel, és kutatómunkával. 

Most, hogy már eddig eljutottunk, és talán még van is ott a képernyő másik felén valaki, aki olvassa még a bemutatkozást, szeretnék kitérni azokra a dolgokra, amiket szeretek. Például azt a megszámlálhatatlanul sok bandát és énekest, akikért rajongok;

Bár bandákkal akartam kezdeni a dolgokat, mindenek előtt, még a szólóénekesek előtt is meg kell említenem azt az embert, aki ki tudja mennyi mindent jelent nekem, a zenéjével és szerény személyével egyben. Nem szerettem volna betenni a szólóénekesek listájába, mert olyan sok mást is jelent nekem, nem csak egy sztárt, akit kedvelek. Nincsenek szavak arra, mennyire szeretem és tisztelem ezt az embert, aki mindamellett, hogy csodálatos énekes és figyelemre méltó dalszövegíró, természetesen más is. Az oka annak, hogy minden nap mosolygok, a rossz napjaim és rossz kedvem gyógyíre, a boldogságom okai közül az egyik. Egy csodálatos angyal, egy önzetlen, tehetséges, szerény, humoros, stílusos, inspiráló, és ami a legfontosabb, két lábbal a földön álló ember, egy olyan ember a celebvilágban, akit érdemes példaképként választania bárkinek, mert nála még nem láttam csodálatosabb személyt a sztárvilágban, vagy úgy általában az életemben, még ha ő közvetlenül nem is a része az enyémnek. Igen, ő Harry Styles, az a fantasztikus személy, akire jobban felnézek mindenki másnál, akit jobban szeretek bármelyik másik celebnél, aki elbűvöl, elvarázsol, megigéz, magával ragad engem, bármit csinál. Oldalakat tudnék írni arról, mi mindent jelent nekem ez az ember, és mennyi mindent köszönhetek neki, milyen sokat tanultam tőle, mennyire végtelenül sok minden miatt csodálom és bálványozom őt, de nem lenne helyem sem, meg titeket is csak untatnálak vele, szóval ugorjunk a többiekre. Az biztos, hogy Harry minden lista tetején áll!
 

Hányszor írtam már újra ezt a részét a bemutatkozásomnak, te jóságos Úr Isten...! Bár tagadhatatlan, hogy ha zenéről van szó, a bandák élvezik a legelső helyet a listámon, hiszen mindig is a bandák voltak azok, amelyeknek a zenéjében megfogott engem valami, kevés olyan van, akikért tényleg tudnék sikítani, ha arra kerül sor. Vannak olyan bandák is, amelyek már nem is léteznek, én mégis szeretem őket. 
Mindenek előtt, a Twenty One Pilots, azaz Josh Dun és Tyler Joseph duója, akik úgy egészen egyszerűen csak levettek engem a lábaimról egy nap alatt, ameddig meghallgattam a legtöbb számukat, és utánuk néztem, honnan jöttek, mit csinálnak, és így tovább... ezekről a srácokról nem lehet rosszat mondani, komolyan mondom! A showk, amiket játszanak, majdhogynem tökéletesek, a dalszövegeiktől kiráz engem a hideg, kettejük duója a legjobban működő dolog, amit valaha láttam, és azon kevesek egyikei, akik a nulláról kezdték, és még véletlenül sem lettek az egekig hypeolva. Aztán ott van a Linkin Park, akiket már meglehetősen régóta követek, és úgy egész egyszerűen csak imádok! 5 Seconds of Summer-ről mindig is tudtam, mióta a One Direction 2013-ban velük mentek el turnézni, viszont követni őket nem kezdtem el őket olyan régóta, ez az idő viszont bőven elég lett ahhoz, hogy megszeressem őket, a kényelmetlen cukiságukat, a "not-so-punk-rock" zenét, és még sorolhatnám! Oh, és beleszerettem a dobosba... awkward story of my life. A Nirvana az persze megint egy másik sztori, ugyan is egészen véletlenül hallottam meg az MTV-n a Smells Like Teen Spirit-et, amiről rögtön kiderült nekem, ez az egyik leghíresebb számuk, szóval utánuk néztem, és gyorsan meg is szerettem a grunge-rockot, még csak nem is kellett erőlködniük a srácoknak, hogy elbűvöljenek engem! Utolsóként pedig még több rocklegenda a The Rolling Stones tagok személyeiben. Ironikus, hogy bár ebben az esetben nem hívnám magamat rajongónak, egy iskolai prezentációnak köszönhetően mégis olyan sokat tudok róluk, mint a kedvenc bandáimról, köszönhetően a megelőző kutatómunkának. A tulajdononban lévő információkat összevetve pedig azt kell mondanom, még ha nem is vagyok rajongó, csodálom őket minden szinten!

 

Itt viszont még nincs nagyon vége a "mókának". Nem sok szólóénekes/énekesnő van, akit úgy... szeretnék... ennek sok oka van, viszont akiket kedvelek, azok tudnak is valamit, így hát kezdeném ezen sztárok felsorolását; Ed Sheeran elsődleges kedvencem, mert az, ahogyan felküzdötte magát oda, ahol most van, az, hogy nem elsődlegesen a kinézetével, hanem ténylegesen a zenéjével szerzett rajongókat, és az, hogy egy szál gitárral jobb showkat képes csinálni mint sokan mások, lenyűgöző! Aztán ott van Shawn Mendes, aki (véleményem szerint) egyike azon tehetséges embereknek, akikre NEM LEHET azt mondani hogy ne lenne tehetséges! Amit ez a gyerek le tud művelni, arra szavak sincsekek, és minden tiszteletem neki és az aranytorkának! Végezetül pedig egy női előadó is egyértelműen a kedvenceim közé tartozik, aki pedig nem más, mint Melanie Martinez. Majdhogynem csodaszámba megy manapság egy olyan női előadó, aki nem áll be abba a bizonyos sorba. Ő nem áll be. És ezért minden tiszteletem az övé, mert megtehetné, de nem teszi, mert nem azért zenél, hogy toplistára kerüljön! 

Egy kedvenc filmet természetesen nehéz választani, hiszen sok remek műalkotás van, az viszont kétségtelen, hogy számomra egy feltétele van mindnek, mégpedig, hogy el tudjak rajta gondolkodni. Ha fáradt az ember, persze agymosásként megnéz szívesen egy vígjátékot, az azonban kétségtelen, hogy ha le akarom magamat kötni, akkor vagy az Inception mellett döntök, vagy pedig a Felhőatlaszt veszem elő. Kissé gyermeteg ugyan, de mindezek mellett imádom a Disney és a Pixar műalkotásait is, hiszen ezek azok, amelyeken felnőttem, és amelyeken még mindig cseperedek, éppen ezért nem taszítom el őket magam mellől, és amikor csak lehet, fiatalodok öt-hat évet! Sorozatok terén a Trónok Harca az egyetlen, amelyet én is hithű buzgalommal követek nyomon, ezen kívül pedig van még egy műfaj, amit képes vagyok megtűrni a bőrömön, ez pedig... 

... az anime, valamint a manga.

Korábban az anime műfaja számomra nem jelentett túl sokat. Csakúgy mint a mangákat, az animéket is elkönyveltem kisgyerekeknek gyártott szemfényvesztésnek, amiben az az egyetlen különlegesség hogy Japánból érkezett, és nem Európából vagy Amerikából, mint azoknak a meséknek a zöme, amiket lenyomnak a gyerekek torkán. Mostanra viszont elérkeztem oda, hogy rengeteg különböző animét nézek, próbálom tágítani az ismereteimet és megbarátkozni velük, az én ízlésemnek megfelelőeket keresni. Az a mű, mely betekintést engedett nekem ebbe a világba, az a Naruto című anime volt, melyet mind a mai napon lelkesen követek, amikor csak időm engedi azt. Ezek után pedig nem volt megállás, rengeteget láttam és néztem, egyszerre hat-hét különböző anime és manga között is tudok egyszerre cikázni, és még belefáradni sem tudok! Noha ez az állapotom nem túl régre nyúlik vissza, az biztos, hogy nem lesz majd könnyű megint visszatérni az eredeti "normális" élethez.

 

Ha már ott tartunk hogy miért nem élek normális életet, beavatnálak titeket a könyvekkel kapcsolatos nagy őrületembe is, ami nem más, mint Rick Riordan őrült világa (ezáltal pedig visszakanyarodok a bemutatkozásom elejére, ahol is szintén beszéltem nektek róla). Aki nem ismerné az írót, az majd felismeri a könyvét, a Percy Jackson könyvsorozat világszerte híres lett (talán Magyarországon nem annyira). A Percy Jackson és az Olimposziak öt kötetet, Az Olimposz Hősei szintén öt kötetet, A Kane-Krónikák pedig újabb három kötetet tartalmaznak. Tizenhárom köny totális megszállotja vagyok, tulajdonképpen már legalább fél éve! Rick görög, római és egyiptomi mítoszokkal, istenségekkel és félistenekkel megtelt világába az embernek csak egyszer kell belemerülnie, de többet nem fog tudni feljönni a felszínre, az már egyszer biztos!

Most hogy már itt vagyunk és ennyi mindent magunk mögött tudhattunk velem kapcsolatban, engedd meg kedves látogató hogy beavassalak téged kedvenc videósaim köreibe is, akik nem mulasztanak el engem szórakoztatni, főleg akkor nem ha a legnagyobb szükségem van rájuk.

  • retéP óscnaD, aki valójában Dancsó Péter, a magyar Youtube legismertebb alakja, azt hiszem mindenkinek ismerős kell hogy legyen. Még három évvel ezelőtt - amikor közel sem volt ennyire elhíresült a csatornája - iratkoztam fel a Videómániára, és röhögtem magamat sz*rrá minden egyes videóján. Akár megváltozott a Dancsó, ahogyan azt sokszor hallom, és akár belefásult már ebbe a dologba (ami nem hiszem, hogy igaz lenne) egy dolog azért biztos, én röhögök, a röhögés pedig jó dolog!
  • A mélyen tisztelt Szirmai Gergely az, akire a leginkább felnézek az összes Youtube-os közül. Rengeteget tágult a szókincsem, változott a világnézetem és az ízlésem csak annak köszönhetően, hogy őt nézem. Nem elég, hogy adok a véleményére a filmekkel és játékokkal kapcsolatban, nem elég, hogy a HollywoodNewsAgency-n és a Gameday Irodán egyszerre tudom magamat halálra nevetni, de ráadásul tisztelem is Greg-et. El meri mondani a véleményét, anélkül, hogy megvajazná a műsort, mer önmaga lenni, mer hülyét csinálni magából a kamera előtt, és még ennek ellenére is megőrizni a tekintélyét (már ha van). Arról már nem is beszélve, hogy az AFK Légió utazócsatorna az új kedvenc utazócsatornám Youtube-on!
  • JustVidman  szintén azon videósok egyike, aki a nap minden egyes percében képes mosolyt csalni az arcomra, elvégre a bugyuta, és egyre inkább fejlődő animációkon, és a viccein ki ne tudná elnevetni magát? 
  • Majd pedig, mivel nem nézek sok külföldi videóst, csupán egyet említenék meg, aki számomra sokat jelent. iiSuperwomanii, az a nőszemély, akitől rengeteget tanultam, és ami még fontosabb, aki rengetegszer nevettetett meg engem még egy nagyon nehéz nap után is, és akinek vannak videói, amelyeket már olyan szinten rongyosra néztem, hogy minden egyes szót tudok kívülről. Az angol nyelvtudásomon is sokat segít a gyors beszédstílusa és a rengeteg szleng, úgyhogy azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt, amikor elkezdtem őt nézni!

Talán a természetemről kellene még néhány szót szólnom? Nos, ha találkoznál velem a való életben (ami az oldalon talált barátaim személyében remélem néha, egy-egy alkalommal össze is jöhet majd egy napon) akkor egészen biztosan fel fognak tűnni rajtam olyan jellemvonások, amelyek vagy tetszeni fognak vagy a pokolba átkoznál engem velük együtt. Az első talán az hogy rettentő mocskos a szám. Lehet hogy ez a kommenteken vagy véleménnyilvánításokon nem látszi meg, de az oldalon nem is tervezek minden második szavam betűi közé csillagokat ékelni, mert felesleges lenne, előnyben részesítem a kifinomult véleménnyilvánítást. Két eset a kivétel, ha nincs hozzá kedvem, vagy ha annyira felb*ssza az agyamat valami hogy kénytelen vagyok csúnyákat írni! Na olyankor lehetséges hogy előbújik belőlem a kisördög! A másik jellemvonásom talán az ingadozó hangulatom, egyszer olyan vagyok mint egy élőhalott, a másik pillanatban pedig kicsattanok az erőtől. Úgy hiszem magamról hogy magabiztos vagyok, szeretem a spontán és hirtelen dolgokat, az olyanokat, amiket nem kell hetekig tervezgetni, csak fejest ugorhatsz beléjük :) Egyetlen perc alatt meg tud változni a véleményem, amihez három perce még nem volt kedvem, azt hirtelen a világ egyik legjobb ötletlének könyvelem el. Rettentő kritikus vagyok, hajlamos vagyok mindenben keresni a rosszat és a hibákat, holott én magam is tudom hogy néha jobban járnék ha negatív dolgok helyet a pozitívakra koncentrálnék. Természetemnél fogva vagyok ilyen, olyan mint egy reflex :P Szeretek smiley-kat használni, még akkor is ha ezzel az emberek agyára megyek. WhatsAppon, Facen, úgy általában mindenhol ahol csak smileykat lehet találni! Az alvást megvonni tőlem nem szabad. Próbálták már, nem jó ötlet, főleg nem hosszútávon. Melegre van szükségem. Számomra a tél olyan mint egy kínzás, ami hosszú hónapokig is elnyúlhat. Kell a nap, a vitaminok, kellenek a sugarak hogy feltöltsenek, mert még élni sincs kedvem ha esni kezd az eső vagy a hó, ezt látni lehet rajtam, higgyétek csak el! Túlságosan jól tudok hallgatni, meg tudom hallgatni mindenki problémáit, sőt, tanácsokat is tudok adni (bár rettenetes vagyok tanácsosztogatásban, én mondom!) de nehezen találok olyan embereket akik engem is meghallgatnak, értük nagyon hálás tudok lenni. Nem bírom az ízeltlábúakat, pókokat, csótányokat, nem bírom a hasonló csúszó-mászó dögöket. Nem és kész. Ezzel szemben imádom a pandákat! A kedvenc színem a fekete. Kedvenc ételem az nem igazán van, sok mindent szívesen eszek, viszont több oldalas listát tudnék írni azokról az ételekről amiket nem szeretek. Innivaló gyanánt víz, ha az nincs a rostos gyümölcsleveket is szeretem. Azon kívül tudom nagyon antiszoc dolog, de néha csak el akarok tűnni a szobámban és napokon keresztül a gépem előtt gubbasztani, mert egyszerűen csak nincs erőm és kedvem máshoz. Elszigetelődni mindenkitől néha rettenetesen kellemes, még akkor is ha alapjában véve társas lénynek vallom magamat. Ha pedig választanom kéne... akkor a gépem, mert ezen van fent az egész életem, itt élem az életem egy jó részét, még ha ez nagyon furcsán is hangzik. Bár a mai világban... :/

 

 

Hogy mindenkinek tiszta legyen még most, mielőtt végleg elköszönnék tőletek és mennék a dolgomra; szívesen fogadok el mindenféle baráti felkérést, szeretek új, érdekes embereket megismerni, amilyen minden bizonnyal te is vagy, kedves egyenlőre lehet Ismeretlen, aki ezeket a sorokat olvasod. De...! Utálom azokat a baráti felkéréseket, amikhez senki sem csatol semmit, hanem egy addig teljesen ismeretlen ember jelöl be engem. Egy kedves üzenet a jelölés miértjét illetően számomra sokkal szimpatikusabb, mint mikor ismeretlenben jelölnek be engem az emberek az oldalon. Szeretek ismerkedni, de nem szeretem a barátgyűjtőket, mindannyian vagyunk annyira értékesek ezen az oldalon, hogy ne csak egy nagy gyűjtemény részei legyünk!

 

Most, hogy úgy hiszem mindent elmondtam magamról úgy gondolom hogy be is fejezhetem. Ha valaki vette a fáradtságot és eljutott idáig, annak köszönöm hogy végigolvasta a bemutatkozásomat :)

Ha bárhol meg szeretnél találni, akkor egyenes úton errefelé tudlak téged elküldeni: 
https://demonshl.wordpress.com/
 
Avagy esetleg erre:
https://www.wattpad.com/story/79987826-demons-harry-styles-fanfiction

 

Végezetül pedig ha szeretnél még többet látni (álom)világomból, akkor figyelmedbe tudnom ajánlani a Pinterestemet, hiszen mint a mondás is tartja: "Egy kép többet mond ezer szónál"! :
http://de.pinterest.com/cincogimanofalo/

 

Au revoir!