Kedves emberke, aki ezt a bemutatkozást itt olvasod!
nézzed a lelkemet
Én tényleg próbálok nem valami sablont alkotni, de, nos egy bemutatkozás. Nagyon nehéz dolgom van ezzel, mivel… Néhány mondatban és pár sorban mit tud magáról az ember elmondani? Egy ember kiismeréséhez évek szükségesek. Aki pedig ezt olvassa… körülbelül öt percet szán erre itt. Semmi baj, ez így van rendjén, de már nagyon irritált az üresen hagyott rész. És szeretnék megismerni néhány aranyos tagot is, nyilván.
Azt hiszem, hogy a korom lényegtelen. Nem szeretem, ha az emberek kor alapján skatulyáznak be másokat, és én se igazán szeretnék ennek az áldozata lenni, tessék, leírom ezt a szöveget, ítéljetek ez alapján… De, amúgy 15 éves vagyok, nemsokára 16. A becses nevem Fanni. A napjaim nagy részében, egy héten negyven órában egy gimnázium padját koptatom, mint mindenki más, aki velem egy korú. Természetesen én is odavagyok az oktatási rendszerünkért, de ez van, ezt kell szeretni. Sajnos az iskola és az arra való készülés az időm jelentős részét lefoglalja, így a csekély kis szabadidőmet elég nehezen tudom beosztani.
De szeretek olvasni (lírát és epikát), sorozatokat és filmeket nézni, töménytelen mennyiségben zenét hallgatni, és írni is szeretek, verseket és akár epikus műveket is (nem akarok nagy szavakat használni). Sportokat nem szívesen űzök, kivétel ezalól a tánc, ami, átmozgat, formában tart, és felszabadít. Aki szeret, aszerint tökéletes tanár lennék, aki utál, az ügyvédnek szánna, és aki nem ismer, az a jövő színésznőjét látja bennem. Tudom-tudom, eltérő pályák, de mind a három közel áll hozzám. Kedvencem az irodalom (már-már elhíresült mondásom, hogy „én nagyon szeretem a hasonlatokat. És a megszemélyesítéseket is? Azt is.”), és az angol. Angolból idén tervezem letenni a B2es nyelvvizsgámat. *Szorítsatok:D*
Nem tudom mit írhatnék a belső tulajdonságaimról. Mindig hibába esem, vagy túl sokat, vagy túl keveset gondolok magamról.
Rossz tulajdonságom, hogy szeretek kötekedni. Ezt persze nem a szarkavarós értelemben kell érteni, sokkal inkább szívesen merülök el politikai nézetek, vallási kérdések, pszihológiai témák és sorozatok vitatásában. Szeretek érvelni, szeretem a nehéz témákat és a nehéz témákat feldolgozó irodalmi műveket. Akárcsak a színházat, és a színdarabokat is. Fun fact, hogy valami miatt a színházi színészeket többre tartom mint a filmes színészeket, habár mind a két szakma más miatt nehéz, én valahogy az élő szereplőkre jobban fel tudok nézni.
Mint már említettem, szabad időmben szívesen nézek sorozatokat, és mostanában leginkább ennek hódolok. Jelenlegi kedvencem a The 100, aminek eléggé az elején járok még, de semmi baj, avassuk kedvenccé :D Szóval, tetszik benne, hogy az én korosztályomról szól, akikre olyan „feladatot” bíznak rá, akikkel olyan dolgok történnek, amiket szerintem egy életképtelennek elég nehéz lehet kezelni. Meg úgy eleve. Tetszett az, hogy társadalmat csináltak, és ahogy próbáltak az elején szabályok nélkül élni… Rengeteg filozófiai kérdésemet megválaszolta. Ezek mellett tele van olyan jelenetekkel, amik sorban váltják ki a katarzis élményt, annyira meghatóak, hogy egész éjszaka nem alszom. Az első évad egyik részében például volt egy apuka, aki azért áldozta fel az életét, hogy a lánya láthasson.(Sajnálom, ha spoilereztem) Aki nem ismerné, mindenképpen nézzen utána. Olyan embereket, és emberi sorsokat mutat be… Elképesztő. Másik nagy kedvencem a tökéletes My mad fat diary. Jókedvre derít, pörgős, és megnyugtatja a lelket, miközben egy tinisorozat, ami nem tér ki a komoly témák elől. Lehet róla beszélni. Illetve, mind a kettőről lehet beszélni. De van még jónéhány sorozat, amit nagyon szeretek, ilyen például a Jane the Virgin, Sex and the city, South park, Hannah Montana, Once upon a time, The Vampire Diares, Pretty Little Liars, Glee, Faking it, Awkard, Bones, CSI:New york, American Horror Story, Csajok, szilikon ez lesz a paradicsom!, Gossip Girl, Shadow Hunters, Arrow, 10 things I hate about you, Jim szerint a világ… Hirtelen ennyi jutott eszembe, de szerintem ezekből tökéletesen leszűrhető, hogy nagyon szeretem az ilyen „csajos” sorozatokat. Jelenleg a rövidke listámon a Shameless és a Trónok harca állnak, amiket szintén szeretnék megnézni. Mint már említettem, a filmeket is nagyon szeretem. Évek óta nagy kedvencem a Minden végzet nehéz című film, amiről azt érzem, hogy olyan, mintha rólam és az életemről szólna. Számomra az tömény önkifejezés, többször is megnézem évente, és mindig el tud gondolkodtatni. Mert, hát, elég érzékeny típus vagyok. Szeretem a romantikus filmeket is, amik megríkatnak, mint a Szerelmünk lapjai, P.S. I love you, Mielőtt megismertelek, Mielőtt felkel majd a nap, A Dán lány. Másik nagy kedvencem az Edge of 17, ami bár nem tökéletes, de valamiben mégis eltér az átlagos filmektől: a csaj le meri szólítani a pasit. Egyébként szeretem a Spy, a Kingsman: A titkosszolgálat, az U.N.C.L.E. embere, és az Ex machina filmeket is. Azt hiszem, ezeknek végtelen hosszú listájuk lenne, de még muszáj megemlítenem az Agymanókat, A Scooby doo-t (A baráti összetartozást jelenti számomra) és a Kört is. Mint említettem olvasni is szeretek, itt is a romantika a kedvencem, imádom a Zápor utcát, a Szívritmuszavart, a Fogadj el!-t, a Párválasztót, A Leányrablás Budapestent, a D.A.C.-ot, a Katalin utcát, az Abigélt, a Lolitát, minden mennyiségben Meg Cabotot… Szóval imádom a könyveket is. Mostanában mondjuk inkább a sorozatokért vagyok oda. Kedvenc költőm József Attila, de szívesen olvasok Radnóti Miklóst is. Szeretem Simon Mártont, Tóth Krisztinát és Varró Dánielt.
Mint minden ember, én is szeretem a zenét. Mert a zene az tulajdonképpen… hmm a hallható érzések. Imádom Miley Cyrust. Az a nő elképesztően tehetséges. A szövegei a megtestesült csodák, a torkában pedig valami nagyon jó dolog veszett el. Csodálatos. Minden egyes számával erőt és életet ad, kifejezi amit kiakarok, néha nevetek, néha sírok, néha felráz, néha elgondolkodtat… Eddig az életem összes pillanatát össze tudnám kapcsolni egy-egy számával, és egyszerűen lelke van a zenéjének. Bár, én úgy gondolom, hogyha egy művészeti alkotás tetszik valakinek, azáltal az alkotó lelkét ismerjük el. Én is így vagyok Miley-val. Évek óta követem minden közösségi oldalán, olvasom az interjúit, és egyszerűen imádom azt a nőt. Rettenetesen intelligens, és okos, minden megszólalása aranyat és imádom ahogyan politizál, meg ahogyan látja a világot. Egyszer én is szeretnék ilyen magabiztos, független és erős lenni. Szívesen leülnék és beszélnék vele, nem egyszer adott már tudtán kívül tanácsot. A másik ilyen számomra Lady Gaga. Rá nemrégiben kezdtem el felnézni, a Miley imádatom már lassan 10 éve tart, míg ez alig egy éves. Imádom a zenéit, bár az újak jobban tetszenek, mint a régiek. A hangja csodálatos, elképesztő, és a szövegei is rendkívül kifejezőek. Egyszerűen csak tetszenek az eszmék, amiket hirdet, az elfogadásról, önmagunk felvállalásáról. Ez a két nő, akik segítenek nekem is abban, hogy el tudjam magam fogadni. Rajtuk kívül nagyjából mindent meghallgatok, ami tetszik. Itt szeretném még megemlíteni Bruno Marsot is, akinek imádom a zenéit.
És itt jött el a pillanat, hogy ezt a szent bemutatkozást itt fogjam és lezárjam. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és ne féljetek írni üzenetben, ha esetleg szimpatikus lennék. Na písz! ^.^
