Cliff Burton

C L I F F  B U R T O N

Korai évek

Clifford Lee Burton 1962. február 10-én látta meg a napvilágot Alameda County-ban, Kaliforniában, Jan és Ray Burton fiaként. San Francisco Bay Area-ban nőtt fel. A zenét édesapja által szerette meg, aki komolyzenét hallgattatott vele és zongoraleckékre járatta. Tinédzserként leginkább a rock és a klasszikus zene vonzotta, majd átváltott a heavy metalra, 13 évesen pedig elkezdett basszusgitározni, miután bátyja elhunyt. Szülei szerint testvére miatt akart basszusgitáros lenni - a cél érdekében napi hat órát gyakorolt a Metallicába való belépéséig. A klasszikus zene és a dzsessz mellett Burtonre még a southern rock, a country és a blues is hatással volt, leginkább ezek az előadók hatottak rá: Geezer Butler, Blue Öyster Cult, Misfits, Queen, Thin Lizzy, Rush. Mialatt a Castro Valley High School-ba járt, megalapította első együttesét, az EZ-Streetet. A banda tovább tagjai a későbbi Faith No More-gitáros, "Big" Jim Martin és a jövőbeli Faith No More-, valamint Ozzy Osbourne-dobos, Mike Bordin voltak. Burton és Martin folytatták zenei pályájukat, miközben a hayward-i Chabot College diákjai lettek. Második együttesével, az Agents of Misfortune-nel beneveztek a helyi Battle of the Bands (Bandák Versenye) nevű megmérettetésre 1981-ben. 1982-ben csatlakozott első komolyabb együtteséhez, a Traumához.

Metallica

A Trauma 1982-ben Los Angelesbe ment egy fellépésre - a klubban ott volt két Metallica-tag, James Hetfield és Lars Ulrich is. Hetfield így fogalmazott Burton játékáról: "Ez egy fantasztikus zúzás volt", ugyanis azt hitték, hogy Cliff egy gitáros, amikor azonban megtudták, hogy egy basszus szólót hallottak, megpróbálták átcsábítani magukhoz a zenészt. Burton úgy érezte, a Trauma már csak a pénzért zenél, így elfogadta a számára is kedvező ajánlatot, és a Metallica basszusgitárosa lett. Azonban az ötlet, hogy a Metallica Los Angelesben telepedjen le, meghiúsult, mert Cliff nem akarta elhagyni San Franciscót, így végül az El Cerritót tették meg székhelyül. Burton első munkája az együttessel a Megaforce c. demó volt - előző ilyen alkotásukat, a No Life 'til Leather-t sikerült eljuttatniuk John Zazulához, a Megaforce Records tulajdonosához. A zenekar rögtön New Jersey-be ment, hogy leszerződjenek a kiadónál. Első albumuk a Kill 'Em All volt, második lemezük pedig a Ride the Lightning címet kapta - ez nagyobb kiadók figyelmét is felkeltette. Aláírták a szerződést az Elektra Recordsnál, és elkezdtek dolgozni következő korongjukon, a Master of Puppets-en, mely később a thrash metal és az egész heavy metal stílus meghatározó albuma lesz. Burton kedvenc Metallica-száma is megtalálható rajta, a Master of Puppets (vagyis az a szám, melyről a lemez a nevét kapta).

Halála

A Damage Inc. turné európai részében a zenekar éppen úton volt turnébuszukkal. Azonban az ágyak kényelmetlenek voltak, így Cliff és Kirk (Hammett) kártyázni kezdtek, hogy eldöntsék, ki aludjon az emeletes ágy tetején. 1986. szeptember 26-ának éjjelén Burton nyert egy pikk ásszal, ezért lehetőséget kapott arra, hogy kiválassza a fekhelyét - Hammettét választotta. Reggel hét órakor (27-én) a buszsofőr elmondása szerint a jármű megcsúszott a fekete jégen, kiment a fűre, Cliff pedig kizuhant az ablakon, a busz pedig rádőlt - helyben meghalt. Hetfield később elmondta, azt hitte, azért történt a baleset, mert a sofőr részeg volt, hiszen alkoholszagot érzett rajta. A frontember ugyanakkor a baleset után nem sokkal kiment az útra, és sehol sem látott fekete jeget. Burton hamvait a Maxwell Ranchon szórták szét, temetésén az Orion című Metallica-dal szólt.  A To Live is to Die dalszövegének egy részlete is megtalálható sírkövén: "...cannot the Kingdom of Salvation take me home?".

Ezenkívül Dave Mustaine, a Megadeth frontembere (és a Metallica egykori tagja) írt egy dalt a zenész emlékére (Megadeth - In My Darkest Hour). Mustaine elmondta, hogy amint értesült a hírről, azonnal leült írni egy dalt barátja tiszteletére, ám a szövege teljesen független Burton halálától.

2006-ban emlékkövet avattak Cliff tiszteletére, nem messze a baleset helyszínétől.
Az Anthrax az Among the Living c. albumát Burtonnek ajánlotta, csakúgy, mint a Metal Church a The Dark nevet viselő lemezét.
A To Live is to Die: The Life and Death of Metallica's Cliff Burton c. könyv 2009-ben jelent meg, az előszót Cliff régi barátja és zenésztársa, Kirk Hammett írta.

Nyugodjék békében!

írta: jawbreaker

K I L L  'E M  A L L

A zenekar 1983 tavaszán New Yorkba utazott Jon Zazula hívására. A férfi felajánlott nekik 1500 dollárt a demók miatt már sokak által követelt album felvételére. Áprilisban a The Rods mellett bonyolítottak le egy miniturnét, azonban 11-én kirúgták Dave Mustaine-t az együttesből - főleg - nehéz természete és rendszeres drog-, valamint alkoholfogyasztása miatt. Ilyenkor állandóan verekedett, kötekedett társaival, például Adrian Vandenberget, a Whitesnake későbbi gitárosát is súlyosan inzultálta. Helyére Joe Satriani tanítványa és az Exodus zenésze, Kirk Hammett került. Mustaine a mai napig nem tudta feldolgozni kirúgását, így gyakran tett a későbbiekben megjegyzéseket egykori zenésztársaira, főleg Hammettre volt dühös (bár mára elásták a csatabárdot). A basszusgitárosuktól, Ron McGovney-tól is megváltak, és a helyére Cliff Burton került. Az albumot 1982-ben kezdték el készíteni, '83-ban pedig a Zazulától kapott pénz segítségével megjelentették és jobban kidolgozták. Eredetileg a Metal Up Your Ass címet tervezték lemezüknek, azonban egy ilyen nevű és botrányos borítójú albumot mindenki elutasított. Burton ennek hallatán csak annyit mondott, hogy “Ezek kib*szott szemetek, öljük meg mind!”. Ebből a mondatból származik a korong véglegesített elnevezése, a Kill 'Em All, borítóját pedig egy vértócsában heverő kalapács és egy kéz díszítette. Kereskedelmileg nem aratott túl nagy sikert, azonban az undergroundban imádták, főleg különleges, agresszív hangzásvilága miatt. A kritikusok és a rajongók is egyetértenek abban, hogy valószínűleg a Kill 'Em All a legkorábbi thrash metal album. Először 1500 darab készült belőle, mely pár perc alatt elfogyott, majd a következő 3500 példányt is hamar elkapkodták. Hammett szerint azonban ez csupán legenda, ugyanis 15.000 volt az indító példányszám. 1988-ban a 120. helyet szerezte meg a Billboard 200-as listáján, a Rolling Stone magazin "A '80-as évek 100 legjobb albuma"-gyűjtésén 35. lett, a metal-rules.com pedig a 20. legjobb lemezének minősítette. 1999-ig 3 millió példány kelt el belőle világszerte.

Dalok:

1. Hit The Lights (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:17
2. The Four Horsemen (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 7:08
3. Motorbreath (James Hetfield) – 3:03
4. Jump In The Fire (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 4:50 [kislemez]
5. (Anesthesia) Pulling Teeth (Cliff Burton) – 4:14
6. Whiplash (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:06 [kislemez]
7. Phantom Lord (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 4:52
8. No Remorse (James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:24
9. Seek & Destroy (James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:50
10. Metal Militia (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 5:11

R I D E  T H E  L I G H T N I N G

1984 februárjában hozzáláttak a második albumukhoz. Július 27-én jelentették meg. Egy francia nyomdai hiba miatt a lemeznek megjelent néhány zöld színezetű példánya is, amelyek már gyűjtők féltett kincsei. Az album hangzásvilága fejlődött, sokkal kifinomultabbá vált. A lemezre egy lassú ballada, a Fade to Black is felkerült. A Kill 'Em All-on nem kaptak helyet lassú számok, tehát ezt nagy érdeklődést keltett. A kísérletezést tovább fokozta az instrumentális zárószám, a The Call of Ktulu. A dalszövegeik is változtak: a heavy metalt dicsérő sorok mellett felbukkantak irodalmi, történelmi témák is. A Creeping Death c. számuk például a zsidók Egyiptomból való kivonulásáról szól, valamint a tíz csapásról. A For Whom the Bell Tolls pedig Ernest Hemingway Akiért a harang szól c. regénye alapján íródott. A szövegek laza kapcsolatban állnak, valamilyen megközelítésből mindegyik a halálról szól. Az album címe is a villamosszékes kivégzésre utal, és a "riding the lightning"-kifejezésből származik. Kereskedelmileg messze túlszárnyalta a Kill 'Em All-t, a Billboard 200-as listáján 100., az UK Albums Charton pedig 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, ami által az Elektra kiadó felfigyelt rájuk, és szerződést ajánlott. Az együttes elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő ajánlatot, így novembertől már ez a kiadó terjesztette a korongot. 1987-ben aranylemez lett, 2003-ra 5 millió példányban kelt el szerte a világon. A metal-rules.com Mindenidők 100 legjobb metal albumai gyűjtésén 3., az IGN Music Top 25 listáján pedig az 5. helyet szerezte meg. 1988-ban nekiláttak első komolyabb turnéjuknak (Ride The Lightning Tour), és olyan együttesekkel is felléptek, mint a Bon Jovi, a Ratt vagy a ZZ Top. Nyár végén visszatértek Európába, ahol további zenekarokkal is koncerteztek.

Az album nyomdahibás borítója

Dalok:

1. Fight Fire with Fire (Cliff Burton, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:45
2. Ride the Lightning (Cliff Burton, James Hetfield, Dave Mustaine, Lars Ulrich) – 6:41
3. For Whom The Bell Tolls (Cliff Burton, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:09 [kislemez]
4. Fade to Black (Cliff Burton, Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:59 [kislemez]
5. Trapped Under Ice (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:08
6. Escape (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:24
7. Creeping Death (Cliff Burton, Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:35 [kislemez]
8. The Call of Ktulu (Cliff Burton, James Hetfield, Dave Mustaine, Lars Ulrich) – 8:55

M A S T E R  O F  P U P P E T S

1985. szept. 1-jén kezdődtek az album dalainak felvételei, és december 27-én fejeződtek be. Különféle erősítőkkel és hatásokkal dolgoztak, így hosszú ideig munkálkodtak a lemezen. Michael Wagener végezte a keverést a hollywoodi Amigo stúdióban. Végül 1986. március 3-án került a lemezboltok polcaira Master of Puppets címmel. Az előző lemezhez képest nem jelentett komoly előrelépést, inkább annak kristályosodását nyújtotta. Összetett, epikus témák jellemezték, ezek keveredtek a thrash metal dinamizmusával, azonban a végeredmény érettebb és kidolgozottabb lett. Ismét helyet kapott a korongon egy ballada Welcome Home (Sanitarium) címmel, azonban a The Thing That Should Not Be is egyértelmű eltávolodást jelentett a thrash metaltól. Ettől függetlenül agresszív tételek is találhatók a lemezen, például a Battery vagy a Damage, Inc. Hetfield a szövegekben is bátrabban fejezte ki magát, ezek főleg a hatalomról, a félelemről, valamint az addikció és a düh által megvezetett gyenge emberekről szóltak. Az album különlegessége az instrumentális lezárás, az Orion, mely Burton basszustémáira épül. Az album borítóján egy apokaliptikus katonatemető található a sírköveket irányító bábmesterrel. Hammett szerint ez egy szélesebb látásmódot közvetít, valamint a manipulációról szól. A Billboard 200-on 29., a UK Albums Charton pedig 41. lett. Amerikába 72 hétig szerepelt a listákon, több magazin pedig maximális pontszámmal illette, köztük a Rolling Stone és a Q is. Ezután turnéra mentek, ahol Hetfield gördeszkázás közben eltörte a kezét, így több koncerten csak énekesként lépett fel. 1986 novemberében aranylemez lett. Csakhogy Cliff Burton 1986. szeptember 27-én életét vesztette egy buszbalesetben. A Metallica a folytatás mellett döntött, és a 40 jelentkező basszusgitáros közül Jason Newstedre esett a választásuk.

Dalok:

1. Battery (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:11
2. Master of Puppets (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett, Cliff Burton) - 8:34
3. The Thing That Should Not Be (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) - 6:35
4. Welcome Home (Sanitarium) (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) - 6:26
5. Disposable Heroes (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) - 8:16
6. Leper Messiah (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:38
7. Orion (Instrumentális) (James Hetfield, Lars Ulrich, Cliff Burton) - 8:25
8. Damage, Inc. (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett, Cliff Burton) - 5:30

Gyűjtötte: jawbreaker
A diszkográfiai adatokat részleteiben Kirk Hammett, Lars Ulrich és Dave Mustaine adatlapja is felhasználja.