Katharine Hepburn

Katharine Houghton Hepburn (1907. május 12. – 2003. június 29.) amerikai színésznõ. 12 alkalommal jelölték és négy alkalommal meg is nyerte az Oscar-díjat, amivel õ tartja a rekordot Clint Eastwooddal.

Katherine vagyonos család gyermekeként született a connecticut-i Hartfordban. Urológus apja és szüfrazsett anyja nyíltnak, szókimondónak nevelte, de nagyra törõ ambícióit a testedzésében is kamatoztatta: úszott, lovagolt, golfozott és teniszezett. A bátyja 14 éves korában véletlenül felakasztotta magát. Katherine-t nagyon megrázta testvére halála, sokáig november 8-át, bátyja születésnapját ünnepelte sajátjaként. A magánórák mellett a Bryn Mawn College óráit hallgatta és itt határozta el, hogy színésznõ lesz.

A diploma megszerzése után a Broadway-en és más helyeken kapott kisebb szerepeket. A közönség hamar felfigyelt rá, különösen az 1931-es Art and Mrs. Bottle címû darabban. A következõ évben filmszerepet kapott az A Warrior’s Husband címû kalandfilm hercegnõ karaktere meghozta számára a hírnevet. Filmes ajánlatok egész sora következett és néhány próbafelvétel után kiválasztották a Búcsú a szerelemtõl fõszerepére. Két év alatt öt filmet forgatott, a harmadikért, az 1933-as Morning Glory-ért elnyerte élete elsõ Oscar-díját. A negyedik film, az 1933-as Fiatal asszonyok a 1930-as évek egyik legsikeresebb filmjévé vált. A szokottól eltérõ viselkedése meglepte a közönséget és mikor 1934-ben visszatért a Broadway-re, a The Lake elõadásaira, nem a várt sikert érte el. 1935-tõl 1938-ig csak két fontosabb filmszerepet kapott: az Alice Adams (1935), amelyért megkapta második Oscar-jelölését és a Stage Door címû filmet 1937-ben. Az Elfújta a szél végõs castingjában ketten maradtak Vivien Leighel, Selznick azonban nem mellette döntött. Az éveken át tartó hullámvölgy miatt a közönség beskatulyázta, a kritikusok „kassza-gyilkosnak” bélyegezték. Elhatározta, hogy ismét visszatér a Broadway-re, ahol 1938-ban óriási sikert aratott A Philadelphiai történet címû darabbal. Egybõl lecsapott a darab megfilmesítésére, õ válaszotta a stábtagokat. A film 1940-ben a színpadi verziónál is nagyobb sikert hozott, a színésznõ megkapta harmadik Oscar-jelölését. Következõ, 1942-es filmje, Az év asszonya vezette be Spencer Tracy-t Katherine életébe, amely kapcsolat 25 éven és nyolc további filmen át tartott. Negyedik Oscar-jelölését is ennek a filmnek köszönhette. Közös filmjeik legsikeresebb darabjai az Ádám bordája (1949), a Pat és Mike (1952), és a Desk Set (1957). Hollywood a leghíresebb románcként tartotta õket nyilván. Kétségtelenül egy pár voltak, de nem éltek együtt folyamatosan, egészen Tracy utolsó pár évéig. Katharine-nak volt pár szerelmi kapcsolata Tracy elõtt, néhány rendezõvel és többek között Howard Hughes producernek és aviátornak is éveken át a szeretõje volt egészen 1938-ig. Hepburnnek azonban csak egy igaz szerelme volt egész életében, Spencer Tracy. Teljesen összetört a szive, mikor Tracy meghalt és sohasem nézte meg utolsó filmüket. Hepburn figuráját Martin Scorsese is megmintázta az Aviátor címû 2004-ben Howard Hughes életérõl készült filmjében. Az Afrika királynõje c. filmmel (1951) Humphrey Bogart partnereként az érett asszony szerepkörébe került és megkapta ötödik Oscar-jelölését. Az 1950-es évek során több filmben is ezt a karaktert hozta (Velence, nyár, szerelem David Lean rendezésében – 1955, Az esõcsináló – 1956, Suddenly, Last Summer – 1959). Az 1960-as években a rendezõk elfelejtették egy idõre. Az évtized egyik legsikeresebb filmje, az 1962-es Long Day’s Journey Into Night már a kilencedik akadémiai jelölést hozta meg számára. Öt éves kihagyás után együtt forgatták kettejük és egyben Spencer Tracy legutolsó filmjét, a Találd ki, ki jön ma vacsorára? 1967-ben. Néhány héttel a színész halála után Katherine Hepburn a filmben nyújtott alakításáért elnyerte élete második Oscar-díját. A következõ évben Az oroszlán télen címû filmmel már a harmadik aranyszobrocskát tarthatta a kezében. Az 1970-es években a televízió felé fordult (Glass Menagerie – 1973, Love Among the Ruins – 1975 és a Corn is Green – 1979). Továbbra is feltünt kisebb mozis szerepekben, többek között 1975-ben a Cogburn, a békebíróban John Wayne partnereként és 1981-ben Henry Fonda oldalán az Aranytó címû filmben, amelyért hazavihette a negyedik Oscar-díját. Az 1980-as években további TV-filmet forgatott és 1991-ben megírta önéletrajzi könyvét, Me címmel. Utolsó mozifilmje A sors útjai volt 1994-ben, amiben Warren Beatty-vel és Annette Bening-gel szerepelt a vásznon. Ugyanebben az évben készült el utolsó TV-filmje is, One Christmas címmel.

Az 1990-es évek közepe felé emlékezet-kihagyásai miatt végleg visszavonult a színmûvészettõl és teljes magányban töltötte napjait. 96 éves korában, otthonában Old Saybrook-ban halt meg.

Egy karácsony együtt (1994) (TV film) színész
A sors útjai (1994) színész
This Can't Be Love (1994) (TV film) színész
Katharine Hepburn: Mindent magamról (1993) (TV film) forgatókönyvíró , közremûködõ
A férfi fentrõl (1992) (TV film) színész
Fonda Fondáról (1992) (TV film) közremûködõ
A végsõ megoldás (1984) színész
Az aranytó (1981) színész
Oscar-díj (1982) - Legjobb nõi fõszereplõ
Cogburn, a békebíró (1975) színész
Love Among the Ruins (1975) (TV film) színész
The Glass Menagerie (1973) (TV film) színész
Kényes egyensúly (1973) színész
Rendezte John Ford (1971) színész
The Madwoman of Chaillot (1969) színész
Az oroszlán télen (1968) színész
Oscar-díj (1969) - Legjobb nõi fõszereplõ
BAFTA-díj (1969) - Legjobb nõi alakítás
Golden Globe díj (1969) - Legjobb nõi alakítás jelölés.
Találd ki ki jön ma vacsorára (1967) színész
BAFTA-díj (1969) - Legjobb nõi alakítás
Oscar-díj (1968) - Legjobb nõi fõszereplõ
Golden Globe díj (1968) - Legjobb színésznõ - drámai kategória jelölés
Az MGM nagy vígjáték-parádéja (1964) (TV film) színész
Hosszú út az éjszakába (1962) színész
Cannes (1962) - Legjobb nõi alakítás
Oscar-díj (1963) - Legjobb nõi alakítás jelölés
Az utolsó nyár (1959) színész
A tudás irodája (1957) színész
Az esõcsináló (1956) színész
Whisky, vodka, vasmacska (1956) színész
Velence, nyár, szerelem (1955) színész
Pat és Mike (1952) színész
Afrika királynõje (1951) színész
Ádám bordája (1949) színész
Fûtenger (1947) színész
Szerelmi dal (1947) színész
Ellenáramlat (1946) színész
Szerelem nélkül (1945) színész
Az év asszonya (1942) színész
Oscar-díj (1943) - Legjobb nõi alakítás jelölés
A láng õrzõje (1942) színész
Philadelphiai történet (1940) színész
Párducbébi (1938) színész
Stage Door (1937) színész
Mary of Scotland (1936) színész
Eszményi asszony (1935) színész
Alice Adams (1935) színész
Fiatal asszonyok (1933) színész
Búcsú a szerelemtõl (1932) színész