Mark Jansen

Magánélet:

Mark Jansen holland heavy metal zenész, dalszerző.Éneklési stílusára a death metal hörgés jellemző. Noha tiszta hangszínen sosem hallani énekelni, a vokálokat gyakran magára vállalja. Pszichológiából diplomázott, noha az is megordult a fejében, hogy profi kerékpáros lesz. Nagyon érdeklik a különféle kultúrák, különösen a maják, és ez egyéb spirituális dolgok. 2005-ig az Epica énekesnője, Simone Simons volt a barátnője, akiről kiderült, hogy ő volt Mark elsőszámú jelöltje a Sahara Dust megalapításakor, ám mivel Simone ekkor még csupán 17 éves volt, nemet mondott, Helena MIchaelsen távozását követően azonban már beadta a derekát. Mark 2011 óta az olasz operaénekesnővel, Laura Macríval alkot egy párt, akivel a MaYaN-ban is együtt zenélnek.

Pályafutás – Apocalypse/ After Forever / Epica/ MaYaN 

Zenei karrierje 1995-ben, az After Forever nevű bandával kezdődött, amit eredetileg egy death metal bandának álmodott meg, és Apocalypse néven futottak. Gitárosa, énekese és fő zeneszerzője volt az együttesnek. Két albumot adtak ki közösen majd 2002-ben Jansen kilépett  zenei nézeteltérések miatt. A zenekar a Prison Of Desire és a Decipher című lemezzel hamar népszerűséget szerzett magának,különösen,hogy keleties megközelítés dominált a zenéjükben.

Míg társai változtatni kívántak a zenekar stílusán,a ddig ő sokk több klasszikus és szimfonikus részeket tartalmazó zenét szeretett volna, ezért zenészeket keresett új projektjéhez. Megalapította a Sahara Dust nevű zenekart Helena Michaelsen énekesnővel (a Trail of Tearsből), Ad Sluijterrel, Coen Janssennel és Iwan Hendrix-szel. 2002 év végén néhány tagcsere történt, az új énekesnő – az akkor még ismeretlen mezzoszoprán – Simone Simons lett, a dobokat pedig Jeroen Simons vette át, valamint csatlakozott hozzájuk Yves Huts, basszusgitáros. Elkészítették a Cry for the Moon című demót, melynek eredményeként aláírtak a Transmission Recordshoz. 2003-ban váltottak az Epica névre, melyet a Kamelot együttes azonos nevű albuma ihletett. Mára a szimfonikus metal egyik legmeghatározóbb és legsikeresebb zenekarává váltak.

A „The Embrace That Smothers” dalsorozat megírása Jansen nevéhez fűződik. Hasonló témájuk miatt összekapcsolódnak, a vallások veszélyeivel foglalkoznak, kissé vallás-ellenesek. A sorozat első részei megtalálhatók az After Forever Prison of Desire című bemutatkozó albumán, majd az Epica albumain folytatódik.

2010-ben indított el MaYan néven egy új szimfonikus tech-death metal projeket. A bemutatkozó albumon feltűnik Mark mellett Jack Driessen billentyűs, Frank Schiphorst gitáros, Rob van der Loo basszer, Ariën Van Weesenbeek dobos és Isaac Delahaye gitáros.

A Chuck Schuldiner hagyatékát ápoló komplex-extrém zene mellett, a szimfonikus hangulat fokozásáért ismerős nevű énekes vendégei vannak az albumnak. Feltűnik Floor Jansen, Simone Simons, Henning Basse, és Laura Marcí olasz opera énekesnő is.

2013-ban, Retrospect címen jelent meg  az Epica koncert dvd-je, amely az együttes 10. évfordulóját ünneplő koncertet tartalmazza. Ennek érdekessége hogy a szimfonikus részek eljátszására a már 2008-ban a Miskolci Operafesztiválon velük együtt dolgozó, kibővített Reményi Ede Kamarazenekart kérték fel. 2014-ben az Epica kiadta The Quantum Enigma című nagylemezét, majd ezt követően 2016-ban a The Holographic Principle című alkotást. A zenekar ezt követően hosszabb szünetet tartott, új lemezzel mindössze 2021 februárjában jelentkeztek, ekkor került boltokba ugyanis az Omega, amely minden eddigi alkotásukat maga mögé utasított. 

Érdekességek:

►Jansen nagy természetvédő hírében áll. Kerékpározott már természetvédelmi egyesületet támogatva, pénzt adományozott az Amazonas-i esőerdők védelmére  valamint a WWF-fel (World Wide Fund for Nature) közös munka eredménye a This is the Last Time dal/videó. 

►Sokan azt hitték, hogy Floor Jansennel testvérek, holott semmiféle rokoni kapcsolat nincs közöttük.

 After Forever
2000: Prison of Desire
2001: Decipher

 Epica
2002: Cry for the Moon
Stúdió albumok
2003: The Phantom Agony
2005: Consign to Oblivion
2007: The Divine Conspiracy
2009: Design Your Universe
2012: Requiem for the Indifferent
2014: The Quantum Enigma

2016: The Holographyc Principle

2021: Omega

2022: The Alchemy Project

Kislemezek
2003: The Phantom Agony
2004: Feint
2004: Cry for the Moon
2005: Solitary Ground
2005: Quietus (Silent Reverie)
2007: Never Enough
2008: Chasing the Dragon
2009: Unleashed
2009: Martyr of the Free Word
2010: This Is The Time
2012: Storm The Sorrow
2012: Forevermore (featuring Ruurd Woltring)
Válogatások és egyéb felvételek
2004: We Will Take You With Us – Stúdiókoncert (DVD)
2005: The Score - An Epic Journey – Filmzene
2006: The Road to Paradiso – Koncertfelvétel (audió)
2009: The Classical Conspiracy – Koncertfelvétel (audió)
2013: Retrospect
Videóklipek
2003: The Phantom Agony
2004: Feint
2005: Solitary Ground
2005: Quietus
2007: Never Enough
2009: Unleashed
2010: This Is The Time
2012: Storm The Sorrow
2012: Forevermore

MaYan
2011 Quarterpast
2014 Antagonise

2018: Dhyana

Vendégszereplés
2011 Adyta – Katarsis