Morten Harket

Én is csak azzal kezdeném, hogy kamaszkorom legnagyobb esztétikai élménye volt. A képek, a dalok visszahozzák a fiatalságot, a hangulatokat, az érzéseket. Aztán két évtizedre biztosan feledésbe merültek ezek az emlékek, mostanában viszont valami miatt elemi erővel feltört. Órákig képes vagyok látni, hallgatni. Hogy miért, nem tudom. Mindent jól csinált, és nagyon értett és ért most is ahhoz, amit csinál. Fantasztikus tálentumokat kapott, amikkel tudott is élni. Öt oktávos hang, csodálatos testfelépítés, gyönyörű arc, kifinomult babaarc, a szó legjobb értelmében. Még a felső fogsora közötti hiányt is szeretem, sőt. A tekintet lágy és angyalian ártatlan...de mielőtt elszállnánk, azért mindig ott voltak a kezein a kis szükséges fekete bőrkarkötők, hogy a férfias erőt is érezzük...Mostanra az arc megváltozott, teljesen más lett, de nem lett rossz így sem. A lényeg viszont nem változott, és a fénye sem halványult el. És ami még fontos: soha nem láttam, hogy az önteltség hibájába esett volna, szerény volt, alázatos és huncut. És ezért szeretjük. :)

Az első kedvenc énekesem, akiért annak idején egészen odavoltam (minden magazint meg kellett vennem, amiben egyetlen képe is szerepelt). Teljesen elbűvölt (ahogyan ma is) a csodálatos hangja - tinikoromban pedig a leghelyesebb pasinak tartottam (most sem rossz bőr azért). Tehetséges énekes és a megjelenése, az öltözködési stílusa is mindig egyedi maradt.